Miskolc történetében nagyon sok zseniális tehetségű polgárunk volt, akiről csaknem teljesen megfeledkezett a város közönsége. A szocializmus alatt nem lehetett rólunk beszélni, a rendszerváltás után elsősorban Dobrossy István munkásságának köszönhetően ismerhettük meg őket. Ezek az emberek tették naggyá Miskolcot, nekik köszönhetően értük el többek között a törvényhatósági jogot. Életükben és haláluk után magasztalták őket, mi viszont teljesen megfeledkeztünk róluk. Ez a sorozat ezt hivatott pótolni. 

A miskolci ,,villamosközlekedés atyjaként" ismerjük elsősorban Dr. Csáthy Szabó Istvánt (1835-1903), aki tanulmányait Miskolcon kezdte a református gimnáziumban, majd Pesten és Bécsben folytatta, végül Bécsben diplomázott 1853-ban, ,,gyógyszerész és vegytudor"-ként. 1853 és 1857 között Pesten és Bécsben szerzett szakmai tapasztalatot, majd 1867-ben szintén Pesten doktorált. Szülei csáthy Szabó István és Csurgay Zsuzsánna voltak, elsőszülöttként még két fiú és egy lány követte a családban. 

Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10.

A diploma és a gyakorlat megszerzése után visszatért Miskolcra, végzettségét a megyei közgyűlés hitelesítette. Ezzel a birtokában nyithatott egy gyógyszertárat szülővárosában: 1866-ban a Magyar Korona nevű gyógyszertárat vásárolta meg. Szakmája ebben az időben még ipari tevékenységnek számított, ezért iparosként vették számításba. 1871-ben egy ipari kiállításon a szódavíz előállítása és forgalmazása miatt kitüntetést is kapott. 

Szabó fontos pozíciót töltött be a Borsod-Miskolczi Gyógyszerész Egyletben, a Miskolczi Villamossági Rt.-ban, a Miskolczi Hitelintézetben, a Miskolci Takarékpénztárban, a Miskolczi Egyesült Téglagyárban, a Háziipari Egyesületben, a Borsod-Miskolczi Orvos-Gyógyszerész Egyesületben, a Miskolci Nemzeti Színháznál, a Borsod-Miskolczi Gőzmalomban, az Osztrák-Magyar Bank miskolci fiókjánál, a Polgáregyletnél majd a Nemzeti Kaszinóban és mint vegyész fontos szerepet vállalt a filoxéra elleni harcban is. Dobrossy István megítélése szerint a filoxéra elleni harc volt életének egyetlen területe, ahol nem járt sikerrel. 1872-től kezdődően 1903-ig a város legtöbb adót fizető polgárai (virilisek) között tartották számon.

A kitűnő üzletember felesége Benczúr Gizella Zsófia (1842-1912) volt, Benczúr Gyula, híres festőművészünk unokahúga. Felesége négy leánygyermekjel ajándékozta meg a férjét. (Margit, Sarolta, Ilona, Anna.)

1882-ben vejének, Dr. Rácz Györgynek adta el a gyógyszertárát, a továbbiakban az üzleti tevékenységeire koncentrált. A XIX. század végének ,,szellemi szabadfoglalkozású értelmiség mintapéldányának" Csáthy Szabó Istvánt tartották. Több ingatlannal rendelkezett Miskolcon. Szerteágazó tevékenységeinek és ezért nagy befolyásának köszönhetően az egyik helyi lap versikét is írt róla, ahol ,,helyi Montecuccoli"-nak nevezte. 

,,Ki most bankot dirigál,

Fonciernél generál,

Szóda vízzel pepecsel,

Ref. egyháznál presbiter.

Város házán elöl ül,

Csak vasútja nem épül.

Tégla-gyárban nagy mester,

Gyógyszertárban magister.

Hegyaljait prepalál,

Fillokszerát ha talál,

Mint ki ott is elöl ül,

Elpusztitja emberül.

Borba, jégbe, téglába,

Lisztbe is fut a lába.

S czíme: ámbár doktori,

Helyi Monte Cucculi."

(Borsodmegyei Lapok - 1891., 72. szám)

Dr. Csáthy Szabó István, a Miskolci Nemzeti Színház választmányának igazgatójaként felszólalt Laborfalvi Róza utolsó fellépésén. A művésznő éppen 50 évvel előtte állt színpadra először, és 1883. december 9-én utoljára Miskolcon lépett fel a Nemzeti Színházban. Óriási ünnepség, telt ház és megható pillanatok. 

,,Ünnepelt művésznő! Nagyságos asszonyom! 

A miskolczi színház kettős ünnepet ül, mely a művésznőt és városunk szülöttét illeti. Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy hálánknak kifejezést adhassunk és hódoljunk a magyar dráma csillaga előtt, ki 50 évig színészetünk büszkesége volt. Örömmel mondunk köszönetét azon elhatározásáért, hogy Miskolcz közönségét kitünteti és itt lép fel: hálánk annál jogosultabb, mert örömmel emlékszünk vissza a színház megnyitására. Fogadja nagyságod a miskolezi színház igazgatóságának mély hódolata kifejezéseül e szerény koszorút azon óhajtásunk kíséretében: engedje a Mindenható, hogy Nagyságod még soká megelégedve nyugodhasson babérain, férjével együtt. 

Éljen sokáig."

(Borsod-Miskolczi Értesítő - 1883. december 26.)

Kereskedőként szőlőket vásárolt a megye egész területén, pincét az Avason - borászata hazai és külföldi díjakat is nyert -, és a filoxéra elleni harcban is tevékeny részt vállalt. A városi képviselőtestület tagjaként, rengeteg városfejlesztési projekt támogatójaként - és az egyesült ellenzék vezéreként - volt ismert. 

1889-ben vetette fel azt a gondolatot, hogy Miskolc és Hámor között egy gőzvasút is közlekedhetne, amire engedélyt is kapott a minisztériumtól. Később belátta, hogy anyagi szempontból nem érné meg, ráadásul a miskolciaknak sem tetszett, hogy gőzvasút robogjon keresztül a városon. Éppen ezért a villamos ötlete tűnt kézenfekvőnek. A gondolatot tett követte, 1896-ben engedélyezték, majd 1897-ben indult el a miskolci villamos vasút, amely a Verestemplomig - ma Szent Anna templom - közlekedett. 

,,Miskolcz város vasútja

Miskolcz város 1897. évi július 10-én egy merész ugrással megelőzte a jövő századot, így mondotta azt dr. Tarnay Gyula vármegyénk alispánja a vasút felavatása alkalmával tartott pohárköszöntőjében. És valóban úgy is van. Vasárnap óta, mióta a közönség a vasutat használatába vette, Miskolcz város minden polgára, mintha átváltozott volna. A villamos csengetyű hangja, a csinos kiállítású kocsik dübörgése olyan érzéseket kelt az emberben, mintha nem is a végnapjait élő tizenkilenczedik századnak közkörében, hanem már az új, ismeretlen huszadik századnak villamos légkörében volnánk; úgy érezzük magunkat, mintha nem a sáros és szemetes Miskolczon, hanem egy nagy világvárosnak pompás palotasorai között, tiszta, rendezett utczáin sétálnánk. Szóval mióta a villamos megnyílt, azóta sokkal szebbnek és nagyobbnak látjuk városunkat, magunkat pedig szinte különb lényeknek képzeljük abban... (...)

A megelégedés és büszkeség örömérzete sugárzik az arczokon. De hát méltán is, mert Miskolcz városa Budapest és Pozsony után a harmadik városa az országnak, mely közúti forgalmának ellátása czéljából a villamos erőt alkalmazta. Hatalmas lépéssel haladtunk előre. Hosszan elnyúlt városunkban a távolság által okozott forgalmi és érintkezési akadályok egy pillanat alatt megszűntek. A veres templom mellett lakó polgártársunk pár percz alatt a Gőzmalomhoz ér. Az alvég lakója a felvég lakójával szomszédságba jutott. S hogy ez a korszakalkotó intézmény a személy- és teherforgalom emelése, az ipar és kereskedelem föllendítése mellett milyen mérvben fogja emelni a háztelkek értékét, azt hirtelen meghatározni, kiszámítani alig lehet.

(Szabadság - 1897. július 14.)

A miskolci villamosközlekedés létrehozásáért végzett munkájáért a városi közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg:

"... ez alkalomból testületünk kedves kötelességének ismeri, Dr. Csáthy Szabó István képviselő testületi tagnak a miskolci közúti villemos vasút kezdeményezése és létesítése körül kifejtett tevékeny és kitartó munkálkodásáért méltó elismerésének kifejezést adni és egyidejűleg a város emelkedésére, a forgalom s kereskedelem élénkítésére jelentékenyen közreható ezen alkotással szerzett nem csekély érdemeit a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökíteni."

(Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez - A villamos, 49.)

Az első terv még úgy szólt, hogy Felsőhámorig fog "futni" a villamos, később ezt elvetették. Hosszas huzavona után 1896. február 27-én érkezett meg az engedély egy fővonalra, a

- Tiszai pályaudvar - Gömöri pályaudvar - Búza tér - Széchenyi utca - Verestemplom (Szent Anna templom);

között és egy mellékvonalra, 

- a Búza téri "kiágazástól" a Szeles, Kazinczy, Szemere utcákon át a Népkertig.

1896. március 19-én kötött szerződést a várossal Csáthy arról, hogy üzemeltetése után 50 évvel városi tulajdonba kerül a részvénytársaság. Ez így is történt, bár nem abban a formában ahogy ők tervezték, az államosításnak "hála". A villamosvasút első garázsát a Tiszai pályaudvar mellett a Szinva-parton építették, később ez lesz a híres Baross-kocsiszín.

A villanyáram-hálózat kapacitása nem volt elegendő a villamos üzemeltetéséhez a városban, ezért egy új villanytelepet hoztak létre, melyet ezzel együtt a közvilágításra és magáncélokra is fel tudták használni. A sínek fektetése is sok gondot okozott az építőknek. A főutca a munkálatok alatt szinte járhatatlan volt, így a fuvarosok a rosszabb minőségű mellékutakra kényszerültek. Akadozott a szállítás a vasgyárba/ból is. Zúgolódás volt mindenhonnan, de a városháza tartotta a hátát.

Dr. Csáthy Szabó István 1903. májusának elején hunyt el. Elhunytát az egész város gyászolta. Szívesen mondanám, hogy utca, iskola van elnevezve róla, de ez nem így van. Emléktáblája sincs a városban. Nagyon szomorú ez számomra... Bár egy dolgot talán tudok említeni. Nem megerősített információk szerint a kisavasi Csáti sor róla van elnevezve. 

Az Ellenzék című újság így emlékezett róla:

,,A fájdalom könnyeitől elhomályosult szemeinkkel nem vagyunk képesek áttekinteni azt a sokoldalú, fényes munkakört, melyet a megboldogult nagy tudásával, szakképzettségével és rendkívüli munkaerejével betöltött. Most, amikor ezt a sokoldalú munkakört árván hagyja, amikor örökre eltávozik tőlünk, nem tudjuk: várjon Miskolcz város hatalmas oszlop emberét, a miskolczi ev. ref. egyház hű és áldozatrakész fiát, a modern haladás vezérharczosát, avagy a villamos vasút megteremtőjét sirassuk-e ő benne?!...

Annyit azonban tudunk, hogy az ő elhunytával mély és betöltetlen úr marad mindenütt, ahol eddig az ő éltető lelke működött. Méltó tehát a gyász és fájdalom, mely ravatalát körülveszi. A mélyen lesújtott család omló könnye közé belevegyül Miskolcz város és Borsod vármegye gyászának és veszteségének fájó könnyje is, mert ő nemcsak családjának, hanem a közéletnek is hatalmas oszlopa volt. 

Hatalmas és erős volt."

(Ellenzék - 1903. május 5.)

Nyugodjon békében Csáthy Szabó István! Emlékét megőrizzük?

Források:

gyogyszeresztortenet.hu - Csáthy Szabó István 

Ellenzék - 1903. május 5.; 1912. november

Borsod-Miskolczi Értesítő - 1888. szeptember 27.; 1892. szeptember 15.

Századok 1980 - M. Tóvári Judit: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegződése 

Szabadság - 1896. február 19.; augusztus 19.; 1897. július 14.; 1898. március 2., 1900. február 28.; 1902. március 19.

Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyiratai IV., V.

Magyar Jövő - 1938. május 19.

Központi Értesítő - 1896. május 23.; 1897. november 4.

Közgazdasági Értesítő - 1884. július 24.

Gyógyszerészi Közlöny - 1931. augusztus 23.

Városi Közlekedés - 1974. október 1.

Miskolci Napló - 1903. május 6.; május 8.; 1908. február 24.

Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez 

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7., 10.

Szűcs Sámuel naplói 2.

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története 4/2

Borsodmegyei Lapok - 1891., 72. szám 

miskolciszemelvenyek@blog.hu - ,,Házalakú száguldó szörnyeteg"; Jókai Mór és Laborfalvi Róza Miskolcon