Egy elfeledett tudós emlékére - Vásárhelyi István élete
2021. február 23. írta: Reiman Zoltán

Egy elfeledett tudós emlékére - Vásárhelyi István élete

Vásárhelyi István (1889-1968) neve nem biztos, hogy ismerősen cseng a miskolciaknak, pedig élete, tehetsége egyaránt megismerésre érdemes. Magyarország egyik legkiemelkedőbb zoológusát tisztelhetjük benne. A lillafüredi Pisztrángtelep felvirágoztatása is az ő nevéhez fűződik. Írásom elsősorban Hoitsy György és ifj. Vásárhelyi István munkája alapján készült.

 

img_20200429_100524.jpg

Vásárhelyi István horgászik a Hámori-tavon. Forrás: Hoitsy György-ifj. Vásárhelyi István: Vásárhelyi István élete, munkássága

 

Vásárhelyi, 1889. május 29-én született Jászberényben. Apjától örökölte a természet iránti rajongását, már hatévesen egy kaptár méhcsaládot kapott tőle. Tíz éves korára pedig megtanította neki, hogyan kell madarakat prepalálni. (Herman Ottó is gyermekkorában sajátította el ezt a tudományt, szintén az édesapja tanította neki)

1895-ben Gerjenbe költözött a család, itt egy öreg halásszal kötött barátságot, aki megtanította úszni, horgászni és halászni. Ettől kezdődően kezdte gyűjteni az állatokat - melyeket prepalált is -, itt is erősödött a természet iránti szeretete.

Jászberénybe járt általános iskolába - a reformátusba - és ugyanitt az állami gimnáziumban végezett két évet, amikor családi okok miatt - elhunyt az édesapja - befejezni kényszerült. Hat testvérének és édesanyjának segítenie kellett, dolgozni kényszerült fiatalon.

 

img_20200429_105508.jpg

A jászberényi Magyar Királyi Földmíves Iskola 1908-ban végzős osztálya. Forrás: Hoitsy György-ifj. Vásárhelyi István: Vásárhelyi István élete, munkássága

 

Egy preparátor műhelyben kereste a kenyérre valót Budapesten, ahol véletlenül az utcán összetalálkozott az általa nagyra tartott Herman Ottóval. A nagy tudós egy rövid beszélgetés után látta, hogy mekkora tehetség van a fiúban, úgyhogy meg is hívta magához egy beszélgetésre. 

,,15 évesen Budapesten a Kossuth Lajos utcában Herman Ottóval találkozik a gyermekember Vásárhelyi István, ez nem lehet véletlen."

(Karinthy Frigyes)

(Hoitsy György - ifj. Vásárhelyi István: Vásárhelyi István élete, munkássága, 2. oldal)

 

img_20200428_082011.jpg

Forrás: Észak-Magyarország

 

Amikor másodszorra is találkoznak az utolsó polihisztorral, akkor a Madarak hasznáról, káráról című könyvével ajándékozza meg, dedikálva természetesen. Ez óriási "lökést" és hitet adott neki ahhoz, hogy folytassa addigi tevékenység. Sőt, Herman Ottó is ösztönözte erre.

1907-ben ösztöndíjas hallgató lesz a jászberényi földműves iskolában, ahol tehetősebb társait pénzért korrepetálja. 1908-ban végzi el az iskolát, természetesen kitűnő eredménnyel. Ezek után egy gazdaságban helyezkedik el, ahol munka után is gyűjtöget, tanul, az állatokat figyeli. Ezért mind főnökei, mind munkatársai körében nevetség tárgyává vált. 

 

 A Pisztrángtelep története röviden

A múlt felidézésében Hoitsy György volt segítségemre, aki 1983 óta vezeti a telepet. 2003-ban Herman Ottó tudományos díjat, 2019-ben pedig Miskolc Városának Turizmusáért díjat kapott munkásságáért. 2018-ban készítettem vele interjút és az első könyvembe - Miskolc a Várad, az Életed! - is bekerült a beszélgetésünk.

,,A telep története nagyon messzire nyúlik vissza, mert még Herman Ottó 1906-ban javasolta a Halászati Egyletnek, hogy kellene olyan keltetőt létrehozni, amely ellátná "pisztrángilag" a környéket. Elvetették ezt a tervet, különböző gazdasági okokra hivatkozva. Egészen 1932-ig nem történt semmi, akkor egy nagy halpusztulás volt a Hámori-tavon. Természetes szaporulatból nem tudta magát regenerálni az állomány, rá kellett segíteni. Akkor vették elő a Herman Ottó terveit. Herman Ottó azonban nem ide álmodta meg a telepet a Garadna-völgyébe, hanem a Szinva-völgyébe, ott van fent a Pele-ház, a Szinva-forrás. Oda terveztette meg, de hát akkorra már az a terület beépült, üdülőövezet alakult ki. Így esett a választás a Garadna-patakra és az ottani kis forrásra, a Margit-forrásra. A Margit-forrás állandó hőmérsékletű vizet biztosít, 10 fokost. Fél év alatt megépítettek egy keltetőházat és 5 medencét.
Znióváraljáról
 és Traismauerből érkezett ide az első halszállítmány 1933 március elsején, és azt követően nem sokkal érkezett Vásárhelyi István is, a kicsit talán méltatlanul elfeledett tudós. Pedig elég komoly tudományos munkát tett le az asztalra. Ő kezdett először állati viselkedéstannal foglalkozni, melyet ma etológiának hívnak. Sok állatfajjal foglalkozott, mellette hatalmas csigagyűjteménye volt, Európa egyik legnagyobbja abban az időben. Egy olyan rendellenes csontgyűjteménnyel rendelkezett, melyet a British Museum évtizedeken át szeretett volna megvásárolni tőle. De ő nem adta el, mert bízott abban, hogy létrejön egyszer egy Herman Ottó Múzeum, ahol ezt majd el tudja helyezni. Egy töredéke került a múzeumba, de sajnos meg kell mondanom, én még nem láttam kiállítva. Több száz ismeretterjesztő cikke jelent meg, magyarul és idegen nyelven is.
Valahogy azonban nem akarta elfogadni a tudományos környezet őt. Talán
azért nem, mert nem volt egyetemi végzettsége. Háromszor találkozott Herman Ottóval, ő inspirálta tudományos munkáját."

 

1912-ben került Erdélybe, Ladamosra, egy pisztrángtelepre. Előtte nem sokkal ugyanis elolvasta Darányi Ignác: Pisztráng-tenyésztés című könyvét és ez olyan hatással volt rá, hogy eldöntötte, mindenképpen ezzel foglalkozik majd a továbbiakban.

Aztán jött a háború, ami mindent megváltoztatott. Sokáig Zimonyban szolgált, ahol a Duna és a Száva vadregényes mocsaraiban volt alkalma a természetet iránti rajongását gyakorolni. Megsebesült, Trencsényteplicén, majd Prágában tanulmányozta a felvidéki és a csehországi pisztrángos vizeket, amikor el tudott szakadni az egyenruhától. 1916-ban egy sebesülés miatt szerelték le. 

Amit Erdélyben összegyűjtött - szakkönyvtár, különböző gyűjtemények - az a háború idején mind elveszett, de ez a tény  "nem lombozza le", újrakezte a gyűjtést. Ismét uradalmi gazdaságba szegődik, írnokként, intézőként dolgozik. 1924-ben kerül Pusztapóra, itt bontakozik ki igazán a tehetsége.

 

img_20200429_101026.jpg

Az idős tudós. Forrás: Hoitsy György-ifj. Vásárhelyi István: Vásárhelyi István élete, munkássága

 

Tudományos munkásságára Éhik Gyula figyelt fel először 1927-ben. A Természettudományi Társulat ülésén mutatja be az Adatok a földikutya életmódjának ismeretéhez című munkáját. Megdicsérí, bár megjegyzi, nem képzett zoológus. (Ez volt az a bizonyos Éhik bélyeg, amit nem rosszindulatból mondott egyébként rá a tudós, de élete végéig elkísérte)

,,Petényi halála óta ez az első eset, hogy valaki ily huzamos időt, két teljes esztendőt szentelhetett a földikutya életmódjának tanulmányozására. 

És nem hiába, és nem érdemtelenül, azt az alábbi, igen tartalmas dolgozat is bizonyítja.

Vásárhelyi nem képzett zoológus, de igen tehetséges megfigyelő... Dolgozataiban itt-ott stilirális javításokat is eszközöltem. Nem csoda hogy szükség volt rá, hiszen Vásárhelyi nem a betű, hanem az eke embere. 

Értelmi változtatásra sehol nem volt szükség, hogy a dolgozat hűen adja vissza a megfigyeléseket."

(Hudra Nikoletta: Vásárhelyi István élete)

Hiába kivételes munkássága nem volt felsőfokú végzettsége, ebből egész élete során nagy hátránya származott. Hiába alkotott, hiába volt hatalmas tudása, tulajdonképpen soha nem ismerték el őt szakmai körökben. 

 

img_20200429_101642.jpg

Forrás: Hoitsy György-ifj. Vásárhelyi István: Vásárhelyi István élete, munkássága

 

Előbb 1927-ben Felsőmérára, majd 1929-ben Miskolcra, az Erdőigazgatósághoz kerül. Sokféle munkát végezett itt, volt portás, benzinkutas, úszómester, favágó, de önéletrajza szerint ,,nem vették emberszámba". Azonban azt nagyon szerette, hogy a természetben lehet, hegyek, erdők között. 1930-ban erdőőr vizsgát tett. Felettesei különböző, illegális dolgokban kérték segítségét, amelyekre nemet mondott, így ezek után természetesen ott tették neki keresztbe, ahol csak tudtak. 

 

 Gondoltad volna?

A sebes pisztráng nem gyorsaságáról, hanem sebhelyre emlékeztető pöttyeiről kapta a nevét.

 

1932-ben épült a Garadna-völgyben a pisztrángkeltető, ide kerestek vezetőt. Nem volt szakember, aki értett volna hozzá, így - bár főnöke nem javasolta erre a posztra - őt nevezték ki annak élére, 1933-ban. Nagy tapasztalata révén el tudta kezdeni a telep vezetését. Tudását folyamatosan fejlesztve irányította a keltetőt. Először csak külföldről behozott ikrával dolgoztak, közben saját állomány kialakítása kezdődött. 1940-41-ben új keltető épült, két további tavat is létrehoztak. 

Vásárhelyi István nem csak a Pisztrángtelepet virágoztatta fel, hanem a Bükkben is folytatta a természet megfigyelését. Egyre többet publikál, mígnem 1936-ban egy szakmai vita kissé megtöri karrierjét. Már előtte megromlott a viszonya pártfogójával, a "bélyeg" ellenére neki sokat segítő Éhik Gyulával. Jó ideig csak álnéven írt, írhatott cikkeket. 

 

pisztrang_1.jpg

 

A háború végén Miskolc is hadszíntér lesz. Az orosz katonák tönkreteszik a telepet, a katonák géppisztollyal és gránattal horgásztak a területen. Tönkretették a ,,10 000 darabos koponya és bőr, 500 üveg alkoholos embrió, 100 darab szétejtett csontváz, mintegy 1000 darabos koponya és rendellenes csontgyűjtemény"-t.

(Hoitsy György - ifj. Vásárhelyi István: Vásárhelyi István élete, munkássága, 9. oldal)

Az embrió gyűjteménynek az lett a veszte, hogy alkoholba volt tartósítva...

Ezt a gyűjteményt többször is meg akarták vásárolni tőle - külföldre -, de nem adta el senkinek, pedig többek között a British Museum is az érdeklődők között volt. Abban reménykedett, hogy egy múzeumot hoznak létre idehaza előbb-utóbb, Herman Ottó nevével fémjelezve, ott pedig méltó helye lesz annak. Azonban a kedvét ez sem szegte - csakúgy mint az első világháborús veszteség után -, ismét nekilátott a munkának. 

Hatalmas csigagyűjteményt hoz létre, 26 új, ismeretlen fajt is tartalmazó kollekciót. Létrehozza Magyarország összes halfaját tartalmazó csontváz-gyűjteményét és a pontyfélék garatfog-gyűjteményét is.

1945-ben halászati felügyelő lesz az ország egész területén - a pisztrángos vizeknél -, nagy lelkesedéssel lát munkához, még a piaci kofákat is felkeresi, hogy minél teljesebb képet kapjon az adott vizekről. Minden útjáról egy új fajjal tér haza, ezeket prepalálja és dokumentálja. Hamarosan egészen egyedi, különleges gyűjteménye lesz. Egyetlen tudományos intézetnek sem volt ilyen gyűjteménye, még a régészek is őt keresik meg, ha a feltárások során előkerül valami "halas lelet".

Felvirágoztatja a magyarországi pisztrángos vizeket. Halászokat képez, vizsgáztat. 1952-ben az Országos Horgász Szövetséghez került a Pisztrángtelep. Az akkori vezetője a szövetségnek nem szerette Vásárhelyi Istvánt, ahol csak tudta akadályozta munkáját, nyugdíjba "kényszerítette" őt.

 

1e3b1573d1e643b9f628e679d6942215_1.jpg

Vásárhelyi István síremléke a hámori temetőben. Forrás: kozterkep.hu

 

A hatszáz forintos nyugdíjából a családját sem tudta eltartani, úgyhogy kiegészítésként a Természettudományi Múzeumból állatok gyűjtésével és prepalálásával bízták meg, illetőleg a Hajdúsági Gyógyszergyár alkalmazta kisállattenyésztő telepén. Később szakértőként visszatért az imádott Pisztrángtelepre. 

A nyugdíjas éveit alatt sokat írt különböző szakmai lapokban, rendezte hatalmas fotógyűjteményét. ,,Egyénisége, szakmai tudása sok ismert írót, filmest megragadott. Így írt róla regényében Fekete István (Lutra), Karinthy Ferenc (Budapesti tavasz), Baráth Lajos (A díszhal), de fordultak hozzá filmesek: Hegyi Barnabás, Kollányi Ágoston, Homoki Nagy István."

(Hoitsy György - ifj. Vásárhelyi István: Vásárhelyi István élete, munkássága, 13. oldal)

,,Nagyon küzdelmes gyermekkor, küzdelmekkel teli ifjúkor, megaláztatásokkal téli férfikor után csak nyomorral téli öregség jutott osztályrészül. 25 évvel ezelőtt szegényen jöttem a telepre, s most koldusként távozom innen. Még csak az vigasztal, hogy 77 évem dacára tudok és akarok is dolgozni, ha ez egyeseknek nem is tetszik, mindaddig míg a kaszás, a nagy kaszás ki nem üti a kezemből a tollat."

(Hoitsy György - ifj. Vásárhelyi István: Vásárhelyi István élete, munkássága, 13-14. oldal)

1967 szeptemberében készült vele az utolsó riport, még akkor is tele volt tervekkel. A harcsákról szóló könyvét készítette elő. 

Hazánk egyik legnagyobb zoológusát soha nem ismerték el úgy, ahogyan megérdemelte volna. Kiemelkedő tudása, eredményei kevésnek bizonyultak végzettség hiányában. Végakaratának megfelelően Herman Ottó mellett nyugszik a hámori temetőben. 

 

img_20200429_110307.jpg

Vásárhelyi István emléktáblája a Pisztrángtelepen

 

Sírjának felirata: 

,,Vásárhelyi István születésének 125. évfordulója alkalmával 2014. május 25-én avatták fel (eredetit lecserélő) új síremlékét. A kopjafát Szondi Sándor fafaragó, a fémmunkákat Litwin József iparművész készítette. A régi síremlékről átkerült a bronz dombormű."(kozterkep.hu - Vásárhelyi István síremléke)

,,A kopjafa hátoldalán olvasható idézet:

"1904-ben 15 évesen Budapesten a Kossuth Lajos utcában Herman Ottóval találkozik a gyermekember Vásárhelyi István. Ez nem lehet véletlen."

Karinthy Frigyes

"Vásárhelyi István Herman tanítványa volt, mesteréhez hasonló területeken dolgozott, és éveken át vezette a lillafüredi pisztrángtelepet. Természetvédő és ornitológus tevékenysége révén is ismeretséget szerzett. Sírhelye Herman Ottóé mellett található."

(kozterkep.hu - Vásárhelyi István síremléke)

Emléktáblája látható ma is a lillafüredi Pisztrángosban, ahol emlékét is hűen ápolják. 

 

 

 

Források:

 

Hoitsy György - ifj. Vásárhelyi István: Vásárhelyi István élete, munkássága

miskolciszemelvenyek.blog.hu - Az utolsó magyar polihisztor - A Bükk halban is verhetetlen-interjú Hoitsy Györggyel, aki halparadicsomot álmodott a Garadna-partjára

Wikipédia - Vásárhelyi István szócikk

Aquilia - in memoriam - 1969-1970. Vásárhelyi István

boon.hu - Párhuzamos sírok, párhuzamos életutak

kozterkep.hu - Vásárhelyi István síremléke

Hudra Nikoletta: Vásárhelyi István élete

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 53. - Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Sánta Gábor: Mennyire ismerhették egymást? Vásárhelyi István és Fekete István

Észak Magyarország 1958. április 27. - Mi lesz a pisztrángtelep sorsa? 1973. október 14. - A tudós öröksége 1968. március 24. - Az utolsó riport Vásárhelyi Istvánról 1960. szeptember 25. - A garadnai halgazdaságban

Esti Újság 1939. december 2. - Eltörölte a szabad szerelmet a Földművelésügyi Minisztérium a Hámori-tó pisztrángjai között 1942. augusztus 26. - A tudós garadni ,,halköltő mester"

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr815643654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása