Oszlánczi Réka, a Creppy Palacsintaház alapító-tulajdonosa az egyik legtehetségesebb fiatal vállalkozó a országban, aki rendkívül sokat dolgozik a cégéért. Magabiztos, profi üzletasszony, sugárzik belőle a tenniakarás és a város szeretete. Nem véletlenül kapta meg az idén az első alkalommal átadott Weidlich Pál Kereskedelmi és Vendéglátó Nívódíjat.

A Creppy Palacsintaház csapata. A kép jobb oldalán látható Oszlánczi Réka.

- Bemutatkoznál az olvasóknak pár szóban?

- Oszlánczi Réka vagyok, 35 éves, és 13 éve vagyok a tulajdonosa a Creppy Palacsintaház étteremnek, itt a Kisavason.

- Családi vállalkozásként indítottátok az éttermet, igaz?

- Igen, ez egy családi vállalkozás volt az elejétől fogva. Még a diplomamunkámat írtam az egyetemen, amikor elkezdtük. Amúgy szociológia szakos tanár vagyok hivatalosan, papíron, a szakmámban azonban egy percet sem dolgoztam. Az egyetemi tanulmányaim mellett kezdtük el az itteni vendéglátást. Vendéglátós családból származom, már nyolc évesen a tapolcai strandon, a strand büféjében a palacsinta pultot kaptam, és elkezdtem a kreatívkodást. Hagytak engem kibontakozni. Kérték a strandolók a palacsintát lekvárral vagy kakaóval, és én állítottam össze a benne lévő tölteléket.

Oszlánczi Réka neve és a palacsinta fogalommá vált Miskolcon

- Olyan is volt, hogy kérték, a kislány készítse el a palacsintájukat?

- Igen, arra is volt példa. A büfében minden reggel kipakoltam a baracklekvárt, a kakaót, meg a fahéjat és készítettem a palacsintákat. Újításokat is eszközöltem, mert például ha a banánturmixhoz volt banán, akkor azt felkarikáztam és leöntöttem csokiöntettel. Mondtam a szüleimnek, hogy vegyük fel ezt a kínálatba, mert keresik és szeretik. Azt szoktam mondani, hogy az Aloha palacsinta az étlapunkon onnan ered, nekem ez nyolcévesen is megvolt a tarsolyomban. Később a családnak volt egy bisztrója Miskolcon, majd Gesztelyben is egy kamionos bisztró jellegű vendéglátóhely. "Menüztetős" helyet is üzemeltettünk a Búza téren, Hevesbe pedig volt egy kifőzdénk, ahol egyszer egy 300 fős lagzit is megrendeztünk. Az külön élmény volt, mert amikor hátra mentem raktárba és hozták a tortákat - 40-50 darab torta volt végigpakolva az asztalon -, az nekem a Kánaánt jelentette, mert nagyon édesszájú vagyok.

- Azóta is megvan ez a családi vonal az étteremben?

- Persze, 23 évesen kezdtem/kezdtük el az éttermet üzemeltetni és akkor a szüleim már tudták azt, hogy ugyan közösen indítottuk, de az irányítás teljes mértékben az én kezemben lesz, azért, hogy tapasztaljam meg a buktatókat is, menjek túl azokon a dolgokon, amelyeken végig kell menni. Természetesen a háttérben ott voltak és segítettek, ha kellett. Ez ugyanígy megvan a mai napig, édesanyám a konyhafőnök, minden egyes ételt ellenőriz, édesapám mindenféle karbantartást el tud végezni, a bátyám pedig a marketingben segédkezik.

Palacsinta Patrik a palacsinták ötletgazdája

- Saját pincétek volt ez, ahol most az étterem van?

- Nem. Mi 2004-ben már tudtuk, hogy egy éttermet akarunk nyitni, csak még nem volt meg a konkrét helyszín. 2005-ben jött a lehetőség, hogy ez a borház eladó. Ez volt korábban a Dionüszosz étterem. Tőlük örököltük ezt a sok "kékséget", de ezen próbáltunk tompítani és folyamatosan új arculatot kialakítani. Egy kis kastélyt próbáltunk létrehozni, ez illik a hely szellemiségéhez. Vidám, játékos, mint a palacsinta és mint a Creppy.

- Te jól tudsz palacsintát sütni egyébként?

- Tudok, de nem szeretik, mert nem jó minőségben sütöm. Szétszakad és vagy vékony, vagy vastag lesz.

- De kiskorodban még jól ment, amikor a tapolcai strandon sütötted.

- Kiskoromban nem süthettem, csak tölthettem. A sütést nem engedték, az veszélyes lett volna még egy kislánynak, megégethettem volna magam.

A Jövő Reménysége Díj átvételekor

- Miért pont palacsinta?

- Ki nem szereti a palacsintát? Erre azt szoktam válaszolni. Tíz emberből kilenc tuti, hogy azt feleli rá, hogy nagyon szereti. Ha jobban belegondolunk, akkor ez egy tészta, egy köret, ami kiválóan megállja a helyét, akár sós, akár húsos raguval. Elkezdtem kísérletezni, miket lehet kihozni belőle, illetve nekem még a gyerekkori élményem is benne van, ahogy említettem már kísérleteztem a banános-csokis-nutellás-vaníliás kombinációval. Amikor nyitottuk ezt az éttermet, eldöntöttük, hogy ez nem lesz még egy rántotthúsos, sültkrumplis hely, ennek a helynek saját arculata lesz. Ez azonban még 2006-ban volt, akkor ezt a tematikus gasztronómiát még el kellett fogadtatni vendégekkel. Nem volt annyira trendi ez a manapság jellemző gasztroforradalom.

- Gondolom először értetlenül néztek rád, hogy a hagyományos palacsintából mit talált ki ez a lány.

- Azt mondta sok vendég, hogy na jó, eszik egy pörköltöt, az oké. Nade palacsintával? Sült krumpli az elején még volt a kínálatban, később pedig, ha mondjuk tíz emberből - egy társaságból - egy valaki sehogysem tudott a palacsintával megbarátkozni, akkor rendben, kapott egy salátát grill csirkével. De mára már annyira elfogadták, hogy most már trendi lett a Palacsintaház, és szeretik, hogy meghökkentő dolgokat találunk ki. Nálunk például a Sushi palacsinta is édes, mert tejberizzsel tálaljuk.

Chicagóban a Rosati's franchise központjában

- Igen, múltkor a kisfiamnak kértünk, és egy nagy tálat kaptunk, sok-sok falatkával, mindenki evett belőle.

- Ezek a kis falatkák elég sok embernek tetszenek.

- Kislányként, amikor palacsintát sütöttél a strandon, gondoltál arra, hogy ebből fogsz egyszer megélni?

- Nem, abszolút nem. Angoltanárként diplomáztam le, bár azt tudtam, hogy sokat nem fogok benne dolgozni, nem az én utam. De azt azért nem gondoltam, hogy a Palacsintaház ilyen jól fog működni. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy segítettek, és a vendégeknek, hogy ennyire megszerettek minket. Megtetszett nekik ez az újhullámos gasztronómia. És bizony nagyon sok munkám van benne, erre áldoztam az egész fiatalságom, hogy ezt felépítsem és kitaláljam.

- Hogyan alakítjátok ki az étlapot, hogy mindenkinek a kedvére tudjatok járni? Gyerekek, nők, férfiak, vegetáriánusok, húsimádók, édesszájúak, mindenki választhat szájízének megfelelően.

- Folyamatosan figyeljük a vevői igényeket. Először egy 40-es étlappal indítottuk az egész palacsintás koncepciót, aztán, ahogy a vendégek igényei formálódtak, úgy alakítottuk mi is a kínálatot. Az első palacsintáink egyike volt a gyros fűszerezésű pulykahús, palacsintába töltve, feta sajttal, tzatzikivel. Ez egy alap recept volt, de meg is maradt, mert annyira bejött a vendégeknek. Univerzális. A fiatalok szeretik ezt az ízt, a külföldiek megintcsak szeretik, mert ez egy nemzetközi ételnek számít. Aztán nem volt halas palacsintánk, viszont a sok külföldi vendég miatt megvolt rá az igény. Ekkor találtuk ki a Kapitány palacsintát, ami egy spenótos-kapros öntettel van "nyakonöntve", természetesen palacsinta ágyon, és citromos roston sült lazaccal tálaljuk. A pincéreink tudják mit kell ajánlani a hölgyeknek, uraknak, külföldieknek, gyermekeknek. Azzal indítjuk el az ajánlási technikát, hogy édeset, vagy sósat szeretne a vendég, és ennek tükrében kezd ajánlani a kollégánk.

Az Aluinvent-DVTK-Miskolc csapatával is együttműködik a Creppy

- Én nagyon szeretem a levest is palacsintatésztával. Ilyet először Keszthelyen ettem, azt mondták, a németek miatt van így tálalva.

- Igen, olyan is van, azt viszont már nekünk is nagyon sokan mondták, hogy Bécsben is van ilyen leves, az osztrákok nagyon szeretik.

- Nekem egyébként a Rakaván palacsinta a kedvencem, illetve a Svejk kedvence, legutóbb a csülkös palacsintát is kóstoltam. Nem szeretek étteremben csülkös ételt kérni, mert nem szokott olyan lenni, mint otthon, de itt ebben is kellemesen csalódtam, nagyon finom volt.

- Nekem is a Rakaván a kedvencem, a Svejk kedvencét viszont annyira nem szeretem.

- A Palacsintaház egyik különlegessége egy Rekord elnevezésű menü, ami abból áll, hogy ha egy levest, egy sós és egy édes palacsintát valaki még bír enni, akkor felkerül az étterem falára. Mennyien ették meg eddig a Rekord menüt, van erről az adatotok?

- Na, ezt még nem kérdezte még senki. Nem tudom. Évente "cseréljük a falat", 50 oklevél biztos elfér rajta. Az első években még nem volt rekord menü, de 4-500-an biztos megették már.

- Az édes palacsinták közül melyik a kedvenced?

- Én eléggé édesszájú vagyok, sok kedvencem van, de nagyon szeretem a málnás rántott palacsintánkat, a Berry Batyut.

2019-ben a Weidlich Pál Kereskedelmi és Vendéglátó Nívódíjat is elnyerte lelkiismeretes és profi munkájával Réka

- Hogy lehet bekerülni a 20 legígéretesebb franchise vállalkozások közé?

- Húha, ez egy jó hosszú sztori. Négy, vagy öt évvel ezelőtt elkezdték kérdezgetni a nem miskolci vendégeink, hogy nagyon jó ez a Palacsintaház, de miért nincs az ország számos pontján? Megjegyezték, hogy a saját városukban is szeretnének ilyen minőségű palacsintát enni. El tudnák képzelni ezt az éttermet az országban bárhol. Erre azt válaszoltam nekik, hogy nem akarom az egész életemet az országban "szambázva" tölteni, ide-oda utazással - viszont az érdeklődés és azt ötlet elgondolkodtatott -, úgyhogy azt az üzleti modellt választottam ennek megvalósítására, hogy létrehozok egy franchise rendszert. Segítek azoknak a vállalkozóknak elindulni, elindítani az üzletet, akik ezt megvásárolják és mindenben támogatom őket. Ezzel ők rengeteg időt és pénzt spórolnak meg, az indulás, a nyitás sokkal gördülékenyebben fog menni nekik, mint nekünk ment, hiszen azokat a kezdeti pofonokat nem kapják meg, amelyeket mi igen. Mi már tudjuk, hogy mi az, ami működik, mi az ami pedig nem. Ennek a modellnek azonban Magyarországon nincs olyan kultúrája, hogy az itteni vállalkozásoktól tanulni lehessen.

- Csak külföldi franchise rendszerek vannak nálunk igaz? Gondolok itt a McDonald's-ra, vagy a KFC-re.

- Nem, azért vannak magyar franchise rendszerek is, például Levendula fagyizó, vagy a Diego. Tagja vagyok a magyar franchise szövetségnek is, 25-30 magyarországi franchise rendszer van körülbelül.

A Weidlich Pál Kereskedelmi és Vendéglátó Nívódíj átvételekor a Város Napján

- Nem is tudtam, hogy a Diego franchise, azt meg végképp nem, hogy magyar.

- Igen, az egy franchise rendszer, és magyar. Ennek itthon nincs tradíciója, Amerikában viszont évszázados kultúrája van. A negyvenes-ötvenes évektől folyamatosan építették fel ezt az üzleti modellt. Van olyan cég, amelyik több ezer franchise partnerrel rendelkezik. Elkezdtem "beleásni" magam abba, hogy hogyan működik a jó franchise rendszer. Mik azok, amik szükségesek hozzá. Kézikönyvek, szerződés, marketingstratégia. Arra voltam kíváncsi, mi is az a franchise ténylegesen, és próbáltam ebbe a mi Creppynket is elhelyezni. Ebből következett, hogy 2016-ban pályáztam egy Young Transatlantic Innovation Leaders Initivatie, röviden YTILI programra és 2016-ban egyedüli magyarként mehettem a transzatlanti fiatal vállalkozók kapcsolatépítő rendezvényére, amelynek a fővédnöke, illetve finanszírozója az Egyesült Államok volt, azon belül pedig az elnök, Barack Obama. Először Washingtonba utaztunk, ahol az egész programot ismertették velünk, és elég komoly helyeken voltunk, például a Google főhadiszállásán vacsoráztunk, vagy a Fehér Ház egyik marketingese tartott nekünk előadást, úgyhogy ez elég jó kis program volt. 47 fiatal vállalkozó vett ezen részt, mindenki Európából. Aztán "szétszórtak" minket hat államba, mindenkit a saját szakterületének megfelelő céghez delegáltak. Én Chicagóba kerültem két hétre a Rosati's franchise főhadiszállására, a cég franchise központjába. Ott ismerkedtem meg az egyik legnagyobb mentorommal, Marla Topliff-fal, aki ennek az egész főhadiszállásnak az ügyvezetője. Óriási élmény volt, rengeteget tanultam tőle. Ami a legfurcsább volt az egészben, az az, hogy megkérdezték: Réka, mire vagy kíváncsi? Mondd, és amit mi tudunk, az a tiéd is, mindent megosztunk veled. Na ilyen Magyarországon nincs. Ha valaki megtanul valamit, akkor azt sehol és senkinek nem adja tovább. Két kézzel szorítja, nem engedi el, és nem osztja meg senki mással. Ott meg azt mondták, hogy: a szerződések érdekelnek? Tessék! Már küldöm is e-mailben. Ez az ,,open mindid" nagyon jellemző az amerikaiakra, nagyon közvetlenek, nagyon segítőkészek voltak. Ezek után még 2016-ban Chicagoból átmentünk San Franciscoba, ahol megint óriáscégeknél voltunk előadásokon, például az Autodesknél, vagy a Singularity University-nél. Egy konferencián is részt vettünk, ahol személyesen Barack Obama is ott volt, de említhetem Mark Zuckerberget, vagy az Uber tulajdonosát, Jack Travist. Itt többek között az Airbmb tulajdonosa tartott előadást. Ez egy háromnapos rendezvény volt, ami tényleg egy csúcstalálkozóval ért fel. Ott azért szépen kiépítettem egy kis nemzetközi kapcsolatrendszert is magamnak. Menet közben ekkor lettünk tagjai itthon a magyar franchise szövetségnek is. Tőlük kaptam az információt, hogy fiatal franchise rendszergazdák ötleteit keresik a nemzetközi franchise szövetségnél, lehet pályázni. Ide adtunk be tavaly augusztusban egy elég komoly pályázatot. Videót is kellett küldeni, egyéb bemutatkozó anyagot is, számokat, hogy milyen a franchise rendszer, milyen stádiumban vagyunk, hogy épül fel az egész. Majd pár hónappal később, tavaly októberben kaptam egy e-mailt, ebben gratuláltak, hogy megnyertem a pályázatot! Pont egy jégkorongmeccsen voltam, nagyon érdekes volt, amikor a szurkolók kiabálták, hogy hajrá Miskolc! én pedig pont ekkor kapok egy ilyen e-mailt. Óriási élmény volt! Számomra akkor tudatosult, hogy lesz egy díjátadó Las Vegasban és bekerültem a 12 legjobb ötlet közé, a nyertesek közé.

Az isteni falatkák a kosaras hölgyeknek készültek

- Mit jelent számodra a Weidlich Pál Kereskedelmi és Vendéglátó Nívódíj, amit a Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesülettől kaptál?

- Ez egy óriási elismerés nekem, hiszen ezt azoktól az emberektől kaptam, akik ide járnak hozzánk, ezeknek az embereknek a visszajelzése a díj. Visszajelzés nekem, hogy jó az, amit csinálunk, jó úton járunk. A Weidlich Pál neve pedig azt jelenti, hogy ő is egy olyan innovatív szemléletű vállalkozó volt, akinek nagyon fontos volt az, hogy miskolciaknak szolgáltatott. Nagyon fontos volt az, hogy újat, meghökkentőt próbált letenni az asztalra, azaz nem a sablonokat kereste, hanem tényleg valami újdonságot "vitt be" az itteniek életébe. Mindezt minőségi szinten prezentálta a vendégei számára. Az, hogy kikísérte minden vásárlóját az ajtón, az jelzi a szakma és a vendégek iránti alázatát, a vevőcentrikusságát.

- A legjobb helyre került a díj. Nagyon sok tulajdonságban, szemléletben és életútban is hasonlóak vagytok egyébként Weidlich Pállal. Ahogy említetted, vevőcenrikusság, profizmus, minőség. És például neki is voltak nemzetközi díjai, sikerei.

- Nagyon örülök a díjnak és próbálom a vállalkozásomban ezeket a szempontokat képviselni.

- Mennyit dolgozol egy nap? Mennyi energiád van benne? Szabad ezt megkérdeznem?

- Heti hét nap, és napi 14 óra. Ezzel kelek, ezzel fekszem. Elsőként itt vagyok a nyitás előtt, és ha nem is vagyok itt fizikailag napközben mindig, de az ezzel kapcsolatos ügyeket intézem állandóan.

- A Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének regionális elnöke vagy, mit takar ez a pozíció?

- Nekem nagyon nagy szívügyem az, hogy a fiatal vállalkozókat támogassuk, motiváljuk. Évente legalább egy nagyobb rendezvényt szoktunk tartani, jellemzően minden év novemberében. Ehhez programokat szervezünk, számos előadást tartunk, tulajdonképpen egy kapcsolatépítő rendezvényt hoztunk létre. Bárki, akinek szüksége van kapcsolatokra, vagy bármiféle üzleti támogatásra, annak szívesen segítünk.

- 2014-ben kaptad meg a Jövő Reménysége díjat, a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének gálaestjén. Milyen érzés az, hogy már nem csak reménység vagy?

- Nem tudom, én még mindig annak tartom magam, mert még nagyon sok megvalósítandó ötlet van a tarsolyomban, nagyon sokat kell még tanulnom.

- Mi az a BBC üzleti reggeli?

- Pont ott voltam ma reggel. Az egy nagyon jó kapcsolatépítő rendezvény. Egy országos hálózat, aminek van miskolci csoportja is, és arról szól, hogy kéthetente szerdánként találkozunk - lehet vendégeket is hívni - mi, miskolci vállalkozók. Mindenki elmondja tevékenységét, beszélgetünk, ismerkedünk, mindenki hozza a kapcsolati tőkéjét, persze bizalmi alapon.

- Nagyon kedvesek itt a Palacsintaházban a dolgozók, a személyzet. Te választod ki személyesen őket?

- Igen, és utána van egy nagyon erős betanulási folyamatunk.

- Amikor "elindultál" a szakmában, abban az időben kedvező volt a helyzet munkaerő szempontból, ugyanis nagy volt a "túlkínálat", most azonban ez az arány megfordult.

- A munkám legnagyobb nehézsége a munkaerőhiány. Főleg a szakképzett munkaerő hiánya, és a szakképzettek alacsony színvonala. Ez óriási kihívást jelent és egyre nagyobb, több energiánkat veszi el az oktatási rendszerünk. Sok esetben olyan dolgokat kell nekünk tanítani, amit már az ideérkező szakképzett munkavállalónak tudnia kéne.

- Van egy kabalafigurája a háznak. Hogyan jött létre Palacsinta Patrik és miért pont Palacsinta Patrik?

- A PP mindenképpen fontos volt. A Patrik az olyan menő név, olyan kis vagány. Mindenkinek más jut eszébe róla. Palacsinta Patrik a palacsinták kitalálója. Egy mesét akartunk neki létrehozni, mert mindenki kérdezi, hogy honnan jönnek a palacsinták ötletei. Patrik az, aki kitalálja a palacsintákat, ő itt, az avasi pincék zegzugos világában él, és innen indul el felfedező körútra a világban, hogy összegyűjtse a palacsinta recepteket és megmutassa a világon mindenhol, hogy mi milyen palacsintát készítünk. A 13. születésnapjára egy szakácskönyvet szeretnénk kiadni. Ebből minden háztartásban az anyuka a gyermekével együtt meg tudja sütni majd otthon a kedvenc Creppy palacsintáját.

- Az Aluinvent-DVTK-Miskolc kosaras lányaival is együttműködtök. Hogyan jött létre ez a kapcsolat?

- Van egy nagyon kedves vendégünk, akivel már egy barátság is kiforrott ebből adódóan. Ezzel a törzsvendéggel kezdtünk el beszélgetni a társadalmi szerepvállalásunkról, ami részünkről nagyon aktív. Én is szeretem a sportot, bár a kosárlabda messze áll tőlem, de az ő javaslatára kezdtük el a támogatásukat. Ez a hely a kosaras lányok kedvence, ez volt az első számú szempont. A másik pedig az, hogy ők passzolnak ehhez a vidám, fiatalos, lendületes helyhez. Ők jelenleg az egyik legsikeresebb csapat Miskolcon, úgy gondoltuk, az ő filozófiájukkal azonosulni tudunk. Támogatjuk őket vacsorautalványokkal, az összes győzelemi vacsorát, csapatépítő bulit nálunk tartják, mi finanszírozzuk számukra.

Forrás: kamaraonline.hu

- Ezt jó tudni, ha győznek, jövök majd és begyűjtöm az autogrammokat tőlük!

- Várunk szeretettel! Most szétszéledt a banda, mert nyári szünet van, hazament mindenki. Pont most készült el egy nagyon szép emlékplakett róluk, annak okán, hogy második helyen végeztek a bajnokságban, ami azért óriási dolog.

- Igen nagyszerű szezont zártak, ősszel készülhetnek az Euroliga selejtezőre.

- Nagyon büszkék vagyunk rájuk, hogy ilyen jó szezont zártak. A közelmúltban Palacsinta Patrik vitt nekik ajándékba palacsintát az öltözőbe edzés után. Nagy "visítás" volt, nagyon örültek neki. Egy nagy "maszkos gyerek" ment be a női öltözőbe. A Palacsinta Patrik egy színész, akit felfogadunk ilyenkor. Képzelheted, ő is nagyon örült a lehetőségnek, hogy bemehet a lányok öltözőjébe.

- Mik a jövőbeli terveid?

- Egy üzleti profilújítással vagyunk most elfoglalva, a Street Food Truck egy teljesen új üzletág. Az egész nyarunk be van "táblázva", fesztiválról fesztiválra, különböző rendezvényekre megyünk majd. Új változatban találkozhatnak a vendégeink az ételeinkkel, tapasztalati fázisban vagyunk, azt próbáljuk, ez a projekt hogy működik, hogyan tudunk benne hatékonyan dolgozni. Egy új világot fedezünk fel. A másik tervről már beszéltünk, ez a franchise kiépítése, erősítése. Ebben is üzleti lehetőség van, meg lehet vásárolni, működtetni és üzemeltetni.

Forrás: creppygastrobusiness.com

- Kik voltak a legérdekesebb vendégek az évek során? Hírességek, különleges emberek?

- Sokan voltak, egy időben emléklapot is készítettünk róluk. Soma, Fenyő Iván, Vadon Jani vagy Kaszás Géza, aki például teljesítette a Rekord menüt is. A kosaras lányok, a focisták edzője Fernando, vagy régebben rendszeres vendég volt Luque, Arze is sokat járt ide, sőt tavaly is meglátogatott minket. De Aranyosi Péter, Müller Péter Sziámi, és sok-sok híres ember is járt már az étteremben.

- Két kérdésem maradt, amiket minden interjúban fel szoktam tenni. Mit szeretsz legjobban a városban?

- Mindenki azt mondja, hogy a Miskolc nem jó hely. Nagy munkanélküliség van, nagy a lemaradása az ország többi részéhez képest, füstös, poros iparváros. Azt szoktam mondani erre mindenkinek, hogy gyere és nézd meg! Ezek után tíz emberből kilencet óriási pozitív csalódás ér. Gyönyörű a város, gyönyörű a környezete. Én az Avason nőttem fel, egy olyan kétszobás panelban laktunk, ahol az egyik oldal a tokaji hegyre nézett, a másik a Bükkre. Mondanom sem kell milyen volt a panoráma. Felbecsülhetetlen értékekkel rendelkezik ez a város. Az Avast is mindenki szidja, de én ott nőttem fel, az a gyerekkorom, az a grund. Miskolcon nagyon jó emberek laknak, rengeteg pozitív energiát kapok tőlük az étteremben is. Nagyon szeretem ezt a várost!

Forrás: etterem.hu 

- A második kérdésem az, hogy mi a kedvenc helyed a városban?

- A Palacsintaház.

- Igen tudom, az eddigiek tükrében ez egy hülye kérdés volt. :) Köszönöm szépen a beszélgetést! Sok sikert kívánok neked, váljanak valóra az álmaid!

A forrással nem jelölt képek Oszlánczi Réka archívumából valóak.