Miskolcon az egyik független polgármesterjelölt Dohány András. Ezúttal vele készítettem interjút. Elmondta az elképzeléseit a város vezetésével kapcsolatban, illetve a kampány során szerzett tapasztalatait is megosztotta velem.
- Sokan nem ismerik Önt, a Hahó Miskolc Facebook oldal az a felület, ahol bejelentette az indulását. Mi motiválta abban, hogy elinduljon a választáson?
- Az említett oldalt az egyik barátom szerkeszti és számos követővel rendelkezik. Gondoltam, ez egy jó felület és alkalom a nyilvános megjelenésre.
- Régóta foglalkoztat a politika, a történelem. A legfőbb motiváció az, hogy - valljuk be őszintén - városunk az elmúlt 30 évben, de az utolsó 20-25 évben roham léptekkel lemarad, kimarad. Ezt meg kell állítani.
- Véleményem szerint eljött a mi generációnk ideje, hiszen nem mindegy milyen várost adunk tovább a gyermekeinknek.
- Veres Pál polgármester úr mikor bejelentette, hogy nem indul el a megmérettetésen, látva a mezőnyt úgy gondoltam, miért is ne vághatnék bele én is.
- A polgármesteri székért és egyéni jelöltként is indul. Mekkora energiát tudott a kampányra fordítani? Úgy érezni, hogy sokan megismerték Önt és az elképzeléseit?
- Az elmúlt hetekben rengeteg időt szenteltem erre a tevékenységre. Az ajánlásaim kb. 65%-át személyesen gyűjtöttem össze. Nem csak az arcomat adom a kampányhoz. A plakátokat is magam szerelem fel, öcsémmel és néhány volt iskolatársammal, gyermekkori barátokkal. A saját forrásaim egyre szűkösebbek, nekem nem áll módomban több ezer plakátot felszereltetni, hanem kreativitással kell pótolni a különbséget. Megpróbáltam a fontosabb csomópontokba, forgalmasabb helyekre szerelni a plakátokat.
- Mi az a három dolog, amit az elsők között változtatna meg, ha elnyerné a választók bizalmát?
- Ingyen sör. :)
- Nem, ezt nem mondom komolyan, csak vicc. A mókát félretéve tényleg volt olyan személy, aki ezt kérte tőlem az aláírásgyűjtés folyamán.
- Komolyra fordítva a szót: átláthatóság. A haveri közbeszerzéseknek, visszaosztásoknak és a párthűség miatti pozícióknak a megszüntetése.
- Közlekedés. Például a Dayka-átkötés azonnali újragondolása, az áteresztő képesség növelése itt és a város több pontján. Tömegközlekedés átszervezése.
- Közbiztonság javítása, térfigyelő rendszer fejlesztése használható nagyfelbontású kamerákkal felszerelve. A seriff rendszer szerintem nem igazi megoldás, hiszen nincsen olyan jogköre, mint a Rendőrségnek. Magyarországon a Rendőrség feladata a rend fenntartása. A közteherviselésért cserébe ez az egyik „szolgáltatás” amit az államnak biztosítani kellene.
- Miskolc legnagyobb problémája jelenleg a tömegközlekedés. Mennyire ismeri az MVK Zrt. jelenlegi állapotát?
- Amennyire a sajtóból értesülhet a miskolci lakos. Természetesen a családtagjaim, ismerőseim folyamatosan panaszkodnak a járat kimaradásokról, az utazóközönség olykor elviselhetetlen, trágár viselkedéséről. A kifelé nyíló ajtókkal rendelkező buszokról nem beszélve, melyek nem tudnak megfelelő távolságra megállni a buszmegállóknál a szegélykő magassága miatt, így az idősek nagyon nehezen tudnak leszállni. (Például a Centrumnál.)
- A munkám jellege miatt leginkább autóval közlekedem, a jobb idő beköszöntével robogóval, mert így gazdaságosabb, gyorsabb és kisebb környezeti terheléssel jutok el a város bármely pontjára. Ezekkel a ritka járatokkal sajnos esélyem nem lenne mindenhová időben eljutni.
- A közbiztonság is nagy probléma Miskolcon, bár azt látjuk, hogy hirtelen az utolsó két hónapra mintha varázsütés történt volna, elkezdett ezzel is foglalkozni a városvezetés. Ön hogy látja ezt a problémát?
- A korábbi válaszomban már kitértem erre milyen ötleteim lennének a közbiztonság javítására.
- Véleményem szerint a legfontosabb az, hogy legyen munkalehetősége az embereknek. Ha reggel felkel, elmegy dolgozni, akkor - mindamellett, hogy elfárad és még jövedelmet is szerez - nem azon fog járni az esze, hova menjen lopni, rabolni.
- A köztisztaság is sok kívánnivalót hagy maga után városunkban. Ennek megoldására van valamilyen elképzelése?
- A tisztaság és a rend nem vagyoni helyzet függő, hanem az alapműveltség illetve annak hiánya miatt olyan, amilyen. Hiába van szemetes az utcán, ha az egyén a boltból kifelé jövet a csomagolást rögtön eldobja. A nevelésen kell változtatni. Igaz azzal a gyermekkel nagyon nehéz bármit is elérni, aki, ha hazamegy és nem lát mást, csak felfordulást. A közegészségügyi szempontok sem mellékesek.
- Nekem nagy szívfájdalmam a közterületeink állapota. Éveken át a téli szóróanyagot még májusban is fújta a szél az utak mentén. Ha elrobog egy mentőautó, a síneken olyan porfelhőt hagy maga után mint egy vidéki földúton. A lehullott levelek rohadnak a belváros parkolóiban….
- Az általában elhanyagolt közparkok főleg az allergiás szezonban okoznak sok bosszúságot az itt élőknek. Az elmúlt 1,5 hónapot leszámítva az előző 58 hónapban sajnos igen ritkán villogtatta képességeit a Városgazda.
- Tudom, hogy mindenhez pénz kell, de a szándék is fontos. Ha most működik, akkor hónapról hónapra, évről évre miért nem?
- Nekem nagyon fájó a fiatalok elvándorlása és a tehetségeink eltékozlása, sokszor pártpolitikai érdekből. Hogy látja ezt a kérdést?
- Háromgyermekes apaként nekem is ez az egyik legérzékenyebb téma. Azt szeretném, ha gyermekeim a megszerzett tudásukat itt Miskolcon kamatoztatnák és a városunkat gyarapítanák.
- A fiatalok itt tartására is van elképzelésem. Az ország egyik legnagyobb kihasználatlan lakásállományával rendelkezik Miskolc. A fiataloknak tanulmányaik befejezése - közép- vagy felsőfokú - után kedvezményes áron kell lakást biztosítani. Mindezt legfeljebb 5 évig. Gondolkozzon el rajta az ifjú, hogy nem a fővárosi a jövedelmének akár 40 %-át is kitevő albérletet fizessen, hanem a miskolci 10-15% legyen a maximum. Az ember, aki itt marad és még jól is érzi magát, nagy valószínűséggel továbbra is maradna, ha megfelelő párkapcsolat esetén a családalapításba fogna.
- Kisavas. A város szíve. Óriási lehetőségek vannak benne. Mi az elképzelése erről a területről?
- Nagy lehetőségeket tartogathat még. A közművesítést meg kell oldani, hiszen a XXI. században élünk. Ezután lehetne fejleszteni a borházakat, pincéket. Szükség lenne egy bulinegyedre Miskolcon, hiszen jelenleg szinte sehová nem tud elmenni egy szórakozni vágyó polgár. A Borangoláshoz hasonló programokat a nyári szezonban gyakrabban is lehetne szervezni.
- Mi a véleménye a jelenlegi városvezetés tevékenységéről?
- Meg kell találnia Miskolcnak önmagát, ami jelentős mértékben a városvezetésen múlik. Meg kell szabadulni a lassan évtizedeken át leszereplő, kimeríthetetlen közpénz étvággyal bíró személyektől.
- Mi a véleménye a polgármesteri posztra pályázókról? Az utóbbi hetekben sok jelöltet jelentettek be.
- Színes a paletta. Ketten vagyunk csak valóban függetlenek. Nekem nem virít egy párt logója sem a plakátomon, a másik polgármesterjelöltnek pedig nincsenek elhelyezve plakátjai a városban. Sok választópolgárt megtéveszt ez a helyzet, ahol a „független” kifejezés elveszti értelmét
- Engedje meg, hogy egy személyes példát említsek.
- A 9,5 éves kislányom a hétvégén a második legnagyobb számban kihelyezett polgármesterjelölt plakátját nézte a kocsiból a piros lámpánál állva. Mikor megszólalt, hogy ez „csalás”. Meglepődtem kérdeztem, hogy miért mondod ezt?
- Ezzel a kérdéssel folytatta: ha ráírták a plakátra, hogy független polgármesterjelölt, akkor mit keresnek a tábla alján a pártlogók, akkor kitől és mitől független az a jelölt?
- Mivel nekem nincsenek pártlogók a tábláimon - és tudja, mennyit dolgozok a kampánnyal -, számára az a független jelölt, aki nem köteleződött el senkinek.
- Mégegyszer mondom: 9,5 éves. Vajon ez a kérdés hány választópolgárnak merül fel a fejében?
- Ha három szót kellene mondania, ami téged jellemzi Önt, mi lenne az?
- Segítőkészség, megbízhatóság, türelem. Bár az utóbbi egyre jobban fogy, ahogy az évek tovaszállnak.
- A régi nagy miskolciak közül ki a kedvence?
- Mennyire régiek? Pataki Attila a kedvencem. Nekem ő is az idősebbek közé tartozik, hiszen édesapámmal iskolatársak voltak az építőipari szakközépiskolában a ’60-as évek végén.
- A jelenlegi közszereplők közül?
- Hm..., ez fogósabb kérdés. Ezt inkább kihagynám, nem szeretnék senkit - még véletlenül sem - megsérteni.
- Mit szeret legjobban a városban?
- Régen, fiatalabb koromban azt szerettem, hogy bármelyik nap tudtunk menni szórakozni, mozikba, strandokra, ha kedvünk úgy tartotta.
- Amíg nem lett elszúrva a közlekedés, addig azt is nagyon szerettem. 15-20 perc alatt bárhová el lehetett jutni a városban, nem volt annyi közlekedési lámpa. Nem kellett araszolni állandóan, úgy mint Budapesten.
- Szeretem a város fekvését, az épületek ódon falait. Nem a romhalmazokat, azok bosszantanak, idegesít, hogy mennyire nincs gazdája azoknak az épületeknek.
- Szeretem a természet közelségét. Annyi lehetőséget tartogat még ez a város.
- Mi a kedvenc helye Miskolcon?
- Több is van. Akármilyen furcsának is tűnhet, de nekem a Diósgyőr városközpont a két kígyó formájú panel lakóteleppel együtt. Ezt a városrészt érzem leginkább magaménak. Szinte minden lakás valamelyik ablakából a Bükkre tekinthetünk, ami minden évszakban egy kicsit más, de mégis ugyanazt az arcát mutatja. Különlegessége, hogy a lakóteleppel együtt mégis olyan, mint egy nagyközség, város a városban. Legalább látásból, arcról ismerjük egymást. Mai napig derül fény családok távoli rokonságára, felmenőik barátságára. A másik Lillafüred, a Hámori-tó. Nagyon jól kitalálták anno ezt a helyet.
- Hogyan fogalmazná meg a miskolciság érzését?
- Amikor régen a 3-as főúton - manapság már inkább az M30-on - közeledünk Miskolchoz és először megpillantjuk az Avasi lakótelep ablakainak fényét, akkor érzi az ember a megnyugvást, hogy végre ismét hazatért. Nagyon tud hiányozni ez a város egy-két hét távollét után...
- Vannak szavaink, kifejezéseink, melyekről rögtön megtudjuk egymásról bárhol az országban, világban, hogy egy helyről származunk...
- Köszönöm szépen a beszélgetést!