Egy különleges interjút készítettem. A beszélgetőpartnerem Kriván Anita, aki szabadidejében hegyeket hódít meg szerte a nagyvilágban. Nagyon izgalmas beszélgetésen vagyunk túl, kalandos életet él a civilben orvoslátogatóként dolgozó hölgy, akivel személyes ismeretség is összeköt, nyolc évig voltunk osztálytársak.

 Első találkozás a hegyekkel. Dolomitok, via ferrata, 2012.

- Hogyan kezdődött ez a szerelem a hegyekkel? Hogy kezdtél neki a csúcsok meghódításának?

- A munkám révén egy nagyon kedves főorvosnő laptop háttérképén láttam egy elképesztően lenyűgöző hegyvidéki fotót. Megkérdeztem, hol készült és ő olyan lelkesedéssel kezdett róla mesélni, hogy az arca is kipirult. Kinyitotta a fényképalbumát az olaszországi Dolomitokról és büszkén mutatta, hogy ő sziklamászó. Via ferrata utakkal kezdte a mászást. (Ez ma már külön sportág lett. Eredetileg az első világháború alatt az osztrák-olasz frontvonalon a Dolomit hegységben a katonák azzal próbálták megkönnyíteni a hegyen történő mozgásukat, hogy előre kiépített drótkötél biztosításokat helyeztek el a hegyoldalon. Ebbe kapaszkodva, ezeket a biztosító köteleket használva a nagy felszereléseket könnyebben, egyszerűbben cipelhették a hátukon. Szerencsére a háborúnak vége, de ezek az útvonalak ott maradtak a sziklába ágyazva, és végül egy sportot szerveztek ezek mászásából. Ez azért jó, mert nem olyan veszélyes, mint egy sziklamászás.) Úgy voltam vele, hogyha ezt a főorvosnő 50 évesen ilyen lelkesedéssel tudja csinálni, akkor nekem sem hiányozhat az életemből. Még abban az évben elhatároztam, hogy a Dolomitokat meg szeretném nézni, mert magával ragadó képeket mutatott róla. Az unokatesóm akkor készült olasz nyelvvizsgára, mondtam neki: menjünk Olaszországba a Dolomitokhoz és ott tud gyakorolni a nyelvvizsgája előtt. Ki is csábítottam - amúgy ő tériszonyos - és csatlakozva egy budapesti csapathoz via ferrata túrán vettünk részt. Mindketten kíváncsisággal fordulunk az élet felé és kihívásként éljük meg a nehézségeket. Aztán tartottunk egy kis tengerparti nyaralást, hogy tényleg tudjon gyakorolni olaszul. Ez volt az első utam, fergeteges élmény volt, teljesen átalakította a gondolkodásom, igazi stressz mentesítő utazás volt, egy igazi "reset az agynak", ha lehet így fogalmazni. Nagyon koncentrált állapotba kerültem, nem kalandozott a gondolatom mindenfelé, a mászás végére teljesebbnek éreztem magam. Kicsi odafigyelés kell, hogy egyik fogást csináljuk a másik után, de annyira ki lehet zárni a külvilág zavaró tényezőit és vele együtt a hétköznapok gondjait, a munkahelyi feszültségeket, meg egyéb problémákat, hogy igazi felüdülés egy ilyen kaland, mert tényleg csak arra figyelünk, hogy mi lesz a következő lépés. A táj pedig..., az valami elképesztő. Olyan magas perspektívából letekinteni... A problémák eltörpülnek, mert fentről tekintünk rá és az a gond, ami esetleg a hegymászás előtt nagynak és átláthatatlannak tűnt, egyszerre kicsivé válik. Nagyon sokat adott nekem ilyen szempontból, nem csak ez a via ferrata, hanem később a sziklamászás is.

Tesóval először. Kaiserschild, via ferrata, 2013.

- Akkor gondolom élményekkel tele érkeztél haza. Mi történt ezután?

- Amikor hazajöttünk a Dolomitokból, nagy lelkesedéssel mutattam a tesómnak a képeket és meséltem, hogy milyen szuper ez a sport. Nem sokkal később már együtt mentünk ugyanezzel a csapattal, ezúttal Ausztriába a Kaiserschild via ferratára. Mindenkinek vannak gondjai, neki is voltak. A túra előtt javasoltam neki: pakolj be köveket a táskádba, írj rá egy-egy gondot filctollal és majd ott fent útközben eldobáljuk őket! Én is megcsináltam ezt párszor. Ráírtam egy-egy olyan dolgot a kövekre, amitől régen szerettem volna megszabadulni, így mentem végig ezen a nem is olyan könnyű útvonalon és útközben magunk mögött hagytuk a problémákat és a zsák, amit cipeltünk, egyre könnyebb lett. Egy idő után éreztük, hogy nem feltétlenül kell nekünk csapathoz csatlakozni, hanem inkább végezzük el a sziklamászó tanfolyamot és vásároljunk saját felszerelést. Így történt, elmentem a tesómmal egy sziklamászó tanfolyamra, onnantól kezdve az utakat saját magunknak szerveztünk.

Marmolada, 3343 méter.

- A via ferrata utak után jött a "magasabb fokozat".

- Ezután a tesómmal együtt mentünk nyaralni a Dolomit hegységbe, megmásztuk a legmagasabb pontját a Marmoládát 3343 m. Nagyon büszkén álltunk a csúcskereszt tövében, ez egy technikás mászás gleccserrel. Életünkben először volt rajtunk hágóvas, igazi önbizalom növelő élmény volt, és szerettük, hogy augusztusban a gleccserek tetején hógolyóztunk, miközben otthon a kánikula tombolt. Ott találtunk igazán egymásra a hegymászással. Akkor nagyon éreztem, hogy a lábnyom, amiben lépek, az az enyém. A csúcsok felé igyekezve levetkőzzük a hétköznapokban ránk került álarcot, a hegyen a legőszintébb arcunkat mutatjuk. Ez nagyszerű és egyben félelmetes is, de hazatérve felejthetetlen élménnyé válik. 2015 őszén csatlakoztam egy miskolci csapathoz. Farkas Zsolt vezetésével hódítottuk meg Ausztria második legmagasabb csúcsát a Wildspitzét 3774 m. Ez gleccsertúra egy kevés havas sziklamászással. Ez új volt számomra és rendkívül izgalmas, nem is gondoltam, hogy képes vagyok megmászni. Mászás közben nagyon a jelenre koncentráltam, nem volt múlt és nem volt jövő. Minden erőfeszítésemmel a következő mozdulatra összpontosítottam, lépésről, lépésre és egyszer csak feljutottam a csúcsra. Ez a stratégia a hétköznapi életben is működik, amikor minden nagyon kilátástalan, akkor kizárólag a jelenre fókuszálok. Egyszerre csak egy problémára és mindig csak kis adagokban szépen egymás után, végül azon kapom magam, hogy túl is vagyok rajta. A következő évben már büszkén posztoltam a Facebookra, hogy meghódítottam Európa tetejét a Mont Blanc-t 4810 m, de rögtön jöttek a commentek, hogy bizony Európa legmagasabb pontja, az Elbrus és az Oroszországban van. Mi az nekem? Új cél, új kihívás! Majd jövőre megmászom! Úgy is lett, 2017-ben az Elbrus tetején álltam, a Zsolti-féle csapattal hegyivezetes.hu szervezéssel.

Wildspitze, 3774 méter.

- Milyen célokat tűztél ki magad elé a közelmúltban?

- Jelen pillanatban egy hegymászó kihívásban veszek részt, a Seven Summits Voulcanoban, amelyben a kontinensek legmagasabb vulkánjait kell megmászni. Nem összekeverendő a Seven Summits kihívással -, ez a kontinensek legmagasabb csúcsairól szól. A két Seven Summits között vannak közös csúcsok, például az Elbrus, ez számít Európa legmagasabb pontjának, egyben ez a legmagasabb vulkán is a kontinensen, és ilyen a Kilimanjáró Afrikában, ahová idén készülök. A Seven Summits-nál az Everest a legkihívásosabb, a Seven Summits Voulcano-ban pedig az Antarktisz. Nem is a magasság, hanem a hideg miatt, mert ott a mínusz negyven fok jó időnek számít. A Seven Summits Voulcanot csak egy magyar teljesítette idén januárban Tóth Sándor, ő Válon lakik. Magyarországon élő nő eddig még nem volt mind a hét kontinens legmagasabb vulkánjainak tetején. A Seven Summits Voulcano kihívásból eddig kettő van meg nekem, az egyik az Elbrus, a másik tavaly Ázsia legmagasabb vulkánja, a Damavand. Idén szeretném folytatni Afrika legmagasabb pontjával, és jövőre Dél-Amerikában az Ojos del Salado lenne soron, amely már majdnem 7000 méter magas.

Mont Blanc, 4810 méter.

- Milyen élmény volt egy muszlim országban? Nagyon más a kultúra, mennyit tapasztaltál ebből ott fent a hegyen?

- Nagyon különleges volt az iráni kultúra, a muszlim vallás teljesen áthatotta az egészet, még a hegyen is "működött". Volt egy úgynevezett vallás kommandó. A nőknek nem volt szabad fedetlen fővel, kibontott hajjal, rövid ujjúban lennie, úgyhogy még a legnagyobb melegben is a hosszú póló kötelező volt, amely a csípőt is eltakarta. A kendő néha jól jött, mert az arcunk elé tudtuk húzni a nagyon poros vulkáni törmelék ellen védekezésképpen. Olyan ez a por, mint a kohósalak "miskolciasan" mondva. Ezt a port nagyon felkavarta a szél. A Damavand egyébként is egy gyengén füstölgő rétegvulkán, potenciálisan aktív tűzhányónak tekintik, szinte bármikor produkálhat újabb kitörést, egy kis működés ma is érezhető kénes szagot árasztó, füstölgő rések vannak, amelyek aztán sárgára festik még a kőzetet is. Ez a fojtó szag egy 5500 méter fölött eléggé kellemetlen, amikor már amúgy sem kapunk rendesen levegőt. De olyan különleges volt, nagyon tetszett. Minden hegyet megpróbálok "megérezni" egy kicsit, együtt dobogni a hegynek a szívével, kicsit érezni a lelkét is. Olyan jó volt a kondícióm, hogy a mászás egy részénél előreszöktem a csapattól, így órákig egyedül mehettem a csúcs felé. Ez egy meditációhoz hasonló érzés volt, amikor semmi nem számít, csak a hegy, az út és én. Ahogy egyre magasabbra jutunk, egyre több réteg ruhát öltök magamra, de a lelkem mégis egyre könnyebbé válik. És onnan fentről - ahogyan már mondtam az előbbiekben - olyan kicsi minden, annyira eltörpülnek a hétköznapi problémák. A megoldandó feladatokra is egy magaslati nézőpontból látunk rá, minden egyszerű és áttekinthetővé válik. Mutatja azt, hogy talán azért nem látjuk a megoldást otthon, mert a közvetlen közelében állunk. Ha felülről néznénk, sokkal átláthatóbb lenne. Ezt adják meg nekem a magashegyi mászások. A hétköznapi életbe is be lehet csempészni ezt a mentalitást. Amit még adott nekem ez a sport az az, hogy úgy érzem, kicsit türelmetlen embertípus voltam, ebben változtam egy kicsit, türelmesebb lettem. Az egyik kolléganőmnek van egy aranyos mondása: aki Anitától türelmet kér, az jobban jár, ha pöttyös zebrát tenyészt! Ezen szoktam mosolyogni, és azon, hogy tényleg van igaza. A hegymászás azonban türelemre és toleranciára tanított, mert olyan körülmények között kell néha mozogni a hegyen, hogy napokig nincs áram, nincs víz, csak a komfort teljes hiánya, az van, amit felviszünk magunkkal. Ez nő létemre az alkalmazkodó képességem is megedzette.

Elbrusz, 5642 méter.

- Nem lehet ez könnyű az európai kényelemhez szokott sportolóknak.

- Van még egy másik kihívás, amit csinálok még, ha már Európa. Ez egy olyan kihívás, amely Európa 47 országának legmagasabb pontját érinti. Ez nagyon sok ország, egyelőre 13-at teljesítettem belőle. Mindig mindegyik csúcsmászást egy kis kultúrával "fűszerezzük". Megnézzük a legközelebb eső nagyvárosokat, nevezetességeket. Ez egy nagyon jó szórakozás is egyben! Remélem, el fogok jutni mindenhová, minden európai országba. Vannak benne nehezebbek is, de a legtöbbje inkább kirándulásnak fogható fel. Van olyan - például Csehország legmagasabb pontja -, ahová akár babakocsival is fel lehet sétálni. Jó program, jó buli, nyári kapcsolódásnak is kitűnő. Tavaly Horvátországot egy kis tengerparti pihenéssel kötöttük össze. Idén, hogyha belefér, akkor Montenegró legmagasabb pontját szeretnénk megmászni, egybekötve egy kis nyári fürdőzéssel.

A Seven Summits Voulcano kihívásai. Forrás: kormanicki.hu.

- Hogy lehet összeegyeztetni a kihívásokat a családdal és a munkával?

- Még egyszerűen. Mivel nincs saját családom, nincs férjem és nincsenek gyermekeim, ezért könnyen belefér az időmbe ennyi utazgatás. Tudok igazi önmegvalósító, világjáró életet élni, aminek egyelőre a szabadság és az anyagiak szabnak határt. Az utazásokat a saját fizetésemből szponzorálom. Egészségügyben végeztem egyetemet, mint okleveles ápoló, jelenleg egy gyógyszergyártó vállalatnál dolgozom orvoslátogatóként.

Damand, 5671 méter.

- A kihívásokhoz próbáltál támogatókat keresni?

- Nem, még nem, de ha majd a népszerűbb Seven Summits Voulcano csúcsokra sikerült önerőből feljutni, és már csak a nagyon távoli, nagyon drága helyek maradnak, akkor biztosan fogok szponzort keresni. Úgy tervezem, hogy a Kilimanjáró és a dél-amerikai Ojos del Salado után. Az Antarktisz az több tízmillió forintba kerül, úgyhogy ahhoz mindenképpen kellene támogató. Főként, ha továbbra is én lennék az első magyar nő, aki a Seven Summits Voulcano befejezése előtt áll.

Damavand Base Camp - The mosque, 3100 méter. 

- Idén a Kilimandzsáróhoz készülsz, melyik ország területén található?

- Tanzánia és Kenya határán. Tanzániából szeretnénk felmenni a csúcsra. Több útvonal is van, a Marangu (más néven Coca cola) útvonalat választottuk, amely a legrövidebb idő alatt teljesíthető, hogy utána még beleférhessen egy safari, esetleg még Zanzibár.

Horvátország legmagasabb pontja. Dinara, 1831 méter.

- Ott most minden oké, nincsenek háborúk, vagy esetleg valamilyen forradalom, lázadás, vagy bármi ilyesmi? Elég labilisak az afrikai államok.

- Tanzánia II. fokozott biztonsági kockázatot rejtő országok közé tartozik, terrorizmus az utóbbi években nem volt, a leggyakoribb bűnözés az idegenforgalmi lopások, ritkább esetben emberrablás. A legnagyobb odafigyelést a higiénia kívánja, a csapvíz vagy a forrásvíz nem iható. A fertőző betegségek ellen kell felkészülni a védőoltásokkal. A sárgaláz elleni védőoltás megléte a vízum feltétele.

A Mont Blanc "aranya".

- Nem semmi, óriási költségei lehetnek ezeknek az utazásoknak, ennek a hobbidnak.

- Igen, eléggé költséges. Gyakran millió közeli költségre kell gondolni. A repjegy, a kötelező engedélyek, kötelező helyi idegenvezetők, a teherhordók, valamint a szállás és az étkezés, de növeli a költségeket a felkészülés és a felszerelés is. Sokszor nem lehet faragni a költségeken, mert kötelező a helyi szolgáltatásokat igénybe venni. Tavaly szamárral vitték fel a zsákjainkat a Damavandra, idén - ha eljutok Afrikába - a fejükön fogják felvinni kosarakban, ezt az emberi munkát kell nekik megfizetni. Ők fogják egyébként az étkezést is biztosítani.

A Margherita hütte naplementében.

- Az étkezést is? Ez nem túl biztató...

- Igen, ettől egy kicsit tartok én is. De mindig készülünk energiaszeletekkel, olajos magvakkal, amelyek adnak energiát, de kicsi a helyigényük és nem túl nehezek. Én tavaly Iránba szalonnát is vittem ki, fél liter pálinka társaságában, pedig nem lehetett volna (már csak a vallásuk miatt sem), de kockáztattam és sikerült. A menedékházban nagyon jól jött. Nem is kaptunk fertőzést és ebben a jó magyar pálinka segített.

A Miskolci Barátság Maraton, 2015.

- Sok lány szokott lenni a csapatokban, amelyekhez csatlakozol?

- Nem. Általában egyedül szoktam lenni a csoportban. Az Elbruson is egyedül voltam nő, és rajtam kívül csak fiúk voltak a csapatban tavaly a Damavandon is. De azért ez nem azt jelenti, hogy nők nem másznak hegyet. Érdekes, hogy a Seven Summits egyedüli magyar teljesítője is egy nő, Németh Alexandra.

- Melyik volt a kedvenc helyed, amelyet meghódítottál?

- Húha, ez nehéz kérdés. Mindig a legutolsó. Mindig azt mondom, hogy hú, ez volt életem legnagyobb élménye. Ezt évről-évre elmondhatom. Mindegyik tartogat valamilyen gyöngyszemet. A Mont Blanc-on, amikor felkelt a Nap, az csodálatos volt - éjszaka indulunk, hajnali kettőkor 3800 méterről és ezer szintet kellett 4810 m-ig megtenni -, éjszaka világított a Hold és ezüstre festette a hó keményre fagyott tetejét, és amikor felkelt a Nap, akkor az egész narancsos, arany színű lett és az valami elképesztően gyönyörű látvány volt, amikor az egész hegyoldal arany színben pompázott. Ott bizony könny szökött a szemembe. Amikor felértünk a tetejére és kihúztam a magyar zászlót - mert mindenhol kihúzom magyar zászlót - akkor nagyon megható élmény volt az is. A csúcson velünk egy időben voltak fent olaszok, ők elkérték tőlem, csak megfordították a zászlót, hogy nekik is "megfeleljen". Tavaly az Elbrus-on, ott is éjszaka indultunk el, és a Tejútban kezdtük meg a gyaloglást tele hullócsillaggal, kívántam egyet, ami azóta teljesült. El is határoztam, hogy ebből hagyományt csinálok, ugyanis a Damavandon történt kívánságom is teljesült.

A Kriván csúcs a Magas-Tátrában, 2495 méter.

- Összesen hány hegycsúcsot hódítottál meg eddig?

- Nem tudom. Nem számoltam össze, nehézkes is lenne, mert ugye csinálom az Európa országainak legmagasabb pontja kihívást. Most visszakérdezek: csúcsnak számít a Vatikán legmagasabb pontja a maga 75 méterével? Ezért nem tudom megmondani. Mászó naplót vezetek, 23x álltam 3000 m fölötti csúcson. Most azon európai országok legmagasabb pontját próbálom meg teljesíteni, amelyek magasak, vagy nehezek, mert a kisebbeket családdal, gyerekekkel is lehet majd (pl. Dánia 170 m, vagy Monaco 161m).

- Hány országban jártál az elmúlt években?

- Van egy kaparós térképem - lehet, hogy te is ismered, olyan, mint a kaparós sorsjegy , világtérkép és le lehet kaparni róla azokat az országokat, ahol már jártunk. Mindig decemberben szoktam ezt végigtekinteni, tavaly öt országot tudtam lekaparni róla.

- Milyen érzés volt Európa legmagasabb pontján állni?

- Igazából én a Mont Blanc-t érzem az "igazinak", az én lelkemhez az áll közelebb. Ott azért kiszökött a könny a szememből, egyrészt az volt akkoriban az első ilyen nagy kihívásom. Megható volt, "európaibb", mint az Elbrus tetején állni Oroszországban. A Kaukázus már egy másik vallási kultúra, mert a muszlim vallás az uralkodó. Nem állt olyan közel érzelmileg hozzám, mint a Mont Blanc, ott tényleg nagyon jó volt szétnézni és örömömben belesikítottam a levegőbe. Azt hittem amikor felérünk a tetejére, hogy majd a legmagasabb ponton állok és mindenhol havas csúcsokat fogok látni. De nem, minden barnás-zöldesnek tűnt. Nem azt a képet kaptam, amire számítottam, ez is mutatja, hogy a legmagasabb a környéken. Akklimatizálódni Olaszországba járunk a Monte Rosa csoportokba, itt van a Margherita hütte 4554 méter magasan, ez Európában a legmagasabban fekvő menedékház, tökéletesen alkalmas arra, hogy akklimatizálódjunk. Akár egy hosszú hétvégére is fel lehet menni, egy-egy éjszakát el lehet tölteni ott. Ha körülnézünk a hütténél, ott látjuk azt a várt havas képet, melyet a Mont Blanc-on nem kapunk meg. körülölelik a 4000 méteres csúcsok. Látni a Mont Blanct is, amely kiemelkedik a többi csúcs közül és a Matternhornt, a híres Toblerone csúcsot. 

- Szoktál hozni, vagy kapni valamilyen emléktárgyakat ezekről a helyekről, ahol jártál, vagy szeretnél eljutni?

- Szeretek köveket kapni, ha valamelyik mászótársam jár általam majd meghódítandó magas csúcsok között, akkor kérem, hozzon egy követ onnan. Ahonnan követ kapok, oda mindig eljutok. Tavaly kaptam egy követ Teneriféről a Teide-ről, - az Spanyolország legmagasabb pontja - és idén március végén utazom oda. Előtte az Elbrus-ról is kaptam követ, oda is feljutottam. A hawaii vulkánoknak viszont van egy rossz legendája, ha valaki onnan követ hoz, akkor azt Pele a hawaii vulkánok istennője megbosszulja. Ha valaki ezt tapasztalja, vissza szokta postázni a szigetre a követ. Amióta ezt a legendát ismerem, óvatosabb vagyok.

- Ha már beszéltünk is róla, hová készülsz legközelebb?

- Már kész van az idei terv. Először, mint említettem, Spanyolországban, a Teide csúcsáról szeretnék szétnézni, ezt március végén. Tervben van Románia és a Fogarasi havasok, az akklimatizálódást Svájcban szeretném június környékén. Aztán júliusban mennénk a Kilimanjáróra és ha augusztusban lesz még elég szabadságom, nyaralásképpen Montenegró legmagasabb pontját vesszük célba. Ott vannak Európa leghosszabb és legszebb kanyonjai, azokat szeretném megnézni egy kis tengerparti nyaralással kiegészítve. 2020. februárban pedig Dél-Amerika legmagasabb vulkánja, csak addig még sokat kell spórolnom. Ezek a tervek.

- Aki ezen cikk után kedvet kap arra, hogy hegyet másszon, mégis hogy fogjon neki a dolognak?

- Kezdheti Magyarország legmagasabb pontjával, a Kékessel 1014 m. Hazánkban is van már via ferrata útvonal, minden korosztály számára teljesíthető. Hozzánk legközelebb Tatabányán van ilyen a Turulnál, de vannak mászó utak a Bakonyban Cseszneken és a Cuha-vögyben. Mi miskolciak szerencsés helyzetben vagyunk, a városhoz szorosan kapcsolódik a Bükk a minden évszakban kikapcsolódást nyújtó túraösvényeivel. A bátrabbaknak ott vannak Hámor sziklái, de előtte érdemes sziklamászó tanfolyamot végezni, hogy biztonságos legyen. Én magyarnak érzem a Tátrát is, nincs messze, érdemes ellátogatni oda akár télen, akár nyáron.

- Úgy tudom, van egy hely, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudsz.

- Igen. A Sanofi-Aventis gyógyszercég – ahol dolgozom - Miskolc mellett (Chinoin gyárnál) hozta létre az első vidéki Szívbarát Tanösvény túraútvonalát, amely a szív kis- és nagyvérkörét veszi alapul. A kisvérkör másfél kilométeres, a nagyvérkör pedig három kilométeres. A túrázó a saját kapacitásának megfelelően választhatja, hogy melyiket szeretné kipróbálni. Azért Szívbarát Tanösvény, mert a séta előtt magunkhoz vehetünk egy űrlapot, amelyen rögzíthető a kezdeti és a túra közben mért pulzus, a mérések helye ki van táblázva és útközben kis padokon van lehetőség megpihenni az erdő nyugalmat árasztó fái között. A túra végén leadott kártyákat a Szent Ferenc Kórház szakorvosai kiértékelik. Ha valakinél rendellenességet találnak a mért paraméterek alapján, akkor értesítik. A múltkor voltunk a Hámori-tó körül és ott is olyan szép fehér volt minden. A kisvérkör sétaútvonal körülbelül olyan hosszú, mintha a Hámori-tavat sétálnánk körbe. A Tanösvényen is vannak lócák, szalonnasütő helyek, barlangok, források, egy könnyű kirándulás, családi program helyszíne is lehet.

- Visszatérve a hegymászásra. Ehhez a sporthoz nagyon jó kondícióra, állóképességre van szükség. Honnan ez a remek erőnlét?

- Hetente háromszor igyekszem eljutni Crossfitre, ez súlyzós állóképességi edzés, így szerzem a kondícióm a hegymászáshoz. Van egy nagyon-nagyon jó edző Miskolcon Szepa, ő segít nekem. Kell az erő a hátizsák cipeléséhez. Az Elbrusra 18 kilós hátizsákot vittem, a Damavandon könnyebb volt, "mindössze" 16 kiló. A Crossfit mellett készülök futással is, másrészt fogyókúrának is tekintem. Maraton futáson és félmaratonon indulok különböző versenyeken. Életem első maratonját Miskolcon futottam a Barátság Maratonon, a célvonalon apukám is átfutott velem.

- Két kérdésem van, amelyet minden beszélgetőpartneremnek felteszek az interjúnk végén. Mit szeretsz a legjobban Miskolcban?

- Mindent! A Széchenyi sétálóutcát, "miskolciasan" főutcát, az épületeket, az egyedülálló Barlangfürdőt, a várat, szóval tényleg mindent. Az az ember vagyok, aki inkább megtankolja Miskolcon az autót még akkor is, hogyha félig van a tank. Nem indulok el úgy Budapestre, nehogy már ott kelljen tankolni és ott kelljen pénzt hagynom ezért. Lehetőség szerint mindent Miskolcon vásárolok, büszkén vallom, hogy miskolci vagyok és igyekszem a város jó hírnevét vinni. Szeretem a természeti adottságait, a történelmi részét, imádom a színházat, a templomait, minden részét!

- És mi a kedvenc helyed a városban?

- A főutca nagy kedvencem, a színház, nagyon szeretem a Diósgyőri várat, a Búza téri Nagyboldogasszony görögkatolikus templomot, a Barlangfürdőt, - ide mindenkit el szoktam hívni, akik nyaralni jön hozzám. A sportolókat kiviszem Hámorba és a Bükkbe, úgyhogy igyekszem Miskolcot népszerűsíteni mindenkinek. Próbálom jó színben feltüntetni a várost, például a múltkor a győri ismerősöm volt vendégségben nálam és akkor direkt nem mentem azon a részen, ahol nincsenek olyan szép házak, hanem inkább tettem egy hosszabb kerülőt autóval, direkt azért, hogy a város szebb részeit lássa ő is. Kirándulás szempontjából alkalmas és nagyon jó hely Bükkszentkereszt is. A Boldogasszony köve is egy nagyszerű ilyen hely. Megannyi legendája van.

- Ha jól tudom, a neved eredetének is van egy nagyon szép legendája. Megosztanád ezt velünk?

- A nevem Kriván és a Tátra nyugati végződéseként tör magasba a Kriván csúcs, amely 2495 méter. A szlovákok szent hegye, ez van az eurocentesükön is. A név kötelez, azt szokták mondani. Lehet, hogy innen jött a hegymászó vénám. Minden évben van egy zarándoklat a csúcshoz, ilyenkor tényleg mozdulni sem lehet a hegyen. Többször megmásztam már és tervben van, hogy a szabad ég alatt töltünk el a csúcsán egy nyári éjszakát. A hegy legendája így szól: amikor Isten teremtette a világot, akkor megteremtette a hegycsúcsokat is, és amikor már mindent elrendezett, elküldte az angyalát, hogy nézze meg mit alkotott. A Tátrába is ellátogatott ez az angyal, megnézte az ottani csúcsokat is. Az angyal, amikor a nyugati végéhez ért, ott megfordult és akkor a szárnya megérintette az egyik hegy csúcsát és a Kriván csúcs azért egy kicsit kajla. Egyébként a Kriván szó jelentése: ferde vagy kajla. Én hiszek abban, hogy nekem ezért a hegymászás egy sorsszerű küldetésem.

- Köszönöm szépen a beszélgetést, további sok sikert kívánok neked az élet minden területén! Ha végeztél a küldetéseiddel, egy visszatekintő beszélgetésre is szívesen várlak.

Az interjúban szereplő képek Kriván Anita privát gyűjteményéből származnak.