Sokan úgy gondolják, hogy nekik nem lehet újat mondani, mindent tudnak Miskolcról és történetéről. Ezt a megható legendát azonban még biztos nem ismerik. Remélem tetszeni fog mindenkinek.

A Hámori-tó manapság. Forrás: termeszetjaro.hu

A történelem előtti időkben a Bükk ezen részét Konor király uralta. Országának neve Cotinum volt. Több település, körülbelül Borsod vármegyényi terület tartozott hozzá. Gazdagság és jólét. Leginkább ez jellemezte Konor uralkodását. A mai Nagysánc területén még pénzverde is működött, ők voltak azok, akik a mai Miskolc területén először pénzt használtak.

A királynak egyszem lánya volt. Hiába próbálkoztak, fiú utódot nem szült neki a felesége, Corina. A leányát Fel-t, fiaként nevelte Koran. Harcos hercegnő lett a gyermekből, jobban forgatta a kardot mint sok férfi. 

Ahogy említettem a nép elégedett volt királyának uralkodásával. Ez persze a szomszédos népek vezetői érdeklődését is felkeltette. Főleg a pénzverő a Nagysáncon... Bizony a háborútól sem riadtak vissza az általában velük szövetségben elő népek vezetői, az irigység vezérelte őket. 

A szomszédos Anartum királysága Kirran vezetésével pontosan ilyen okok miatt szerette volna leigázni Konor birodalmát. A harc elkerülhetetlenek látszott, mégis, Konor követeket menesztett Anartumba, hogy békésen rendezzék a vitás kérdéseket. Persze, nem voltak vitás kérdések, Kirran egész egyszerűen még nagyobb hatalomra vágyott.

Végül Kirran csak menesztett egy csapatot Cotinumba, hogy tárgyaljanak Konor feltételeiről. Azonban a rossz szándék vezérelte őt. A diplomatákkal tartott egy harcos is, Kirran egyetlen fia, Garadna. Azért küldte fiát a csapattal a király, hogy Konor haderejének állapotát felmérje. 

Garadnát a híre megelőzte. Hatalmas, hős harcos volt, nagy tisztelet övezte, a hölgyek és a szegények védelmezőjeként tartották számon. Nem szerette a háborút, de atyja parancsait gondolkodás nélkül követte, bármi legyen is az.

Konor király vára - nem meglepő módon - a mai Diósgyőr vára helyén állott erődben volt. Ide jöttek Anartum követei. Nagy, díszes társaság volt a követek csapata, több mint két tucat emberből állt. Három hétig maradtak Konor királynál a vendégek, ezalatt folyamatosan a békéről tárgyaltak. 

Garadna pedig teljesítette a feladatát, a követekkel sosem tartott a tárgyalásokra, Cotinum hadarejét mérte fel. Kihasználta azt, hogy szabadon járhatott a királyság egész területén. 

Egyik ilyen alkalommal, amikor messze kilovagolt az erdő mélyére a mai Látó-kövekhez tartott. Amikor elege volt a kémkedésből mindig ide járt fel egy kis nyugalomért. Csak járkált a furcsa alakú kövek között, és a tiszta időben egészen jól kivehető, messzi hegycsúcsokat figyelte. 

De ezúttal nem volt egyedül. Mozgást hallott a bokrok mögül. Gyorsan elbújt az egyik hatalmas kő mögött. Oh, igen, ő volt az. A király leánya, Fel. Garadnának persze rögtön megakadt a szeme a gyönyörű, tűzvörös hajú, zöld szemű szépségen. Pedig nem hölgynek való ruha volt rajta, hanem olyan, mint egy igazi férfi harcoson.

 Forrás: astronet.hu

A hercegnő szépségét a férfiakra való ruha sem tudta elfedni. Kecses mozgása és állandó mosolya bárkit levett a lábáról, bár az a hír járta, hogy a harci tudása is szó szerint sokakkal így tett már. A legjobb kardforgatók között tartották számon a szomszédos királyságokban is. Nőt nemzett, de férfit nevelt - ezt mondták az emberek, ha Konor király leánya került szóba. 

Nemcsak a legjobb kardforgató, de kiváló nyomolvasó is volt a király egyetlen lánya. 

- Bújj elő Garadna. Nem foglak bántani - mondta a szokásos mosollyal az arcán Fel. - Tudom, hogy kémkedni jöttél, egy hete követlek, és ezt mégcsak észre sem vetted... Bejártad a királyságot, felmérted csapataink helyét és erejét... Pedig micsoda híred van a nép körében. A hős harcos, egy igazi úr, aki mindig a jó ügy szolgálatában áll. Ő lenne az, aki a bokrok között lapulva, illetve a követek mögé bújva rosszban sántikál?

- Üdvözöllek, Fel - szólt halkan Garadna. - Én mindig apám parancsait követem. Csak arról akar meggyőződni, hogy nem akartok országunkra támadni.

- Ugyan, hiszen ő az, aki támadni akar! - kiáltott Fel.

- Tévedsz, hercegnő. Csak aggódik országa biztonságáért, ahogy te is - válaszolta higgadtan Garadna. - Te gyakran jársz ide? 

- Igen, minden nap kilovagolok - felelte szelíden a királylány. - Régen apámmal jöttem, manapság rendszerint egyedül. 

- Csodás a kilátás! Csodaszép ez a hely, majdnem annyira gyönyörű, mint az országod hercegnője...

- Oh uram... Hallottam már a női szívek nagy hódítjáról, Garadna hercegről... Nálam a szavakkal semmire sem mész... - mondta Fel és a lovára pattanva elvágtatott.

És ettől a naptól kezdődően minden áldott nap találkoztak a Látó-köveknél a fiatalok. Napról napra közelebb kerültek egymáshoz. Sokat beszélgettek, lovagoltak együtt, sétáltak a kivételes szépségű környezetben. A Magas erdő - akkoriban így hívták - szerelmet teremtett. Fel és Garadna végérvényesen és reménytelenül egymásba szerettek. 

 Forrás: nlc.hu

Közeledett a távozás napja Garadna számára. A fiatalok az utolsó perceket is kihasználták. Állandóan együtt voltak, szerelmüket már nem is titkolták, ezt már az udvarban is mindenki tudta. Ahogy az lenni szokott, csak a királyi pár nem gyanított semmit. 

A búcsú ideje is elérkezett. A Látó-kövek mellett fogadtak egymásnak örök szerelmet. Garadna ígéretet tett arra, hogy apjának azonnal elmondja érzéseit, és amint lehet újra itt lesz megkérni Fel kezét... Garadna egy arany nyakláncot adott Felnek, amin egy szarvas medál volt. 

- Ezt örökre viseldned kell majd - mondta mosolyogva a fiú.

- Úgy lesz, amíg élek - mondta a leány.

Teltek múltak a napok, a hetek, a hercegnő azonban hiába várta szerelmét nem jött... Már három hónap telt el azóta, hogy megfogadta neki a herceg, hogy visszatér... Nem jött... Fel elhatározta, hogy mindent elmond apjának.

- Apám, beszélnünk kell - mondta a hercegnő.

- Tessék, lányom, mond, de én is szeretnék mondani valamit - mondta szomorúan a király.

- Szeretem Garadnát, hamarosan hozzámegyek feleségül, amint idejön és megkéri a kezem tőled... - mondta halkan Fel.

- A képmutató szemérmetlen gazember! - csattant fel a király. - Elcsábított, amíg itt volt? Hogy merte ezt tenni?

- Nem kellett csábítania, szeretem őt - mondta a leány.

- Az én hibám, figyelnem kellett volna rátok - mondta szomorúan Koran. - Jön a szerelmed Fel, hamarosan itt lesz.

- Garadna idejön? Hírt kaptál felőle? Megkéri a kezem? - ugrott fel a székéről izgatottan Fel.

- Igen - monda rezignáltan a király. - Jön. De nem téged megkérni, hanem egy sereg élén országunk ellen. Hadüzenet kaptunk Anartumból. És Garadna pontosan tudja seregeink elhelyezkedését, létszámát és gyengéit... Nagyot hibáztam, amikor beengedtem őket országunkba.

Kilátás a Látó-kövekröl. Forrás: mapio.net

- Nem, az nem lehet! - kiáltott fel sírva Fel. - Ő nem tenne ilyet, ez valami tévedés.

- Itt a pecsétje - mutatta a király. - Három nap múlva kezdődik a háború.

Fel sírva rohant végig a hosszú folyosókon egészen a szobájáig...

De mi történt Anartumban, miért jön egy hadsereggel Garadna a szerelme ellen?

Amikor a herceg hazaért, egyből Kirranhoz vezetett az útja.

- Apám, beszélnünk kell! - kiáltotta.

- Rendben fiam, de először a jelentésedet kérem. Az előkészületeket megtettem, három hónap múlva kezdődik a háború, az általad a leggyengébbnek vélt oldalról támadjuk meg Cotinumot - mondta a király.

- De, apám! Hiszen békét kötöttünk! - kiáltotta meglepetten Garadna.

- Az csak a látszat. Időt akartam nyerni az előkészületekhez. Te segítettél fiam! Köszönöm! Hamarosan két országban uralkodom majd, és nemsokára mindkettő a tiéd lesz!

- De, én nem akarom ezt. Szeretem Felt, feleségül akarom venni! Mi már mindent elterveztünk.

- Szegény fiú. Hiszen Felnek vőlegénye van, egy hónap múlva tartják az esküvőt. Ezért kell most támadnunk. Merton herceg a jegyese, Pannonum trónörököse. Egyesítik erejüket és támadni akarnak, ez a tervük. Veszélyben vagyunk. Szegény fiam, az a nő csak játszott veled és az érzéseiddel azért, hogy időt nyerjen.

Szegény Garadna szíve darabokra hullott, apja szavai szerint csak játszott vele Fel és soha nem szerette. A nyilvánvaló hazugságot a király terveltre ki, hiszen a követek már előre értesítették őt a királyfi és a királylány szerelméről. Teljen elvakította Kirrant a hatalomvágy. Még a saját fiát is képes volt átverni ennek érdekében!

- Apám, kész vagyok a seregeinket vezetni Cotinum ellen! - kiáltotta dühösen Garadna. - Egy nap alatt legyőzöm őket, Koran koronáját pedig éled teszem hamarosan - mondta a fiú és elviharzott a trónteremből.

Pár hónappal később megindult a támadás Cotinum ellen. A anartumi csapatok hosszú sorokban vonultak a végtelen országúton. Útjuk végén egy véres ütközet várta őket. A háború pedig semmire sem megoldás.

Cotinum is készült a csatára.

- A szűk völgy felől érkezik a támadás, a leggyengébb pontunkon - mondta ökölbe szorított kézzel a király. - Hát persze, Garadna mindent megtudott, rátapintott a leggyengébb pontunkra.

Koran maga vezette csapatait Garadna ellen. Kétszeres túlerőben volt Anartum serege. Mielőtt az uralkodó elbúcsúzott családjától elmondta nekik, mi a teendő abban az esetben, ha nem jönne vissza többet. Erre gondolni sem mertek. Fel képtelen volt magára hagyni apját. A sereg után lopozott és férfiruhában velük tartott a csatába.  

A Hámori-tó víz nélkül. Egy ilyen alkalommal találták meg a kardot és a koronát. Fotó: Miskolc a múltban Facebook csoport

A Magas erdő alatt volt egy csodaszép völgy egy kis tóval. Itt került sor a verés ütközetre. Koran es Garadna is igazi vezérként, hősként harcolt, mindketten seregük élén verekedtek. A győzelem már-már Garadnaáé volt. Közelről látta Korant, éppen megadásra akarta szólítani, hogy ne folyjon több vér a csata során. Ekkor már egy napja harcoltak a felek.

Ekkor egy alacsony termetű, ügyes vitéz ugrott az anartumi hadvezér elé, akivel hosszan küzdöttek. Nehezen boldogult vele Garadna, egy óvatlan pillanatban ellenfele még a sisakját is leütötte. A harcos, amikor meglátta a herceg arcát egészen megdermett, ezt használta ki a hadvezér és egy halálos sebet ejtett a cotinumin. Mielőtt a királyhoz lépett volna, mégegyszer visszanézett ellenfelére, akinek páncélja alól egy arany nyaklánc bukott elő, melyen az ismerős szarvas volt látható.

De, hiszen ezt a nyakláncot ő adta Felnek! Nem, ez nem lehet igaz!

Garadna eldobta kardját és a lány mellé térdelt. Lassan levette a sisakját. Előtűnt Fel tűzvörös haja és a zöld szemei, melyekben már alig volt élet. 

- Szerelmem - suttogta Garadna. - Te mit keresel itt?

- Védtem a hazámat és apámat - mondta Fel. - Örülök, hogy utoljára téged is láthattalak... - mégegyszer megjelent az a jól ismert mosoly az arcán. - Légy nagyon boldog, mindig szeretni foglak... - azzal lassan lehunyta tengerzöld szemét a hercegnő.

Garadna nem tudta elviselni szerelme halálát, a szíve szó szerint megszakadt érte, Fel testére bukva elérte őt is a szörnyű halál.

A csata abbamaradt, minden harcos a két fiatal köré gyűlt. Még az égiek is nagyon elszomodtak ezon a napon, hiszen sűrű cseppekben elkezdett esni az eső a csata színhelyén. Szegény Koran is csaknem megtébolyodott, amikor látta, hogy egyetlen leánya halva fekszik a sárban...

A hercegnő szemének színe pontosan olyan volt, mint amilyennek most látható a tó vize. Fotó: gorcsev

Ezt már Morrigan, a háború istennője sem nézhette tétlenül. Brigit és Brigantia istennők is csatlakoztak hozzá. A két fiatal testét felemelték és magukhoz vették. A lány lelke a völgy kis tavában kapott helyet, a fiú lelke pedig az abba torkolló kis patakban. Így örökre együtt maradhatott Fel és Garadna.

A csatát nem folytatták. A két trónörökös veszett oda annak során. Koran és Mirran békét kötött egymással, és soha nem látott békés időszak köszöntött a vidékre. Hosszú időn át nem feledkeztek meg az emberek Felről es Garadnáról és arról, hogy a háború mennyire értelmetlen.

Aztán teltek múltak az évszázadok, a kicsiny Fel-tóból egy sokkal nagyobb víztározó lett, Hámori-tó néven. A Garadna-patak most is táplálja azt. Állítólag, amikor a Hámori-tó vizét lecsapolták (hivatalosan: lehalászták) egyszer, egy kardot és egy koronát találtak a tó fenekén, amit nem tudtak felvinni onnan. 

Ha nyáron, ragyogó napsütésben járunk a Hámori-tó környékén, láthatjuk benne Fel tengerzöld szemeinek színét, melyet mindig megmutat a látogatóinak. Garadna pedig az erejét, hiszen, ha nagyobb vízmennyiség érkezik a Bükk felől a patakba, akkor háborog és kilép medréből.

A Szerelmesek fája a Látó-köveknél. Forrás: csodautak.hu

Állítólag ott, ahol utoljára ölelték meg egymást a szerelmesek, a Látó-kövek mellett, éjnek idején ma is találkoznak. Ennek bizonysága a Szerelmesek fája, amely pont ott nőtt, ahol Fel és Garadna utoljára egymás karjaiban voltak.

Így ért véget a szerelmi történet, amely soha nem ért véget... Ha arra járunk, ahol egykoron Fel és Garadna, akkor gondoljunk rájuk és próbáljunk békében élni. 

A történet a képzelet szüleménye a valósággal való hasonlósága csak a véletlen műve lehet.