Lichtenstein József (ifj., homrogdi; 1837-1914) kereskedő, politikus, országgyűlési képviselő, udvari tanácsos volt, aki meghatározó szerepet játszott Miskolc történetében. Nevét kevesen ismerik, tevékenységét még annyian sem. Pedig városunk nagyon sokat köszönhet az idős korában nemesi címet szerző politikusnak.

A Lichtenstein-palota. A palotát már Lichtenstein László, József fia építtette. Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1.

Édesapja id. Lichtenstein József (1802-1852), aki zseniális kereskedőként megalapozta a család vagyonát. 1825-ben a régió legnagyobb kereskedőháza az ő tulajdonában volt. Ő alapította az első rendszeresen megjelenő miskolci újságot, a Miskolczi Értesítőt, alapító tagja volt többek között a Miskolczi Takarékpénztárnak, a Miskolczi Nemzeti Kaszinónak, az első miskolci óvodának, a Pest-Eperjes utazási vállalatnak - amely a második ilyen cég lett az országban -, de nagyon sok közhasznú és jótékonysági egyesületnek is. Befolyását jelzi, hogy Borsod vármegye főispánja táblabíróvá is kinevezte, pedig nemesi címmel nem rendelkezett.

Ebbe a családba született ifj. Lichtenstein József, kinek édesanyja Skargay Rozina (1806-1869) volt. 15 évesen veszítette el az édesapját. Tanulmányaiban a családja és a város is támogatta. Miskolcon járt elemi iskolába és gimnáziumba, 1855-től Pesten, majd Bécsben tanulta a kereskedelemi élet rejtelmeit. 1858-ban tért haza és átvette néhai atyja cégét. A cég vezetése mellett tanult, képezte magát, érzéke volt az íráshoz. A miskolci sajtóban, a Pesti Naplóban és a Századunk nevű újságban is jelentek meg cikkei.

Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. 

Ezek közül kiemelkedik az Ellenőr nevű lapban megjelent A vám- és kereskedelmi tárgyalásokhoz című több oldalas, statisztikákkal, elemzésekkel teli írása, melyet az újság főszerkesztője a kereskedelmi tárgyalások miatt Bécsbe induló Tisza Kálmán és Széll Kálmán miniszterek figyelmébe ajánlott. A másik, szintén óriási elismerést kiváltott írása 1888. október 31-én jelent meg a Pesti Naplóban: Gróf Apponyi Albert és gróf Apponyi György. Egy nagyon értékes korrajz ez az akkori viszonyokról. 

Lichtenstein 1860-ban, 23 évesen meghívást kapott a gróf Apponyi György által szervezett országos váltóügyi értekezletre. 1872-ben az első magyar közgazdasági kongresszuson is részt vett. Felsorolni is nehéz a tisztségeit, ezért segítségül hívom Keresztessy Sándor emlékezését, 1943-ból:

,,A Miskolczi Hitelintézetnek 1867 óta elnöke volt. A miskolci törvényszéknek mint kereskedelmi ülnök sokáig tagja, a Borsodmegyei Gazdasági Egyesületnek, a Borsodmiskolci Gőzmalomnak választmányi tagja; elnöke volt a miskolci téglagyárnak, a tiszai evang. egyházkerületnek, később tíz éven át a hegyaljai evang. egyházmegye felügyelője, városi képviselőtestületi és vármegye törvényhatósági, valamint közigazgatási bizottsági és keresk. és iparkamarai tag.

Az irodalom iránti meleg érdeklődését és szeretetét mutatja az, hogy Miskolcon 1871-ben összetoborzott egy társaságot, hogy Nyilas Samu ref. lelkész és költő verseit kiadják, erre előfizetőket gyűjtöttek. Nyilas Samu 1830. ban Tiszaszederkényben született Előbb Szederkényi, majd később miskolci ref. lelkész lett. Több lap közölte verseit. A Lichtenstein József által összehozott társaság aztán kiadta a verseit. A kötet első lapjára ez van írva. ,,Nyilas Samu költeményei, kiadták barátai.“

(Magyar Jövő - 1943. december 25.)

Amint láthatjuk aktív közéleti tevékenységet folytatott Lichtenstein, melynek eredményeként országos szinten is jegyzett újságíró lett. Éppen ezért nem is csoda, hogy politikai pályára lépett. 1875-ben és 1878-ban országgyűlési képviselőnek választották Miskolc déli kerületében. 1881-ben azonban alulmaradt a Függetlenségi Párt jelöltjével szemben, ekkor az országos politikától visszavonult, csak Miskolcra koncentrált. Országgyűlési képviselősége alatt egy miskolci jegybank és a Kereskedelmi és Iparkamara létrehozását szorgalmazta elsősorban. 

1895-ben kilépett a mérsékelt ellenzék soraiból és a Szabadelvű Párt elnöke lett (1896). Ekkor utazta be egész Magyarországot, illetve Ausztriát, Svájcot, Angliát, Németországot és Spanyolországot, hogy tapasztalatot szerezzen.

,,Hosszú ideig tagja volt Borsod vármegye állandó választmányának, elnöke az erdészeti bizottságnak, helyettes elnöke a megyei regale megváltási felebbviteli biróságnak. Miskolc városainak évtizedeken keresztül elnöke a pénzügyi, az iparfejlesztési, víz vezetéki és sok más bizottságnak. Miskolc városnak Borsod vármegyéből való kiválása alkalmával sokat, fáradozott, megírta „Miskolc királyi városság története“ c. könyvét. 

Alelnöke volt a Borsod-Miskolci és debreceni ,,István" gőzmalom Rt.-nak, elnöke a Miskolci Hitelintézetnek, igazgatósági tagja a Miskolci Villamos Rt.-nak, alelnöke a Nemzeti Kaszinónak, bíráló bizottsági tagja volt az Osztrák-Magyar Bank miskolci fiókjának. Az ő nevéihez fűződik a miskolci közraktár létesítése is."

(Magyar Jövő - 1943. december 25.)

1912-ben hajlott korára való tekintettel befejezte a politikai pályafutását, és lemondott a Munkapárt elnöki tisztségéről. (Hogy mikor lett a Munkapárt elnöke, nem tisztázott pontosan.)

I. Ferenc József 1902. január 29-én magyar nemességgel tüntette ki, homrogdi név adományozása mellett. 1913. novemberében pedig udvari tanácsosi rangot kapott a közgazdaság térén elért érdemeiért. 

,,Mikor udvari tanácsossá kinevezték, a legfelsőbb kitüntetés hírét elsőnek Nagy Ferenc dr. polgármester adta a „Józsi bácsi“ tudtára. A lakásán kereste fel Lichtenstein Józsefet, akit akkor is az íróasztala mellett talált. 

Meghatottan fogadta a kitüntetés hírét Lichtenstein József, azután kijelentette, hogy bár nem szeretné, ha minden őt üdvözlővel inni kellene, de most érzi, hogy kivételt kell tennie. És ezzel leszedett az egyik könyvszekrény tetejéről egy poros üveget. Kívülről igen bizalmatlan külsejű volt az üveg, de Józsi bácsi sietett kijelenteni, hogy a tartalma annál jobb. Kis üstön főzött szilvórium. Saját termése. Évekkel azelőtt főzette. Azután letörölte a port az üvegről és poharak keresésére indult. Talált is végre kettőt. És ekkor félig zavartan, de az ő közvetlen, keresetlen egyszerűségű természetességével elővette a hófehér zsebkendőjét és félig bocsánatot kérve, félig a szívesen látást ezzel is kifejező mosolylyal, sajátkezűleg ragyogó tisztára törülte vele a poharakat. 

Aztán beszélgetés közben elmondta, hogy baj lesz a méltóságos titulussal. Ahogy ő mondta: 

— Hejh! pedig mindég mint tekinteteser szerettem volna meghalni. Így is elég bajom, elég vesződésem volt a cselédekkel, amiért mindég nagyságos áraztak. Hát most már mi lesz? Mit csináljak, ha folytonosan méltóságolni fognak? 

És alig lehetett megvigasztalni az elmaradt „tekintetes úr” címzés elveszte miatt, hogy most rár muszáj állania a méltóságos címet, merthogy ez hivatalból, törvényesen kijár neki."

(Miskolczi Estilap - 1914. január 22.)

1914. január 20-án hunyt el, felesége és gyermekei gyászolták. Lichtenstein József a mindszenti evangélikus temetőben nyugszik.

Olvassuk el a Miskolci Napló nekrológjának egy kis részét. (Csak érdekességképpen: a politikai ellenfelek lapja volt a Napló, mégis ilyen hangvételű megemlékezést írt róla.)

,,Egyike volt ő a város legnagyobb fiainak. Csodálatos egyéniség volt. Pontos egészen a pedantériáig és példátlanul élénk érdeklődéssel minden politikai, közéleti és társadalmi megnyilvánulás után. Mindenről voltak feljegyzései, évtizedekre visszamenőleg emlékezett az eseményekre és rendelkezett adatokkal. Valósággal elő lexikon volt.

Sokkal szűkebb egy újságcikk kerete, hogy sem kimerítő képet adhatná Lichtenstein József egész közéleti és társadalmi működésének. Arra hivatott tollak ezt a munkát elvégezni és arra hivatott férfiak fognak működéséről megemlekezni."

(Miskolci Napló - 1914. január 22.)

Miskolcon utcát neveztek el róla. Az akkori Király utca Szathmáry Király Józsefről, Borsod vármegye egykori főispánjáról lett elnevezve, Lichtenstein József halála után azonban már az ő nevét viselte. Egészen 1948-ig, amikor Ady Endrére keresztelték át, és máig is így hívják. 

A Lichtenstein-ház a Zsolcai kapuban 

Kevés olyan ember van Miskolcon, aki ennyit tett a városáért mint Lichtenstein József. Aki elolvasta az elmúlt hetek írásait az tudja, kik azok a kevesek. Őt és a múltját ugyancsak szerette volna teljesen eltörölni a szocialista rendszer, de szerencsére nem sikerült, bár nevét, tevékenységét nagyon kevesen ismerik. Ezen dolgozunk, hogy ez megváltozzon, remélem, ez a cikk is hozzájárult ehhez. 

Források:

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. - A Lichtenstein család 

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. - A Lichtenstein-ház a 19. századból

Századok 1980. - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrendeződése (1872-1917)

Dobrossy István: Kereskedelmi kapcsolatok és hitelviszonyok Miskolcon a 19. század végén 

Pfliegler J. Ferenc: Életem

Miskolci Napló - 1914. január 22.; január 24.

Ellenőr - 1876. április 25.

Pesti Napló - 1888. október 31.

Magyar Jövő - 1943. december 25.

Miskolci Estilap - 1914. január 22.