A második interjúalanyom Fandl Ferenc, a Miskolci Nemzeti Színház művésze, aki jó ideje városunk büszkesége. Déryné-díjas, Ábrahám István-díjas, elismert színész. Ugyan nem a város szülöttje, de mára nagyon beleszeretett Miskolcba. Esztergomi születésű, zalaegerszegi és kecskeméti évek után került városunkba.
fotó: Miskolci Nemzeti Színház
-Milyen benyomást tett rád a város amikor idekerültél?
- Szeretettel fogadtak, sok új barátom lett hirtelen. A színházi élet viszonylag zárt közeg, sok napi elfoglaltsággal, ezért hosszú időbe tellett, míg valóban felfedezhettem a várost is. Ami a legjobban tetszett már akkor is, az a rengeteg víz. Esztergomban nőttem fel, a Duna partján, így mondhatom, hogy a mindennapi életem része volt a vízpart. Amikor elkezdtem kimerészkedni egyre messzebb és messzebb a színháztól, nagyon megörültem, mert az az érzésem támadt: itthon vagyok.
- Van kedvenc helyed Miskolcon?
- Van…illetve nem tudom pontosan, mire vonatkozik a kérdés… Ha szórakozóhelyre, vagy vendéglátóipari egységre gondolunk, akkor nemigen tudok kiemelni a bőséges választékból semmit. Ha ajánlanom kell helyismerettel nem rendelkező embernek, hogy hová menjen mondjuk enni, általában az Impresszóval kezdem, a Dűlővel folytatom. Ha azonban a „helyet” földrajzi értelemben közelítjük, akkor a Csorba-telepi tó partját mondanám…miután nagyon szeretek horgászni, a természetet is kedvelem, a lehető legtöbb időt töltöm ott. - Mit szeretsz városban? - Tulajdonképpen mindent. Sok lehetőség van a városban, boncolgathatnánk többféle szempontból is, de ha egy valamit kell kiemelnem, ami különleges, az az, hogy az itteni emberek milyen büszkén és szenvedélyesen szeretik a városukat. Több helyen laktam az országban, de ezt nem éreztem sehol. Az emberek büszkék arra, hogy miskolciak, és ez nagyszerű dolog.
- Melyik volt a kedvenc karaktered az eltelt majd' húsz év alatt?
- Sok volt. Nem tudnék egyet megnevezni. Olyan ez, mikor az embernek a gyerekei közül kellene kiválasztani, hogy melyik a kedvence. Majd’ minden szerephez fűződik jó és rossz emlék is, de mindegyik fontos része lett az életemnek. Ha mégis nevesítenem kell egy kettőt, akkor nem maradna ki a Mezítláb a parkban Paul-ja, vagy a Portugálban Csipesz szerepe, az Arany árában Tulipán, vagy mostanában az Elzában Babits… Sok van, mondom, a legfontosabbak talán mégis ezek.
- Ajánlanád Miskolcot ismerőseidnek turisztikai szempontból?
- Nem csak ajánlanám, rendszeresen ajánlom is. Szinte minden nyáron meglátogat minket néhány barátom, és meg kell mondjam, sohasem unatkoztunk még. Mindig kevésnek bizonyul az idő arra, hogy mindent megmutassak nekik a városban, illetve a környékén, amit szeretnék, vagy szeretnének. Kulturális és kikapcsolódási szempontból is kifogyhatatlan ez a vidék.
- Köszönöm az interjút és további sikerekben gazdag éveket kívánok Miskolcon!