Egy rendkívül tehetséges és aranyos kis hölggyel beszélgettem, aki óriási sikereket ért el a közeli és a nem is olyan távoli múltban. Ismerjétek meg Riana Emmát, aki legutóbb egy amerikai versenyen kápráztatta el a közönséget kivételes tálentumával.

Marilyn Monroe werkfotó. Forrás: Ander Desing

- Kedves Riana Emma! Bemutatkoznál az olvasóknak?

- Az én nevem Riana Emma nemrég töltöttem be a kilencet, és a nagy álmom az, hogy színész és énekes legyek.

- A családodról mondanál pár szót? Csak annyit, amennyit meg szeretnél osztani a nagyvilággal.

- Nekem nincsenek testvéreim, de van három unokatestvérem. A legidősebb Gréta, ő nálam idősebb, 11éves. Frida velem egykorú, Adél pedig három és fél éves. Szerencsére még köztünk vannak a nagyszülők, de most ritkábban járunk hozzájuk, mint az unokatestvéreimhez, hiszen ők a veszélyeztetett korosztályban tartoznak a vírus miatt.

Fellépés előtt az országos musical és operettkurzuson

- A nagyszüleid vagy a szüleid közül van, akitől örökölhetted a tehetséged?

- Az egyik nagypapám és anyukám is zenész, a nagymamám pedig színésznő volt a Miskolci Nemzeti Színházban - tizenöt éven keresztül. A tehetségemet valószínűleg tőlük örököltem. Amikor énekelek, néha táncolni is kell, mert kell egy kis "showműsor" is hozzá. A nagymamám azt mondta, nem tudja, kitől örököltem a tánctehetségemet, hiszen senki nem tudott eddig táncolni a családból. Nagypapám sokszor zenélt nekem, én pedig táncoltam a zenére, amit anyukám felvett videóra. Sokat nevettünk azon a videón, amin anyukám látható, ahogy ő is táncol a nagypapa zenéjére, de ő nem volt olyan ügyes mint én.

- Mikor kezdtél el énekelni?

- Már háromévesen énekeltem egy operettet, a Szerelemhez nem kell szépség címűt. Nagyon hasfájós voltam kiskoromban, nagyon sokat sírtam, ezért anyukám ölben ringatott. Sok népdalt énekelt nekem, melyeket mind elsajátítottam - mivel már az összeset tudtam -, ezért unalmasnak találtam őket. Ekkor "találtam valahol" ezt az operettet, meghallgattam és megtanultam. Hétéves koromban kezdtem komolyabban foglalkozni az énekléssel, ekkor kezdtem el egy énektanárhoz járni. Ez is egy izgalmas történet. A zenetanárom a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumban tanít, és ebben a gimnáziumban 15-16-17 éves gyerekekkel foglalkozik. Amikor anyukám elmondta, hogy csak hétéves vagyok, akkor azt válaszolta erre, hogy ilyen fiatal gyerekeket ő nem tanít. Csak annyit kértünk tőle, hogy hallgasson meg. Ez a meghallgatás már két éve volt, a hangom elnyerte tetszését, azóta Barta Ildikó az énektanárom. Nagyon sokat köszönhetek neki. Ildikó az énektanárom, de anyukám is tanít, hiszen tud énekelni is, zenész, neki is van füle hozzá. Ha versenyen vagyunk - távol Ildikótól -, akkor is kell valaki, aki tud segíteni.

A Miskolci Szimfonikus Zenekarral. Fotó: Minap.

- Melyek a kedvenc dalaid, mit szeretsz a legjobban énekelni?

- Az operett műfaj és az opera az, amiért rajongok, illetve a klasszikus darabokért. Kedvencem a Csárdáskirálynőből a Szilvia belépője vagy Az asszony összetör, ez utóbbit is majdnem teljesen tudom már. A musicaleket is szeretem, például a Macskák musicalből a Macavity, the mistery cat. Van még egy műfaj, amit nagyon szeretek: a swing stílus. A Sing sing sing című darab az, amit már énekelek angolul. A Csoporterápiából az Utálom a musicaleket című dalt is kedvelem. Ez azért is érdekes, mert operaénekesnőnek készülök, és arról énekel benne Szente Vajk, hogy mennyire utálja a musicaleket. Ez olyan viccesen jön ki, ezért gondoltam hogy eléneklem, illetve azért, mert nagyon szeretem, és egy aranyos kis vicces egy darab. 

- Melyik volt az a verseny, melynek megnyerésére a legbüszkébb vagy?

- Több is van. Most éppen a legjobb fiatal színésznőnek járó díjra - Best Young Actress -, amit nemrég kaptam Los Angelesben. A Classical Music Awardson is első lettem a szólóénekes kategóriában. Rengetegen indultak, nagyon sok országból, és mégis én lettem az első helyezett. És mint első helyezett fellépést nyertem a Carnegie Hallba New Yorkba, egy debütáló koncert keretében a többi kategória győztessel együtt. Befejeződött egy másik verseny is nemrég - Spanyolországban - Super kupa néven, itt is első lettem. Itt is az volt az első helyezettnek a jutalma, hogy kiutazhat majd Spanyolországba, énekelni egy nagy-nagy koncertteremben.

A Defekt forgatásán

- Jó versenyzőtípus vagy, élvezed az ezzel járó különleges érzést?

- Az emberben az izgulás mindig "benne van", ahogy bennem is. Úgy érzem azonban, hogy mostanában már sikerült ezt leküzdenem, persze mindig van bennem egy kis félelem. Szeretek versenyre járni, de nem azért mert esetleg első lehetek, hanem azért, mert ez rutint ad nekem a későbbiekre. Egyszer az történt velem, hogy az egyik fellépésem alatt elment a mikrofon hangja, úgyhogy hangosítás nélkül kellett énekelnem. Az énektanárom pontosan azt szajkózza mindig, próbálja belém nevelni, hogy ilyen esetekben sem kell kétségbe esni. Egy előadáson vagy koncerten az utolsó sorban ülőknek is ugyanúgy kell hallania a hangomat - ha elég erős -, mintha ,,mi sem történt volna".

Fotó: Art & Lens Photography

- Színészként is feltűntél már, különböző nagyságok társaságában. Melyik produkció, illetve melyik színész volt a kedvenced?

- Játszottam filmekben, és egy amerikai sorozatokban. A The Alienist című sorozatban Luke Evans, Dakota Fanning, Daniel Brühl, Peta Cornis társaságában. Nekem ez egy hatalmas élmény volt. Óriási élmény volt az is, hogy a forgatás alatt egy-két lakókocsival laktam arrébb Luke Evanstől. Amikor a hajunkat készítették elő a forgatáshoz - nekem nem göndör, hanem egyenes szálú a hajam -, akkor mellettem ült Luke Evans, Dakota Fanning pedig mögöttem. Nagyon kedvesen mosolyogtak rám, igazán kedvesek voltak, megkedveltem őket.

Fotó: Sixo

- Az éneklés, a filmezés vagy tánc? Melyik a kedvenced a három műfaj közül?

- Táncot soha nem tanultam, nem készültem arra, hogy nekem az lesz az első. Persze szeretek táncolni. A filmezés és az éneklés közül nagyon nehéz választani. Kedvelem a filmforgatást is, az énekes színházi darabokat is. Mindkettőt máshogy, mert mindkettő mástól jó. A színházban a közönségtől azonnal megkapom a reakciót, a filmben pedig gyakorlatilag bármennyiszer újra lehet venni a jelenetet, hiszen nem jelent problémát. Ennek hátránya is van, mert, amikor van egy jó felvétel, akkor is van olyan, hogy sokszor felveszik mégegyszer az egészet. A Defekt című film forgatásán - amit Gál Sándor rendezett - a rendező megdicsért az egyik jelenet után. Aztán mondta, hogy újravesszük. Nem értettem, kérdőn néztem rá. Azt válaszolta nekem, hogyha elveszne a felvétel, akkor legyen mégegy ugyanolyan jó belőle. Ezeket a részeket annyira nem tartom jónak, de inkább csináljunk tíz biztonsági felvételt, minthogy elvesszen egy része a forgatásnak.

- Szülinapi köszöntés a forgatáson. Ilyenben is volt részed, igaz?

- Az előbb említett Defekt című filmnek volt még egy érdekes apropója. Hétévesen kezdtem el forgatni és nyolcéves lettem, amikorra elkészült a felvétel. Októberben forgattunk, és nekem teljesen kiment a fejemből a születésnapom. Egyszercsak körbeálltak, hoztak egy nagy tortát, rajta volt a nyolcas szám. Nekem fel sem tűnt, beálltam a rendező mellé és én is énekeltem a Boldog születésnapot című számot, gondoltam, biztos, valamelyik stábtagnak van születésnapja. Mikor már mindenki engem nézett, és azt láttam rajtuk, hogy csodálkoznak, miért nem vagyok a kör közepén, akkor "esett le", tényleg, ott van a nyolcas a tortán. Aranyos volt mindenki, ez rendkívül emlékezetes pillanat volt nekem.

- Az iskolát hogyan tudod összeegyeztetni ezekkel a tevékenységekkel?

- Elsőben még iskolába jártam, azért, hogy legalább az alapok meglegyenek, és igazi tanárok tanítsanak. Második osztálytól kezdve anyukám kivett az iskolából, muszáj magántanulónak lennem, hiszen nagyon nehéz volt Pest és Miskolc között ingázni. Sokszor csak nagyon későn értünk haza - ekkor még a Miskolci Nemzeti Színházban is játszottam -, és még azután kellett leckét írnom másnapra. Ez az időszak eléggé kimerítő volt, ezért lettem magántanuló. Ezek után költöztünk fel Budapestre, de a pandémia miatt haza kellett jönnünk nem sokkal később Miskolcra. De a kérdésre válaszolva: így magántanulóként már könnyű, úgy osztom be az időmet, ahogy szeretném.

A főzés az egyik hobbija a kis Riana Emmának 

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Mi leszel, ha nagy leszel? Színésznő és énekesnő?

- Igazából mindkettő szeretnék lenni. Énekesnő és színésznő is. Sok olyan színész-énekesnőt tudok mondani, akik nekem úgymond példaképeim. Az egyikük Jennifer Lopez. Az elsőszámú célom, hogy külföldre költözzek és filmekben szerepeljek, színházakban játszak, koncerteket adjak. Tervezek éttermet nyitni, tervezek fogadót nyitni, én rengeteg mindent tervezek, sok mindent szeretnék. Most is eszembe jutott, hogy majd egy ilyen kis mentőállomás fogok csinálni kisállatoknak, illetve hajléktalanszállót az utcára került embereknek. Nagyon rosszul érint, ha meglátok egy utcán fekvő embert. Amikor Budapesten laktunk az első keresetemből kürtöskalácsot, zsemlét meg parizert vettem a hajléktalan bácsiknak. Amikor társasházban laktunk, akkor betévedt a társasházba egy kis hajléktalan. Nagymamám éppen akkor sütött nekem mézeskalácsot. A felét neki adtam, anyukámmal még egy teát is főztünk neki. Terveim szerint alapítványt fogok létrehozni az ő számukra. Ha pedig már idősebb vagy öreg leszek, akkor az Alpokba szeretnék költözni. De ezt csak a visszavonulásom után tervezem, nagyon sokáig szeretnék színpadon maradni. A legközelebbi tervem az, hogy Floridába költözzek, mert akkor nem kellene folyton ingáznunk Budapest és az Egyesült Államok között. Sokkal egyszerűbb lenne, hogyha ott laknánk, helyben. Persze ezt nem olyan egyszerű kivitelezni.

A Dunakanyar hangja versenyen

- Mit szoktál csinálni szabadidődben? Már, ha létezik olyan egyáltalán?

- Most rengeteg szabadidőm van, hiszen nem járok iskolába, könnyen be tudom osztani az időmet, sokkal több idő marad a családra. Sokan mondják, hogy nem lenne-e jobb nekem az iskolában, a gyerekekkel, a barátaimmal együtt tölteni az időt. Szerintem sokkal fontosabb családod, hiszen szorosabb kötelék fűz össze, mint a barátokkal. Természetesen velük is tartom a kapcsolatot: Messengeren vagy Viberen keresztül. A hobbim pedig a főzés, anyukám azt mondta, hogy én is majd jó háziasszony leszek. Az egyszerű ételeket a kedvenceim, nem szeretem azt, hogy valamit három órán át főzünk vagy tartunk a sütőben. Most még ugyan nem sütök rántott húst vagy rántott sajtot, hanem csak egyszerű ételeket, például a porlevest. Csak beleszórom a vízbe és kész is van. Otthon is sokat szoktam énekelni, szeretek játszani, rengeteg játékom van. Nemrégiben vásároltunk egy tengerimalacot, aki Dániel névre hallgat és most a pandémia miatt jó sokat tudok vele foglalkozni. Társasjátékozni és legózni is szoktunk a családdal. Soha nem voltam az a nagyon "babás lány" - persze vannak babáim -, de azért szeretem például a rózsaszínt, azonban sosem voltam olyan, hogy most mindenből rózsaszín kell. Szeretem a kocsikat tologatni, van is egy nagyon jó terepjáróm, ami távirányítós, nagyon jó. Hamar lemerül az elem, de valami olyan eszméletlen nehéz terepen tud felmenni, hogy teljesen "lehidalok" tőle. Ez persze nem igazán lányos, de azért én is nőből vagyok, hidd el!

- Van kedvenc helyed Miskolcon, ha igen, melyik az?

- Igazából a Diósgyőri vár az, amit nagyon szeretek. Rengeteget jártam oda és mindig egy hatalmas élmény, amikor ott lehetek. A későbbiekben majd szeretnék is ott fellépni. Kedvelem a történelmi belvárosát is Miskolcnak. Leülünk anyukámmal egy padra, egy kávézóba és csak nézegetjük a belvárost, nézegetjük az embereket. Tetszik a hangulata, hiszen mégiscsak itt születtem, és ez sokat számít nekem. Ez a szülőhazám, a szülővárosom.

- Köszönöm szépen a beszélgetést, sok sikert kívánok! Biztosan találkozunk még!