Miskolc egyik legrégibb épülete a Dőry-kúria, avagy ismertebb nevén a Rákóczi-ház. Ismerkedjünk meg a kúria építőjével, annak családjával és vizsgáljuk meg azt is, hogy vajon tényleg jogos-e a Rákóczi-ház elnevezés, vajon tényleg itt szállt-e meg miskolci tartózkodása idején a fejedelem és kísérete. Az írásom elsősorban Dr. Dobrossy István kutatásaira épül.

 A Rákóczi-ház, avagy a Dőry-kúria. Forrás: miskolc.varosom.hu

A Dőry család hetedik generációja került Miskolcra, (III.) Dőry Ferenc személyében, akit 1608-ban mint Borsod és Gömör vármegyei jegyzőt említenek. A XVII. században került városunkba egyébként a Dőryeken több vagyonos nemesi család is. Ezen családok előszeretettel házasodtak egymás között. A Dőryek ezen házasságok keretein belül örökösödés útján megszerezték a családok jelentős vagyonát, melyek összességében a saját tőkéjükkel együtt már nagyon komoly értéknek számított. Nagyban gondolkodtak, az országos politikai életben is meghatározó szerepet kívántak betölteni.

(III.) Dőry Ferenc Dunántúlról hozta a vagyonát, melyet - mint fentebb írtam, másokéval kiegészítve - Miskolcon és környékén ügyesen fektetett be. Ferencről feljegyezték, hogy óriási szerepet vállalt abban - 1657-ben -, hogy városunk a református vallásra tért át az ősi katolikus hitről. Véleményem szerint ez az időpont már késői ahhoz, hogy meghatározó legyen benne, ekkor már a város teljes lakossága egy homogén református elegyet alkotott.

Az avasi református templom érdekes eleme a Fekete szék – a közösség előtt nyilvánosan megszégyenített, bűnbánatot tartó hívek itt ültek a misék során – ezt is, és a szószék faragott kő lábazatát is Dőry Ferenc adományozta a felekezetnek 1670-ben. Azt azért tegyük hozzá, hogy a ma is a templomban látható Fekete szék 1735-ből való.

Nagy kérdés, hogy a kúria bejárata fölött milyen címer látható. Íme a címer 2019-ben és 2003-ban. A fotókat azért töltöttem fel, hogy lássuk, hogy már a 2003-as "verzióhoz" képest is mennyi módosítás történt rajta, ezért nem beazonosítható

Ferencnek két fia és egy lánya volt, akik közül István meghatározó szerepet vállalt városunk életében, de utód nélkül hunyt el. Lánya, Zsófia egy vagyonos nemeshez, Boldizsár-Balla Zsigmondhoz ment férjhez, annak halála pedig után Ivócsi Istvánhoz. Már Ivócsi felesége volt, amikor a városnak jelentős kölcsönt adtak 1675-ben. Ebből a pénzből Miskolc a Rákócziak több borsodi birtokát megvásárolta, illetve zálogosította el a maga javára. Ferenc másik fia ágán öröklődött tovább a vagyon. Lénárt - akiről sok mindent nem találunk - vitte tovább a Dőry nevet. Az ő gyermeke, (I.) Dőry András Borsod vármegye alispánja volt a XVII. század végén. 1680-ban Thökölyvel, 1685-ben pedig a király embereivel gyűlt meg a baja Andrásnak, illetve városunknak. Fiával, (II.) Andrással (1676-1735) a kurucok mellé álltak, és harcoltak is a szabadságharc alatt. Nem tudja eldönteni Dobrossy István azt, hogy első, vagy második András volt az, aki a fejedelmet vendégül látta Miskolcon két ízben is (1704, 1706).

(I.) Andrásnak négy gyermeke született, de csak a fenti (II.) Andrásról vannak információi a történetírásnak. Ő vallásosságáról volt ismert, mert 1727-ben, amikor a megyei alispán már hozzájárult a minoriták miskolci megtelepedéséhez, ,,minden tekintélyét latba vetette" ennek megakadályozása végett. Nem egészen három évig sikerült ezt megakadályoznia - több társával együtt -, aztán Kelemen Didák végül megoldotta a helyzetet, és III. Károly engedélyt adott a szerzetesrend alapítására városunkban. Érdekesség vele kapcsolatban, hogy 1735-ben a város olyan döntést hozott, hogy csak szigorú feltételekkel lehet a templomba temetkezni. Ez leginkább anyagi téren volt szigorú, ugyanis 400 forintot kellett "leszurkolnia" annak, aki az avasi templomban szeretett volna nyugodni. Nos, Andrásunk nem volt rest, gyorsan ki is fizette előre a pénzt. 1941-ben Megay Géza ásatásai igazolta ezt az információt, ugyanis az avasi templom feltárása során megtalálta a sírját... 1735. novemberében hunyt el, nem sokkal a pénz kifizetése után, valószínűleg. Dobrossy István azt is valószínűsíti, hogy (II.) András volt a kúria építtetője. A hatalmas Dőry vagyont özvegye, Nikházy Mária veszíti el. Vagyona elvesztésének első számú oka, az úgynevezett ,,Grassalkovich-szerződés", amely a nemesi telkeket is jelentősen megadóztatta. Ekkor - a XVII század utolsó harmadában - nem csak a Dőryek, hanem nagyon sok régi miskolci nemesi család eladósodott, tönkrement. Mai szóval élve irányított "generációváltás" ment végbe a nemesi körökben. Ez tette lehetővé a görög kereskedők - majd a zsidó kereskedők - könnyű betelepülését a belvárosba a XVIII. század elejétől.

A házaik, vagyonuk a kincstárra, illetve a városra szállt, meg persze ügyeskedőkre, például - mint később kiderült -, magára Grassalkovichra, hiszen állítólag a Dőry birtokot maga Grassalkovich Antal vásárolta fel (később azért ezt Dobrossy István cikke sem erősíti meg teljesen). Dőry Andrásnénak egyedül az ősi kúriája maradt meg hírmondónak, a vagyon elvesztése nagyon megviselte, nem is bírta el ezt a lelki terhet, ebbe betegedett bele, és hunyt el 1758-ban. Gyermeke, (IV.) Ferenc, aki ugyan már nem Miskolcon tevékenykedett, de édesanyja halála után visszatértba városba, a koronauradalom ügyészeként. A Dőry-kúriát görög és zsidó kereskedőknek adta bérbe. Különös eset történt 1791-ben, amikor is két görög kereskedőt, a Miskolcon jól csengő névvel rendelkező Pilta Mihályt, és Szonte Tamást vasra verve záratott tömlöcbe. Vele kapcsolatban érdekesség még az is, hogy 1798-ban jelen volt, mint a koronauradalom képviselője egy telek felszentelésekor, ahol is görög katolikus templomot szerették volna építeni. Akkor ez nem valósult meg, viszont 113 évvel később igen, itt szentelték fel a ma is álló görög katolikus templomot. Halálának időpontja és helyszíne máig vitatott.

 A Dőry címer 1757-ig. Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10.

Ferenc gyermekei közül Teréz, báró Andrássy István felesége lett, Gábor a szepesi kamaránál volt tanácsos, János fiáról csak annyit tudunk, hogy 1822-ben hunyt el, Ernesztina lánya pedig Pálffy Fidél felesége lett. A miskolci Dőry család története nem folytatódik tovább. 1817-ben már egy Dőry sem rendelkezik házzal vagy ingósággal a városban...

Források:

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. - Miskolci Galéria - Városi Művészeti Múzeum a Dőry-kúriában, majd a ,,Rákóczi-házban"

Wikipédia - Miskolci Galéria szócikk

miskolc.varosom.hu - Miskolci Galéria

Pfliegler J. Ferenc: Életem. Egy miskolci polgár visszaemlékezései