Egy interjú-sorozatot szeretnék elindítani, ahol megismerhetjük Miskolc híres díjazottjait, vezetőit, sportolóit, művészeit, kicsit másképpen, miskolciként. Első interjúalanyom Vitkolczi Ildikó írónő, aki idén, Miskolc város napján megkapta a Szabó Lőrinc irodalmi díjat, amelyhez ezúton is szívből gratulálok!

fotó: Bleyer András

- Először is egy pár szót szeretnék hallani tőled magadról, gyermekkorodról, iskoláidról és a kezdetekről.

- Itt születtem, Miskolcon, 1973-ban. Akkor még a Kiliánban laktunk, az egyik legjobb helyen a városban, szerintem. Onnan simán le lehetett biciklizni a várig és a diósgyőri strandig, így nagyon jó volt ott lakni. Iskolába is oda jártam, az akkori 34-es, most már Könyves Kálmán Általános Iskolába, utána a Kossuth Gimnáziumba, aztán az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolára, magyar-német szakra, majd a Miskolci Egyetemen tanultam még egy kis németet. Tanítottam középiskolában, nyelviskolában, éltem egy darabig Budapesten, de nem szerettem, és inkább visszaköltöztem. Voltam kis ideig panziós Ausztriában, tolmácsoltam Bécsben, Frankfurtban, foglalkoztam üvegfestéssel, agyagozással, akvarellfestéssel, de a legfontosabb mindig is az írás volt. Gyerekkorom óta.

- Úgy tudom, Miskolcról is írtál novellát, novellákat.

- Novellám Miskolcról egy van, Volt egy malmunk a Szinván címmel, és az 1878-as nagy árvízről szól, illetve van egy történetem a szabadságharcról, amiben a két főszereplő fiú Miskolcról indul el harcolni. Ezeken kívül a főiskolai szakdolgozatom is Miskolchoz kötődik, ez a helyi színjátszás kialakulásáról és az első kőszínház felépüléséről szól, illetve erről később született egy drámám is, amivel a Miskolci Nemzeti Színház drámapályázatán 3. helyezést értem el 1998-ban.

- Van kedvenc helyed a városban?

- Nagyon szeretem a Szabó Lőrinc Könyvtár épületét a kis kerttel, ott mindig úgy érzem magam, mintha hazamentem volna. Nagyon szerettem a Köztársaság utcát, ahol régen laktunk, vagy a gesztenyefasort, ami a várhoz vezet. Szeretem a főutca régi házait is, meg a kis utcákat, amik kifutnak a Széchenyi utcából.

- Mit szeretsz a legjobban Miskolcban?

- Hazajönni, bárhonnan. Azt, hogy a legnagyobb része gyalog is bejárható, hiába nagyváros. Hogy bárhová megyek, ott jelen van a történelem.

- Milyen érzés Miskolc díjazottjai között lenni, váratlanul ért a dolog?

- A leginkább fura érzés. Én nem tudtam, hogy jelöltek a díjra, így amikor megtudtam, hogy én kapom, az hatalmas meglepetés volt, kész sokk. És nagy megtiszteltetés is. Mondok öt nevet a korábbi díjazottak listájáról, akik miatt még inkább megtisztelő, hogy én is megkaptam ezt a díjat. Filip Gabriella, akivel lassan baráti lesz a viszonyunk, és én ennek külön örülök. Fecske Csaba, akit nagyon tisztelek, és aki korábban írt ajánlást a Walter, a fara festett sárkány megjelenéséhez. Dr. Kilián István, Dr. Kabdebó Lóránt és Dobrossy István - én tőlük tanultam, a könyveikből, amit Miskolc irodalmáról és történelméről tudok. Miattuk érzem a leginkább megtisztelőnek, hogy most már én is a díjazottak között vagyok.

- Miért pont Palkó és Zsófi?

- Alapvetően fogalmam sincs, sajnos. Ha jön egy karakter, akit megírok, annak általában rögtön beugrik a neve is. Ha megpróbálom megváltoztatni, akkor utána sokszor egyáltalán nem működik a karakter más névvel. Úgyhogy nem szoktam variálni. Zsófihoz talán annyit, hogy a kedvenc könyveim közt van Szabó Magda Mondják meg Zsófikának c. könyve, és amikor kitaláltam Zsófi karakterét, ez befolyásolt, bár nem tudatosan.

- Köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánok!

Ha valaki nem ismeri, és tudni szeretné, ki az a Palkó és Zsófi, többet szeretne megtudni Ildikóról, itt a blogja és a facebook elérhetősége:

http://elmeselem2percben.blog.hu/

https://www.facebook.com/Vitkolczi-Ildik%C3%B3-%C3%ADr%C3%B3-116525135081577/?fref=ts

Az Ünnepi Könyvhét keretein belül június 7-én szerdán, az Erzsébet téren, 15.30-tól Balázs Istvánnal beszélget az írónő.