100 évvel ezelőtt hunyt el Dr. Szentpáli István (1861-1924), aki másfél évtizeden keresztül volt Miskolc polgármestere. ,,A nyugat-európai műveltségű úr, aki Nagy-Miskolc atyja" - írta róla Dobrossy István. Közvetlensége, kedvessége, szakmai hozzáértése és munkássága a legnagyobbak közé emelte.

Szentpáli (homoródszentpáli Szentpály) István az Ugocsa vármegyei Halmiban született. A település ma Romániában található nem messze az ukrán határtól. Ősi erdélyi nemesi család sarja volt, egyik felmenője még 1220-ban kapta a nemesi rangot - és Homoródszentpál birtokát - II. Andrástól. Erdély történetében meghatározó szerepet játszott a család. Ennek ellenére származását nem használta fel előmenetele során és a nevéből elhagyta az ipszilont, a nemesi származást jelző betűt és az előnevét is. Pedig abban az időszakban nagyon sokan pont ezért a rangért, a "kutyabőrért" küzdöttek. 

Érdekesség, hogy Halmi mellett az Avas-hegy magasodik csakúgy, mint városunk közepén.

"Szatmár vármegye északkeleti sarkában az Avas hegység domborul. Hátát Mármarosnak fordítja, lejtő része a szatmári alföldre néz, mely felé a Túr vizét küldi. A magában álló dombok, közbül a patakoktól átszelt körsík, falvak a hegyek aljában – mindez felettébb csinos kép, ha kék ég borul az erdős kúpok fölött, s rengő termés hullámzik a falvak körül."

Czirbusz Géza: Az Avasságban (1898)

(hazajaroegylet.hu - Avasság — Etnokultúra az Avas alján)

A későbbi polgármester édesapja idősebb Szentpály István Ugocsa vármegye alispánja, királyi tanácsos volt. Édesanyja nagyenyedi Egry Irma. Ifjabb István első gyerekként jött a napvilágra, őt még hat testvére követte. Gimnáziumba Szatmárra és Iglóra járt, majd Bécsben és Budapesten végezte a jogot, majd államtudományból doktorált. 

Származása révén egyébként egy érettségivel is biztosan magas rangra emelkedett volna a hivatalnoki pályán, de ő mindenképpen tanulni akart. 1885-ben, még egyetemi hallgatóként gyakornokká nevezték ki a közlekedési minisztériumban, ahol 1887-ben már segédfogalmazóként szerepel a nyilvántartásban. 1890. nyarán azonban valamiért felmentését kérte a minisztériumban és a miskolci iparkamara titkári pozícióját foglalta el. 

,,A miskolczi kereskedelmi és iparkamara az üresedésben volt titkári állást hétfői ülésében töltötte be. A tagok majdnem mindnyájan megjelentek e fontos aktusra, összesen mintegy 50-en. A belügyi bizottság ajánlatára egyhangúlag Dr. Szentpály István kereskedelemügyi miniszteri fogalmazó választatott meg. Egyuttal egy fogalmazói állás is szerveztetett, melyet a kamara folyton szaporodó ügyei tettek szükségessé. Ez állásra Sugár Ignácz választatott meg Az uj kamarai titkár Dr. Szentpály Ugocsa vármegye alispánjának fia, igen derék, képzett, művelt és rokonszenves fiatal ember kinek megválasztásával nem csak a kamara, de városunk társas élete is sokat fog nyerni. Ajánljuk jó akaratú figyelmébe mindazoknak, kikkel hivatalos vagy magán érintkezése lesz."

(Borsod - Miskolci Értesítő, 1890. június 19.)

Arról nem szólnak a hírek, hogy Szentpáli miért jött el a minisztériumból, miért adott fel egy ígéretes fővárosi karriert egy vidéki város kedvéért. Dobrossy István az egykori polgármester életéről szóló könyvében szerelmi szálat feltételez. Két évvel Miskolcra érkezése után valóban megnősült a kamara titkára, felesége Bárczai Bárczy Blanka lett, aki révén a város és a megye vezető családjaival - Bárczy és a Vay - került rokonságba. 

,,Dr. Szentpály István, a miskolci kereskedelmi és iparkamara titkára, múlt kedden tartotta esküvőjét Bárczy Blanka kisasszonynyal, Bárczy Miklós földbirtokos leányával. Az esketést Kun Bertalan püspök végezte s tanuk voltak a menyasszony részéről báró Vay Béla főispán, és Lossonczy Jenő, a vőlegény részéről György Endre és SzentpályJenő kir. tanácsos."

(Fővárosi Lapok - 1982. október 29.)

A miskolci kereskedelmi és iparkamara titkári pozícióját 1879 és 1890 között egy bizonyos Dr. Kovács Gyula töltötte be, aki magasra állította a mércét utódja előtt. Szentpáli közvetlen munkatársa, helyettese Dr. Sugár Ignác volt. Mindketten tanítottak a miskolci középkereskedelmi iskolában, és a Borsod-Miskolczi Közlöny kiadásában is részt vettek. Rengeteget dolgoztak, kevés szabadidejük maradt. Szentpáli szép lassan beilleszkedett a miskolci elit közösségébe. A későbbi polgármester ebben az időszakban a Borsod - Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület irodalmi bizottságában tartott előadásokat és felolvasásokat, sőt évkönyvet is szerkesztett. Szorgalma, alapos és minden igényt kielégítő munkája megbecsülést, tiszteletet keltett a városi vezetők és az egyszerű polgárok körében is. 

Szentpáli titkári megbízatása alatt a családi állapotban is komoly változások történtek. Három gyermeke született, sorrendben: László, István és Blanka Erika. Sajnos felesége, Bárczai Bárczy Blanka kislányuk születése után pár nappal, 1897 végén elhunyt. 

,,Megdöbbentő haláleset. Dr. Szentpáli Istvánt, a keresk. és iparkamara általánosan tisztelt titkárát súlyos csapás érte, hitvese, Bárczay Blanka, élte 34-ik évében tegnap reggel hirtelen elhunyt. A köztiszteletben és szeretetben álló úrnő elhunytát nemcsak nagy kiterjedésű család, három kisgyermek, hanem barátainak és tisztelőinek nagy száma egyaránt gyászolja. A nagy csapás által sújtott férj találjon a minden oldalról jelentkező mély és igaz részvétben vigasztalást! Temetése holnap, decz. 16-án történik délután 3 órakor a Szemere-uczai 28. sz. alatt levő gyászházból."

(Borsod - Miskolczi Értesítő - 1897. december 15.)

A kislányt édesapja testvére, Rőmer Károlyné (Szentpály Anna) fogadta örökbe. (A két nagyobbik fiú is rokonoknál nevelkedett, hogy ugyanott vagy máshol, arról nincsenek információim.)

1902 decemberében Dr. Szentpáli István is pályázott a polgármesteri pozíció betöltésére. Érdekesség, hogy Soltész Nagy Kálmán távozása után - országgyűlési képviselő lett - volt már egy polgármester választás, mégpedig 1902. júniusában. A választás Kovács Lajos győzelmével zárult - aki az esküt is letette -, de hivatalát nem foglalta el.

(Kovács Lajos a ,,megyei tisztinyugdíj szabályzat" miatt kényszerült lemondásra. A szolgálati idő után járó nyugdíj folyósítása okán nehezen jutott dűlőre a megyei és a miskolci nyugdíjintézet - pedig még el sem foglalta hivatalát a polgármester. Addig húzták, halasztották a döntést a különböző bizottságok, hogy Kovács Lajos az előírt nyolc napon belül - megválasztását követően - nem tudta elfoglalni hivatalát, ezért úgy tekintették a törvény szerint, mint, aki lemondott posztjáról. Politikai csatározások áldozata lett Kovács Lajos, ez eredményezte ezt a különleges esetet.)

Három jelölt indult a címért - akkoriban a közgyűlés választotta a város vezetőjét -, a szavazás után a két legtöbb voksot kapolt jelölt között újabban szavazás következett. 

,,(...) kezdetét vette a polgármesteri hivatalos helyiségben az actus, amely megszakítás nélkül és nagy érdeklődés közepette folyt le. Fél 5-kor Blazsejovszky Ferencz bejelentette a szavazás következő eredményét: Beadatott 200 szavazat, ebből dr. Kun Józsefre 62, Petrő Józsefre 52 és dr. Szentpáli Istvánra 86 szavazat esett. 

Dr. Tarnay Gyula alispán ezek alapján hivatkozással az 1886. évi XXII. t.-cz. vonatkozó §-ára elrendeli a két legtöbb szavazatot nyert jelölt között a választás folytatását. 

Ettől kezdve azután igazán lázas érdeklődés uralkodott a választók két táborában, mely csak akkor csillapodott le némileg, mikor dr. Tarnay elnök már előreláthatónak jelezvén a válasz eredményét, küldöttséget menesztett az új polgármester, Dr. Szentpáli Istvánért. 

A küldöttség Görgey László vezetése mellett Vidats János, Kökényessy Pap László, Pfliegler J. Ferencz, Mathiász András és Szlavkovszky Imre képviselőkből alakult meg, kik nyomban el is távoztak a leendő polgármesterért. 

Háromnegyed ötre járt az idő, mire a szűnni nem akaró éljenzések közepette megjelent dr. Szentpáli — az újonnan megválasztott polgármester — a küldöttség élén a városháza termében. Akkorra már dr. Tarnay elnök folytatólag megnyitván az ülést, Blazsejovszky szavatszedő bizottsági elnökkel felolvastatja a választás eredményét, mely szerint beadtott 196 szavazat (egy közte üres). Ebből Dr. Kun Józsefre 80, Dr. Szentpáli Istvánra 115 szavazat esett s igy Dr. Szentpáli Istvánt az elnöklő alispán 35 szótöbbséggel Miskolcz város megválasztott polgármesterének határozatilag kinyilvánította, mire a már jelenlevő polgármester nyomban le is tette az esküt."

(Borsod - Miskolczi Értesítő - 1912. december 17.)

A sajtóban már a választás előtt megjelent az, hogy mit vár el Miskolc közönsége a polgármestertől. Egy nagy, de rendetezlen várost kapott Szentpáli István. Szűk, koszos, bűzös utcák, fertőzött kutak, ronda udvarok. Miskolcot a kutyaszorítok városként emlegették. Mindezek mellett elsőszámú feledata a törvényhatósági jog megszerzése volt. A szabadságharc előtti idők óta küzdött azért a város, hogy a szabad királyi város státuszt - 1870-től törvényhatósági jogú város - megszerezze, ezzel függetlenítse magát a megyei fennhatóság alól. Miskolc a szabadságharc előtt, majd 1874-ben, 1891-ben akarta elérni ezt a jogállását, de különböző okok miatt nem sikerült neki.

Az új polgármester első próbálkozásai nem hoztak eredményt. Azonban 1906-ban Wekerle Sándor került a miniszterelnöki székbe, aki ígéretet tett a miskolciaknak a törvényhatósági jog megszerzése ügyében. Bizony Ákos országgyűlési képviselő támogatta a város előterjesztését és Gróf Andrássy Gyula is jóváhagyta azt. A belügyminiszter ekkor egy törvényjavaslatot nyújtott a képviselőház elé, melyet a honatyák elfogadtak. 1907. december 14-én pedig I. Ferenc József aláírásával szentesítette a 1907. évi LI. törvényt, amely döntött Miskolc törvényhatósági joggal való felruházásáról. A hosszú időn át tartó küzdelmet végre siker koronázta. 

Ezután egy évig tartó munka következett: meg kellett állapodni a megyével a különválás részleteiről. A feszültségektől sem mentes munka után hivatalosan 1909. január 1-jétől szerezte meg városunk az önálló törvényhatósági jogot, ez az a dátum, amely örökké emlékezetes lesz a miskolciak számára. A város első főispánja Kubik Béla lett. 

Szentpáli rengeteget dolgozott a város érdekében. Regnálása idején egész Miskolcot csatornáztatta, az utakat rendbetette. Tapolcai forrásokat vásárolt a város vízügyi problémáinak rendezésére és a fürdőket is megszerezte a munkácsi görögkatolikus püspökségtől. Polgármesteri ideje alatt indult el a diósgyőri és a hejőcsabai villamosvonal. Jéggyár és szemétégető létesült, illetve különböző ingatlanokat vásárolt. Ekkor került Miskolchoz például a Martin-tagbirtok egy része. Több elemi iskola és a Miskolci Nemzeti Színház is városi tulajdonba került. Miskolc vagyona egyre nagyobb lett és infrastruktúrális szempontból is óriási fejlődésen ment keresztül. A kulturális élet is fellendült. 

Munkáját mindenki elégedettségre végezte a polgármester, melyet mi sem jelzi jobban, hogy 1908. december 15-én ellenjelölt nélkül választotta polgármesterré újra a város törvényhatósági bizottsága. 

,,Hat évvel, mikor bizalmával megtisztelt a képviselőtestület, bevallom, némi aggodalommal foglaltam el Miskolc város polgármesteri székét. De most hálás köszönetet mondok az egyhangú megválasztásért Életem egyik célját értem el, hogy megméltóztattak választani. Amiket hat esztendővel ezelőtt történt megválasztásom alkalmával fogadtam, ma újból fogadom. Önzetlenül dolgozva egyedül ennek a városnak fogok élni. A most letelt hatév alatt becsülettel, tisztességgel viseltem ezt a díszes állást. Bátran nézek bárkinek a szeme közé. (Éljenzés.) (...)

Miskolc város nem szép. Nem olyan szép, amilyennek egy modern városnak kéne lenni. A város szépítése különös gondom lesz. A terek csinosítása, új terek létesítése, a Széchenyi utca meghosszabítása lesznek a városszépítés pogrammjának első tennivalói. Itt van a mi szép hegyünk is, az Avas. Ennek a szépítésével is kívánok foglalkozni."

(Ellenzék - 1908. december 17.)

És Szentpáli mindenütt ott volt a továbbiakban is. Újra megnősült, Biasini Paula lett a felesége. Ennek ellenére a gyermekei nem éltek vele együtt, rokonoknál nevelkedtek.

1911. októberében elhunyt Miskolc városának egyik országgyűlési képviselője, idősebb Görgey László. A Nemzeti Munkáspártnak sikerült meggyőznie Szentpáli Istvánt - Lichtenstein József győzte meg -, hogy induljon el a képviselői mandátumért. A Függetlenségi Párt nem állított ellenjelöltet vele szemben, így 1911. november 11-én Miskolc déli kerületének országgyűlési képviselőjévé választották. A várostól egészségügyi okokra hivatkozva a nyugdíjazását kérte. 

,,Egészségi állapotom hivatalom teljes mértékű betöltésére tartósan képtelenné tévén, könnyebb foglalkozás után kellett látnom. A többek között ez is egyik fő oka volt, hogy engedve a polgárság óhajának, képviselővé való választásomat elfogadtam."

(Ellenzék - 1912. március 2.)

A nagypolitikában való szereplés kiábrándító volt Szentpáli István számára. A Munkáspárt képviselője volt, de a Károlyi vezette Függetlenségi Párt gondolatai, eszmeisége közelebb álltak hozzá. Szívesen visszatért volna a polgármesteri székbe, amire nem is olyan sokára lehetősége is nyílik majd.

Nagy Ferenc polgármester - Szentpáli utódja - előbb Miskolc városának főispánja lett, majd az Országos Közélelmezési Hivatalba került. Munkáját dicséri, hogy arra országos szinten is felfigyeltek. (Szerencsére a dualista monarchiában és a két világháború közötti időszakban is hihetetlenül jó városvezetőink voltak, egytől egyig kiváló, becsületes, tettre kész emberek, aki emberi nagyságukról is tanúbizonyságot adtak regnálásuk idején.)

Dr. Szentpáli István ezzel a beszéddel köszönte meg az újbóli bizalmat a közgyűlésnek:

,,Tisztelt Közgyűlés!

Amidőn az Önök megtisztelő bizalmából a polgármesteri állást újból elfoglalom, úgy érzem magamat, mint a vándorlegény, aki elhagyva otthonát, vándorútra kél, de útjában megismeri az emberi szenvedélyeket, a haragot, gyűlölködést, az önző érdekeket s reájön arra, hogy csak az otthonban vár reá szeretet, ragaszkodás és megértés. Engem is elsősorban a közgyűlés tisztelt tagjainak szeretete, ragaszkodása hozott vissza, fogadják érte igaz, mély hálámat s mindezeknek sokszoros viszonzását. 

Visszatérésem másik indoka az alkotás vágya. Alkotni, fejleszteni óhajtom minden erőmmel ezt a várost s így akarom meghálálni azt a bizalmat és ragaszkodást, amelylyel annyiszor kitüntettek. De nem is ismerek ennél szebb hivatást, nemesebb munkakört, mint egy város fejlesztését. S e tekintetben többre becsülöm azt a falusi bírót is, aki községében maradandó nyomokat hagy hátra, mint a legmagasabb hivatal viselőjét is, aki meddő politikai harcokban emésztette fel életét."

(Miskolc Város Hivatalos Értesítője - 1917. október 28.)

Szentpáli folytatta elődje munkáját. Első intézkedése az árvaságra jutott gyerekekkel kapcsolatos volt. 500 gyerek szorult árvasági ellátásra a városban. Reggeliztető konyhákat tartott fenn, téli ruhát és cipőt szerzett az amerikai segélyező akciótól - immár nem csak gyerekeknek. A Nyár utcán népkonyhát létesített. A lakosság körében népszerű volt a fa- és szén osztási akciója is. A selmecbányai bányászati és erdészeti főakadémia Miskolcra való költözése is felmerült, de végül Sopront választották az intézmény elöljárói. Az eperjesi jogakadémia azonban Miskolcra került. A Nagy-Miskolc koncepció is az ő fejében született meg, Szentpáli István volt Nagy-Miskolc atyja.

,,Szentpáli István harmadik polgármestersége idején elkészült a Nagy-Miskolc koncepciót első ízben vázoló, új városrendezési terv."

(Dobrossy István - Kapusi Krisztián: Szentpáli István (1861-1924) élete és munkássága, 79.)

Ahogy Nagy Ferenc elődje munkáját folytatta, úgy Szentpáli is. Azonban nem is sejti milyen nehéz időszak következik a város életében. A tanácsköztársaság, a cseh megszállás, a román megszállás, a spanyolnátha, a szegénység, a gazdasági nehézségek, majd Trianon, mind-mind óriási megpróbáltatások elé állítják majd őt is és városunk lakosait is. 

,,Szentpály István előzékeny, síma modora, lekötelező szívessége, a szociális problémák iránti rendkívüli érzéke, megértő jósága és a tömegeket is lefegyverező bölcs belátása voltak azok a tulajdonságok, melyek a forradalom és a kommun nehéz esztendein zökkenés nélkül segítették át a város köz- igazgatását és megakadályozták, hogy Miskolc az atrocitások és kilengések tűzfészke legyen."

(Halmay Béla – Leszih Andor (szerk.): Magyar városok monografiája V. - Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek - Sassy Csaba: Nagy-Miskolc felé 1878-tól, 143.)

A háború utáni időszak megviselte a polgármestert. Olyan döntéseket kellett meghoznia, melyeket nem akart, a lakosságon is eluralkodott a kétségbeesés, a gyász, a harag, ezért egyre jobban szélsőségekben gondolkodtak. Szentpáli liberális ember volt, ezek az eszmék összeegyeztethetetlenek voltak számára.

Éppen ezért 1922. áprilisában elfogadta a Heinrich párt jelölését a nemzetgyűlési választáson. A demokraták Huska Vilmost jelölték ellene. Szentpáli csak pótválasztás során kerekedett felül ellenfelével szemben. 

,,Az egyes körzetekben a szavazatok száma a következőképen alakult:

I. körzet 

Huska — — — 460

Szentpáli — — 506

Érvénytelen — 40 

II. körzet 

Huska -----436 

Szentpáli - 551

Érvénytelen 12 

III. körzet 

Huska ---------- 567 

Szentpáli ------379 

Érvénytelen --- 30 

IV. körzet 

Huska ------------495 

Szentpáli -------- 330

Érvénytelen ---------7 

V. körzet 

Huska ----------- 451

Szentpáli ------- 286

Érvénytelen ------- 7 

VI. körzet 

Huska ---------- 288 

Szentpáli ----- 475 

Érvénytelen ---- 10 

VII. körzet 

Huska ----------- 243 

Szentpáli ------ 496

Érvénytelen ---- 13

Szentpáli István dr. tehát kapott 3023, Huska Vilmos 2940 szavazatot s igy Szentpáli István dr. 83 szótöbbséggel lett képviselő. 

— Érvénytelen szavazat volt 119."

(Reggeli Hírlap - 1922. június 14.)

Dr. Szentpáli István nem töltötte ki a ciklusát, hiszen 1924. október 29-én elhunyt. Ekkor már évek óta súlyos betegséggel kuzdott. Hazajött pihenni Miskolcra, de állapota rosszabbra fordult és bekerült az Erzsébet kórházba. Sajnos ezúttal a betegség győzött. Elvesztésével egy igazi miskolcit, a városért tűzön-vizen át harcoló polgárát, egyik legnagyobb polgármesterét veszített el a város. 

,,Miskolc, október 29.

Miskolc városának szerdán délelőtt nagy halottja lett. Szentpály István dr. három és fél évtizedes szakadatlan munka, szívéhez nőtt városáért való küzdelem után örökre lehunyta szemét. Mikor az avasi öregtemplom harangja délelőtt 11 órakor belesírt a város lüktető életébe, már mindenki tudta, hogy megszűnt dobogni egy szív, amely nem ismert más érzelmet, csak szeretetet, szeretetet a nemzet, a haza, az ő városa, Miskolc és minden ember iránt. 

S hogy kihűlt a szív, hogy örökre elpihent a mindég foglalkozó úgy, hogy a város szegényebb lett vele, mely megilletődéssel, az őszinte részvét döbbenetével virraszt koporsójánál egy egész város osztatlan szeretete."

(Magyar Jövő - 1924. október 30.)

1924. augusztusában a Reggeli Hírlap tudósítója, Lusztig Elemér felkereste a nagy beteg Szentpáli Istvánt és egy hosszabb interjút készített vele. Az írásom zárásaként ebből idéznék.

,,(A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti.) Szentpáli István dr., Miskolc város első kerületének nemzetgyűlési képviselőjéről már hetek óta az a hír járja, hogy súlyos beteg. Állapota felől naponkint tömegesen érdeklődnek úgy miskolci, mint környékbeli jóbarátai, tisztelői és mindazok, akik Szentpáli István dr. személyében az évtizedek során egy szeretetreméltó és csupa szívembert ismertek meg. Azonfelül illő és érthető is a nagy érdeklődés Szentpáli István dr. állapota felől. Hiszen őt munkában és értékes alkotásokban eltöltött évtizedek kötik Miskolc város közönségéhez, amelynek érdekében nála többet kevés ember tett. (...)

Lónyay utca 28. IIl. emelet. Itt lakik szerény, de úri ízléssel és gonddal berendezett két szoba konyhás lakásban Szentpáli István. Késő este van, amikor fölkeressük. Gazdaasszonya viszi be hozzá névjegyünket. Nyomban meg is jegyzi azonban a hű gazdaas

zszony: 

— Nagyon késő van, nem hinném, hogy a méltóságos úr fogadja, mert gyönge és ilyenkor orvosi rendelésre le kell feküdnie. 

Pillanatok múlva azonban maga Szentpáli István dr. cáfolja meg a gondos gazdaasszony nem éppen biztató közlését. 

— Jöjjön csak beljebb, fiam. Miskolciaknak és főleg miskolci újságíróknak mindig itthon vagyok. 

Szentpáli István dr. nem vár kérdést, őmaga kezd beszélni. — Amint látja beteg vagyok és gyönge. — Napokon át nyomtam az ágyat a Szent István-kórházban, ahol meglehetősen súlyos bajt állapított meg a kezelő tanár. Már úgy volt, hogy operálnak. Az operációra hála Isten nem volt szükség, de most is állandó orvosi kezelés alatt állok. Nem szabad a lakásból eltávoznom. Itt ülök órahosszat ebben a fotelben és ha megunom, sétálgatok. Az orvos azt mondja, de magam is remélem, hogy néhány héten belül visszanyerem egészségemet és újból dolgozhatom. 

Nem mond le mandátumáról 

Nevetve említem, látva Szentpáli nyugodt javulását, hogy Miskolcon az a hír járja, nem minden tendencia nélkül, hogy betegsége miatt lemond mandátumáról, amelyet állítólag az ő tanácsára Bod János tárcanélküli miniszterrel kíván a kormány betölteni. 

— Kacsa — mondja Szentpáli István dr az ő utánozhatatlan, szelíd mosolyával. 

— Eszem ágában sincs a mandátumról leköszönni. Nekem még terveim vannak és ha olyan egészségem lesz, mint amilyen a munkakedvem, — azokat meg is valósítom. 

Megint betegségéről beszél. Megemlítem, hogy úgyszólván naponként jelennek meg a Reggeli Hírlap miskolci és budapesti szerkesztőségében miskolciak és megyebeliek, akik állapota felől kérdezősködnek. 

- Igazán meghat és elfogulttá tesz a miskolciak kitüntető érdeklődése. De ez kölcsönös. Én is csak Miskolcon érzem jól magamat és Miskolcon érzem magamat otthon... Egy pillanatra sem kapcsolódom ki a város életéből, naponként olvasom a Reggeli Hírlapot és járatom a többi helyi újságokat is. Pontosan értesülök tehát minden miskolci újságról. 

Valóban Szentpáli Istvánnak minden szavából kitűnik Miskolc iránti szeretete és a város életműködése iránt való érdeklődése. Személy szerint kérdezősködik a városi tisztviselők hogyléte felöl is. Majd megjegyzi: 

— Valóban imponáló az az ambíció és munkakedv, amely Hodobay Sándor dr. polgármester működését jellemzi. 

— Nagyon sajnálom, hogy nem vehettem részt, a miskolci iparkiállításon. Mindenesetre kellemesen hallom, hogy a miskolci kereskedők és iparosok és a város egész közönsége, valamint a városháza mai irányítói is kivették részüket a kiállítás megrendezéseiből. 

A gyermekkórház és a munkanélküliség 

Gazdasági bajokról és a dolgozók rossz kereseti viszonyairól, a munkanélküliség súlyos problémáiról esik ezután szó. 

— Igazán megdöbbentő és elkeserítő a munkásság helyzete. Mikor a Reggeli Hírlapból a diósgyőri gyári munkások elbocsátásáról értesültem, az volt az első gondolatom, hogy eljárok a kereskedelemügyi miniszternél és fölvilágosítom az ottani helyzetről. — Egészségügyi állapotom miatt azonban erről le kellett mondanom. 

— Örömmel értesültem, hogy végre a megvalósulás stádiumába jut a miskolci gyermekkórház fölépítésének ügye. Ennek éppen a legfőbb ideje van. Talán megemlíthetem, hogy közvetlen betegségem előtt magam is jártam a kórház ügyében Vass József népjóléti miniszter úrnál. 

Röviden ismertetem ezután Szentpáli István dr. előtt a kereskedők és iparosok súlyosadózási terheit és azt, a bürokratikus merevséget, meg nem értést, ahogyan egyes miskolci hatóságok kezelik ezt a kérdést. 

- A legnagyobb baj, hogy sokan nem ismerik a kereskedők és iparosok valódi helyzetét és éppen emiatt akkor ártanak ezeknek a legtöbbet, amikor talán segíteni akarnának. Remélem, fokozatosan közeledünk ahhoz az időponthoz, amikor mindnyájan értékelni és becsülni fogják a kereskedelem és ipar fontosságát az ország és a város életében.

Még sok mindenről szerettem volna Szentpáli Istvánnal elbeszélgetni. Hiszen vele igazán kellemes a társalgás. Könnyedén beszél és fölfogása és véleménye az élet minden kérdésében tisztult és egészséges. Az olyan képzett, nagytudású öreg urak közül való, akik átmentették a múltból azt, ami érték és koruk dacára alkalmazkodnak és meg tudnak barátkozni az uj idők uj és friss gondolataival. Az idő azonban későre járt és Szentpáli Istvánt fárasztja a társalgás. Elköszönünk, az ajtóig kisér bennünk jóságos mosollyal, jóságos szavakkal."

(Reggeli Hírlap - 1924. augusztus 26.)

,,Nagy-Miskolc atyja" nevét városunkban a róla elnevezett középiskola és utcanév is őrzi. Emléktáblája megtalálható a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (BOKIK) épületének bejáratánál. 

Dr. Szentpáli István nevét a negyvenes évek végétől a rendszerváltásig kiejteni sem volt szabad. Amikor a kilencvenes évek elején a Beloiannisz utcát Szentpálira nevezték át, szinte senki nem tudta a városban, hogy kiről van szó. Azért ez rettentően szomorú. A létét is el akarta törölni a szocialista rendszer. A családja nagy része külföldre menekült, kisemmizték őket, ahogy mindegyik úri, arisztokrata családdal tették.a Pedig láthattuk: Szentpáli nem élt kiváltságával, önmaga akart eredményt elérni. A rendszerváltás után a Magyarországon élő unokával, Ágnessel is felvette a kapcsolatot városunk, aki több ereklyét hagyott a Kamarára, ahol emlékszobája is létesült. Alapítványt is viselte a nevét, amely a kereskedelmi középiskola arra érdemes diákjait támogatta.

Források:

hazajaroegylet.hu - Avasság — Etnokultúra az Avas alján

Dobrossy István - Kapusi Krisztián: Szentpáli István (1861-1924) élete és munkássága 

Borsod - Miskolci Értesítő, 1890. június 19.; 1897. december 15.; 1902. december 17.

Fővárosi Lapok - 1982. október 29.

miskolciszemelvenyek@blog.hu - Tíz történelmi érdekesség Miskolcról - 11. rész 

Ellenzék - 1908. december 17.; 1912. március 2.

Miskolc Város Hivatalos Értesítője - 1917. október 28.

Halmay Béla – Leszih Andor (szerk.): Magyar városok monografiája V. - Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek - Sassy Csaba: Nagy-Miskolc felé 1878-tól

Reggeli Hírlap - 1922. június 14.; 1924. augusztus 26.

Magyar Jövő - 1924. október 30.

Észak-Magyarország - 1991. március 30. - Várostörténetünkből - Zimányi Katalin: Szentpáli István és Miskolc