Tudtad, hogy a Vasgyárban is volt egy fürdő? Tudtad, hogy az a futballista, aki az első gólunkat szerezte világbajnokságon, Diósgyőrben is volt játékos és edző? Tudtad, hogy a világhírű revütáncos Josephine Baker kétszer is fellépett Miskolcon? Tudtad, hogy egy országos hírű párbajhőst csaknem meglőttek a hejőcsabai országúton? Tudtad, hogy Miskolcnak két Tapolcája van? Ha valamelyik kérdés felkeltette az érdeklődésedet, akkor tarts velem és mindenképpen választ kapsz rá.
A Vasgyári fürdő
A vasgyár vezetése 1895-ben döntött úgy, hogy egy fürdőt létesít a gyarmat területén. A terveket Szvetlik Mátyás készítette. A fürdő 1896-ban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. (Egy melegvízű medence, egy hidegvizű medence, egy gőzfürdő, három tiszti és négy munkás-kádfürdő, szolárium, hideg- és iszapgyógyfürdő.) Az építkezés költsége 88 290 korona volt.
A fürdőt 1914-ben átalakították, de nagyobb fejlesztésre csak 1954-ben került sor.
A fürdő évtizedek óta nem működik, a közelmúltban került be újra a köztudatba, amikor egy városi felfedező csoport (urbex) képeket tett fel a jelenlegi állapotáról.
Teleki Pál, aki az első gólunkat lőtte világbajnokságon
A kissé elfeledett kitűnő labdarúgó edző, majd játékos is volt Diósgyőrben.
Teleki Pál (1906-1985) Békéscsabán született. Később Aradra költözött a család, ezért az Aradi MTE csapatában kezdett el futballozni. 1926-ban igazolt a Temesvári Kinizsihez, ahol román bajnoki címet szerzett (1926/27). A román nemzeti tizenegyben egyszer lépett pályára, ez 1927-ben történt a jugoszlávok elleni bukaresti találkozó alkalmával (0-3).
A kitűnő labdarúgó 1928 januárjában tért haza az anyaországba, ahol a debreceni Bocskai FC játékosa lett. Magyarországon profizmus volt, a Bocskai 2600 pengetőt fizetett érte a Temesvári Kinizsinek. 1928-tól egészen 1938-ig játszott a cívisvárosban, a klub legendái közé emelkedett. A harmincas évek közepétől a DEAC edzéseit irányította önszorgalomból és állítólag később a Bocskainál is ő állította össze a kezdőt és ő határozta meg a taktikát. Amikor a régi nagy csapatból már szinte mindenki távozott, Teleki akkor is maradt, nem akarta elhagyni Debrecent, mert a nehéz anyagi helyzetben lévő szüleit támogatnia kellett. Ezért visszautasította az amerikai Brooklyn Wanderers és az hazai MTK ajánlatát.
A Pajának becézett támadó a Bocskaiban 213 mérkőzésen 83 gólt szerzett, illetve egy kupagyőzelem és egy bajnoki bronzérem szerepel a neve mellett. Többször szerepelt az amatőr és a "B" válogatottban és természetesen a nemzeti tizenegyben is. Nyolc alkalommal lépett pályára az "A" válogatottban, ahol két gólt ért el. A második mindenképpen említésre érdemes, hiszen ez volt a magyar válogatott első világbajnoki gólja. (1934. május 27. a neves dátum. Nápolyban, az Egyiptom ellen 4-2-re megnyert mérkőzés első gólja fűződik a nevéhez.)
Teleki 1937. szeptember 17-én érkezett meg Diósgyőrbe, ahol a csapat felkészítése lett a feladata. Ezzel párhuzamosan lakatosként a DiGÉP-ben kapott munkát.
,,Határozott szándékom egy olyan stílus megteremtése, amely mind sportszerű felfogásával, mind stílusos játékával a közönség kívánalmának meg tudjon felelni."
(Varga Lajos: Diósgyőri futballtörténet 1910-1996, 36.)
Érdekes helyzet volt ez, hiszen a DVTK-nál látott el tréneri feladatokat, de a Bocskai játékosa maradt. Ez a kétlaki élet egészen 1938 nyaráig tartott, ekkor egy svédországi túrán szerepelt utoljára a debreceni csapat színeiben.
Az 1937/38-as szezonban szerepelt először a Nemzeti Bajnokság rendszerében a DVTK. Az NBB-ben - ami a másodosztálynak felelt meg - kapott helyett. Ezt a csapatot vette át három forduló után Jáhn Aladártól Teleki Pál, akivel végül a negyedik helyen értek célba.
A következő bajnokság során (1938/39) már NBB Keleti osztályának nevezték csoportot, ahol a vasgyáriak felvették a küzdelmet a többi csapattal. Az edző Teleki Pál maradt, azonban - mivel a Bocskaihoz már nem kötötte szerződés - nemcsak a kispadon, hanem a pályán is erősítette az immár DiMÁVAG néven szerepelő alakulatot. Tíz alkalommal lépett pályára piros-fehérben és öt gólt szerzett. A szezon végén a harmadik helyen ért célba a diósgyőri legénység. Azonban ez a teljesítmény kevés volt a vezetőség számára, hiszen Csapkay Károlyt, a klub egykori legendáját ültette a kispadra Teleki helyett.
Josephine Baker Miskolcon
De ki volt Josephine Baker? (Született: Freda Josephine McDonald; 1906-1975.) Amerikai származású francia énekesnő, táncosnő, előadóművész.
Közkedvelt volt, így számtalan becenevet kapott, többek között: a ,,Bronz Vénusz”, a ,,Fekete Gyöngy”, a ,,Kreol Istennő” vagy - Franciaországban - a ,,La Baker”. A pályáját táncosként és utcai előadóként kezdte, később revütáncos lett New Yorkban, és végül hatalmas szólókarriert futott be. A rasszizmus elleni állandó harca, illetve a francia ellenállásban betöltött szerepe a legnagyobbak közé emelte. Franciaországban több állami kitüntetést is kapott.
Magyarországon csak akkor kapott fellépési engedélyt, amikor egy próbaelőadáson meggyőzte a harminchárom tagú rendőri bizottságot arról, hogy nem túl szeméremsértő a produkciója. Miskolcon kétszer is járt, először a két világháború között, majd az ötvenes években a Népkertben lépett fel.
Lövés az országúton
Vidats János (1862-1940) egy elfeledett (párbaj)hőse Miskolcnak. Viharos fiatalkora után a századfordulón került városunkba, ahol szinte azonnal bekerült a közéleti szereplők közé. A törvényhatósági bizottság tagja volt évtizedeken keresztül. A második világháború kezdetéig szinte nincs olyan rendelet, melyet ne látott volna el a kézjegyével. Számtalan közéleti egyesület, közösség, ifjúsági szervezet vezetője, vagy vezetőségi tagjaként tevékenykedett. Kora reggeltől késő estig dolgozott Miskolcért - mindezt teljesen ingyen. Az utókor mégis elfeledte...
A következő eset még akkor történt, amikor kevesen ismerték a miskolciak közül. (Persze, aki ismerte előélettét, párbajait, annak nem volt ismeretlen.)
,,Veszedelmessé válhatott volna azon kaland amely Vidas Jánossal, a miskolczi vasúti üzletvezetőség általános osztályának vezetőjével történt. Vidats János ugyanis kocsijával az országúton Csaba felé hajtatott, amidőn két suhanc került az útjába. Miután a suhancok a kocsi előtt megállottak és nem akartak kitérni, Vidats rászólt a legényekre, amire a legények egyike azzal válaszolt, hogy elővette revolverét és Vidatsra sütötte. A golyó szerencsére nem talált. Vidats tovább hajtatott Heő Csabára, ahol bejelentette az esetet az ottani csendőrségen. A csendőrség kinyomozta a tettest Vincze Ferencz görömbölyi lakos személyében, akit letartóztattak és az ügyészségnek adtak át.
(Miskolczi Napló - 1904. november 4.)
Miskolc két Tapolcája
A miskolciak közül kevesen tudják, hogy városunkban két területet is Tapolcának neveznek. Az egyiket mindenki ismeri, hiszen Miskolctapolca az egyik kiemelt turisztikai célpontja a településnek, nem mellesleg a várost alapító Miskóc nemzetség központja, temetkezési helye ezen a területen volt. Az ott épült monostort - ahol a nemzetség tagjait temették el - 2012-ben találták meg a Herman Ottó Múzeum régészei.
A másik Tapolca Diósgyőrött, az egykori Várfürdő területén található. A strand egykori területét állítólag már az Anjou-kortól használták fürdőzésre. Ezen a vár melletti részen több langyos vizű forrást is rejt a föld. A fürdő vizét a Szent György-forrás táplálta, amely a vár árkát is feltöltötte egykoron. Ez a régi fürdő valahol a mai Tapolcarét utcán, az egykori - vagy mai - vízmű területén volt.
1730 körül, egy híres magyar utazó, Bél Mátyás járt erre, és az egykori fürdő romjait is felkereste. ,,Királyné fürdőjének" nevezi. Az itt idejüket töltő királynék ,,gyönyörűségére" építették. Mátyás már csak a medence aljának maradványait találta meg. A szikla mellé volt építve, és még mindig elő-előtört a sziklából a forrásvíz, amely az egykori medencébe folyt. Vizét nitrátosnak, langyosnak írja le. Nem lehetett túl meleg már akkor sem, ugyanis azt írja hogy:
,,gyengébb testalkatúak csak felmelegítve fürödhetnek benne."
(Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. - Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban, 360. oldal)
Források:
Olajos Csaba: A Diósgyőr-vasgyári kolónia - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 4. (Miskolc, 1998)Egészségügyi létesítmények: Fürdő
Gólöröm (dvtk.eu) - Teleki Pál
Reiman Zoltán: Ha a fák mesélni tudnának... - időutazás a Népkertben
Miskolczi Napló - 1904. november 4.
miskolciszemelvenyek.blog.hu - Az utolsó ,,magyar Gavallér"
Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. - Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban
Szlabóczky Pál: Miskolc fürdőinek történetéről le
természetvédelem.hu - A Diósgyőr-tapolcai barlang
