Rendhagyó bejegyzés következik a blogon, hiszen nem az én írásom lesz olvasható, hanem egy 2008-as szakdolgozat, Ozsvári Tamás munkája. Nagyszerű munka, érdemes elolvasni. A 9. HONVÉDZÁSZLÓALJ MEGSZERVEZÉSE ÉS TÖRTÉNETE 1848. DECEMBERÉIG a szakdolgozat címe. Ezúttal a honvédsereg társadalmi bázisáról lesz szó.
A szakdolgozat első része itt található:
https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2023/11/10/a_9_honvedzaszloalj_megszervezese_es_tortenete_1848_decembereig_1_resz
A szakdolgozat második része itt található:
https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2024/03/16/a_9_honvedzaszloalj_megszervezese_es_tortenete_1848_decembereig_2_resz
A honvédsereg társadalmi bázisa
A honvédtoborzás vizsgálatakor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a nagyon fontos szempontot, hogy kikből tevődött össze az önkéntes sereg. Ugyanis az önkénteseknél a nemzetőrséggel ellentétben nem volt cenzus, így sokkal színesebb képet kaphatunk a honvédok társadalmi bázisáról. Kik? Milyen foglalkozáskörű? És milyen korosztályi elosztásban álltak be a lakosok közül honvédnak? Ezen összeírt adatok segítségével, vizsgálhatjuk meg a honvédsereg összetételét a leghitelesebben. Sajnos azonban a hadfogadó bizottmányok által vezetett beavatási lajstromok nagyrészt elvesztek. Ennek az az oka, hogy az osztrákok a szabadságharc bukása után kötelezték a magyar hatóságokat, hogy adják ki a névjegyzékeket, hogy be tudják a honvédeket sorozni az osztrák seregbe. Ezért a hatóságok ezeknek az iratoknak a nagy részét megsemmisítették.
Épp ezért a megmaradt avatójegyzékek nagyon fontosak a számunkra, viszont nem tud teljes, országos képet nyújtani a honvédségben szolgáló katonaságról. Ugyanis 1848 nyaráról csak Somogy- és Szabolcs megyéből, illetve Kecskemétről maradtak meg ilyen avatójegyzékek teljes terjedelmükben. Részletek viszont maradtak még az esztergomi, a jászberényi, a veszprémi és a zombori jegyzékekből is.
Ezen jegyzékek alapján sajnos a hiányosság miatt csak a honvédség augusztusi létszámának 10%-át tudjuk megvizsgálni, ami mintegy 933 főt jelent.
(URBÁN Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán, Akadémiai Kiadó, Bp. 1973, 264)
Az alábbi táblázatokban az összeírt honvédek számszerű ábrázolását, és százalékos eloszlását láthatjuk, illetve az önkéntesek foglalkozási körét.
A kép, amelyet ezek a táblázatok elénk tárnak, mint már említettem töredékes, de mivel csak ezek az összeírások szolgáltatnak hiteles adatokat, így belőlük kell megpróbálni levonni általános következtetéseket. Még ha ezek a következtetések, és ezek az arányok nem is lesznek teljesen igazak más zászlóaljakra, hiszen mint láthatjuk igen különbözőek a területi megoszlások.
Például látható, hogy Szabolcs megyében rendkívül magas a földműveléssel foglakozó önkéntesek száma, sőt a földbirtokosoké is, viszont már Somogyban többségben vannak az iparosok.
A Szabolcsi összkép mindenesetre egyezik a debreceni hadfogadó jelentésével, aki június 4.-én ezt írta az önkéntesekről:
,,A már leavatott önkéntesek többnyire nemes ffiak, itteni polgár fijai, mesterlegények és pór sühederekből állnak.”
(OL HNI: 1848:448)
Az alföldi területeken egyértelműen látszik, hogy az önkéntesek nagy százalékban a földművelésből él. A jászberényiek 71,5%-a, a szabolcsiaknak pedig a 74,8%-a jelölte meg ezt a megélhetési forrást. Ez természetesen nem meglepő, hiszen az alföldi lakosok nagy része még ekkor a földből élt, míg ez az arány az ország más részein már kezdett csökkeni, vagy éppen megfordulni, az iparos réteg javára. De mint láthatjuk a százalékos elosztást mutató táblázatban, az összes meglevő terület arányában az önkéntesek 65,7%-a volt földműves. Míg az iparosok csak 20,6%-ot értek el. A Dunántúlon, Somogyban, Veszprémben, és Esztergomban mint ahogy a táblázatból is sejthető, már a mezőgazdasági dolgozók aránya kisebb. Ami annak tudható be, hogy ezeken a területeken az iparosodás jóval előrehaladottabb volt, mint az Alföldön. Országosan körülbelül az önkéntesek 55-60%-a élt földművelésből (URBÁN Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán, Akadémiai Kiadó, Bp. 1973, 265), sajnos ezekből az adatokból viszont nem tudjuk meghatározni a cselédek, béresek, kocsisok arányát. Ugyanis Esztergomon kívül egyik hadfogadó bizottság se választotta szét ezeket a mesterségeket egymástól ezekbe a beavatási lajstromokba. Ha valaki nem iparos, kereskedő, értelmiségi, földbirtokos vagy tehetős polgár volt, azokat beírták a mesterség nélküli rublikába. Ezért vonhatjuk le azt a következtetést, hogy ezek az összeírások valamivel több földművest tartalmaznak mint amennyi valójában volt. Persze ez a szám még így is jóval magasabb, mint a többi mesterséget űzök tábora, aminek az az oka, hogy a mezőgazdaságból élők közül rendkívül sok volt a nincstelen. Így ők nem veszíthettek semmit azzal, ha beálltak valamelyik honvédzászlóaljba szolgálni, sőt a katonai pálya kiugrási lehetőséget adott a számukra. A jó zsolddal, és a hőssé válás álmával, mellyel egy igaz ügyet szolgáltak.
Az önkéntesnek állt iparos réteg tagjairól sem tudunk sokkal többet, mint a mezőgazdasági munkásokról, legalábbis abban az értelemben, hogy az iparon belül mivel foglalkoztak. A Kecskeméti lajstromon kívül ugyanis egyik hadfogadó bizottság sem jelölte meg, hogy ki milyen iparágban van illetve, hogy mesterlegény vagy szolga, esetleg napszámos-e. Így itt is a közvetett adatokra kell támaszkodnunk, melyekből kiderül, hogy az iparban dolgozó önkéntesek nagy része mesterlegény volt. Ennek legfőbb oka, hogy ezek a mesterlegények az ipar pangása miatt nem látták biztosítva a jövőjüket, és az önkéntesnek állás jó megoldásnak tűnt. Hiszen a foglalópénz kellően magas volt, illetve a néhol beígért „díj nélküli felszabadítás” is igen csábította őket.
A táblázatban látszik, hogy az iparosok aránya – a meglevő lajstromok közül – Szabolcsban a legalacsonyabb, ami 13,8%. Ez a százalék nyilván az országos átlag alatt van jóval, hiszen Somogyban ez az arány eléri a 45,3%-ot, Veszprémben pedig a 46%-ot, ami valószínűleg átlag felettinek számított. Az összesített átlag pedig 20,6%, ami már közelíthet az országos átlaghoz. Egyes becslések szerint a honvédsereg állományának mintegy 25-30%-a foglalkozhatott iparral. A többségük pedig az iparilag fejlettebb dunántúli területekről származott. Tehát, míg az alföldi területeken túlnyomórészt mezőgazdasági munkások álltak be önkéntesnek, addig a Dunántúlon inkább az iparból élők domináltak. Az iparosokon belül pedig mintegy 90% lehetett a mesterlegények aránya.
(URBÁN Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán, Akadémiai Kiadó, Bp. 1973, 266)
A táblázat következő elemét az értelmiségiek részvételét a honvédseregekben nehéz vizsgálnunk, mert a földbirtokosi és az értelmiségi réteg gyakran fedte egymást. Vagyis, az értelmiségi rovat tartalmaz földbirtokosokat, illetve fordítva is igaz, hogy a földbirtokos rovatba kerülhettek be például a köznemesség tagjai, akik egyben értelmiségiek is voltak. Így ez a rovat kissé csalóka. Annyi bizonyos a kortársi elbeszélésekből, hogy egyes zászlóaljakba az értelmiség és a középnemesség aránya elérte akár a 30%-ot is. Ez a 30% azért valószínűleg túlzás, de tény, hogy Pécsen, Szegeden, Keszthelyen és Jászberényben fiatal értelmiségiek kezdték el a toborzást, így jelentőségük és létszámuk egyáltalán nem elhanyagolható. Sőt valószínűsíthető, hogy arányaiban az értelmiségi rétegből csaptak fel a legtöbben honvédnak. Hiszen ők kezdeményezték leginkább a változást, és ők kísérték legjobban figyelemmel a politikai változásokat. Illetve ezen réteg tagjainak nagy esélyük volt tiszti pozíciók elérésére a zászlóaljakban, és ez kellő perspektívát adott nekik ahhoz, hogy beálljanak valamelyik zászlóalj kötelékébe. Így más seregekhez képest az értelmiségiek aránya jóval magasabb volt a honvédségnél, ami persze viszonylagos, mert becslések szerint az önkéntesek körülbelül 8-12%-a tartozhatott ide.
(URBÁN Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán, Akadémiai Kiadó, Bp. 1973, 268)
Tehát mint láthatjuk, a honvédség nagy része, majd 60%-a a parasztság köréből került ki. Mintegy 25% körül voltak az iparosok, közülük is legtöbben a mesterlegények, és nagyjából a honvédsereg tizede állt iskolavégzett elemekből.
Végül pedig érdemes egy kicsit megvizsgálni a honvédség életkori megoszlását is, melyben a következő táblázat lesz segítségünkre. Ebben a táblázatban már nem 933, hanem 955 honvédot tudunk vizsgálni és levonni a konzekvenciákat, ugyanis itt eggyel több dokumentum áll rendelkezésünkre. Méghozzá azért mert Dunapatajon csak az életkorukat írták össze az itt beállt 22 önkéntesnek.
Mint láthatjuk, a honvédség 80%-a a 18 és 25 év közötti korosztályból került ki. Az ismert adatok csekélysége ellenére ezt mégis vehetjük mérvadónak, ugyanis a nemzetőrségnél is hasonló volt az arány, ahol pedig jóval több dokumentum áll a rendelkezésünkre.
Ennek az alacsony átlag életkornak nagy előnye volt az, hogy jóval gyorsabb volt a kiképzés, és így hamar fel tudta venni a verseny a honvédsereg a több éves gyakorlattal bíró osztrákok ellen.
(Folytatjuk...)
Bibliográfia
19. századi magyar történelem 1790-1918, szerk.: GERGELY András, Korona Kiadó, Bp., 1998.
ÁRVAI Ferenc – RÓZSA György Gyula: Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc dokumentumai a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban, Miskolc, 1998.
AVERBUCH, R.A. : A magyar nép szabadságküzdelme1848-1849-ben, Akadémiai Kiadó, Bp., 1970.
Az 1848-49.évi forradalom és szabadságharc története, szerk.: HERMANN Róbert, Videopont Kiadó, Bp., 1996.
Az 1848-49-es I. magyar hadtest iratai I., szerk.: HAJAGOS József, Eger, 2002.
BONA Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49.évi szabadságharcban, Heraldika Kiadó, Bp. 2000.
BONA Gábor: Kossuth Lajos kapitányai, Zrínyi Katonai Kiadó, Bp., 1988.
Borsod és Miskolc 1848-1849-ben, naplók, töredékek, visszaemlékezések szerk.: DOBROSSY István, Miskolc, 1998.
Borsod Miskolcz 1848, szerk.: CSORBA Csaba, Miskolc, 1987.
Borsod vármegye, vármegyei szociográfiák, szerk.: CSÍKVÁRI Antal, Bp., 1939.
DEÁK István: A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben, Gondolat, Bp., 1994.
ERDŐDY Gábor: A magyar kormányzat európai látóköre 1848-ban, Akadémiai Kiadó, Bp., 1988.
GERGELY András: Egy nemzetet az emberiségnek. Tanulmányok a magyar reformkorról és 1848-ról, Magvető, Bp., 1987.
HERMANN Róbert: 1848-49: A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Bp. 2001
„hírünk, nevünk virágozni fog” 1848-1849. A forradalom és szabadságharc dokumentumaiból szerk.: SZILÁGYI N. Zsuzsa, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 1998.
KOSÁRY Domokos: Magyarország és a nemzetközi politika 1848-1849-ben, História Könyvtár, Bp., 1999.
NEMESKÜRTY István: 1848-49 „Kik érted haltak szent világszabadság!”, Aquila Könyvek, Debrecen, 1998.
PUSZTASZERI László: Görgey Artúr a szabadságharcban, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1984.
SÁFRÁNY Mihály emlékiratai, Emlékirat Bizottság, Miskolc 1941
SCSERBATOV, Alekszandr Petrovics: Paszkievics Magyarországon, Európa Könyvkiadó, Bp., 1984.
Szabadság és halál 1848-49. Szem és fültanúk híradásai, szerk.: VARGA Domokos, Hét Krajcár Kiadó, Bp., 1998.
SZABÓ György: Egy honvéd köztüzér élete 1848-49-ben, Franklin-társulat
Szemere Bertalan és kora I., szerk.: RUSZOLY József, Miskolc, 1991.
SZENDREI János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata, IV.köt. 1800-1910, Miskolc, 1911.
SZEŐTS Sámuel naplója
SZŰCS Lajos: Hogyan és hol született a dicső 9-ik honvédzászlóalj egyik százada 1848 tavaszán? Borsodmegyei Lapok 1898. 35.sz.
URBÁN Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán, Akadémiai Kiadó, Bp., 1973.
URBÁN Aladár: Gróf Batthyány Lajos. Magyarország első alkotmányos kormányfője, Holnap Kiadó, Bp., 2007.
