Május 11-én szombaton az érdeklődők megtekinthetik az Erzsébet téren a Weidlich-palota fűszerüzletének legendás cégérének hiteles másolatát. Ezzel egy 47 éves "kaland" végére tett pontot a Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesület.

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

Újra Miskolcon

Közel öt éve már, hogy Miskolc helytörténetével kezdtem el foglalkozni. Természetesen az egyik első állomása a Weidlich-palota, Weidlich Pál története volt. A híres kereskedő, aki a Böczögő-féle Korona szállóval párhuzamosan a minőségi szolgáltatás megteremtője volt városunkban. 

A mintavétel után megtisztított Fekete kutyával a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.

Tavaly tavasszal tudtam meg azt, hogy a Fekete kutya cégére még megvan. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban őrzik. Meg is látogattam a kutyát Budapesten, majd az jutott eszembe, hogy ennek a szobornak Miskolcon a helye. A törvényi szabályozás azonban legfeljebb a kölcsönadását teszi lehetővé, ez is maximalizálva van öt évben. Írtam egy levelet az alpolgármester úrnak és a Herman Ottó Múzeum egyik kollégájának is említettem a dolgot. Ekkor az ügynek nem lett folytatása.

Idén, az év elején azonban létrejött a Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesület, amelynek alelnökeként már többet is tudtam tenni az ügy érdekében. Az egyesület egyik első feladatának tekintette a kutya hazahozatalát valamilyen formában. Mivel az eredeti szobor - ahogy említettem - a múzeum tulajdona, azt nem lehetett hazahozni. A hiteles másolat készítése azonban lehetséges volt, ezt a múzeum engedélyezte számunkra. 

A mintavétel különleges lézer-szkenneléses eljárással készült. A szobrot pedig több részletben, 3D-s technikával készítették el számunkra. A mintavétel minden pillanatát rögzítettük a mivanmi.live segítségével, egy rövid interjú erejéig a múzeum munkatársát Dr. Török Róbertet is megszólaltattuk. 

A mintavétel pillanatai...

... először egy különleges krétaporos-olajos keverékkel fújták be az eredetit,...

...majd egy lézer szkenneres eljárással felvitték számítógépre a kutya pontos méreteit, minden egyes "göröngyét",...

... ekkor már az is szembetűnő volt, hogy milyen aprólékos a kutya kidolgozása. Itt a nyakörv helye látható.

A mintavétel végeredménye a laptopon volt látható.

Persze meg is tisztítottuk a művelet után a cégért.

Büszkén állt (vagyis ült) újra a helyén a szobor a mintavétel megpróbáltatásai után.

Az egyik kollégánk - a Levéltár segítségével - rátalált Francesco Demesre, a Weidlich Ida gyermekére Argentínában, akinek segítségével a magyarországi rokoni szál is hamarosan felderítésre kerül. 

Nem állunk meg azonban ennyinél, mert egyfajta brand-et, a ,,Weilich Pál Kereskedelmi és Vendéglátó Nívódíjat'' szeretnénk építeni a "kutya köré". Ezt a díjat 2019. május 11-én - Miskolc város napján - már át is adjuk az első, szakmailag erre méltó vendéglátósnak. Olyan miskolci kereskedők/vendéglátósok minőségi védjegye lesz ez a kutya, akik tényleg a szakmájuk legjavát képviselik.

Örüljünk annak, hogy a Fekete kutya ismét Miskolcon van. A mi kutyánk hazatért.

Weidlich Pál

Weidlich Pál neve ma is fogalom Miskolcon. A palotáját mindenki ismeri, az épületben pedig egy különleges fűszerüzlet is működött hosszú időn át. Ez a fűszerüzlet máig is él nagyon sok miskolci emlékezetében.

Weidlich Pál egy 11 gyermekes családban született, a legkisebb fiúként, Vas megyében. Ahogyan ez a mesében is lenni szokott, vándorútra kelt, és a kereskedelmet választotta szakmájául. Egyes források azt írják, kalandvágyból lett kereskedővé.

Forrás: Dobrossy István - Barna György : Miskolc belvárosa - házak, emberek, történetek, 139. oldal (Miskolc, Lézerpont, 2010)

1881-ben került Miskolcra. Máhr Károly nagy múltú boltjában - amely a Fekete kutya névre hallgatott - üzletvezetőként számítottak rá. Pál Bécsben tanulta a szakmát, a Mariahilfer Strassén, Josef Voight ,,zum schwarzen Hund" nevű drogista kereskedésében volt gyakornok.

1890-ben óriási megtiszteltetés érte Weidlich urat: Baross Gábor miniszter ösztöndíját nyerte el. Az ösztöndíj célja az volt, hogy a fiatal kereskedők megismerjék más országok kereskedelmi kultúráját, tapasztalatokat szerezzenek, illetve kapcsolatokat építsenek. Weidlich az út során szerzett élményeit nyomtatásban is kiadta 1891-ben. Nem kis kaland lehetett az övé, hiszen nemcsak Európában, hanem a Közel-Keleten, illetve Észak-Afrikában is járt.

Forrás: Dobrossy István - Barna György: Miskolc belvárosa - házak, emberek, történetek, 139. oldal (Miskolc, Lézerpont, 2010)

Miskolcra hazatérve, 1892. június 5-én eljegyezte Fűrész Idát, egy dúsgazdag miskolci kereskedő leányát. A hamarosan sorra kerülő esküvő Miskolc városának fontos eseménye volt, az akkori vezető réteg is képviseltette magát a vigasságon. 16 magánfogat vitte a násznépet az evangélikus templomba, ahol örök hűséget esküdött egymásnak az ifjú pár.

Kevesen tudják, hogy Weidlich Pál a boraival a millenniumi kiállításon magas díjazásban részesült 1896-ban, illetve 1900-ban a párizsi világkiállításon díszoklevelet kapott. Ösztöndíjat is alapított fiatal miskolci kereskedők támogatására, hogy olyan sok tapasztalatot szerezhessenek a nagyvilágban, mint annak idején ő is.

1906-ban épült fel a lillafüredi Weidlich-villa, az 1909-es naptári évben pedig két gyermeke is született - Laci és Idus. 1911 tele és 1912 tavasza között készült el a belvárosi palota, és ekkor költözött ide a Fekete kutya üzlete is. 1915-ben azonban ő is a gyanúsítottak közé került abban a botrányban, amikor kiderült, hogy a katonaságot simlis kereskedők silány minőségű ruhával és étellel látták el. Weidlich még előzetes letartóztatásba is került, de szerencsére tisztázódott, hogy semmi köze nem volt az ügyhöz, így hamar ejtették a vádat ellene.

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

Az első világháború alatt nem ment jól az üzlet, így a húszas években próbálta Weidlich ismét felfuttatni a boltot, sikerrel. 1930-ban 100 mázsa burgonyát osztott szét a rászorulók között, és ezzel óriásit nőtt a miskolciak szemében az addig is méltán népszerű kereskedő.

A második nagy háború szomorú napjai is elérkeztek. A Weidlich házaspár sajnos rossz hírt kapott a frontról: László fiuk elesett az oroszokkal vívott harcok során. 1946. október 25-én Weidlich Pál is elhunyt, talán jobb is, hogy nem látta azt a búskomor korszakot, amely azután következett.

A Fekete kutya

Weidlich Pál cégét hivatalosan 1891. január 24-én jegyezték be a bíróságon.

,,Bátorkodom a tudomására hozni, hogy helyben, a "Fekete kutyához" címzett fűszer, anyag, liszt, ásványvíz és magkereskedést Deák Kálmán úrtól átvettem, s azt Weidlich Pál váltótörvényszékileg bejegyzett cég alatt folytatni fogom. Üzletem vezetésében igyekezetem mindig oda fog irányulni, hogy a vevőim igényeinek minden tekintetben megfeleljek, mi arra bátorít, hogy t. Címednek szíves bizalmáért esedezem. Van szerencsém egyúttal megjegyezni, hogy üzletem régi jó hírnevű magkereskedésére különös gondot fogok fordítani." (Dózsa Viktória: A ,,Weidlich-palota" Miskolc kereskedelemtörténetében, In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44.,2005, Miskolc, Dr. Veres László, 350-351. o.)

A kutya még Frisch úr kertjében Lillafüreden. Forrás: Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Évkönyve 1982, 172. oldal.

A kereskedő azért választotta a Fekete kutyát cégéréül, mert egyrészt a bécsi Mariahilfer Strassén boltot üzemeltető Joseph Voight kereskedésének is ez volt a cégére, és ezzel az ő emléke előtt tisztelgett Weidlich. A másik oka pedig az volt, hogy Máhr Károly kereskedése szintén ezt a nevet viselte. Máhr Károly és családja 1756-tól működtette az üzletét Miskolcon, és a boltjuknak bizonyítottan a 19. század közepétől volt a védjegye egy gipszből kiöntött fekete kutya.

Az új Weidlich üzletben a tulajdonos kedves volt mindenkihez, aki akár a legkisebb dolgot is vásárolta az üzletében. A vendéget minden esetben elkísérte az ajtóig, amit kinyitott neki, megkérdezte, hogy mindennel elégedett volt-e, és kívánta, hogy legyen máskor is szerencséjük. A dolgozóival azonban már nem volt ennyire kedves, hiszen tükröket helyeztetett el a mennyezeten, így figyelni tudta az eladókat egész nap, nehogy lógjanak, vagy netán lopjanak az üzletekből.

A kutya szkennelve...

...ragasztva...

...és festve, kész állapotban.

A Fekete kutya minőségi árukészlete a híres budapesti fűszerüzletek kínálatával vetekedett.

,,Minden külföldi, vagy a megfelelő országrészből való volt: a túró Liptóból, a bécsi virsli Bécsből, a kassai sonka Kassáról, a prágai Prágából, a sajtfélék Svájcból érkeztek. Az üzlet legnagyobb nevezetessége a mezőgazdasági vetőmag volt. A külföldi tanulmányútján megismert legjobb holland cégektől vásárolta őket." (Dózsa Viktória: A ,,Weidlich-palota" Miskolc kereskedelemtörténetében, In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44.,2005, Miskolc, Dr. Veres László,351. o.)

A Fekete kutya 1911. december 21-én került át az újonnan épült Weidlich-palota impozáns épületének utcafronti üzletébe. Ekkor már a ,,mai kutya" üldögélt a bolt felett. Az első világháború az üzlet forgalmára is kihatott, azonban utána újra egyenesbe került a vállalkozás.

A Weidlich-palota távolról. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

A második nagy háború előtt először a boltvezetői, majd a tulajdonosi jogot is a fiának, Lászlónak adta át Weidlich. A Fekete kutya a háború után az államosítás áldozata lett, de ezt Weidlich úr már nem élte meg.

Egészen 1983-ig működött a bolt csemegeként, a különlegesen szép berendezését azonban egy esztelen boltvezetőnek „köszönhetően” szétfűrészelték és átfestették, melynek darabjai még sokáig fellelhetőek voltak városszerte az üzletekben.

A Fekete kutya szobrát az államosítás után eltávolították a helyéről, és egy bizonyos Frisch úr a kertjében őrizte. 1972. augusztus 11-én a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményébe került, ajándékozás útján. A kartonja szerint a talpazata összetört állapotban volt, restaurálás után a múzeumban kiállításra került. Az eredeti szobor ma is látható náluk.

A Fekete kutya legendája

A Fekete kutyáról, mint kiváló házőrzőről számtalan anekdota létezik. A miskolciak kutyájáról is létezik egy.

A 17. század legvégén, a karlócai béke (1699) után érkezett Magyarországra jelentős számú "görög" kereskedő a "török oldalról", mivel ekkortól biztosította számukra a béke a szabad kereskedés lehetőségét. Ezek a kereskedők görögök, szerbek, bolgárok, albánok és nagyrészt arománok voltak, akik egymás közt görögül beszéltek. Miskolcra is érkezett ebben az időszakban egy népes kompánia, ami meghatározó szerepet játszott városunk következő százötven évében. A Balkán érdekes olvasztótégelye (volt) a különböző népcsoportoknak. Moszkopolisz - ahonnan a Miskolcon letelepedők nagy része érkezett - az arománok kulturális és szellemi központja abban az időben amellett, hogy mindenféle etnikumú népek lakták. Sokszínűségének egyik példája, hogy ekkor 26(!) templommal rendelkezett. Moszkopolisz a 18. század közepén-végén élte fénykorát, akkor egy időben 60 000 lakosa volt a ma Albániához tartozó településnek. 1788-ban a törökök felégették, elpusztították. Manapság 700 lakosával és hét megmaradt templomával kis faluvá redukálódott.

A szobor kartonja a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban

A Máhr család tagjai mindig is kereskedők voltak. Az ősök a 18. század elején a fent említett Moszkopoliszból (ma: Voskopoje) vándoroltak Magyarországra. Nagyon megtetszett nekik ez a gyönyörű környezet, no meg az öreg Máhr bácsit lóval sem lehetett volna elvontatni Miskolcról, illetve a Bükk közeléből. Élete nagy részét vándorkereskedőként élte az öreg Demeter, bejárta a nagyvilágot. Kisebb vagyonra is szert tett – bár a nagyobb részét elvesztette, de az egy másik történet -, ezzel támogatta egyetlen unokáját.

- Fiam, ez a legszebb, legcsodálatosabb vidék a világon, ezt én mondom neked, pedig bejártam Európát! - mondta Demeter az unokájának, Károlynak.

A szobor promóciós videója

Így hát a Máhr család a városunkban maradt, bár a rokonság jó része továbbra is török földön élt, illetve a munkájuk miatt gyakran jártak haza a család itteni tagjai is. Ez a vándorlás az akkori viszonyok között rengeteg időt vett igénybe. Egy fél év is eltelhetett, mire viszontlátták egymást a családtagok. Ennek az áldatlan – bár jövedelmező - állapotnak akart Károly mihamarabb véget vetni. 

Ezért rengeteget dolgozott. Először csak a nagyapja, Demeter bácsi és két fia, ifjabb Károly és Miron jött vele Magyarországra, majd a tizennyolcadik század ötvenes éveinek elején végre az egész család Miskolcra költözhetett. Jöhetett Agáta, Károly felesége, illetve Jeronima és Kíra, a két leányuk. Milyen furcsa lehetett először, hogy végre mindenki egy fedél alatt lakik! A lányok nehezen boldogultak a kacifántos magyar nyelvvel, és a télen egészen hűvösre forduló időjárással. De Agáta nagyon boldog volt, hogy végre együtt a család.

A kis Kíra nagyon szerette az állatokat, állandóan egy házi kedvencért rimánkodott az apjának. Az egyik este egy kis keverék, koromfekete kutyust hozott haza magával Károly, a legkisebb gyermek nagy örömére. A kislány odaadóan gondozta a kis négylábút, aki nagyon hálás volt ezért. Érdekes módon nem adtak nevet a kis jövevénynek, egyszerűen csak Fekete kutyának hívták. Az állat a gyermekekkel együtt nőtt fel, nagy szeretetben.

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

Károly nagyon ügyesen bánt a pénzével. A főutcán két középkori telket is meg tudott venni, ezeken épített kőházat a családjának. Hátul lakott a népes család, elöl pedig boltot üzemeltetett. 1756-ban történt, hogy megnyitott a kereskedés. A boltban minden kapható volt, a legkisebb dolgoktól, például a vetőmagoktól kezdve egészen a terítőkig, köténykékig. Sok olyan áru volt megtalálható a boltban, melyet a tulajdonos a továbbra is ingázó honfitárs kereskedőktől szerzett be.

A családfő nemcsak ügyes kereskedő volt, hanem rendkívül kedves, kellemes modorú úriember is, aki nagyon hamar megkedveltette magát a miskolciakkal. Nem csoda hát, hogy a család vagyona is szépen gyarapodott. Persze ezt mindenki tudta a városban és sajnos ez az információ kétes alakok tudomására is jutott. A tetemvári pincék mélye a bűnözők melegágya volt ebben az időben. Sokuk múlatta itt az időt, itt verte el rabolt, lopott pénzét. A Magyar Huszár nevű mulatót ezen elemek legnagyobb gyűjtőhelyeként tartották számon.

Történt egyszer, hogy egy közismert útonálló, Fürjes Jancsi tévedt a Huszárba. Éppen szökésben volt, csak átutazóban a városban. Gyorsan pénzre volt szüksége, a helyi bajkeverők pedig a Máhr család boltját ajánlották neki kifosztásra. Jancsi nem is volt rest, elhatározta, hogy még aznap betör, hogy másnap reggelre már nyomát se találják az eset után.

- Te, Jancsi, ha pénzt akarsz, azt a Máhréknál megtalálod, dögivel - mondta Sára Benő, a vidék közismert pernahajdere.

- Akkor miért nem loptad meg már réges-régen? - kérdezte Jancsi.

- Ugyan, szerinted kit vennének először elő azok a hitvány katonák? El sem tudnám addig adni azt, amit elhoztam, és ha még pénzt is hoznék el, nem tudnám itthon elkölteni, mert feltűnő lenne. Én pedig innen nem megyek más városba, más vidékre ezért - felelte Benő.

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

- Nem mondasz badarságot barátom! Még egy kört a társaimnak, Katikám! - mondta Fürjes, majd elbúcsúzott a kétes galeri tagjaitól.

A Piac utca csendes és teljesen kihalt volt. Az emlegetett üzlet azonban még nem csendesedett el teljesen. Károly, nagyon alapos ember lévén, minden nap leltározott boltjában. Jancsi pedig - a fajtájára nem jellemző módon - türelmes ember volt, így szépen megvárta, míg mindenki nyugovóra tér. Károly gondosan bezárta az üzletet, nem gondolva arra, hogy valaki csak ezt várja lesben a szemközti üres telekről. Fürjes még egy darabig a fűben lapult, majd éjfél körül elindult, hogy végrehajtsa tervét.

A zár feltörése nem jelentett gondot egy ilyen hétpróbás gazembernek. Lassan lopakodott a boltban, mígnem tompa morgásra lett figyelmes. Nem tudta, hogy a Fekete kutya "szálláshelye" bizony az üzletben van. A tompa morgásból hamarosan hangos ugatás lett, és a bandita menekülőre fogta a dolgot. Illetve csak fogta volna, mivel a kutya elkapta a betörő nadrágszárát. Fürjes rúgkapált, csapkodott, de csak nehezen tudta kiszabadítani magát, és mire sikerült, már késő volt.

A hangos ugatásra és a csörömpölésre felébredtek a háziak. Ráadásul a főutcán mindig két őr strázsált, akik pont ebben az időben haladtak el a ház előtt. A menekülő Fürjes gyakorlatilag a karjaikba szaladt a Fekete kutya elől. El is kapták az őrök az üzlet előtt, így mire Károly a hátsó udvarról előre jött, már gúzsba kötve látta a betörőt az utca porában.

- Mi történt itt? - kérdezte a meglepett boltos.

- Kérem, ez az ember betört az ön boltjába. Bizony, a kutyája hívta fel a figyelmünket arra, hogy miféle tevékenység zajlik odabent - mondta a katona, és elvezette a foglyot.

- Nagyon ügyes voltál, te... Fekete kutya! - mondta Károly és megsimogatta a négylábú fejét.

Kapott is nagy jutalmat a kutya a gazdáitól, a következő napokban nem száraz kenyérvég volt az eledele. A vendégektől is jutott egy-két jó szó és simogatás a derék házőrzőnek. Károly pedig elhatározta, hogy ezután a Fekete kutya nevét adja az üzletének, hiszen aki ide be akar törni, abba a Fekete kutyába, melyet a Fekete kutya őriz, annak bizony nem lesz könnyű dolga.

Így is történt, és majd' kétszáz éven át Fekete kutyának nevezték azt a kereskedést, melyet a Máhr család alapított.

És ott díszelgett fölötte vagy mellette a hős eb, akit szobor képében megörökített egy mester, így mindig vigyázta a boltot. Nem is történt több betörés fennállása során a kereskedésben a kutyának köszönhetően.

Aki teheti jöjjön el szombaton Miskolc Város Napjára és nézze meg a Fekete kutya szobor hiteles másolatát!

Források: 

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. (Miskolc, 2000, Stehlik Ágnes) - Lillafüred

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története IV. (Miskolc, 2003, Dobrossy István) - A város gazdasági története

Dózsa Viktória: A ,,Weidlich-palota" Miskolc kereskedelemtörténetében, In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44.,2005, Miskolc, Dr. Veres László

Dr. Nagy Anikó: Kereskedővilág - Weidlich Pál

Tóvári Judit: Az elit Miskolc város társadalmában 1872-1917 (Nyíregyháza, 1997, Stúdium kiadó)

Wikipédia - Voskopoje szócikk, Weidlich-palota szócikk

HOM HTD 53.2795.1

Weidlich Pál jelentése a keresk. m. kir. miniszter urhoz annak segélyével tett tanulmányutjáról (Miskolc, 1891, Forster Rezső)