A harmadik interjúalanyom Kletz László Lajos, MSZOSZ-, Kondor Béla-, Gyémánt- és Nívódíjas, Állami és Miniszteri kitüntetett, nemzetközileg jegyzett képzőművész, képzőművészeti menedzser, a diósgyőri Képzőművész Stúdió '76 alapítója és vezetője. Martintelepi és miskolci lokálpatrióta, aki az élet sok területén kipróbálta magát és alkotott maradandót.

Kletz László Lajos

Ezek a pontok nem a Mol kutak Magyarországon, ezek Kletz László Lajos kiállítási helyszínei

- Szikszón születtél, hogyan és mikor kerültél Miskolcra?

- 1950. május 13-án születtem Szikszón. Tősgyökeres szikszói vagyok, büszkén mondhatom, kereken öt napot töltöttem a városban. Ugyanis a szüleim ott tanítottak, pedagóguscsaládba születtem. Szóval öt nap után a Martintelepre kerültem, a nagyszüleim - anyai ágról - itt éltek. A Barkóczy utcán, az artézi kúttól nem messze. Ott volt a kukoricatábla, tököt termesztettek – amiből lámpát faragtunk – , ezeket dézsmáltuk, sokat fociztunk, rengeteget csavarogtunk, szóval nagyon sok csodálatos élmény köt ide. Nagymamám és nagyapám nevelt, abban az időben mindig ott, közöttük aludtam. Nagymamám úgy halt meg éjjel alvás közben, hogy hozzá voltam bújva, s ezzel szinte véget is ért a gyerekkorom! Később elkerültem, de nem voltam boldog, minden idegszálammal a Martintelephez kötődtem. Háromszor nősültem, egy fiam és egy unokám van.

Ez a fotó kifejezi az összetartozást. Feleségével Kletz-Bártfai Judittal egy stúdió kiállítás megnyitóján, mivel festőként Ő is tagja a stúdiónak.

Hitem, s életem

- Martintelep.

- Mai napig álmodom a Martinteleppel......., akkor aludtam a legjobban, ha hallottam, hogy fütyül a vonat – mert ugye ott a rendező pályaudvar – nagyon megnyugtató volt. Nagy ingás órája volt nagyapámnak, félóránként szólt és ez is nagyon nyugtató hatással volt rám. A mai napig emlékszem, hogy '56-ban a nagymamám, kinézett az ablakon és felkiáltott: Nézzétek már, ég a kilátó! Nem az oroszok lőtték szét, ez egy jel lehetett a magyar forradalmároknak egymás között, hogy na, most!.... Az iskolában pedig azt mondták nekünk, hogy nem szabad a vasút mellett jönni, mert az oroszok ott vannak. Na nekem oszt' mondhatták... Persze ,arra jöttünk haza, de az oroszok ránk sem hederítettek.

A nagymama....

....és a nagypapa 

- A képzőművészeti stúdiót megalapítottad a hetvenes évek közepén, végig politikamentesen vezetted. Hogy tudtad ezt fenntartani azokban az időkben?

- Nagyon érdekes dologra tapintottál rá. Az emberek szeretnek hőzöngeni, hogy el voltam nyomva..., meg ha nem csináltam, akkor felakasztottak....., ez nem igaz. A szabadság szelleme nem palackba van zárva, hanem itt van az ember szívében. Vagy van bátorságod hozzá, hogy szabad emberként éljél, vagy egy nyámnyila alak vagy és akkor teljesen mindegy, hogy milyen rendszerben élsz. Tokajban – közép európai nemzetközi képzőművészeti tábor volt (a szerk.) - egy alkalommal a rendszerváltás környékén jött egy szobrász – ma már nagyon híres –, és ott előadta magát - az ismerkedési esten, a szakkörvezető tanárokén -, hogy én így, meg úgy el voltam nyomva..., mocskos kommunisták....., ez meg az....., akkor a Népművelési Intézet Vizuális Művészeti Osztályának volt osztályvezető művészettörténésze felszólalt, Kletz Laci mesélj már magadról és a stúdiódról..... Elmondtam, hogy Magyarország első politikamentes stúdiója, satöbbi...., ő meg csak nézett. Meg lehetett tenni azt, hogy ne foglalkozzál a politikával, mindent meg lehetett tenni, csak bátorság kérdése volt. Ha hízelegtem volna, lehet, hogy hamarabb értem volna el eredményt. De anélkül is, engem minden rendszer elismert. Jobboldal és baloldal. Mivel a kohászat volt a szponzorom, evidens volt, hogy az ő kérésüket muszáj teljesítenem mindenkor. Felkértek egyszer, hogy a nagy októberi szocialista forradalom győzelmének 60. évfordulójára csináljak egy önálló kiállítást. Megtagadhadtam? Nem, hiszen a vasgyár a szponzorom volt. A munkahelyemen a párttitkár volt az egyik, aki a dolgaimat nem jó szemmel nézte. Megmutatom mit írt az emlékkönyvbe:

„A kiállítás, a nagy októberi szocialista forradalom 60. évfordulójára lett rendezve. Sajnálatos, hogy a képek között ezt demonstráló , de még a legcsekélyebb politikai tartalmú alkotás nem található. A kiállító a természet örök szépségét mutatja be, igen jól.”

Sikere volt a kiállításnak, senki nem akart fejbelőni, a pártbizottságot nem zavarta, hogy nincs politikai szinezete. A párttitkár elvtárst zavarta egyedül. Amikor a rendszerváltáskor áthelyezték, találkoztunk a kapuban – ki volt öltözve meg minden – mondtam neki, hogy köszönöm a munkádat. Ő erre felháborodottan: ezt hogy érted, mire gondolsz? A kiállítási évkönyvben az írásod bizonyítja, hogy te mekkora ''hízelgő'' voltál, én meg nem. Ekkor nagyon feldúltan távozott. Szóval, az volt a helyzet abban a rendszerben. 

Öntés

Pierot bohóc

- Milyen szellemben vezeted a stúdiódat?

- Nálunk nincs demokrácia, a menedzser én vagyok. Nincs tagdíjunk, nincs igazolványunk, nem vagyunk egyesület, nekem ne szóljon bele senki, hogy mit, hogyan csináljak. Mi alkotóközösség vagyunk 41 éve már, azóta így dolgozunk. Magyarország egyik legeredményesebb alkotóközössége a miénk, a fél világot bejártuk, senkinek nem kérdezem meg a véleményét, én alakítom a programot. Az alkotókat én válogatom, az anyagot én rakom össze, általában én rendezem is. Eredményesek vagyunk, az eredmény számít. Egy szekeret csak egy irányba lehet húzni. Valószínűleg ezért éltünk meg több, mint 40 évet.

- A számtalan díjad közül melyikre vagy a legbüszkébb? Van egyáltalán olyan, vagy mindegyik egyformán kedves?

- Mindegyik, talán ami a legkedvesebb, a miskolci Gyémánt-díj, mert az közönségszavazat alapján ment. Tehát az egy más dolog amikor a közönség szavaz rád. Nem sok művész dicsekedhet városunkban azzal, hogy minden miskolci díjat megkapott. Nem tudom, hogy rajtam kívül van-e valaki, akinek megvan a Nívó-díja, Gyémánt-díja és a Kondor-díja.

A hit kapuja

- Kedvenc helyed Miskolcon?

- Nincs....., figyelj én annyi részén laktam Miskolcnak, Martintelepen, Selyemréten, Hunyadi utcán, Komlóstetőn, Diósgyőrben.....nincs kedvenc helyem, az egész város, Miskolc maga. Nagyon sokszor próbáltak elcsábítani innen, én mindig maradtam.

A kereszt oltalmában 

-Köszönöm és további sikereket kívánok neked!

Kletz László Lajos a facebook-on:

https://www.facebook.com/laszlolajos.kletz?fref=ts 

https://www.facebook.com/laszlolajos.kletz/posts/1196491520431901

https://www.facebook.com/laszlolajos.kletz/posts/855223674558689