Február 6-án ünnepelte a diósgyőri labdarúgás a 113. születésnapját. Ezzel az írással szeretném köszönteni a piros-fehéreket! Boldog születésnapot DVTK! (Az írás a tavalyi év folyamán a Gólöröm című kiadványban jelent meg.)
Kevesen tudják, hogy Diósgyőrben két olyan klub is alakult a század elején, melyek a következő 25 évben meghatározó tagjai voltak az északi kerület sportéletének. Ezúttal a kevesek által ismert Diósgyőri Athlétikai Club történetét mutatom be.
Forrás: dvtk.eu
1913-ban alapították az egyesületet, amely a helyi riválist biztosította a DVTK számára. A DAC a vasgyári tisztviselők csapata volt, míg a DVTK a munkásságé. Nem akartak keveredni a tisztviselők a munkásosztállyal, ezért alapítottak külön egyesületet, noha legtöbbjük előzőleg már sportolt a DVTK-ban. A DAC élén Allender Henrik gyárigazgató állt. Az egyesület labdarúgó, atlétikai, tenisz, úszó, vívó és füleslabda - ez az egykor népszerű sport mára teljesen eltűnt, leginkább a miskolci kama játékhoz hasonlítható - szakosztályt működtetett. Egészen 1938-ig állandó volt a rivalizálás, ekkor egyesült a két vasgyári klub.
A DAC-DVTK labdarúgó mérkőzések mindig érzelmileg túlfűtött csatákat hoztak, ahol abszolút nem számított a két gárda aktuális bajnoki helyezése.
,,(...) a DAC—DVTK labdarúgó mérkőzések, amelyek az egész gyártelep lakosságát tűzbe hozták, tulajdonképpen a munkás- és az uralkodó osztály közt vívott harc törvényes formáját nyújtották és a győzelmek a munkásosztály harcának egy-egy győzelmét jelentették, mert a tisztviselőket — bár ők is bérért dolgozók voltak — az az úri osztályhoz tartozónak tekintették, hiszen sokszor az úri osztály érdekeit képviselték. Ezek a mérkőzések mindenkor hetekre felborították Diósgyőrvasgyár különben békés lakosságának nyugalmát. Megállapíthatjuk, hogy a DVTK még az országos jellegű mérkőzésein sem küzdött oly győzniakarással, lelkesedéssel és becsvággyal, mint a DAC elleni helyi rangadókon."
(Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK. Diósgyőrvasgyár sportéletének története, 18.)
A húszas évek végére, harmincas évek elejére megszűnt ez a szegregáció. Egyre több munkás sportolt a DAC-ban, és egyre több tisztviselő a DVTK-ban. A DAC futballcsapata nem volt olyan eredményes, mint a DVTK, viszont a többi sportágban - főleg atlétikában - meghatározó szerepet játszottak a régióban.
Nagyon jó közösségek jöttek létre a különböző szakosztályokon belül. Az eredményes sportolókat pedig a gyárban is megbecsülték, sokkal könnyebb munkát végezhettek. Érdekesség még, hogy a teniszben, úszásban és atlétikában nők is sportolhattak a DAC-ban, ezzel úttörők voltak az egyenjogúság terén.
,,A sport, de különsen a női sport ügyének igen jó szolgálatot tett a Testnevelési Főiskola hallgatóinak vasgyári szereplése. Az alig hét éves főiskola 1932. június 18-án a vasgyári sporttelepen igen szép sportbemutatót tartott, amely a modern testnevelés minden részét felölelte. A szereplők fegyelmezett, komoly és közvetlen fellépésükkel az első pillanatban megnyerték a közönség tetszését, amely a lelátót zsúfolásig megtöltötte."
(Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK. Diósgyőrvasgyár sportélet ének története, 25.)
A "munkás étterem mögötti pálya" háttérben a vasgyári református templommal. Ma a pálya helyén bérházak állnak. Forrás: dvtk.eu
A nagy gazdasági világválság érezhetően visszavetette a sportegyesületek működését. A Vasgyár mindkét egyesület támogatását megszüntette. Akadoztak a tagdíjfizetések, a sportesemények látogatottsága jelentősen csökkent. A fúzió először - hivatalosan - 1933-ban merült fel a két vasgyári klub között.
,,A munkás és tisztviselő sportegyesület egyesülése igen komoly, haladó lépést jelentett volna a 30-as évek elején. (...) A két tábor egyesülése már ekkor igen naggyá tehette volna Diósgyőrvasgyár sportéletét és jelentős hatása lett volna társadalmi életére is."
(Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK. Diósgyőrvasgyár sportélet ének története, 25.)
1933 elején úgy nézett ki, hogy a DAC egyesül a DVTK-val, ezt több sportág alszövetsége is támogatta. Végül február 19-én rendkívüli közgyűlést tartott a Diósgyőri AC elnöksége, ahol hivatalosan is a fúzió ellen foglaltak állást, így ekkor még megmenekült a piros-kék egyesület a megszűnéstől.
A DVTK terve közben egy új stadion építése volt, hiszen egy pályát használtak a DAC sportolóival, amin egyre kevésbé fértek el. Az új stadionhoz a gyár támogatása is kellett - ekkor már véget ért a válság, ismét volt pénz a sportra -, többször tárgyaltak ennek kérdésében a vezetőséggel.
,,Markotay-Velsz (a MÁVAG vezérigazgató helyettese, a szerk.) kifejtette a küldöttség előtt, nem tartja üdvösnek, hogy a diósgyőri vasgyárak munkásai és tisztviselői a sport miatt is szinte ellenséges viszonyban vannak s ezen változtatni szeretne. Azt szeretné, ha Diósgyőrvasgyár két hatalmas sportegyesülete egyesülne. Eme terv megvalósításához mindkét sportegyesülettől megértést kér. Ha tervét megvalósítják, erre az esetre egy hatalmas méretű, korszerű stadion megépítését helyezte kilátásba."
(Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK. Diósgyőrvasgyár sportélet ének története, 28.)
Vanger Vilmos utca
Bár a DAC-hoz kevésbé kapcsolódik ez a hír, a DVTK-hoz annál inkább.
A tavalyi év utolsó bajnoki mérkőzése előtt a DVTK vezetői, szurkolói és a város vezetői avatták fel a Vanger Vilmos utcát. Ezzel tisztelegtek a DVTK elnökének emléke előtt.
,,Azért vagyunk itt, hogy emlékezzünk a DVTK első elnökére, Vanger Vilmosra - kezdte dr. Világi Péter, a DVTK kommunikációs és marketing igazgatója. - Szeretném azt hinni, hogy Vanger Vilmos büszke lenne arra, amit az utódok felépítettek Diósgyőrben, büszke lenne a klubra, hiszen ma már közel 3000 sportoló viseli a DVTK címeres mezét és büszke lenne a szurkolókra is, hiszen ez a klub a szurkolók nélkül nem létezhetne. Az önkormányzatnak köszönjük, hogy megszavazták az előterjesztést és méltóképpen emlékezhetünk a klub első elnökére."
(forrás: dvtk.eu)
A két klub egyesülésére végül 1938. augusztus 5-én került sor, mégpedig úgy, hogy a DAC "olvadt" a DVTK kötelékébe. (Ami azért valljuk meg, sok elnökségi tagnak nem tetszett - mindkét oldalon.) Ebből az egyesülésből jött létre az új vasgyári "gigaklub", a Diósgyőri MÁVAG Sport Club, azaz a DiMÁVAG. A piros-kék színösszeállítást választották, a DVTK a pirosat, a DAC a kéket hozta a házasságba. Az egyesület elnöke Bézler Károly az Újgyár igazgatója lett - a DVTK egykori vezetője -, a társelnök pedig Weigl Ernő a DAC egykori első embere. Az új klub nyolc szakosztállyal kezdte meg működését: futball, atlétika és torna, birkózás és ökölvívás, tenisz, úszó, téli sport, vívó és céllövő szakosztályok.
Az első számú cél - ahogy fentebb említettem - egy új, minden igényt kielégítő stadion építése volt. A terv megvalósult, a Vasgyár is jó mélyen a zsebébe nyúlt, hiszen az építkezés 625 000 pengőbe került. Ezzel Magyarország egyik legmodernebb létesítménye épült fel 1939-ben Diósgyőrött.
Még egy megjegyzés a végére: a második világháború után, vagyis inkább a frontvonal elvonultával, amikor újraindult a vasgyári sportélet - már 1945 februárjában -, az elnökség egyik első döntése volt, hogy az egyesület újra felvegye a DVTK nevét. A klub színe azonban egészen 1957-ig piros-kék maradt.
Források:
Zádor Tibor: Az 50 éves DVTK. Diósgyőrvasgyár sportéletének története
Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja
dvtk.eu
Gólöröm
