Nemrégiben előadást tartottam a martintelepi könyvtárban, akkor tudtam meg, hogy él a telepen egy úriember, akinek családtagjai Knézich Károly leszármazottai. Elképesztően érdekes a családfa, rengeteg neves magyar őssel rendelkeznek Greutterék. Ismerjétek meg velem együtt a Greutter család múltját!

Knézich Károly

- Bemutatkozna pár szóban az olvasóknak Greutter úr?

- Greutter Zoltán vagyok, apai ágon Knézich Károlynak vagyok az ükunokája. Ma már nyugdíjas vagyok, annak idején az Ofotértnél, aztán a Vízügynél dolgoztam. Két gyermekem van, egy lány és egy fiú. A fiam Angliában dolgozik, a lányom pedig pedagógus, ő Miskolcon él.

- Beszéljünk egy kicsit Knézich Károlyról, milyen ember volt ő, van valami érdekesség a családi legendáriumban?

- Az édesanyja magyar származású volt, Benkő Borbálának hívták. Valószínüleg ez inspirálta Károlyt arra, hogy kiállt a magyar szabadságharc mellett, hiába csábították vissza a császári seregbe. Állítólag hárman voltak testvérek - mindhárman katonák, mint az apjuk Fülöp - és a császári seregben szolgált az öccse, aki nem tágított, császárhű maradt. Ezért volt az, hogy Buda várának ostromakor Knézich Károly nem irányította az ostromot, nehogy szembekerüljön a testvérével, Johann Knézich hadnaggyal, aki szintén ott volt abban az időben. Jókai Mór, A kőszívű ember fiai című regényét a családi legenda szerint - és nem csak szerintük - a Knézich testvérekről mintázta.

- Hogyan került Miskolcra a Knézich-ág?

- Először is Knézich Károlyt Egerbe helyezték, mint ezredest, 1840 körül. Ott feleségül vette Kapitány Katalint, majd született két lányuk Olga és Irén. Őket egy Grőber nevezetű testvérpár vette feleségül. Ezek a Grőberek nagy gazdálkodók, borászok voltak, az ősük Grőber Jenő, ő volt az, aki az Egri bikavért úgymond "feltalálta". Hatalmas szőlőbirtokuk, borházuk volt, akkora, hogy egy hatos lovasfogat megfordult benne. Csak hát jött utána az a "dícséretes időszak", amikor aztán szétverték a gazdagságot. Szóval a két lány hozzájuk, Józsefhez és Sándorhoz ment feleségül, Olga és József egyik lánya - a nagymamám - pedig Miskolcra jött férjhez, ifjabb Greutter Antalhoz.

- Olvastam arról, hogy a család nagyon összetartó, ápolják hagyományaikat, találkozni is szoktak. Milyen időközönként van a találkozó?

- 2010 óta Szolnokon találkoztunk minden évben. Általában március, április, május környékén, azért ott, mert Szolnokon is volt - többek között - Knézich Károlynak egy győztes csatája. Az utóbbi időben azonban egyszerűbb, könnyebb Budapesten rendezni ezeket a találkozókat. Immár két éve a fővárosban találkozunk.

- Külföldről is érkeznek ilyenkor rokonok?

- Külföldről is, bár ritkán, mert van olyan leszármazott, aki Kanadában, van aki Svédországban él. De általában azért ötvenen szoktunk lenni. Rengeteg leszármazott van, sokakat tartjuk nyilván.

 Az avasi családi lak

- Milyen ereklyéket őriznek a családtagok?

- Szinyei Béla a fő szervezője a találkozóknak és őrzője sok családi relikviának. Például a II. osztályú hadi érmet őrzi, de van egy írószekrény is, meg sok-sok dokumentum. A szolnoki csatáért III. osztályú, a komáromi csatáért a nagyon ritka II. osztályú érdemrendet kapta a dédapám.

- Mikor volt az utolsó találkozó?

- Idén. Általában úgy zajlik az esemény, hogy először az ükunokák elmesélik a család történetét, majd utána pedig azt a kis hideg élelmet, amit mindenki hoz a találkozóra, körbekínálgatjuk, beszélgetünk. Mindig újul a hozzátartozók névsora szerencsére. A fiam és a lányom már szépunokák, az utána következőket már nem is tudom hogy nevezik.

A két Knézich lány

- Beszéljünk a Greutter-ágról is, hogyan került 1846-ban Diósgyőrbe Greutter Antal?

- A dédapám Ausztriából jött, tehát osztrák származásúak vagyunk, a Diósgyőri papírgyárba jött dolgozni, mint mérnök, aztán feleségül vette az akkori tulajdonosnak Martinyi Sámuelnek a lányát. A nagyapám pedig orvos volt, elkezdett ugyan praktizálni, de abbahagyta, inkább vett az Avason földet és elkezdett gazdálkodni rajta. Volt az Avason egy szép családi ház is, azt eladtuk, sajnos utána nem sokkal azt a házat lebontották.

- Tehát akkor a Greutter-kerttel is kapcsolatba hozható a család.

- Természetesen, nagyapám, ifjabb Greutter Antal vásárolta össze a 11 holdat a 19. és a 20. század fordulóján, aztán az Avasi építkezések miatt ez lecsökkent körülbelül egy hektárra. Azt a földet mi műveltük egészen 1989-ig. 1985-ben elkezdtük kivágni a gyümölcsfákat, majd három éven keresztül jártuk a Dunántúlt és utánfutóval hoztuk a különleges növényeket. Volt például hét darab szelídgesztenyefa, az egyik olyan hatalmas volt, hogy 25 méter volt a lombkoronájának az átmérője. Aztán 2009-ben eladtuk a telket, a házat. Közös tulajdon volt a testvéremmel, a város nem engedte megosztani, nekünk már hatalmas volt. Az akkori önkormányzat nem adott támogatást. Miután eladtuk érdekes módon ötfelé osztották...

- Mindig felteszek két kérdést az interjúimban. Az egyik az az, hogy mit szeret a legjobban Miskolcban?

- Azt, hogy egyre jobban fejlődik, a környéke pedig csodálatos.

- Mi a kedvenc helye a városban?

- A városban különösebben nincs kedvencem, inkább a környék az, ami gyönyörű. Fotós voltam, szeretek fotózni, mindig lehet témát találni. Valamikor fiatal koromban kijártam a Bükkbe síelni és kirándulni is. A fiamnak van Bükkszentlászlón egy szép kis háza, oda szoktam kijárni, illetve Görömbölyön van egy telkem, ott kialakítottam egy kis arborétumot különleges növényekkel.

- Erről beszélne egy kicsit bővebben, milyen növények találhatóak az abban az arborétumban?

- Van jegenyefenyő - de nem a közönséges, amelyet karácsonyfának szoktak állítani - négyféle, vannak különböző díszbokrok, illetve japán díszcseresznye, mamutfenyő - amely már 15 méter magas -, van kínai császárfa és van juharfám is.

Források:

A Greutter család fotói

A Minap interjúja Greutter Zoltánnal - nevek és időpontok pontosítása végett

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Új Néplap beszélgetése Szinyei Bélával - szintén nevek és dátumok pontosítása, illetve a keretes írás