2024. október 26. írta: Reiman Zoltán

Miskolc bölcse - Bizony Ákos, aki mindenki tiszteletét kivívta

Bizony Ákos (1846-1933) nevét szinte senki sem ismeri Miskolcon. Pedig városunk egyik legnagyobb formátumú politikusa, legnagyobb egyénisége volt. Hosszú évekig képviselte a várost az országgyűlésben és a helyi közéletben is kulcsfontosságú szerepet töltött be.

Az országos hírű politikust a "miskolcisága" tekintetében méltán említhetjük egy lapon Palóczy Lászlóval, Horváth Lajossal, Szentpáli Istvánnal, Lévay Józseffel, Soltész-Nagy Kálmánnal, Hodobay Sándorral, Halmay Bélával, Szemere Bertalannal, de hosszasan folytathatnám a sort szerencsére.

Egy régi miskolci család sarja volt Bizony, mégis Pesten látta meg a napvilágot, ugyanis édesapját ebben az időben oda szólította a kötelesség. Bizony Tamás törvényszéki bíró, majd ügyvéd volt, aki ,,a fővárosi úri társaságok tekintélyes tagjaként" ott nyitott ügyvédi irodát. A kis Bizony Ákos sokfelé megfordult az országban a családjával, Dobrossy István kutatásai szerint Monoron, Nagykőrösön, majd Aranyos-Maróton. Mindezek ellenére a nagyszüleinek köszönhetően - akik itt éltek a városunkban - a középiskoláit Késmárkon és Miskolcon végezte. A család 1862-ben költözött vissza végleg Miskolcra.

A fiatal Bizony jogot Eperjesen tanult, majd a fővárosban fejezte be a tanulmányait. A gyakorlati idejét az édesapja miskolci irodájában végezte, majd 1874-ben a Miskolci Ügyvédi Kamara első titkára lett. 1876-ban pedig saját ügyvédi irodát nyitott. A református egyházkerület ügyésze lett, kinek a Miskolczi Takarékpénztárban, a Miskolczi Gőztéglagyárban, a Színügyi Felügyelő Bizottságban és a Villamos Vasút Rt.-ben is volt érdekeltsége, illetve tisztsége. 1887 és 1902 között az Ügyvédi Kamara elnökhelyettese, majd 1903-tól - hét cikluson keresztül - a Kamara elnöke.

,,Politikai múltja párhuzamosan halad a legnagyobb élő magyaréval, gróf Apponyi Albertével. Hűséges fegyvertársa volt Apponyinak és hosszú ideig pártjának vezére. Miskolcz északi kerülete 1901-ben képviselővé választotta. Tizenhét éven át képviselte a kerületet, egész a forradalomig. Nagy tudását, mély bölcsességét, puritán jellemét hamar megismerték az országos politikában is és a függetlenségi párt egyik frakcióját, a Bizony-pártot alapította meg. Ebben a szerepében is megmaradt annak, aki volt. Kitüntetések, állások után nem vágyott s amint a koalíció alatt elhárította magától az igazságügy miniszterséget, úgy nem fogadta el későbben a házelnökséget sem."

(Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1922. július 28.)

Három választást nyert meg Bizony Ákos. Először Braun Sándor ellen 1901-ben:

,,Miskolczon az északi kerületben Braun Sándor szabadelvű-párti és Bizony Ákos Kossuth-párti állottak szemben egymással. Az előbbi 223, az utóbbi 516 szavazatot kapott és igy Bizony Ákos 293 szótöbbséggel az északi kerület képviselőjévé választatott."

(Borsod-Miskolczi Értesítő - 1901. október 9.)

Másodszor Tisza István miniszterelnök rovására nyert:

1905-ben a Szabadelvű párt színeiben a miniszterelnök Tisza István indult a választásokon a miskolci északi kerületben. Ellenfele Bizony Ákos volt az ellenzék képviseletében. Érdekesség, hogy, amikor Tisza István a Gömöri pályaudvarról gyalogolt a belvárosba - a Korona szállóba, szálláshelyére -, az útján több atrocitás is érte.

1905. január 31-én volt a választás pontos napja, melyen 507-398 arányban veszített a miniszterelnök ,,Miskolc bölcse" ellen, és a kormánypárt is elbukta vele együtt az országos választást. Nem csak a miniszterelnök, a déli kerületben Soltész Nagy Kálmán - Miskolc egykori polgármestere - is bukott az ellenzéki képviselő ellenében.

Ebben a képviselői korszakában nyerte el Miskolc a törvényhatósági jogot. Bizony Ákosnak elvitathatatlan érdemei voltak ennek megvalósulásában.

1906-ban Bizony Ákos országgyűlési képviselő ,,interpellálta a belügyminisztert Miskolc kérelmének elintézése ügyében."

,,Wekerle Sándor második kormányában (1906-1910) Andrássy Gyula lett a belügyminiszter (1906-1910), akivel baráti kapcsolatokat ápolt Bizony Ákos (1846-1922) képviselőnk, s így létrejött a miniszteriális beszélgetés."

Ennek eredményeként 1907. november 15-én a belügyminiszter benyújtotta a javaslatot a képviselőháznak. Bizony Ákos nagyszerű beszédével - bár igazából nem kellett senkit győzködnie a javaslat elfogadásáról - meggyőzte a képviselőtársait, akik egyhangúlag elfogadták az előterjesztést. Így nyerte el városunk a törvényhatósági jogot.

Harmadszorra ugyan elbukta a választást Bizony Ákos, de nemsokkal később ellenfele elhunyta után az ismételten kiírt szavazáson legyőzte új ellenfelét.

1910. június 1-jén volt az elveszített választás, melyet Lipcsey Ádám, Borsszem Jankó élclap szerkesztője, a Munkáspárt képviselője nyert meg. A képviselő - ahogy említettem - sajnos nagyon gyorsan elhunyt, így új választást írtak ki. Dr. Vadnay Tibor, megyei főjegyző volt Bizony ellenfele. A főjegyző ellen visszaszerezte képviselői mandátumát.

Bizony Ákos egészen 1918-ig képviselte szeretett városát a parlamentben. A trianoni békeszerződést követően vonult vissza a politikától. Döntésén nem változtatott, pedig még Bethlen István miniszterelnök is felkérte arra, hogy térjen vissza.

A legendás képviselő felszólalása Miskolc törvényhatósági bizottságában a trianoni békeszerződés ellen:

,,Mélységes megdöbbenéssel - ugymond - és a történelemben ugyszólván páratlan igazságtalanság feletti fölháborodással értesültünk arról, hogy az antant hatalmak legfelsőbb tanácsa ugyszólván változatlanul fenntartotta azokat a békefeltételeket, amelyeknek teljesithetetlenségéről meg vannak győződve.

Szét akarják darabolni földünket, három és fél milliónyi magyar testvérünket martalékául dobják nálunknál sokkal alacsonyabb müveltségü kapzsi szomszédainknak.

Millerand kisérő levelében azt irja, hogy ,,részünk van a háboru kitörésében". Ez a valósággal homlokegyenest ellenkezik. Magyarország nem akarta a háborut. Nem akarta a háborut a Monarchia, de Németország sem. A franciák ,,revans" eszméje, az angol világkereskedelmi törekvés, az oroszok az roszakos vágya Konstantinápoly után és a szerbek jugoszláv aspirációja idézte azt elő.

Egy nemzet sincs Európában, mely különbül bánt volna nemzetiségeivel, mint mi. Határozottan kijelenti, hogy a magyar nemzet ezeréves uralma alatt nem követett el ezredrésznyi atrocitást a nemzetiségek ellen, mint amennyit ezek a megszállás rövid ideje alatt a magyarok ellen.

Mi haszna, ha megsemmisitenek egy kulturált országot és felemelnek orgyilkos, áruló civilizálatlan oláhot, csehet és szerbet. Ezek fogják majd Európa békéjét megvédeni?

De mit tegyünk, gyengék vagyunk, fél Európával nem harcolhatunk. - Tiltakozzunk hát lelkünk mélyéből és tegyük, amit Cromwell Olivér ajánlott katonáinak: ,,Bizzatok Istenben és tartsátok szárazon a puskaporotokat." Szeressük hazánkat, dolgozzunk, bizzunk és ... és emlékezzünk..."

(Magyar Jövő - 1920. május 13.)

Bizony a politikai karrierje lezárását követően 1922-ben hunyt el miskolci otthonában. Hagyatéka felesége halála után (1932) a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került.

,,Bizony Ákos meghalt...

Az önzetlenség, a tudás és a tisztesség volt, olyan előkelő és teljes értelmében ezeknek a szavaknak, ahogy ezt ma alig lehet emberről elmondani. Aki azt akarná Bizony Ákos ravatalánál eldönteni, hogy miben volt a nagy halott a legnagyobb, meddő vállalkozásba fogva. Mint ember, mint polgár, mint politikus, mint hazafi egyaránt klasszikusan nagy volt és ha kortársai között mását keressük, talán Apponyi Albert az egyetlen, akivel összemérhető.

Bizony Ákosban legnagyobb polgárát vesztette el a város és egyik legnagyobb fiát a nemzet. A nagy magyar tragédiához tartozik talán az is, hogy ma, hogy éppen ma hullanak el legjobbjaink...

Fedetlen fővel, a gyásztól és mélységes megilletődöttségtől némán állunk meg mindannyian Bizony Ákos ravatala előtt.

Emléke, példája bárcsak örökké élne!..."

(Magyar Jövő - 1922. május 28.)

A mai Madarász Viktor utca halálát követően 1949-ig az ő nevét viselte. Ma Hejőcsabán őrzi utcanév az emlékét. Mezőnyéken - ma Nyékládháza - temették el a családi sírboltban.

Bizony Ákos nevét a szocializmus alatt kitörölték Miskolc történetéből. A hálás utókor a rendszerváltás után kompenzálni próbálta, próbálja ezt. Remélem, ez a cikk is némileg hozzájárul ehhez, hiszen hasonló kaliberű igaz miskolci nagyon kevés élt közöttünk.

Végül egy idézet, melyet olvasva megelevenedik előttünk Bizony Ákos emberi nagysága. (Az idézet a képviselő 75. születésnapi ünnepségéről való.)

,,Méltóztassanak megengedni, — mondotta, — hogy ügyrendünkkel ellentétben szólásra emelkedjem, amely nem csak illik, és kötelességem is e váratlan megtiszteltetésre. (Halljuk! Halljuk!)

— Nem először ér ez a megtiszteltetés a közgyűlés részéről, öt évvel ezelőtt, midőn 70-ik életévemet betöltöttem, hasonló megtiszteltetéssel fordult felém a közgyűlés.

— Akkor még azt hittem, remélhettem, hogy arra a megtiszteltetésre később érdemeket fogok szerezni. Most már azt sem ígérhetem. Az emberi életben legbecsesebb jutalom a rokonérzés és elismerés. Ha valakit nem értenek meg, vagy félreértik, ez fáj. Ha azt kell neki éreznie, hogy azok a dicséretek messze túlhaladják érdemeit, akkor ezekhez az érzésekhez a pironkodás érzése is csatlakozik.

— Tudom azt, hogy mit tettem, de azt is tudom, hogy mit tehettem volna. Az én csekély munkálkodásomhoz nem volt elegendő akarat. Öven évet közéleti pályámon sokat nem tettem meg, amit a felszólaló felsorolt. Ez a most szembefordul velem és szemrehányást kelt bennem. Mindég meg tudtam bírálni a mások, de a magam cselekedeteit is. Bennem meg volt a jószándék, de a hozzávaló tehetség hiányzott.

— Hálás köszönetet mondok a megtiszteltetésért, de érdememen felül becsülnek és szeretnek.

— 1916 ban mult 40 éve, hogy egyházamnak ügyésze voltam. Nem engedtem meg az ünneplést. 1919 ben volt 50 éve, hogy ügyvédi vizsgát tettem, — nem jubiláltam, ötven éve vagyok tagja Miskolci város képviselő testületének.

— Szerettem csekély tehetségemmel ott lenni, ahol kell. Ma már az is érdemszámba megy, hogy valaki igyekezett kötelességét teljesíteni, — akkor nekem is meg van ez az érdemem.

— A főispán úr hamar kimonda a közgyűlés határozatát, ez már nem változtatható meg, de ha lehetett volna, szerettem volna elkerülni, hogy utcát nevezzenek el rólam.

- Ígéreteket most már nem teszek, azok beváltására már nem lennék képes, mert akármilyen erős is még a lélek, a test gyenge. Még egyszer köszönöm a közgyűlés megtiszteltetését.

(Hosszantartó lelkes taps és éljenzés. Az egész közgyűlés meleg szeretettel ünnepli az ősz Bizony Ákost.)"

(Magyar Jövő - 1921. november 25.)