Interjú Miskolczi Melindával, a HOM régészével
2017. október 15. írta: Reiman Zoltán

Interjú Miskolczi Melindával, a HOM régészével

A diósgyőri vár második ütemének megkezdése előtt régészek és technikusok lepték el a várárkot és a Huszárvárat. Ennek kapcsán találkoztam Miskolczi Melindával, aki ennek a kis csoportnak az ásatásvezetője. Fiatal kora ellenére hatalmas tapasztalattal és nagy szakértelemmel rendelkezik. Őt faggattam a feltárásról, gyermekkorról, magánéletről. Ismerjék meg őt! 

 

21150432_1573301059398882_5352464868061884684_n.jpg

Miskolczi Melinda a Huszárvárban talált gyűrűvel (fotó: facebook) 

 

 

- Azt olvastam, hogy már négyévesen eldőlt a sorsod a Szeleta-barlangban?

- Így van, egészen kicsi korom óta régész szeretnék lenni. Édesapám ekkor vitt fel a barlangba és sokat mesélt arról, hogyan élt itt az ősember. Édesanyám szerint még azt sem tudtam, ki foglalkozik a régi idők kutatásával, de én már erre a pályára „készültem”. Aztán az évek során ez az elhatározás nem is változott.

 

 

- A családodról mondanál pár szót?

- A szüleim és a húgomék szerencsére nagyon támogattak és támogatnak is a mai napig. Hálás vagyok nekik, mert ők testközelből látták/látják, hogy mennyi lemondással jár az, hogy valaki régész legyen és meg is maradjon a szakmában. Ez azért is nagy kincs, mert a szakmán kívüliek nagyon ritkán vannak tisztában a nehézségeinkkel; például nálunk az, hogy mikor vagyunk feltáráson, nagyban függ az egyes beruházások megvalósításától. Általában kora tavasztól ősz végéig dolgozunk, így egy hosszabb nyaralás nem feltétlenül fér bele az időbeosztásunkba. Az is megesett, hogy szüleimmel december 24-én, a karácsonyi bevásárlás legvégén még elmentünk egy területet lefotózni, ahol egy beruházást szerettek volna megvalósítani. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a párom is szakmabeli, ő is itt dolgozik a feltáráson geoinformatikusként. Itt is szeretném neki megköszönni, hogy sokszor munkaidőn túl, otthon is a szakmai dolgokkal foglalkozunk. Előfordult már, hogy előadást kellett tartanom a feltárásról, így este készítette el az egyik területünk 3D fotómodelljét, hogy minél informatívabb, látványosabb legyen a prezentáció.

 

 

- Rally sportbíró is voltál egy időben. Aktív még ez a hobbid?

- Ezt tényleg sokáig csináltam, aztán az idei évben úgy döntöttem, hogy ezt a fejezetét az életemnek lezárom. Jelenleg a vár feltárása elég sok energiámat és időmet lekötni, így valamiről sajnos le kellett mondanom.

 

 

- Miskolci vagy?

- Abszolút Miskolc(z)i (nevet, a szerk.). Itt is születtem, most is itt élek.

 munka.jpg

 Munka közben (fotó: Herman Ottó Múzeum)

 

 

- Melyik részén nőttél fel a városnak?

- Avasi gyerek vagyok, a „hármas ütem” egykori lakosa. Oda jártam általános iskolába és a gimnáziumot is ott végeztem el. Sokan megijednek az Avastól, de én szerettem gyerekként ott lakni.

 

 

- És gondolom most is szereted a várost.

- Szeretek itt lakni, most a Stadionnál élek.

 

 

- Akkor nem is laksz messze a jelenlegi munkavégzésed helyétől.

- Így van, most közelebb van a vár, mint a múzeum.

 

 

- Kedvenc helyed Miskolcon?

- Most a Diósgyőri vár, nyilván (nevet, a szerk.). Egyébként is szeretem a diósgyőri miliőt és a városnak a Bükk felé eső részeit.

 

 

- És mit szeretsz legjobban a városban?

- Nehéz kérdés ez egy miskolcinak. Ide köt a gyerekkorom; itt vannak a szüleim, a párom, a legjobb barátnőm is itt él. Szeretem ezt a várost, annak ellenére, hogy nagyon sokan leírják.

 

 

- Mióta dolgozol a múzeumban?

- Hivatalosan 2009 óta, bár már az egyetemi éveim alatt is voltam a múzeummal feltáráson és a gyakornoki időmet is itt töltöttem.

 miskolczi-melinda-asatasvezeto-regesz-fo-500x331.jpg

 fotó: boon.hu 

 

- Hol folyik most a feltárás?

- A diósgyőri vár Huszárvár nevű részén. Ez az a négyszögletes udvar, ahová a látogató a kapun át megérkezik – innen tud felmenni a hídon keresztül a várba. Azt tudjuk, hogy a középkorban ez a terület észak felé nagyobb volt; a mai Vár utca alatt is folytatódik. A Huszárvár elnevezést a népi emlékezet őrizte meg, ugyanis a középkor–kora újkor folyamán itt lehetett elszállásolva a diósgyőri várkatonaság egy része. Ez a terület volt az a része is a várnak, ahol a lovakat, kocsikat és szekereket tárolni kellett, ugyanis a hídon túli területen minden bizonnyal nem lehetett megfordulni egy szekérrel – ehhez a kaputornyok és az ún. ötszögű bástya miatt (ma ennek egyik lőréséből áll ki az ágyú csöve) kevés volt a hely. Azt, hogy keletről, délről és északról vezetett-e a várba híd, jelenleg nem tudjuk biztosan. Szeretnénk ezt is tisztázni a feltárások során.

 

 

- Ilyen fiatalon ásatásvezető vagy. Nagyon ügyes lehetsz a szakmádban.

- Inkább szerencsésnek tartom magam. A főnökeim két éve úgy döntöttek, hogy rám bízzák ezt a komoly, fontos munkát. Az elődömnek, Lovász Emesének is hálás vagyok, hogy a mai napig ellát tanácsokkal és gyakran megtekinti a munkánkat. Remélem, a feltárás eredményeivel megszolgálom ezt a bizalmat.

 

 

- Népvándorláskor és középkor a szakterületed?

- Igen, a Szegedi Tudományegyetemen két korszakot, szakirányt kellett választanunk a képzés során.

 

 

- Ez a látogatható ásatás nagyon jó ötlet, hogy találtátok ki? Sokan jönnek nézelődni?

- Változó, hogy mennyi látogatónk van egy nap. Jönnek szervezett csoportok, a vár elérhetőségein keresztül lehet jelentkezni a szervezett ásatáslátogatásra. Ha valaki azonban a rácson keresztül átkukucskál, kérdezősködik, azt sem zavarjuk el. Ha időnk engedi, bővebben válaszolunk, de ha nyakig vagyunk a munkában, szorít minket a határidő vagy éppen elkezd esni az eső, akkor szűkebbre szabjuk az információt. Akár órákig is tudnék beszélni a várról és a feltárásokról, de nem szeretnék senkit sem untatni. A feltárás megtekintésének az ötlete nem új, a szentléleki kolostornál már 2013 óta tartunk nyílt napot. A régészet nem öncélú. Nem azért dolgozunk, mert magunknak akarjuk megtartani az összes „kincset”. Szerintem ez közösségi dolog. A múltunkból tudunk építkezni, ennek ismeretében jobban megértjük a jelent és tudjuk formálni a jövőt. Tekintve, hogy ma a beruházások egy része – köztük a Diósgyőri vár fejlesztése is – kisebb-nagyobb mértékben állami pénzből kerül megvalósításra, úgy gondolom, hogy a látogatónak joga van megtekinteni, mire fordítják az ő adóforintjait. A tervezett kivitelezéshez pedig most szervesen hozzátartozik a feltárás is. Így a hozzánk érkező érdeklődő testközelből tapasztalja meg a munkakörülményeinket is, hiszen nemcsak 25 fokban, napsütéses időben dolgozunk. Dolgoztunk nyáron a hőségriadóban is, ekkor a fizikai munkát (ásás, lapátolás, csákányozás, talicskázás) végző kollégáimra került nagyobb teher. Köszönöm nekik, hogy akkor is lelkiismeretesen végezték a dolgukat.

 _20171003_132829.JPG

 A gyűrű közelről 

 

 

- Akkor most ideális az idő, süt a nap és nincsen meleg.

- Igen, és reméljük, esni sem fog. Tegnap hamarabb abba is kellett hagynunk a munkát, annyira elázott a felszín. A talicska kerekével is csak a sarat szedtük föl, nem lehetett haladni.

 

 

- A leletekről, amikről olvastam, mondanál pár szót? A kulcsról és a gyűrűről.

- A kulcs előkerülési helye tévesen jelent meg a sajtóban, nem a Huszárvárban, hanem a várárokban találtuk. Április – augusztus között ott is végeztünk feltárásokat és a Huszárvár kutatását követően visszamegyünk befejezni az ott félbemaradt munkát. A gótikus kulcs, ami a 14-15. századra keltezhető, a nyugati híd középkori facölöpjei mellől került elő. A gyűrűt pedig valóban a Huszárvárban találtuk, az egykor itt állt erdészház alapjai alatt bukkantunk rá.

 

 

- Ez mikori lehet?

- Ez szintén a 14–15. századra keltezhető. Az aranyozott ezüstgyűrű érdekessége, hogy gótikus minuszkulával, csupa kisbetűvel feliratozták, ez utóbbi feloldásáról egyelőre nem szívesen beszélnék. A rajta lévő korrózió még nehezíti az olvasást, előbb a restaurátor kolléga fogja megtisztítani a gyűrűt. Ezt követően a rajzolónk készít majd egy méretarányos rajzot a feliratról, aminek értelmezéséhez szakértők segítségét fogom kérni. Az én középiskolai latintudásom ugyanis csekély a gyűrűn lévő esetleges rövidítések feloldásához. Rendkívül szerencsések vagyunk, hogy rábukkantunk erre a tárgyra. Arany vagy aranyozott tárgy nem mindennap kerül elő ásatáson, mi is most találtuk az első ilyen kivitelű, szép leletünket.

 

 

- Mi volt a legérdekesebb, amit találtál pályafutásod során?

- Jelenleg ez az aranyozott ezüstgyűrű. Egyébként helyzetfüggő, mert nagyon sok minden lehet érdekes. Egy másik feltárásunkon bontottam már újkori, több száz darab bronz verettel díszített koporsódeszkát is, itt a veretekből az elhunyt neve és halálozásának dátuma vált olvashatóvá. Az idén arra sem számítottunk, hogy a várárokban a nyugati híd újabb középkori faelemei kerülnek elő, ez is izgalmas felfedezés volt. De ami ugyanilyen meglepetés volt – és talán a szívemhez legközelebb áll – az a Szentléleken feltárt kettős temetkezés, ahol egy felnőtt férfi karolt át egy hat év körüli gyermeket. Középkori temetkezéseknél, főleg egy kolostornál, ezt nem vártuk volna.

 

regeszek_diosgyor_var_170830_ki_4.jpg A feltárás helyszínén az érdeklődőknek - ha idejük engedi - válaszolnak a régészek (fotó: minap.hu) 

 

- Olyan sokan mondják és posztolják az interneten, hogy nagyon rossz állapotban vannak a szentléleki romok.

- Sajnos, ez pénzkérdés. Az állagmegóvásra én, mint múzeum, nem tudok pályázni. A Nemzeti Kulturális Alap segítségével sikerült már pénzt nyernünk a szentléleki kolostorra, elsősorban annak feltárására, amit 2012 óta végzünk. Ennél a pályázatnál az összeg 2/3-át az NKA adja, 1/3-át pedig a múzeum állja a költségeknek. Ennek keretein belül vált lehetővé az, hogy a feltárások befejezését követően a 2013-ig csak sejtett, a kolostor 16. századi szerkezetéhez tartozó nyugati zárófalat részben visszafalazzuk. Így az ide látogatóknak ma már egy kicsit „épületszerűbb”, zártabb hatása van a területnek.

 

 

- Az a feltárás is folyamatos?

- Nem, sajnos nem az. A pályázati pénz évente kb. egy hónapos kutatást tesz lehetővé. A most elnyert közel 2 millió forintunk ennek fényében két évre lenne elegendő. Azonban sem tavaly, sem az idei évben nem volt módunk felmenni kutatni, így azon dolgozunk, hogy az érvényes pályázatunk megvalósítási határidejét sikerüljön egy évvel meghosszabbítani. Az ottani kutatás másik vezetőjét, Dr. Szörényi Gábor Andrást tavaly a doktori disszertáció megírása kötötte le, 2016-ban ezért nem voltunk Szentléleken. Idén ő az M30 autópálya régészeti feladatainak koordinálását végzi, én pedig a várat tárom fel. Mindkét feladat teljes embert kíván, így nagyon reméljük, hogy a határidő meghosszabbításának nem lesz semmilyen akadálya.

 

 

- Észrevettem egy érdekességet a facebook oldaladon. A régészek tényleg Indiana Jones képet szoktak beállítani a régészet napján?

- Igen. Ha valaki férfiként régész, akkor Indiana Jonessal hozzák kapcsolatba. Nőként pedig rendre megkapom, hogy biztosan olyan vagyok, mint Lara Croft. Mi régészek nagyon unjuk, amikor tíz esetből kilencszer megkapjuk azt a kérdést, hogy „akkor olyan vagy, mint Indiana Jones vagy Lara Croft?” Határozottan nem vagyok olyan, eddig egyszer sem kellett kőgolyó elől menekülnöm és szerencsére még nem is lőttek rám, sőt én sem szoktam másokat fegyverrel üldözni. A profilkép átállítása inkább figyelemfelhívás. Igen, régészek vagyunk, mi is szeretjük az Indiana Jones filmeket. De a filmekhez képest a valóság nagyon más.

 

 regeszek_diosgyor_var_170830_ki_28.jpg 

A várárokban talált kulcs (fotó: minap.hu)

 

 

- Köszönöm szépen a beszélgetést, jó munkát és további sikereket kívánok! 

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr4712924137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása