Miskolc a múltban - a változás évszázadai lépésről-lépésre
2020. július 21. írta: Reiman Zoltán

Miskolc a múltban - a változás évszázadai lépésről-lépésre

A változás egy ember és egy város életében is meghatározó lehet. Nézzük hogyan tudott alkalmazkodni ehhez Miskolc az elmúlt ezer esztendő során.

 

img_20200129_161018.jpg

 

A változás évszázadai lépésről-lépésre

Miért emelem ki most a változáshoz való alkalmazkodást? Azért mert a klímavédelem szempontjából változásra, változtatásra van szükségünk ahhoz, hogy a környezetünk élhető legyen még hosszú-hosszú időn át. A történelem megmutatja, hogy a változás nem könnyű, de a város tudott alkalmazkodni hozzá időről-időre.

 

A kezdetek

De hol is kezdődik Miskolc múltja?

70 000 évvel ezelőtt kezdődik. Miskolc a legrégebben lakott területek közé tartozik Európában. Azonban erről mit sem sejtettünk egészen a XIX. század végéig. Ekkor Miskolc városának tiszti ügyésze Bársony János úgy döntött új hazát épít a belvárosban. Neki is kezdtek az alapozásnak, melynek során három, furcsa alakú kőeszközt találtak a munkások. Átadták ezt János úrnak, ő pedig kinek adta volna másnak a legszebb darabot, mint Herman Ottónak, a nagy hírű polihisztornak, aki azonnal meglátta benne a korszakalkotó felfedezést.

A XIX. század végén a nyugat-európai régészek és történészek is meg voltak arról győződve, hogy a Rajnától keletre nem élt ősember. Ennek a dogmának a megdöntése Herman Ottóra várt. Ő felvette a kesztyűt és VÁLTOZÁST hozott, igenis elismertette a külföldi szekemberekkel azt, hogy itt bizony ősemberek eltek. Herman ezzel a cselekedetével életre hívta a magyar őskőkorkutatást.

 

2_14.jpg

A három szakóca. Forrás: baz.hu

 

Nem egyszerű feladatra vállalkozott, bizonyítéka egyelőre csak az egy szem szakócája - mely szót ő alkotta, a németből tükörfordított marokkőből - volt.

1906-ban Darányi Ignác került a Földművelésügyi Minisztérium élére és ekkor két kutatót küldött a szakóca ügy tisztázására. Kadic Ottokár és Papp Károly voltak ők, akik megkezdték a kutatást. Papp a belvárost, Kadic a Bükk barlangjait járta. Kadic 1907-ben jelentős leleteket talált Herman tézisének igazolására.

Bebizonyosodott tehát, hogy városunk területén már több mint 70 000 éve élnek (ős)emberek. Több helyen találták ennek igazolását. A Bükk barlangjaiban, a belvárosban, az Avason, melyek mind-mind azt bizonyítják, hogy Miskolc már az őskorban lakott volt.

A rejtélyes újkőkor után egészen a késő bronzkorig nem találunk semmilyen bizonyítékot arra, hogy városunkban emberek közössége élt volna. Persze a történelmi Miskolc területén, a házak alatt nem lehet kutatni és ki tudja mennyi értékes lelet vár ott felfedezésre.

A bronzkorban immár több földvárat is találunk a város jelenlegi közigazgatási határain belül. A régészeti kutatások alapján azt feltételezik, hogy a várak ahhoz a népességhez köthetőek, melyek a Kyjatice-kultúrát képviselték. Ez a kultúra kiterjedését tekintve Észak-Magyarországot, illetve délkelet Szlovákiát foglalta magában.

Valószínűleg valahol itt volt a kelta és a szkíta kultúra képzeletbeli elválasztó vonala. A szkíta lovas-nomád nép volt, ők nem építettek várakat és településeket, viszont sok leletet hagytak maguk után. Ezek a népcsoportok együtt éltek egykor városunk területén. A szkítákat - akik körülbelül Kr. e. VI. században érkeztek hazánk területére - a Kr. e. V. században érkező kelták lassanként felváltották, VÁLTOZÁST hoztak a vidékre. Tacitus római történetíró, számol be arról, hogy a „Cotinus” nevű törzs lakja a Bükk erdejeit és bányássza vasérc lelőhelyeit. Ez a törzs lehetett a bükkszentlászlói Nagysánc lakója.

 

3_13.jpg

Forrás: Ringet Árpád: Miskolc földjének története a honfoglalásig

 

Nagyon érdekes helytörténeti tény, hogy a főutcánk nyomvonala azon a szekérúton fut, melyet még a kelták vágtak maguknak körülbelül 2000 évvel ezelőtt. Ez az út kötötte össze a Sajó menti nádasokat a Nagysáncon lévő telepükkel.

Területünkön először a kelták használtak pénzt. Katonák voltak a macedón uralkodók hadseregében és zsoldjukat - nyilván - pénzben kapták. Miután visszatértek hazánk területére a nagy Balkán-hadjáratot követően, utánozták a forgalomban lévő görög pénzeket, egymás között is pénzzel - akar sajt pénzzel, hiszen pénzverdéjük is volt - fizettek.

Érdekesség, hogy innen került elő egy 367 darab érméből álló leletanyag is, mely Windischgratz herceg magángyűjteményébe "vándorolt" 1846-ban.

Sok-sok népcsoport fordult meg Miskolcon az elmúlt 70 000 év során. Hosszabb-rövidebb ideig uralva ezt a területet. Sem a Római birodalom, sem egyéb jelentős birodalom nem uralta azonban a Kárpát-medence ezen részét a magyarok bejöveteléig. A honfoglalás előtt közvetlenül avarok és kisebb részben szlávok alkották a népesség nagy részét, melyeknek helyneveit kis részben a honfoglaló magyarok is átvették.

 

A honfoglalás kora, Miskolc létrejötte

A honfoglaló testvéreink bejövetelekor egy teljesen új fejezet kezdődött Miskolc történetében. A legenda szerint, amikor a honfoglaló magyarok beérkeztek a mai Magyarország területére és megálltak pihenni városunk területén, Árpád vezér ezt a földet Böngérnek adta, kinek fia, Bors fogta össze vármegyévé ezt a régiót. Az itt maradt különböző etnikumú népcsoportoknak alkalmazkodniuk kellett a VÁLTOZÁSHOZ, az új, domináns magyar törzsekhez.

Miskolc nemzetség a „főhadiszállását" Tapolcán rendezte be. Itt épített egy apátságot, melyben temetkezési helyük is volt. Dobrossy István helytörténész szerint itt lehettek a Miskóc nemzetség dokumentumai is. Ezt a helytörténeti szempontból kiemelkedő fontosságú apátságot hosszas kutatás után 2012-ben találták meg a Herman Ottó Múzeum régészei.

 

4_12.jpg

A tapolcai apátság romjai. Forrás: index.hu.

 

Miskolc honfoglalás-koriságát bizonyítja az is, hogy egy Szent László-korabeli érmével ellátott sírt találtak a Mélyvölgy utcán az Avas oldalában, illetve a Repülőtéren is találtak honfoglalás-kori leleteket. Valószínűleg a XII. században már állt az avasi Szent István templom - persze nem a mai formájában és nem kőből -, melynek története végigkíséri városunkat, amióta magyar ember vére folyik földjéért.

A tatárjárás idején feltételezhetően Miskolcot is érte tatár dúlás, bár erről feljegyzések nem maradtak. A legenda szerint a lakosok elmenekültek és a város fölötti Örömhegyen találkoztak megünnepelni az ellenség elvonulását. Szintén legenda - amely valószínűleg igaz is -, hogy Béla királyunk Miskolcon át menekült a tragikus véget ért muhi csata után.

Egészen addig a Miskolc nemzetség uralta a területet, mígnem 1281-ben az Ákos nemzetség birtokába került egy adás-vétel folytán. A tatárjárás komoly VÁLTOZÁST hozott nemcsak a miskolciak vagy a Borsod vármegyebeliek életében, hanem egész Magyarország életében is. IV. Bélát sokan második honalapítónak tartják. Ekkor nagyon sok idegen ajkú lakost kellett betelepítenie az elpusztult népesség pótlására.

 

Az Ákos nemzetség, a Széchy család, majd királyi hűbérúraság

Az Ákos nembéli Ernye bán fia, István nádor építtette az első kőtemplomot az Avas oldalába. István nádor jelentős szerepet játszott Miskolc és Diósgyőr helytörténetében.

1364 újra jelentős VÁLTOZÁST hozott városunk életében. Lajos elcserélte a Széchyekkel a diósgyőri uradalmat Lendva várára és hatalmas uradalmára, azért, hogy közelebb legyen a lengyel trónhoz, hiszen azon is ő ült. Ekkor került az uradalomhoz hivatalosan Miskolc mezőváros is.

 

5_15.jpg

Miskolc és az Avas a XIX. század elején (részlet). Forrás: Wikipédia.

 

Lajos után Mária, majd Zsigmond következett a trónon. Ő két nagyon fontos privilégiumot adott Miskolcnak. A szabad papválasztás jogát 1411-ben és a pallosjogot 1395-ben. Mindkettő jelentős VÁLTOZÁST hozott városunk jövőjében. Egyes elméletek szerint ekkor szabad királyi városi rangot is kapott Miskolc, a történészek legtöbbje azonban elveti ezt a feltevést.

 

A reformáció

1526 után káosz volt az országban, amely 1541-ben három részre szakadt. Közepén a török, nyugaton a Habsburg, keleten az erdélyi fejedelem volt az úr. 1544-ben a budai Mehmet pasa csapatai felégették a várost. Miskolc nem volt hajlandó adózni, mert nem volt török fennhatóság alatt, sajnos a törökök nem így gondolták ezt. Ekkor vált használhatatlanná a Szent István, és semmisült meg a Boldogasszony templom, utóbbi nem is épült újjá, csak a minoriták megjelenésekor a XVIII. század első évtizedeiben.

Az avasi objektum pusztulásáról kétféle történet maradt meg a miskolciak emlékezetében. Az egyik szerint a lakosok egy része bemenekült a templomba, a török felgyújtotta a bejáratot, a csonkatorony leégett és rádőlt az építményre, a boltozatot beszakítva. Más források szerint nem a hívek, hanem a város élelmiszerkészlete volt a templomban és miután kifosztották, felgyújtották és úgy történt a fent említett eset. A tény (?) az, hogy 1544 és és 1560(63) között romokban hevert.

Észak-Magyarország legaktívabb prédikátora Dévai Biró Mátyás volt, nevét emléktábla őrzi az avasi templomban, bár a miskolciaknak hasztalan prédikált 1543-ban. Miskolcon 1563-ig nincs protestáns főúr, Balassa Zsigmond, a diósgyőri koronauradalom vezetője, majd özvegye is, kemény kézzel bánt a reformátusokkal, ez akadályozta városunkban a reformáció kiteljesedését. 

 

6_14.jpg

Dévai emléktáblája az avasi templomban

 

Balassáné Fánchy Borbála - Zsigmond rettegett özvegye - 1563-ban meghal, ezután „intézményesedhetett'' a vallás városunkban. Fánchy egyébként a rombolás után a midszenti kápolnát használta, hiába követelte a város az avasi templomot, azt nem engedte újjáépíteni, félt - nem is alaptalanul, mint a későbbiek igazolták -, hogy a templom reformátussá lesz. Balassáék után a reformációt támogató földesurak következtek a sorban.

Első református lelkipásztori adatunk 1566-ból való, Hevesy Mihály miskolci „pastor et senior”, az első bizonyíthatóan a miskolci gyülekezet akaratából lett református lelkipásztor. Mint látjuk a vallásváltás ismét nagyon komoly VÁLTOZÁS volt településünk életében.

A Szent István templom 1560(63)-1569 között épült újjá. A különálló harangtorony 1557-ben épült, a belső torony soha nem épült újjá. A boltíves mennyezet helyett egyenes famennyezetet kapott. A lelkészek között Miskolczi Csulyak István, Tolnai Dakli János, Rimaszombati Mihály a protestantizmus fontos szereplői lesznek majd. A városunkban erős volt a magisztrátus, ezért nem alakul ki az a rossz értelemben vett fanatizmus, mint más városokban. Az egyház látta el a bíráskodást, de a világi vezetésnek is volt beleszólása ebbe, akár az egyház megkerülésével is.

Az új egyház megkapja az avasi templomot, a hozzá tartozó papi szőlőt és parókiát, a malmot, az iskolát és a két zsellérsort, a Papszert és Tót utcát.

 

Rabutin generális porig égeti a várost

A török kiűzése után a magas és törvénytelen adók, az alkotmánysértő rendeletek, a vallásszabadság korlátozása és a német katonaság túlkapásai miatt forrongott a nemzet. Az elégedetlen nép élére Rákóczi Ferenc állt. A következő időszak róla és a magyar nép szabadságáért való küzdelméről szólt.

Rákóczit jelentős erőkkel támogatta városunk, mind emberben, mind javakban. Két ízben tartózkodott városunkban hosszabb ideig, mindkétszer rendeletek sorát hozta meg Miskolcon, sőt egy francia követet is itt látott vendégül a fejedelem.

Sajnos az, hogy Miskolc nagy Rákóczi-párti volt, eljutott a labancok fülébe is, ezért nagy árat fizetett városunk. Történt ugyanis, hogy 1706 augusztusában Rabutin generális parancsot kapott Kassa elfoglalására és megindult erős seregével Erdélyből. Miskolc lakossága tudta milyen sors várna rá, ezért inkább elmenekült a városból.

 

7_9.jpg

Than Mór: Ónodi országgyűlés című festménye

 

1706. szeptember 17-én Rabutin megérkezett és a város alsó végén ütött tábort. A talált kevéske pénzzel, ékszerekkel, ruhaneművel, borral, búzával felpakolva készültek az továbbindulásra, de először felgyújtották a várost. Csak a katolikus és a református templomot és az iskolát nem. Másnap elvonultak Kassa felé. A város felégetése, ennek kapcsán teljes újjáépítése ismét jelentős VÁLTOZÁST hozott.

Érdekességként itt említeném meg, hogy állítólag városunkban temették el Rakovszky Menyhértet, és Okolicsányi Kristófot, Turóc megyei követeket, akiket az 1707-es ónodi országgyűlés után/közben mészároltak le. Az avasi temetőben, a harangtorony mellett egy fehérmárvány sírkő töredéke volt látható sokáig, amit a népnyelv az ő nyughelyük jelzésének tulajdonított.

 

Az 1709/10-es szörnyű pestisjárvány

Sajnos ez a járvány is komoly VÁLTOZÁST hozott a közösség életében. Borzalmas tragédia tizedelte - sőt, nem is „csak" tizedelte - városunk lakosságát a szabadságharc utolsó éveiben. Érdekessége Miskolc történetének, hogy milyen kevés feljegyzést találunk erről a járványról, pedig a város lakosságának a 60%-át(!), nem tévedés, hatvan százalékát elvitte a járvány. Rabutin pusztításáról vagy Rákóczi ténykedéséről sokkalta több információnk van.

 

8.jpeg

Forrás: Dobrossy István(szerk.): Miskolc története II.

 

Egészen döbbenetes, hogy a valamivel több, mint 6000 fős városi lakosságból majd' 3600 ember elhalálozott.

 

A vallási sokszínűség

Miskolc egy színmagyar, református város volt. De hogy lett ebből a homogén protestáns városból a vallási sokszínűség mintapéldánya?

Katolikusok vallásúak ugyan a reformáció után is maradtak a városban, de nagyon-nagyon kevesen. 1729-ben jöttek a minoriták, Kelemen Didák vezetésével újra aktív vallási életét biztosítottak a katolikusok számára.

A XVIII. század első felében érkeztek Miskolcra nagy számban a görög kereskedők. Boltokat béreltek, később pedig a borkereskedelemre is rátették a kezüket. Kompániákban, kereskedőtársaságokban egyesültek. Nagy részük aromán eredetű volt, de volt köztük albán, szerb, török, bolgár és persze ténylegesen görög származású is. A szerepüket később átvették a zsidók, a görög kisebbség a XX. század elejére teljesen asszimilálódott.

 

9_6.jpg

A miskolci ortodox templom részlete

 

Ugyanekkor, a XVIII. század első felében jelentek meg városunkban a zsidó kereskedők is, ekkor még kis számban és jelentéktelen szerepet töltöttek be Miskolc életében. Később azonban meghatározó szerepet töltenek majd be, szép lassan a görögök pozícióját átveszik és meghatározóak lesznek városunk életének minden területén.

A magyarországi görög katolikusok jellemzően a ruszin kisebbséggel érkeztek hazánk területére. Miskolcon elenyésző számban voltak, azonban ennek ellenére 1776-ban Mária Terézia a görög katolikus egyháznak adta a tapolcai apátság területét, ezzel együtt a Mindszent községet is. Bacsiszky András munkácsi püspök azonnal jogot formált a templomra, hívei számára. Hosszú pereskedés kezdődött, a végén a mindszenti templom maradt a katolikus egyház kézen. A miskolci görög katolikus templom csak a XX. század elején épült fel.

Homogén református magyar lakosságból görög, aromán, albán, szerb, bolgár ortodoxok, római katolikusok, evangélikusok, zsidók. Micsoda VÁLTOZÁS!

 

Az 1843-as nagy tűzvész

Miskolc városának egyik legnagyobb elemi csapása történt a XIX. század közepén. Pusztító erejét talán csak az 1878-as árvíz múlta felül. A hatalmas vész után városunk hihetetlenül gyorsan újjáépült az országos összefogásnak köszönhetően. Érdekesség, hogy erről a rettenetes katasztrófáról nem találunk annyi forrást, mint a nagy árvízről, pedig rombolása vetekedett vele. Szerencsére emberéletben nem tett akkora kárt, viszont ismét újjá kellett építeni a várost, tehát ismét egy komoly VÁLTOZÁS.

Az Alsó-Papszeren ütött ki a tűz. A lakosság már-már megkönnyebbülten sóhajtott fel a megfékezése után, amikor a Piac utca felé fújta a szél a még parázsló szikrákat. A színház tornyát gyújtotta meg először, majd a hatalmas tűz, ami a tornyot emésztette szétterjedt, szétszórta erejét a városra. A különösen száraz idő és rekkenő hőség melegágya volt terjedésének. A nagyobb tragédiát azért sikerült elkerülni, mert - a már többször említett nagy árvízzel ellentétben - nappal történt a katasztrófa, másrészt pedig az emberek az aratás körül foglalatoskodtak, vagy úton voltak az aznapi szikszói vásárba, ezért viszonylag kevesen tartózkodtak a városban.

 

10_5.jpg

Miskolc a XIX. század közepén egy metszeten. Forrás: Wikipédia.

 

A tragédia szerencsére "csak" hét ember életét követelte. A város kétharmada vált a tűz martalékává. A mai Villanyrendőrtől a Városház térig, illetve a Papszertől a Palóczy utcáig. Azonban a város öt hónap alatt újjáépült a hazai és külföldi segítségeknek köszönhetően, ahogy említettem, hihetetlenül gyorsan. Pár év múlva már nyoma sem látszott a vidéken.

 

A bortelmelés

A nagy-miskolci szőlők első említése 1313-ból való, amikor a Diósgyőri uradalom feje, a már említett István nádor - Ernye bán fia - szőlőt adományoz a diósgyőri pálosoknak. Természetesen nem ekkortól számíthatjuk a szőlőművelés kezdetét városunkban, hanem már ennél sokkal régebben termeszthették a környékünkön, de ez az első írásos bizonyítékunk rá. Hiába a "késői" említés, a szőlő- és borkultúra akár a honfoglalással is egyidős lehet.

Miskolcot konkrétan szőlőbirtok kapcsán 1325-ben, egy Fülöp nádor által írt oklevélben emlegetik, melyben Miskolc határleírásában egy köves út mellett, a Szécsi család szőlőbirtoka húzódik, valahol a Bábony és Keresztúr falvak határában, melyen szőlőt termesztettek.

 

11_5.jpg

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

 

A miskolci bor nemcsak azért volt híres, mert a szőlői jó minőségűek voltak, hanem azért is, mert a Miskolc környéki pincékben ideális körülmények között lehetett tárolni, érlelni a borokat. Miskolcon soha nem volt annyi bor, amely annyi pincét indokolt volna, amennyi a város területén található volt. Egy kereskedelmi központ volt városunk, innen indultak útjukra a Felvidék és Lengyelország felé is a miskolci kereskedők.

Ezek a kereskedelmi utak számos külpolitikai ok miatt lassanként eltűntek, a szőlőt pedig egy járvány pusztította el. A filoxéra járvány volt a bűnös, azonban a szőlőtermesztés hanyatlásában a filoxéra járványon kívül szerepet játszott a gyümölcsösök megjelenése is. A dinnye, az alma, a körte és a szilva termelése volt a legnagyobb számban városunkban. Ismét egy hatalmas VÁLTOZÁS. Egy fél évezredes tradíció vége.

 

Magyarország legtöbb halálos áldozattal járó természeti katasztrófája

Szintén VÁLTOZÁST hozott a nagy miskolci árvíz városunk életében.

Egy vihar utáni, a Szinván lezúduló - a Bükkben összegyűlt - ár hozta a pusztulást városunkra. 

Gondoljunk csak bele, hogy a vihar elvonul felettünk, megnyugszunk - és nyugodtan fordulunk a másik oldalunkra -, majd egyszer csak a semmiből tör ránk az ár. Alig éjfél után vagyunk és minden teljesen sötét, olyannyira, hogy semmit nem látunk. Sokan csak akkor vették észre a veszélyt, amikor már kifordította a családot a víz az ágyból.

Aki nem tudott elmenekülni hirtelen, vagy nem tudott felmenni masszívabb háza tetőterébe, tetejére, azt a biztos halál várta. Mégis szerencseként kell említenünk azt, hogy amilyen gyorsan emelkedett a víz, olyan gyorsan le is apadt, ezzel sok száz embert mentve meg a biztos haláltól. Ugyanis sokan valamibe kapaszkodva, vagy a saját háza tetőterében, esetleg a tetején, már csak egy talpalatnyi földön áldogálva várta a vész elmúltát. Az ár erejére jellemző az is, hogy egy-két kivételtől eltekintve az összes Szinva és Pece hidat elsodorta.

 

12_1.jpg

Miskolc főutcája az árvíz után. Forrás: minap.hu.

 

2182 ház rongálódott meg, ezekből 698 lakhatatlanná vált. Az 1878. augusztus 31. hajnalán érkező árvíz 277 - a környékbeli településeken történt haláleseteket beleszámítva 400(!!!) - áldozatot követelt. Az épületekben 471 849 forint, ingóságokban 508 341 forint, árukban és állatokban 759 581 forint kár esett. Ez összesen 1 739 771 forintra rúgott.

Hamarosan megérkeztek az első felajánlások az ország minden részéről. Pénz, fizikai munkások, bányamunkások, katonák, rendőrök. Az eset után a város újjáépítése, a Szinva és a Pece szabályozása lett a legfontosabb feladata a város irányítóinak. Az újjáépítés során sok adomány és gyűjtés érkezett városunk javára, de közel sem annyi, mint Szeged részére egy évvel később, amikor az alföldi várost szinte teljesen újjáépítették az őket sújtó pokoli árvíz után.

 

A miskolci vasúti közlekedés első lépései

Az új közlekedési forma jelentős VÁLTOZÁST hozott a közlekedésben és a kereskedelemben is, komoly lehetőségek nyíltak meg a miskolciak előtt.

1859. május 24-en adták át a forgalomnak az új állomást. A társaság hihetetlen tempóban dolgozott, hihetetlen gyorsasággal készültek el a épületek és az Indóház.

A Tiszai pályaudvar egyébként a nevét az építtető cég nevéről kapta. A társaság a várostól messze építette fel a pályaudvart. Két verziót találtam a forrásokban a miértjére. Az egyik szerint a város szerette volna, ha a mai Szinvapark környékén épül a pályaudvar, de a társaság a mai Tiszai pályaudvar helyén vett telket - mint fentebb említettem -, ezért a város megsértődött és sem építőanyagot, sem mást nem adott a terület beépítésekor. A másik szerint a társaság szemelte ki magának a területet a mostani Szinvaparknál, de ezt a város nem adta oda ingyen, ezért inkább - kicsit bosszúból - a belvárostól távol építette meg a pályaudvart a saját területén.

 

13_2.jpg

A Tiszai pályaudvar 1859-ben. Forrás: Komáromy József: A Tiszai pályaudvar 1859-ben készült litográfiája.

 

Akárhogy is, tény, a város ezért nem képviseltette magát az avató ünnepségen.

1870. január 9-én átadták a Hatvan-Miskolc vonalat, mely által jelentős mértékben csökkent az utazás időtartama a fővárosba, nem kellett hatalmas kerülőt tennie az utazónak.

A Tiszavidéki Vaspálya Társaságot 1880-ban államosították, ekkor "olvadt" be a MÁV csoportba.

 

Miskolc, a törvényhatósági joggal felruházott város

Miskolc évszázadokon keresztül próbálta megszerezni függetlenségét, szabad státuszát, a szabad királyi városi címet. Ilyen-olyan okok miatt ez nem sikerült, csak a XX. század elején érte el városunk vezető testülete azt az eredményt, hogy - a szabad királyi város megnevezés ekkor már a múlté volt - elnyerhesse az önálló törvényhatósági joggal felruházott város büszke címét. Nem is kell mondanom, mekkora VÁLTOZÁS volt ez Miskolc életében.

 

14_1.jpg

Forrás: Dobrossy István: Miskolc az önálló törvényhatósági joggal felruházott város

 

Hivatalosan 1909. január 1-jétől szerezte meg városunk az önálló törvényhatósági jogot, ez az a dátum, amely örökké emlékezetes lesz a miskolciak számára. Miskolc rendezett tanácsú városként a megyének volt alárendelve, a célja az volt, hogy vele azonos jogkörrel való minősítést érjen el.

1906-ban Bizony Ákos országgyűlési képviselő ,,interpellálta a belügyminisztert Miskolc kérelmének elintézése ügyében."

,,Wekerle Sándor második kormányában (1906-1910) Andrássy Gyula lett a belügyminiszter (1906-1910), akivel baráti kapcsolatokat ápolt Bizony Ákos (1846-1922) képviselőnk, s így létrejött a miniszteriális beszélgetés."

Ennek eredményeként 1907. november 15-én a belügyminiszter benyújtotta a javaslatot a képviselőháznak. Bizony Ákos nagyszerű beszédével - bár igazából nem kellett senkit győzködnie a javaslat elfogadásáról - meggyőzte a képviselőtársait, akik egyhangúlag elfogadták az előterjesztést, ez november 26-án történt.

Egy hosszú küzdelem ért véget győzelemmel. Nemsokára városunknak vezető szerepet kellett átvennie a térségben a trianoni tragédia után.

 

Miskolc viszontagságai az első világháború alatt és után

Miskolc városa - mint sok más város hazánkban - sokat szenvedett az első világháború - és az azt követő pár év folyamán. Szerencsére olyan emberek álltak városunk élén ebben az időszakban dr. Nagy Ferenc és Szentpáli István személyében - akik zsenialitásukkal méltóképpen beilleszkedtek nagy elődeik sorába -, akik a lehető legkisebb veszteségek elszenvedésével irányították Miskolcot. Az első világháború komoly megpróbáltatást, és nagyon sok VÁLTOZÁST hozott Miskolc életébe.

1914-ben Miskolcról is hadba vonultak a férfiak, a családfők, a fiatal és középkorú erős, dolgozó réteg tagjai. Az otthon maradottakról gondoskodnia kellett a városnak. Hamarosan sajnos három új rétege is kialakult a lakosságnak Miskolcon - de országosan, vagy Európa-szerte is mondhatjuk ezt - a háború sajátossága következtében. Az özvegyek, a hadiárvák és a hadirokkantak.

 

15_2.jpg

A barakkórház kapolnája. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

Egy hónappal később már érkeztek vissza az első sebesülteket szállító vonatok. Tomaszów, Tarnawatka, Rava-ruszka felől. Ekkor érezték először testközelben a háború jeges valóságát a miskolciak, a fülledt nyári melegben. A katolikus gimnáziumban alakították ki a katonai kórházat.

A frontról rengeteg kolerás beteg is érkezett Miskolcra. Nekik a Sajón túl alakítottak ki barakkórházat. Pfliegler Imre és az orvosi, ápolói személyzet hősies küzdelmet folytatott a betegek életéért. Ezekben a barakkokban ötezernél is több miskolci lelte halálát.

1918 nyarán a spanyolnátha elérte Miskolcot is. Ez a járvány több áldozatot szedett Európa szerte, mint az első világháború. Nálunk is tombolt a rettenetes kór. Szeptember 28-ával e miatt bezárták a miskolci iskolákat, egészen január 1-ig nem volt tanítás. A betegeket elkülönítették. Három teljes hónapig szedte áldozatait Miskolcon a nátha. A hadi élelmezés következtében legyengült polgárok szervezetét a kór könnyen felőrölte. A színház és a mozik is bezártak erre az időszakra.

1919 májusában a csehek, augusztusban a románok szállták meg városunkat, a kettő között pedig a tanácsköztársaság pribékjei garázdálkodtak szabadon Miskolcon. Ezek után pedig a magyar nemzeti hadsereg csapatai vették át városunkat, élükön Nagy Pál altábornaggyal.

1920. június 4-én következett be nemzetünk legnagyobb tragédiája, melyet mára sem hevert ki teljesen és talán soha nem is fog. Megkezdődtek az áttelepülések. Intézmények sokasága, magyarok tízezrei menekültek az anyaországba. Ez a menekült réteg - sok értelmiségi menekült Magyarországra - új impulzust adott Miskolc szellemi életének is. A város lakossága 6000 fővel nőtt ezekben az években. Nemigen van olyan régi miskolci család, kinek nincsenek felvidéki gyökerei. A sok érkező miatt lakás- és munkahiány keletkezett a húszas évek elején. 1922-ben Hodobay Sándor került polgármesterként városunk élére. Ő oldotta meg az újonnan keletkező problémákat, de ez már egy másik történet... 

 

 

A második világháború

A második világháború alapvetően átalakította Miskolc etnikai térképét, nagyon komoly VÁLTOZÁST hozott. A legnagyobb vidéki zsidó közösség gyakorlatilag megszűnt létezni. A város lakossága jelentősen csökkent. A város a bombázást, a német és a szovjet csapatok anyagi és erkölcsi károkozását nehezen emésztette meg a városunk polgársága. Magyarország ismét a vesztes szerepét töltötte be. A trianoni békeszerződést megerősítették, a határainkon kívülre kerülő testvéreink sorsa megpecsételődött.

 

16_2.jpg

Légifotó Miskolc bombázásával. Forrás: miskolcadhatott.blog.hu.

 

Nagy-Miskolc születése

1945 január elsejével Diósgyőrrel, Hejőcsabával és (Görömböly-)Tapolcával bővült városunk területe, ekkor jött létre Nagy-Miskolc. 1950-ben pedig Görömbölyt, Hámort (Lillafüreddel, Ómassával és Újmassával) és Szirmát is hozzánk csatolták, így jött létre a négy kerületre osztott város. Érdekesség, hogy a történelmi Miskolc 1950-re Nagy-Miskolc területének egyötöde lett csupán. Ekkor jött létre a többpólusú városszerkezet, amely máig egyik különlegessége településünknek. VÁLTOZÁS, VÁLTOZÁS hátán.

 

17_1.jpg

Forrás: kozterkep.hu

 

A '45-ben létrejött Nagy-Miskolc ipari központja Diósgyőr lett, kulturális központja pedig a történelmi Miskolc. A Bükk-hegységben fekvő területek a turisták és a kirándulók kedvence, a tapolcai rész pedig elsősorban a szórakozás és a fürdőzés szerelmeseinek ad/adott otthont.

 

Az '56-os forradalom Miskolcon

A forradalom VÁLTOZÁST szeretett volna, kilépni a kommunista diktatúra sötét beklyójából. Sajnos nem sikerült. Nézzük az eseményeket.

1956. október 22-én az egyetemen hallgatói vitaestet tartottak, ahol a diákság összeállította 11 pontos követelését. A DiMÁVAG dolgozói is összeállították a maguk 17 pontját, ami az egyetemisták pontjaival egyeztetve 21 pontra duzzadt.

 

18_1.jpg

Miskolciak vonulnak tüntetve a forradalom alatt a Kazinczy utcában. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

 

Több fontos esemény után került sor október 26-án a sajnálatos sortűzre. Előző nap Pestre igyekezett pár fiatal, akiket a klementinai reptérnél elkaptak az Ávósok és bebörtönözték őket. Ez a hír elterjedt a városban, ezért a városi rendőrkapitányság elé vonultak kiszabadításuk végett. Itt nem találták a foglyokat, ezért a ÁVH megyei centrumába, a kapitányság épülete elé mentek. Ezt látva az államvédelmisek a foglyokat a hátsó kijáratokon elengedték, mert megijedtek a tömegtől. A tüntetők ezt nem hitték el, több pletyka terjedt el a foglyok sorsáról. A tömeg egyre csak nőtt. A Búza téren heti vásárt tartottak, sok diák is volt, mert a forradalom miatt tanszünetet rendeltek el. A reggeli 200 ember 8-9000 fős tömegre duzzadt. Rengeteg vidéki is érkezett a helyszínre szerte a megyéből.

Az egyre izgatottabb, feszültebb helyzetben Antal Gyula törzsőrmester a kapuvasba lőtt figyelmeztető lövést leadva. Ekkor őt kiemelték, lefegyverezték és a Tanácsháza vitték. A szemközti laktanyából is felszólították az államvédelmiseket, hogy engedjék be a tömeget a társaik kiszabadításuk miatt. Erre ők nem reagáltak, a tüntetők benyomták a kapukat. Ekkor az ablakokból és a környező épületek tetejéről is tüzeltek és több gránátot dobtak a fegyvertelen tömegbe. 16 ember halálát és legalább 80 személy súlyos sérülését okozták...

Az ezt követő káoszt kihasználva a főkolomposok autókkal elhagyták az épületet. Ezután a tömeg ismét összegyűlt, a rendőrség épületéhez érkeztek az ormosi és a rudabányai bányászok erősítésként. Az épületet megostromolták, a rendőrök és nemzetvédelmisek az emeleten barikádozták el magukat. Több ávóst és rendőrt meglincseltek. A bajok igazi okozói ekkorra már elmenekültek, hátrahagyva a bajban társaikat.

A történet végét ismerjük, a szovjetek "rendet tettek", a forradalmat leverték, kegyetlen megtorlás vette kezdetét. Az utána következő ,,gulyáskommunizmus" pedig ,,elaltatta" az embereket. Sajnos sokakat máig altatja...

 

A rendszerváltás

A szocialista rendszer összeomlott, a nehéziparra épülő várossal együtt. Nagyon nehéz helyzetbe került Miskolc. Munkanélküliség, alacsony bérek, elvándorlás, komoly VÁLTOZÁS történt. Az ország második legnagyobb városa a létéért küzdött.

 

Napjainkban

 

19_1.jpg

 

Napjaink útkereséssel telnek jellemzően. A város szeretne új arcát mutatni hazánknak, azt az arcát, amely kicsit rejtve volt az elmúlt hatvan évben. A csodálatos, értékekkel téli várost, amely a régió és a turizmus központja lehet mindamellett, hogy a nagy gyárak munkaerőigényeit is kiszolgálja.

Ha Miskolc - mint láthattuk - tudott alkalmazkodni a különböző korok elvárásaihoz, mi miért nem tudunk? Ki tudja mit tartogat a jövő? Az egyik legfontosabb teendőnk az, hogy a környezetünket úgy kezeljük, hogy élhető város alakuljon ki körülöttünk. Élhető, élettel, energiával teli, értékeit megmutató város, amelyre méltán büszke lehet minden magyar, bárhol is el az országban.

 

Forrás:

 

miskolciszemelvenyek.blog.hu - A Bársony-házi szakócák - Szkíták, kelták és a Kyjatice kultúra Miskolcon - Miskolc nevének eredete és a Miskóc nemzetség - Az avasi református templom rejtélyes legendája - A reformáció Miskolcon - Rabutin generális porig égeti a várost - Ahol a Rákócziak győztek a királyt-Görömböly története - Tűz, mely a várost felemészté - Miskolc a szőlő és a bor hazája - ,,Egy és két óra között a halál és pusztulás angyala megérkezett"-az 1878-as miskolci árvíz borzalmai - A miskolci vasúti közlekedés első lépései - Miskolc, a törvényhatósági joggal felruházott város - Nagy-Miskolc születése - Misley Emese, az '56-os forradalom legfiatalabb áldozata

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr3615434554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása