Miskolc története a honfoglalás előtti időszakban
2024. április 27. írta: Reiman Zoltán

Miskolc története a honfoglalás előtti időszakban

Vajon mikor kezdődött Miskolc története? Kik éltek itt a honfoglaló magyarok előtt? Ezúttal ezekre a kérdésekre keressük a valaszt. Ezen írásomat elsősorban Ringer Árpád munkáira alapoztam.

 

4_11_1.jpg

A Kárpát-medence népei a Kr. e. 1. században. Az illusztráció Szabó Miklós a Keleti kelták című könyvéből való

 

Egészen a 19. század végéig a nyugat-európai régészek és történészek meg voltak arról győződve, hogy a Rajnától keletre nem élt ősember. Ennek a dogmának a megdöntése Herman Ottóra várt. Ugyanis 1891 nyarán Bársony János, Miskolc megbecsült polgára, tiszti ügyésze úgy döntött, építtet egy szép emeletes házat a Széchenyi utca szomszédságában. Ennek az alapozása során a munkások három kőeszközre bukkantak, melyeken ők is látták, hogy nem mindennapi leletek. Átadták ezt Bársony úrnak, ő pedig kinek adta volna másnak a legszebb darabot, mint Herman Ottónak, a nagy hírű polihisztornak, aki azonnal meglátta benne a korszakalkotó felfedezést.

,,Csak egy pillantásba került, hogy a kezemben lévő, rendkívül jellemző darabban egy Magyarország őskorára nézve, mondhatni, korszakot alkotó történelem előtti régiségtípust ismerjek föl, mely semmiben sem enged a híres Somme-völgy kőszakócáinak. Ennek az első darabnak a formája egészben hegyesen mandula alakú, és azonos azzal, amelyet Mortillet a francia lelőhelyről 'Chelles' típusnak nevezett el." - Herman Ottó a híres leletekről.

(Dobrossy István (szerk.): Miskolc története I. - 2. MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD (35. oldal)

 

3_12_1.jpg

A Nagysáncról Miskolc felé ilyen látvány tárul a látogató elé manapság 

 

Herman ezzel tudtán kívül életre hívta a magyar őskőkorkutatást. Nem egyszerű feladatra vállalkozott. Azt próbálta bebizonyítani, hogy hazánkban is éltek jégkori emberek, bizonyítéka egyelőre csak az egy szem szakócája - amely szót ő alkotta, a németből tükörfordított marokkő helyett - volt. Boucher de Perthes 1844-ben hívta életre az őstörténet kutatását, amikor a Somme folyó völgyében állatmaradványokkal együtt rátalált őskori kőeszközökre. A tudományág jeles magyar és külföldi szaktekintélyeinek nagy része szerint az ősember a Rajnától keletre nem jutott el. 15 évébe került, amíg - már a bükki leletekkel karöltve - sikerült bizonyítania a szakócák eredetét.

1906-ban Darányi Ignác került a Földművelésügyi Minisztérium élére és ekkor két szakembert küldött a szakóca ügy tisztázására, Kadic Ottokárt és Papp Károlyt. Papp a belvárost, Kadic a Bükk barlangjait járta. Kadic 1907-ben már jelentős leleteket talált Herman tézisének igazolására. Bebizonyosodott tehát, hogy városunk területén már több mint 70 000 éve élnek (ős)emberek. Több helyen találták ennek igazolását. A Bükk barlangjaiban, a belvárosban, az Avason, melyek mind-mind azt bizonyítják, hogy Miskolc már az őskőkorban lakott volt.

 

1_14_1.jpg

 

A rejtélyes újkőkor után egészen a késő bronzkorig nem találunk semmilyen bizonyítékot arra, hogy városunkban emberek közössége élt volna. Persze a belvárosban a házak alatt nem lehet kutatni és ki tudja mennyi értékes lelet vár ott felfedezésre. Egyébiránt nagyon érdekes helytörténeti tény, hogy a főutcánk nyomvonala azon a szekérúton fut, melyet még a kelták vágtak maguknak körülbelül 2000 évvel ezelőtt. Ez az út kötötte össze a Sajó menti nádasokat a Nagysáncon lévő telepükkel. 

A kőkorszakban immár több földvárat is találunk a város jelenlegi közigazgatási határain belül, melyek egyike a tapolcai Várhegyen található. Ezt a földvárat a kommunizmus nem kímélte, feltárás helyett bányaként használták. Ki tudja mennyi értékes lelet semmisült meg ezekben az évtizedekben. A régészeti kutatások alapján azt feltételezik, hogy a vár ahhoz a népességhez köthető, melyek a Kyjatice-kultúrát képviselték. Ez a kultúra kiterjedését tekintve Észak-Magyarországot, illetve délkelet Szlovákiát foglalta magában. Valószínűleg valahol itt volt a kelta és a szkíta kultúra képzeletbeli elválasztó vonala. A szkíta lovas-nomád nép volt, ők nem építettek várakat és településeket, viszont sok leletet hagytak maguk után. A Dudujka-völgyben került elő egy gepárdot ábrázoló szobrocska és a Szentpéteri kapuban temetőjüket is megtalálták 1986-ban. Ezek a népcsoportok együtt éltek egykor városunk területén. A szkítákat - akik körülbelül Kr. e. VI. században érkeztek hazánk területére - a Kr. e. V. században érkező kelták lassanként felváltották. Tacitus, aki római történetíró, számol be arról, hogy a „Cotinus” nevű törzs lakja a Bükk erdejeit és bányássza vasérc lelőhelyeit. Ez a törzs lehetett a bükkszentlászlói Nagysánc lakója. Népes oppidum - erődített városias kelta település - volt, 400x600 méter kiterjedésű, pénzverővel, vasfeldolgozóval, fegyverkészítővel. Arany ékszerek, kerékagyak, abroncsok, fejszék, kalapácsok, fegyverek, kaszák, ekék kerültek elő, szóval komoly ismeretekkel rendelkeztek a vasgyártás és az ékszerkészítés területén a település lakói. A hatalmuk alatt álló terület egészen a mai Radostyánig ért. Sokáig laktak városunk területén, hiszen több rétegben találtak leleteket a régészek.

„A bükkszenlászlói Nagysánc feltételezhetően a kelta éremverés egyik központja lehetett. A „cotinus” pénzek fő koncentrációja az Északi-középhegységre, illetve Szlovákia területére esik, a Vágtól a Bodrog folyóig. A legészakibb lelőhely Nagybeszterce, délnyugati, nyugati és keleti irányban pedig a dunántúli Szárazd, Sopron, illetve Máramaros-sziget volt. Ez a térség a „cotinus" törzsi-kereskedelmi hálózat kiterjedését mutatja." - írja Ringer Árpád 

Miskolc története I. - 2. MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD (71. oldal)

 

2_13_1.jpg

Herman Ottó szobra a múzeum papszeri épülete előtt 

 

Innen került elő egy 367 darab érméből álló leletanyag is, amely Windischgratz herceg magángyűjteményébe került 1846-ban. Egyes történészek szerint államszervezetet soha nem alkottak a Cotinus törzsek, viszont kiterjedt kereskedelmet folytattak egymással és az őket körülvevő hatalommal. Van olyan vélemény is, hogy mivel soha nem jegyeztek le háborúskodást közöttük - ami persze nem jelenti azt, hogy nem is volt -, erős központi hatalommal rendelkezhettek, vagyis mégiscsak volt valamilyen közös uralkodó, vagy valamilyen szövetség formája.

Területünkön először a kelták használtak pénzt. Katonák voltak a macedón uralkodók hadseregében és zsoldjukat pénzben kapták. Miután visszatértek hazánk területére a nagy Balkán-hadjáratot követően, utánozták a forgalomban lévő görög pénzeket, illetve ezek utánzatait, egymás között is pénzzel fizettek. Ekkor még eredeti görög vereteket is hoztak, melyeknek a Kárpát-medence a legészakibb előfordulási helye. Később a görög veretek áramlása megszűnt, a kelták a saját régi vereteiket kezdték másolni. A prototípust általában II. Fülöp (i.e. 359-336) tetradrahmái jelentették s filippeusoknak nevezzük őket. (...) A numizmatikában az úgynevezett „cotinus" pénzeknek két csoportját különítik el, az egyik fő területe Borsod megye, lelőhelyei: Óhuta, Szirmabesenyő, Sajó-, Hernád-, Garam-folyók völgye Nagybesztercéig. A másik fő terület Nógrád megye, lelőhelyei: Lapüjtő, Pilin, Karanchegy.” 

Miskolc története I. - 2. MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD (72. oldal)

Sok-sok népcsoport fordult meg Miskolcon az elmúlt 70 000 év során. Hosszabb-rövidebb ideig uralva ezt a területet. Sem a Római birodalom, sem egyéb jelentős birodalom nem uralta azonban a Kárpát-medence ezen részét a magyarok (második?) bejöveteléig. Szkíták, kelták, avarok, hunok, kvádok, jaguzok, szarmaták, kunok fordultak meg városunk területén. A honfoglalás előtt közvetlenül avarok és kisebb részben szlávok alkották a népesség nagy részét, melyeknek helyneveit kis részben a honfoglaló magyarok is átvették.

 

 

Források:

 

miskolciszemelvenyek.blog.hu - A miskolci bíró elrablása, A fejét vesztett főbíró, A királynék jegyajándéka - a Diósgyőri vár története, Szkíták, kelták és a Kyjatice kultúra Miskolcon, Rabutin generális porig égeti Miskolcot, Tíz történelmi érdekesség, amit nem biztos, hogy tudtál Miskolcról 1-5. rész, Az avasi református templom különleges története

Csorba Piroska – Fedor Vilmos: Miskolci legendák - a bársony-házi szakócákról szóló fejezet

Ringer Árpád – Miskolc földjének története a Honfoglalásig

miskolc.hu - Miskolc története, Avasi templom, Bársony-házi szakócák, Herman Ottó,

baz.hu értéktár - Miskolccal kapcsolatos bejegyzések

Nováki Gyula - Sándorfi György: A történeti Borsod megyei várak

B. Hellebrandt Magdolna: Régészeti tanulmányok Miskolc korai történelméből

Szojka Ágnes cikkgyűjteménye Miskolcról

Komáromy József: A kelták kocsiútja

Komáromy József: A Nagysánc hétköznapjai

A bejegyzés trackback címe:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/api/trackback/id/tr8118321561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása