A diósgyőri labdarúgás útja valamikor a 19. század végén kezdődött. Az első futball-labda a feljegyzések szerint ekkor, egészen pontosan 1898-ban került a vasgyárba. Egy Petőfi Sándor nevű művezető hozzatta a fia számára a fővárosból. A labda gyorsan tönkrement és a játék is feledésbe merült.
Forrás: Dr. Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK - Diósgyőrvasgyár sportéletének története
Tíz év múlva, 1907-ben egy fiatal budapesti vasesztergályos, Bende Antal került Diósgyőrbe, aki a Schulek családnál kapott szállást. A családban több fiúgyermek volt, Bende pedig sokat meselt nekik a labdarúgásról, melyet Budán sokszor látott és a szabályokat is jól ismerte. A fiúk érdeklődését felkeltette a sportág, ezért az esztergályos - Petőfi Sándorhoz hasonlóan - egy labdát rendelt nekik a fővárosból. Ezzel a labdával játszott a gyári ifjúság a Kerekdomb alján és a Ládi-erdőben. Bár Bende Antal hamarosan elkerült a vasgyárból, de a futball szeretetét itthagyta és elindult hódító útjára a labdarúgás a vasgyári tanoncok körében.
Bende Antal ezt mondta a Schulek fiúknak:
- Ez az új sportág a világ legszebb játéka. A közösséget összekovácsolja, a széthúzókat összehozza. Hamarosan mindenki ennek az angol rugós labdának lesz a megszállottja!
Azért távozása előtt Bende Antal még összehozott egy csapatot, akik a szabályoknak megfelelően játszották a labdarúgást. Mares Béla, Schulek Lajos, Kovács Kálmán, Pavlánszky János, Gyurcsik Kálmán, Rusznyák Ede, Krupcsinszki István, Barbierik Rezső, Loukota Ernő. A gárda vezetője Bende után Loukota Ernő lett. A közösség a Diósgyőri Ifjúsági Kör nevet használta, a kerekdombi rét volt az edzéseik és mérkőzéseik helyszíne.
Nemsokára alakult egy másik komoly csapat is. A kórháztól és a fiúiskolától nyugatra eső legelőn volt a törzshelyük. Őket is Bende Antal ispirálta a focira, ennek hatására kezdték el ezt a sportot művelni. Egyik tagjuk, Soltiszek Árpád gumilabdájával kezdték el a futballozást. Ihring Antal volt a vezetőjük, és a Diósgyőri Vasgyári Labdarúgó Ifjúság nevet vették fel. Ihring Antal, Bakos Béla, Korner János, Krupcsinszki János, Fischer József, Kuharik Sándor, Masek Károly, Pavlánszky Károly, Páva Emil, Perjési (Petrik) Andor, Révai Károly, Tamás József, Vörös Jenő, Waisz Árpád, Zátonyi (Zábudli) Vince, Rétfalvi (Rozlozsnyik) József, Soltiszek Árpád, Szűcs Sándor, Waisz Emil, Zábudli Vilmos, Baczur Mihály alkotta ezt a közösséget. Ezeknek a fiatal vasgyári fiúknak köszönhetjük a diósgyőri klub alapítását is.
Forrás: Dr. Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK - Diósgyőrvasgyár sportéletének története
Egyre-másra szerveződtek a csapatok egész Nagy-Miskolc területén. Hihetetlenül gyorsan lett népszerű a játék. A diósgyőri és a miskolci csapatok közötti erős rivalizálás azonnal elkezdődött. Miskolcon ekkor már két egyesület is működött. A Miskolci Atléta Kör (MAK) 1889-ben, a Miskolci Sportegyesület (MSE) pedig 1908-ban alakult. Az utóbbinak hamarosan lett labdarúgó szakosztálya és a futball miskolci szerelmeseit ez a klub ölelte kebelére. De, ha hiszitek, ha nem, bizony miskolci hatás kellett ahhoz, hogy a nagy múltú DVTK megalakuljon.
1909-ben a Diósgyőri Ifjúsági Kör a miskolci középiskolai válogatottal mérkőzött. A Diósgyőri Vasgyári Labdarúgó Ifjúság pedig a Miskolci SE csapatát hívta ki egy mérkőzésre. A vasgyáriak 4-2 arányban győzni tudtak a komoly játékerőt képviselő miskolciaknak szemben. Az MSE-ben játszott egy bizonyos Bodnár Sándor, aki Kassáról érkezett, egy év múlva pedig már a fővárosban játszott és a magyar válogatottban is bemutatkozott (!). Ráadásul nem epizódista volt, hiszen 1910 és 1916 között 20 mérkőzésen 16 gólt szerzett és a stockholmi olimpiára is kijutott a magyar csapattal.
Ennek a mérkőzésnek a visszavágóján a miskolciak 5-1-re nyertek az akkori huszár laktanya mögötti gyakorlótéren sorra kerülő találkozón. Sőt, mégegy mérkőzést játszottak ezek után, ahol ismét a diósgyőriek nyertek, ezúttal 2-1 arányban. Ez a mérkőzés volt döntő a DVTK alakulása szempontjából. Ezután kezdtek el "nagyban" gondolkodni a diósgyőri tanoncok.
A DVLI-ben játszott egy Pavlánszky Károly nevű fiatalember, akit nagyon tiszteltek a társai. Ő volt az, aki felvetette, hogy az MSE-hez hasonlóan egy szabályosan működő egyesületet kellene létrehozniuk. Azért is volt jó ötlet ez Pavlánszkytól, mert az ő pályájukon - és a DIK kerekdombi pályáján is - sok volt a probléma, hiszen a terület tulajdonosa, a legelőtársulat állandóan elkergette őket onnan. Ha azonban a Vasgyár támogatását élvezné a csapat, hivatalos formában, akkor tudnának egy saját pályát is építeni maguknak.
A felvetés óriási sikert aratott a fiúk körében. Csak egy probléma volt. Ők mindannyian 14-17 év közötti vasgyári tanoncok voltak, kellett keresniük valakit, aki felnőtt és hivatalosan is az új egyesület élére állhat. Ekkor vetődött fel a tanáruk, Vanger Vilmos neve, akit nagyon tiszteltek a srácok. Elhatározták, hogy őt fogják felkérni az elnöki tisztre.
Pavlánszky megszerezte a vasgyári Jószerencse Dal- és Önképzőkör alapszabályát és átformálta olyanra, amilyenre nekik volt szükségük. Pontos leltárt készített a tulajdonukban lévő sporteszközökről és a tagdíj befizetéseket is pontosították. Ezek után egy háromtagú bizottságot állítottak össze Vanger Vilmos felkérésére. Első alkalommal - 1909 decemberének elején - még türelmet kért a tanáruk, későbbre datálta a választ elfoglaltságai miatt. A második felkérés napján, 1909. december 28-án azonban örömmel mondott igent az őt felkereső bizottságnak (Ihring, Waisz, Perjési (Petrik) Andor, Pavlánszky Károly és Soltiszek Árpád).
Az események ezek után felgyorsultak. Vanger a gyárigazgatóval is megállapodott az egyesület létrehozásáról. Belügyminisztériumi értesítés alapján az alakuló közgyűlést 1910. február 6-án kellett megtartaniuk.
A vasgyári munkásétteremben került sor a közgyűlésre, ahol jórészt a két ifjúsági csapat tagjai (DIK, DVLI) voltak jelen. Ihring Antal mondta el a jelenlévőknek ottlétük okát. Elmondta az is, hogy az új egyesület a Diósgyőri-Vasgyárak Testgyakorló Köre nevét veszi fel.
Forrás: Dr. Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK - Diósgyőrvasgyár sportéletének története
Íme az új egyesület első tisztikara és választmánya:
Elnök: Vanger Vilmos, tanító;
Alelnök: Ihring Antal, lakatostanonc és Waisz Árpád, öntőtanonc;
Pénztáros: Hamza István, tanító;
Titkár: Erdélyi Andor, tisztviselő;
Sárossy Lajos intéző, Sebestyén Antal ellenőr, Molnár Gyula edző.
A választmány tagjai: Baczur József, Fischer József, Kardos Imre, Hídvégi (Vacsok) Emil, Venczel Károly, Bartusek Ferenc, Jászberényi Ferenc, Erdélyi Ferenc, Waisz Béla és Marek Ferenc.
Kellékes: Rétfalvi (Rozlozsnyik) József.
Az új egyesület alaptőkéje 37 korona 88 fillér volt. A rendes tagok havi 50, a működő tagok 60 fillért tartoztak fizetni. Az egyesületet a mintegy 70 fővel megalakult tagság feladata volt fenntartani.
És a piros-fehér színösszeállítás legendává nemesedett az utóbbi 110 év során. A DVTK egész Magyarország egyik legnagyobb klubja. Az utóbbi években az infrastruktúrájában is hihetetlen mértékben fejlődött. Akadémia, medical központ, multifunkciós aréna, új labdarúgó stadion. Jelenleg körül 3600 sportoló tartozik a klub kötelékébe, a legkisebbektől a felnőtt versenyzőkig.
De térjünk vissza még egy epizódra a DVTK múltjából. 1923 novemberében járunk egy hideg őszi szombaton. A vasgyári labdarúgók ünnepeltek. A klub első aranykorszaka - reméljük lesz még egy pár - volt ekkor és éppen úton volt a csapat egy alosztályi bajnoki cím felé. De nem ezért ünnepelték, hanem azért, mert öt játékosuk is - Csapkay Károly, Postainer Árpád, Wrbata Ferenc, Bova Ernő, Páva Mihály - tíz éve a klub játékosa volt. Miskolcon a Mayer vendéglőben volt a vacsora, ahol hirtelen megjelent a legnagyobb rivális négy játékosa. Baán Emil, Spisák Dezső, Hudecz Sándor és Rücker Raymund.
Diósgyőri Athlétikai Club (1913-1938)
A Diósgyőri Athlétikai Club 1913-ban alakult, tulajdonképpen a DVTK-ból vált ki, így lett külön egyesület. A DAC a vasgyári tisztviselők csapata volt, míg a DVTK a munkásságé. Nem akartak keveredni a tisztviselők a munkásosztállyal, ezért alapítottak külön egyesületet, noha legtöbbjük előzőleg már sportolt a DVTK-ban. A DAC élén Allender Henrik gyárigazgató állt. A klub labdarúgó, atlétikai, tenisz, úszó, vívó és füleslabda szakosztályt működtetett.
A DAC-DVTK labdarúgó mérkőzések mindig érzelmileg túlfűtött csatákat hoztak, ahol abszolút nem számított a két gárda aktuális bajnoki helyezése.
A húszas évek végére, harmincas évek elejére eltűnt ez a szegregáció. Egyre több munkás sportolt a DAC-ban, és egyre több tisztviselő a DVTK-ban. A DAC futballcsapata nem volt olyan eredményes, mint a DVTK-é, viszont a többi sportágban - főleg az atlétikában - meghatározó szerepet játszottak a régióban.
A harmincas években többször is felmerült a fúzió a két csapat között, erre hivatalosan 1938. augusztus 5-én került sor, mégpedig úgy, hogy a DAC "olvadt" a DVTK kötelékébe. Ebből az egyesülésből jött létre az új vasgyári "gigaklub", a Diósgyőri MÁVAG Sport Club, azaz a DiMÁVAG. A piros-kék színösszeállítást választották, a DVTK hozta a pirosat, a DAC a kéket hozta a házasságba. Az egyesület elnöke Bézler Károly az Újgyár igazgatója lett - a DVTK egykori elnöke -, a társelnök pedig Weigl Ernő a DAC egykori elnöke. Az új klub nyolc szakosztállyal kezdte meg működését: futball, atlétika és torna, birkózás és ökölvívás, tenisz, úszó, téli sport, vívó és céllövő szakosztályok.
Csak szórakozni szerettek volna az Atléták, azonban a DVTK ünneplő tagjai ezt nem szerették volna. Komoly konfliktus alakult ki és dulakodás kezdődött. Végül a DAC labdarúgói elhagyták a vendéglőt. Állítólag akkor hangzott el egy átok a helyszínre érkező DAC elnök szájából, amely máig kísérti a piros-fehéreket.
- A kerületben nyerhetitek sorra a bajnokságokat, de azt kívánom, hogy országos szinten soha ne legyetek bajnokok. Ne legyetek tartósan a legjobbak között, bármilyen jó csapatotok is van! Az átok csak akkor múljon el felőletek, ha mindezek ellenére kerek 100 év múlva is az ország egyik legnagyobb rajongótáborával rendelkeztek majd!
A fent elhangzott mondat 99 évvel ezelőtt történt. A tavalyi, 2022. novemberében sorra kerülő Nyíregyháza elleni keleti rangadón többen voltak, mint bármelyik NBI-es mérkőzésen. Tehát akkor kezdhetünk abban reménykedni, hogy idén egy új, sokkal eredményesebb korszak kezdődik?
(Az írás Bende Antal mondandója és a DAC elnökének szavai kivételével a valóságnak megfelelnek.)
