Egy Duna tévés, miskolci civil szervezeteket bemutató műsorból értesültem a Baráthegyi Kutyaiskoláról. Rögtön tudtam, hogy meg kell őket keresnem. Lékáné Viszokai Katalin volt a beszélgetőtársam, ő mutatta be az iskolát és vezetett bele működésük alapjaiba. Nagyon értékes munkát végeznek, mindenkinek ajánlom figyelmébe!
- Mikor és milyen körülmények között alakult az iskola?
- A Baráthegyi Vakvezető Kutyaiskola 2006-ban lett alapítva. Van egy társalapítványunk is, amely 2008-ban alakult, a Látássérült Rehabilitációs Alapítvány. 2008 előtt volt egy kezdeményezés, hogy a felnőttkorban látássérülté vált emberek rehabilitációját segítsük az országban és erre hét központot létesítettek különböző pontokon, a miskolci volt az egyik. Ez az Észak-magyarországi Látássérült Rehabilitációs Központ, amelybe besegítettek a mi szakembereink és így nagyban hozzájárultak a másik alapítvány létrejöttéhez. Azért vagyunk mi ennyire közel egymáshoz.
- Miért baráthegyi a Baráthegyi?
- Ez nagyon kedves és egy kicsit személyes történet is, merthogy a főnököm, aki az egésznek a szellemi atyja, ő ott lakik. Nagyon szereti azt a helyet és először az ő lakhelye volt az első bejelentett címünk. A Baráthegyen volt egy kis faházunk is, ahonnan indult az egész, akkor még öten voltunk, barátok együtt, akik elkezdtünk ezzel a gondolattal foglalkozni. Ezért lett Baráthegyi Vakvezető Kutyaiskola.
-Sajnos el kell ismernem, még nem nagyon hallottam rólatok
- Pedig igyekszünk egyébként minél több miskolci rendezvényen megjelenni, vannak úgynevezett érzékenyítő programjaink is, mert ugye a vakvezető kutya kiképzésen túl nagyon fontos számunkra az ismeretterjesztés, mivelhogy a vakság az egy olyan állapot, amit próbálunk közelebbé tenni a látók számára, ezért nagyon sok rendezvényünk van megyén belül, de akár országszerte is. Akár a Dunántúlra is elmegyünk. A rendezvényeknek az egyik programpontja az, hogy ki lehet próbálni látók számára milyen érzés vakvezető kutyával közlekedni.
- Hogy jött az ötlet az iskola alapítására 2006-ban?
- Ez úgy történt, hogy mi mentőskutyásként találkoztunk össze, mindegyikünknek volt már előtte is kutyás élete. Dr. Mezősi Tamás, a főnököm volt az, aki életre hívta ezt az alapítványt, mi pedig nagyon szívesen álltunk be mögé, hivatássá vált számunkra, belefolytunk és az életünk szoros részévé vált…, meg a miénk, merthogy mi csináltuk.
- Gondolom akkor ezt tudjátok hivatásszerűen végezni támogatók által.
- Igen, mi hivatásosak vagyunk, támogatóink vannak, magánszemélyek – az állam nem nagyon száll be – támogatnak minket, vagy céges felajánlások érkeznek, volt aki pedig úgy gondolta, hogy hagyatékát az alapítványnak adományozza. Külföldön sem állami finanszírozásból tartja fent magát egy iskola, hanem a magánszemélyek, a civil szféra tartja el őket. Valamint fontosak még az önkénteseink, akik elkötelezettsége nélkül nem működnénk ilyen hatékonyan.
- Hányan vagytok az iskolában?
-14 fő.
- Olvastam, hogy 2016-ban 15 kutyát tudtatok átadni. Ez országosan ennyi, vagy vannak még rajtatok kívül iskolák?
- Három szervezet van, amely itthonra dolgozik és képez vakvezető kutyákat. Van egy nagyon pici Debrecenben és egy másik iskola Csepelen. Együtt dolgozunk ezekkel az iskolákkal, mert van a Szociális- és Munkaügyi Minisztériumnak egy rendelete, ami alapján vizsgáztatjuk ezeket a kutyákat. A csepeli és a debreceni iskola kutyáinak vizsgáztatásába mi is belefolyunk, ugyanúgy ahogy ők a mi kutyáinkat jönnek vizsgáztatni. Muszáj együtt dolgoznunk ahhoz, hogy ezt a kívánt minőséget tudjuk elérni.
- Mindegyik kutya alkalmas vakvezetésre?
- Azt tudom mondani, hogy öt-hat kutyából egy. Ideális esetben 50 % a megfelelési arány egy saját tenyészetből. Nekünk még nincs saját tenyészetünk, éppen most próbáljuk megalapozni. A kölyköket mi jelenleg tenyésztőtől vásároljuk és ezeket a kutyákat adjuk ki kölyöknevelésbe 1,5 éves korukig, ( egy önkéntes gazdi, aki családban neveli kb. egy évig, a szerk. ) amíg nemcsak a testi érettségük, hanem a mentális képességük is megfelelő lesz. Tehát mentálisan is képesek azt a terhet vinni, ami szükséges ahhoz, hogy látássérült gazdájukat segíteni tudják közlekedés közben. Fontos, hogy képesek legyenek a megtanult tudást stabilan használni és át lehessen őket adni egy gazdihoz. 2-2,5 éves egy kutya, mire vakvezető kutyává válik és meglesz a rendelet szerinti közlekedésbiztonsági vizsgája. Ez alatt van ez a 3 folyamat: a kölyöknevelés, a kiképzés és az átadás.
- Milyen fajta kutya, amelyik a legjobban megfelel erre?
- A retrieverek, amelyeket mi előnyben részesítünk. Elsősorban a labrador és a golden retriever és a kettő keveréke lehet még vakvezető kutya, mert ők nagyon-nagyon barátságosak, nagyon lehet rájuk számítani, nem agresszívak. Azon túl, hogy nagyon okosak és szociálisan nagyon érzékenyek, nagyon gyönyörűek. Egy vakvezető kutya úgy kell, hogy megjelenjen, hogy senkiben ne keltsen félelmet. Az egyébként nagyon kedvelt németjuhász a régi sztereotípiák szerint hord egy ilyen kis handikeppet magával.
- Mostanában én Miskolcon is – amennyire visszaemlékszem – labradorokat látok és régebben meg tényleg németjuhász volt a bevett fajta.
- Igen, az örző-védős múltja miatt kiszorult a németjuhász ebből a munkából. Ez nem azt jelenti, hogy nem egy jó fajta, erre a munkára a retrieverek alkalmasabbnak tűnnek. Azon túl, hogy én személy szerint németjuhászosként kezdtem és a szívemnek egy csücske mindig ez a fajta lesz. 2016 óta tagjai vagyunk az IGDF-nek, a Nemzetközi Vakvezetőkutyás Szövetségnek. Ennek keretein belül szeretnénk megalapozni tenyészetünket. Hatalmas lehetőség ez számunkra. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően már kaptunk egy kutyust Bukarestből, - ő Cora, aki ha felnő reméljük alkalmas lesz arra, hogy édesanyja legyen jövőbeli vakvezető kutyáinknak - valamint kettőt várunk Kanadából, akiket szintén szeretnénk tenyésztésbe vonni. Itt van Iris is, aki egy magyar kutyus és mindenben megfelel a nemzetközi előírásoknak. Nagy hangsúlyt fektetünk a kölyöknevelő programunkra is, hiszen a jövőben a tenyészetünk szerves részeit alkotják majd.
- Azokkal a kutyákkal, akik nem felelnek meg, mi történik?
- Több lehetőség is van. Visszakerülhet a nevelőgazdihoz, ez mindig prioritást élvez. Először mindig megkérdezzük a nevelőgazdit, hogy szeretné-e visszakapni a kutyusát. Ha nem, akkor viszont még mindig több lépcsőfok van. Az első, hogy mi úgy gondoljuk, hogy a kutyának akkor jó, ha aktívan a gazdival töltheti az idejét, és ennek érdekében vannak olyan kutyás szakmák – terápiás kutya, mentő kutya..., amelyeknél alkalmazni lehet (kapott egy bizonyos kiképzést, valamilyen szinten lehet hasznosítani másra a képességeiket). Vannak ilyen irányú kapcsolataink, kiajánljuk a kutyát és hogyha mehet oda, akkor nagyon jó, máris megtaláltuk a helyét. Több kutyánk van, akik a tűzoltóságnál, tűzfészek kereső kutyaként dolgoznak most már. Nagyon szeretik, nagyon imádják őket. Nekünk egy kicsit ezek túl pörgős állatok voltak. Egy ilyen pörgős kutyát felesleges visszafogni egy ilyen munkára, ami nem neki való. Ott viszont azért az ő értékeit a megfelelő helyen kezelik és szeretik emiatt. Vannak kutyák, akik mentőkutyák lettek, vannak, akik terápiás kutyák, van olyan kutyánk, aki külföldre került magyar családhoz autista gyerkőc mellé segítő kutyának. Akiknek ez valamiért nem jön be, tehát mondjuk olyan egészségügyi problémája van, hogy nem láthat el ilyen feladatot, annak családot keresünk, akik befogadják és szeretik őket. Ugyanígy egyébként a nyugdíjas kutyáink és szerető családot találnak, hogyha a gazdi nem tudja megtartani. Van amikor megtartja, van amikor a gazdinak a családja vagy a közvetlen környezete, barátok, merthogy mégiscsak szeretik azt a kutyát, nagyon hálásak neki a munkájáért. Ha azonban ez valamiért nem megoldható, akkor mi gondoskodunk a kutyáról. A kutya ahogy bekerül a programunkba, onnantól élete végéig kísérjük, sőt az a cél, hogy minden kutyát élethosszig kísérjünk. És hogyha ki is adjuk, nem egyszerűen magára hagyjuk a családdal, hanem folyamatosan követjük, mert ezek a kutyák nagyon sokat tesznek le az asztalra és megérdemlik ezt a fajta gondoskodást. Kötelességünk egyébként velük így foglalkozni.
- Mennyi vakvezető kutya van Magyarországon?
- 150-160 kutya dolgozik úgy általában. A nyugdíjazás miatt van, aki kikerül a rendszerből, vagy új kerül bele, de ez az a szám, ami nagyjából jelen van az országban.
- Jelentkeznek hozzátok az emberek, hogy szeretnének kutyát, vagy más módon veszitek fel velük a kapcsolatot?
- Jelentkeznek. Sokszor duplán is be van adva a jelentkezés, akár másik iskolához is, meg a miénkhez is, merthogy annyira hosszú a várakozási idő egyrészt, másrészt meg szoktuk is tanácsolni, hogy nyugodtan, akár mindhárom iskolához is. Azok a kutyák, akiket képzünk, azok valamilyen személyiségek, és azon túl, hogy tud jobbra-balra fordítani, van még egy csomó más tulajdonsága, aminek passzolnia kell a gazdihoz és ezért nem is várólista van, nem sorszám szerint tudjuk kiadni a kutyusokat, hanem az igénynek megfelelően.
- Külföldön hogy működik ez?
- Például Angliában egy vakvezető kutyaiskola van, de az egy nagy hálózat. Több telep, rengeteg kutya, rengeteg szakember, aki ezzel foglalkozik és lefedik az egész országot. Svájcban külön iskolák vannak, ott nincsenek olyan nagy iskolák. Kanadában is több iskola van. A kiképzőknél általában három kutya van otthon, akikkel folyamatosan dolgoznak és a kiképzési idő alatt - ami 6-9 hónap - folyamatosan velük vannak, a családjukkal együtt élnek.
- Egészen fantasztikus munkát végeztek, sok sikert kívánok a jövőben és minél több támogatót!
