A 17. század végén az egyház és a városi igazságszolgáltatás még szimbiózisban élt egymással. Az egyházi szabályokat, bűnöket szigorúan számonkérték a lakosságon is. A házasságtörést és a paráznaságot is keményen büntették. Mindazonáltal az kevés esetben fordult elő az országban, hogy halállal lakoljon az egyik fél, kiváltképp ha a városi főbíróról, azaz mai nevén polgármesteréről legyen szó. Dobrossy István a korai politikai gyilkosságok és koncepciós perek közé sorolja az esetet.

Házasságtörés ábrázolása a középkorból

A legérdekesebb miskolci büntető és házasságtörési per Kondai Kis Mihály (1666 körül - 1698) nevéhez fűződik. Kis Mihály a felsőborsodi Kondó községből származhatott. Nemesi címét még apja Kys András kapta 1667-ben I. Lipót császártól. Mihály nevű gyermekéről ekkor említést tesznek, úgyhogy olyan 30 éves lehetett az eset idején. 1698-at írunk, a török már a határon túl, a Habsburg a határon belül. Kondai úr pedig a főbírói székben. A városon mély nyomot hagyott a háromfelé adózás és még nem is sejtik eleink, hogy micsoda megpróbáltatások várnak rájuk a 18. század első évtizedében. 

De mi is történt pontosan? Szeptember 19-én történt a légyott, mely halállal végződött. Mihály urunk Szűcs András gazdag gazdálkodóhoz volt hivatalos vacsorára. Jót mulattak, italoztak, majd elindultak hazafelé este nyolc óra magasságában. A Szinva mellett, az evangélikus templom környékén, egy palánk-kerítés mellett találkozott a mulatságon szintén résztvevő ,,György István Eörsik nevű rosszhírű asszonnyal." Szűcs András és három másik polgár jelen volt az esetnél, bár erről a bíró nem tudott, mert elrejtőztek a patak partján. 

Kivégzés lefejezés által

A szükséges lépéseket megtették a tanúk, a házasságtörési per azonnal megindult a paráználkodók ellen. Az ítélet fővesztés volt. Ebben az időszakban szigorúan büntették a hűtlenséget, mégis meglepő volt az ítélet szigorúsága. Egyes források szerint a tanács és az esküdtek azt próbálták ezzel megmutatni mindenkinek, hogy a törvény egyforma szigorúsággal sújt le, bárki is üljön a vádlottak padján. A tanács határozatát a megyei szék is helyben hagyta, így az ítélet október 4-én jogerőre emelkedett. Hiába a főbíró ügyvédjének, Miskolczi Istvánnak minden furfangja, a házasságtörőt halálbüntetéssel sújtották. Indoklásként felhozták, hogy a vádlott a hivatalát meggyalázta és a gyanúsítás négy szemtanú által bebizonyíttatott. 

,,Támaszkodva Szent István királyunk törvényeire s a II. Lajos által a városnak adományozott pallosjogra, Kondai Kis Mihály halálra ítéltetett. György István Eörsik ellen a per szintén megindíttatott, de miután kitűnt, hogy más állapotban van, az ítélethozatal szülésig elhalasztatott."

Tompa Mihály érzelemdús balladát szerzett A miskolczi bíró címmel, melyben feldolgozza az eseményeket, bár a történetében a bíró egy rabnőt látogat meg a siralomházban - aki szintén halálraítélt - és itt történik meg a pásztoróra. 

 Magyar urak és hölgyek viselete a 17. században

Tompa Mihály: A miskolczi bíró

Ki vagyon már téve

Miskolcz városába,

Szép ifjú asszony 

A siralom-házba

Az egész életre

Nincs csak három napja,

Fejét holnapután

A pallos lecsapja.

Mit cselekvék, mit nem?

De nagy volt a vétke;

Fejére a törvény

Halált mondott érte.

Bámulók tolongnak

Ajtaján napestig:

S elítélt rabasszonyt

Jól, vagy rosszul festik.

De egy ifjú férfi

Tart oda legjobban

Ki a mikor nézi,

Arcza lángra lobban;

Szerető, vagy testvér,

Ki oly nagyon szánja?

Ez ifjú ember a

Város főbírája.

Míg ezek így mennek,

Elmúlik a két nap;

Csak egy éjszakád van,

Szerencsétlen szép rab!

Hosszú is, rövid is, -

Hosszú gyötrelmével!

De rövid, mivelhogy 

Az utolsó éjjel.

Egyet üt. Reggelig

Nem sok van már hátra;

Kivel imádkozva,

Készül a halálra:

Nincsen a fogolynál

Csak a lelkipásztor...

Az is megy - s ha eljön

Utószor jön másszor.

Lehajtja bús fejét, 

Majd a mécsbe bámul;

Lágy selyem hajának

Dúsgazdag kontyárúl

Fekete fátyol csügg:

Önmagának gyásza...

Holnap mosódik le

Piros vérben ázva.

Nem pihent már régen, -

S erőt vészen rajta 

Elkínzott test, lélek

Hosszú fáradalma;

Míg az örök csendben

Állnak a tornáczon:

Ledűl és elnyomja

Zavaros mély álom.

Most valaki nyit be

A siralom-házba

- Keresztül vetődik -

Előtte két dárda;

De amint az őrök 

Az arczát meglátják,

A főbíró elől

Elveszik a dárdát.

Az ifjú foglyot

Merőn, némán nézte;

Lehajolt kebléhez...

S az nem vette észre.

És csókolva ajkát

Sokáig egyvégben:

Édes álmot érzett

Félalva, félébren.

De hogy felserkent s a 

Mámorból kitisztult:

Kebléről borzadva

Ellöki az ifjút;

Ki az, - szólt remegve? -

Ki idejő orúl?

S halál leányának 

Szerelmére szorúl?

Aztán megállott

Merőn, mint a márvány;

Révedező lelke

Az eseten járván:

Szemében még a kéj 

Gyorsan hűlő lángja...

Míg szívét a halál

Zord fagya elállja.

S szólt: Ki vissza rántál 

E bűnös világhoz:

Szerencsétlen ifjú!

Öntetted elátkoz...

Bennem a halállal

Ültél ma nász-éjet...

A fagyos menyasszony

Még ma eljön érted!

Míg beszélt a rabnő

Reszketeg jós ajkkal:

Elrohan a bíró...

Meghasadt a hajnal!

S mi nagy titkon történt

A siralmas lakban:

Őrök által reggel

Véletlen kipattan.

Elfut a tett híre,

S a népség fellázad:

Halálát kívánja

Város bírájának!

A fagyos menyasszony

Hamar eljött érte:

Rabasszony vérével

Összefolyt a vére.

Lévay József, aki olvasta a költeményt, kétkedésének adott hangot a történet eredetijének valódiságával kapcsolatban, leginkább azt vitatta, hogy a főbírón  végrehajtották az ítéletet. 

,,Végrehajtatott-e az ítélet Kondai Kis Mihályon, nincs feljegyezve."

Azonban a város évkönyvében ezt találhatjuk:

,,Mindez üdeig is, a memoria hominum, oly nevezetes és elfelejthetetlen casus városunkban nem történt, ki esett városunk bíráján Kondai Kis Mihályon, ki nem is gondolván, se nem is rettegvén az Isten és a haza törvényét, az mely napon más gonosztevőket ítél vala, ugyanozon napon, egyikével azoknak, ugymint György István Eörsik nevük tisztátalan személylyel paráználkodott, mely cselekedeteért, az városnak piaczán, hóhér által másoknak rettentő példájokra 4-ik napján (Dobrossy István ragaszkodik az október 3-i dátumhoz, a szerk.) mindszent havának feje vétetett." 

A per tanulmányozása után - a tanúvallomások dokumentumai fellelhetők, legalábbis a 20. század elején még megvoltak - Szendrei János szerint egyértelműen léprecsalták Mihály urat. A mulatság alatt is folyamatosan kacérkodott a főbíróval a kétes erkölcsű menyecske, majd hazafelé ott várta, ahol pontosan tudta, hogy el fog haladni. A kerítés mellé csalta, a négy szemtanú pedig nem messze figyelte őket. Valószínűleg az ítélethozó bírák és esküdtek is részlehajlóan döntöttek, hiszen a helyzet egyértelmű volt. De vajon mi szükség volt erre a nagy összefogásra? Mit tett, vagy mit nem tett Kondai főbíró? Miért kellett megölni? Mit tudott? Ezekre a kérdésekre soha nem tudjuk meg a választ, mindenesetre Szendrei szavait idézve:

,,Évkönyvünk ezen lapja azonban XVII-ik századbeli igazságszolgáltatásunk egy sötét lapja marad."

Eörsik asszony valószínűleg megkapta jutalmát a bíró elcsábításáért, azt is pontosan tudták - mivel terhes volt -, hogy nem fog büntetést kapni. A vizsgálatot ellene felfüggesztették, s a városi iratok szerint semmi nyoma, hogy valaha bűnhődött volna tettéért... 

Források:

Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II.

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2.

Balogh Judit: A reformáció Miskolcon

Dobrossy István: Miskolc története IV/1

Kárpáti Béla: Miskolc várostörténeti kalendárium

 24.hu

vagy.hu 

sulinet.hu 

Dobrossy - Eszenyi - Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon

miskolcipolgar.eoldal.hu

profila.hu