,,A Koronához címzett uradalmi szálló-vendégfogadó épülete a mai Széchenyi út 1. szám alatti egykori Avas szálloda helyén állt.”
A szálló napjainkban...
Írja Dobrossy István helytörténész a szálló történetéről szóló munkájában. Nekem a szálló nem mond túl sokat, gyermekkoromban fodrászat, ruhaüzlet, Kossuth mozi, Hevessy Iván filmklub, az alján - a lépcsősorok alatt - pedig mikor milyen néven futó kocsma működött. Persze azokban a részekben, amelyek üzemeltek ekkor, mert a szálló nagy része már régen nem működött. Az idősebbeknek Miskolc legendás épülete, egy korai szórakoztató központ volt. Miskolc mai szégyenfoltjainak egyike, sajnos. A városnak hosszú idő után végre sikerült visszaszereznie egyik jelképét, reméljük mihamarabb sikerül olyan befektetőt találnia, aki tényleg akar vele kezdeni valamit.
A szálloda hátsó része...
Akárhogy is, kevés olyan nagy múltú, emblematikus szálloda van Magyarországon, mint ezen épületünk. Miskolc híres szállodájának múltja egészen a 14. századig nyúlik vissza – itt állott a Dőry kocsma, a Tambur, a Korona, az Arany Korona, a Kossuth és Avas Szálló - persze először nem a sok szintes ragyogó pompájú Böczögő-féle szállóra kell gondolni, hanem egy kis kocsmára, vagy az ispáni kilenced-szedőhelyre, illetve később már fogadóra. 1365-ben itt gyűjti össze a diósgyőri uradalom ispánja a jobbágyoktól neki járó kilenced részt. Az 1400 négyszögöles ispáni területen ház és magtár is volt. A szemközti oldalon pedig portékáikat áruló kalmárok tevékenykedtek. Mátyás királyunk alatt egy bizonyos Petrus Herczog szerzi meg az uradalmi javadalmat, de sikkasztáson kapják, így 1478-ban menekülésre kényszerül. Ezután a Kovách testvérek birtokolják. 1516-ban eladják a már árucsarnokkal is rendelkező épületet, melynek ára 899 aranydukát és 200 körmöci arany volt. Később ismét testvérpár, a Máthé testvérek rendelkeznek felette. Ők már a bérleti díjat nem a királynak fizették, hanem a zálogbirtokosnak, ugyanis őfelsége elzálogosította az uradalmat, ezáltal a javadalmat is. Később Nyári Zsigmond tulajdonába került, ő pedig szabad kocsmáját adta el Dőryéknek, - ez 1652-ben történt - Dőry Ferenc veszi meg. 100 évig nem is adják el másnak, a család tulajdonában marad, innen ered az első fennmaradt név, a Dőry-kocsma. 1775-ben az uradalmi javak összeírásában találhatunk egy leírást a fogadóról, ekkor már Tambur néven említik.
A 20. század elején
,,a város közepén áll a Dőri-féle kocsma, Tambur, néhai Dőry Andrásé volt, jelenleg restaurálás alatt áll. Van istállója kocsiszinje, s benne egy kamra. Hossza 14 öl, szélessége 4 öl 2 láb, zsindely fedi, jó tartós állapotban van. Fallal körülvett udvara 38 és fél öl hosszú, 18 öl széles, deszkával keritett kertje 39 öl hosszú 18 öl széles.”
A kicsit ferde céges levélpapír fotója
Ekkor Miskolc függetleníteni akarta magát az uralkodótól. Sikerült is megállapodnia az anyagiakról a kamarával, meg is kapta a jogokat, már 1703-ban, - 27 100 forintért, amely a kifizetés végére 41 000 forintra nőtt - aztán a megváltás után, a tízes években megint jogot formált valaki – a Haller család, az utolsó uradalmi bérlő - a városra, ezért újabb összegben állapodtak meg a kiváltásról, - 27 000 forint ismét, 1731-től, tehát a tárgyalások igencsak elhúzódtak - de ekkor már különböző okok miatt nem sikerült a pénzügyi feltételek teljesítése. A város mai szóval élve csődbe ment. A nehezen megváltott szabad státusz után immár újra a diósgyőri uradalomhoz tartozott Miskolc. A következő felújítást, illetve bővítést már a kamara csengő forintjai fedezik.
A kerthelyiség a múlt században
,,Az egyszintes 27 méter hosszú épületet 1784-ben az udvar felé bövítik. A kőkapun elhelyezett szőlőfűrtös koronáról új nevet kap, Arany Korona. Az épületben hat szoba van a vendégeknek, s 24 szekér is elfér a kocsiszinen.”
,,A Grassalkowich-féle szerzödés Miskolc közterheinek nagy részét a diosgyöri uradalomra hárította, s megakadályozta az adósságok tengerében úszó város további kölcsönvételeit. Másrészről a kamarával kötött szerződései ellenére megfosztotta Miskolc városát függetlenségétől és visszahelyezte jobbágyi sorba, amelyböl nagy áldozatok árán egyszer már kiemelkedett.”
A bővítés után, ha ránéztünk volna az Arany Koronára, azt láttuk volna, hogy ejha, ez bizony már egy vendégfogadó! 1798-ban Klír Vencel emeletet építtet rá. Wentzel Klir - ahogy a valószínűleg cseh származású építész írja a nevét - építi az eredeti homlokzatot, amiből manapság - nem meglepő módon - nem látni semmit. Ez a homlokzat 40 méteresre bővül, a belső részben már található ivóterem, kávézószoba, az emeleten pedig egy nagyterem. 1833-ban az udvari részre is rákerül a második emelet. A bővítést azért tartják szükségesnek, mert Miskolcnak csak (!!!) 3 szállója van és a bécsi és pesti kereskedők bőséggel jelennek meg az évi 4 országos vásárban. Tehát kell nekik a szálláshely.
Az épületben szállt meg Déryné, a Pestről elüldözött színészekkel és a kiűzött társulat itt kapott lehetőséget újra a színjátszásra. 1815-ben itt a Korona udvarán kerül sor a ,,Tündérország Magyarországon” című darab bemutatására, amely útjára indította a miskolci rendszeres színjátszást.
1843-ban a nagy tűzvész a szállót is károsította, de ennek mértékéről nincsenek adataink.
1859-ben újra teljes felújításon esett át, itt nyitották meg a Miskolcz-vidéki Gyümölcsészeti Társulat első kiállítását.
1861-ben Palóczy László temetése után itt gyűlt össze a város és megye előkelősége.
1877-ben a város meg tudja venni végre a Koronát is, és függetleníti magát az udvartól is, - hivatalosan a kincstári jogok és haszonvételek örökös megváltása történik, immár másodszor - 337 000 forintért. Ezúttal nem fog ''becsődölni'' a város.
A szálló belső tere a múlt században
,,már a város tulajdona, eredeti rendeltetésének visszaadatott és Karner Miklós által szépen kijavíttatott.” - írja Szűcs Sámuel naplójában. Ő ezt 1870-re teszi.
Ennek fejében rengeteg épület és jog került Miskolchoz, mivel az államháztartás pénzszűkében volt. Ezeket az intézményeket és jogokat nagyon helyesen a város azonnal bérbe adta, így könnyedén tudja fizetni adósságát az állam felé, ugyanis a 337 000 forintot huszonöt év alatt kellett törlesztenie. Például a Korona és a Zöldfa vendéglő 3 éves bérlete 28 260 forint. Zseniális húzás ez Losonczy Farkas Károlytól.
Hozzátenném, hogy ezek az évek eléggé zavarosak, ellentmondásos adatok sokaságával találkoztam kutatásaim során, ember legyen a talpán, aki eldönti melyik a hiteles.
1883-ban a miskolci születésű Laborfalvi Róza itt ünnepelte pályafutása 50. évfordulóját, a díszelőadásán itt volt a férj, Jókai Mór is.
1880-ban a felújítás során rájöttek, hogy a szálloda épülete elavult, újat kell építeni.
Azért 1882 decemberében - Szűcs Sámuel naplója szerint - még jégpályát alakítottak ki a kertben a miskolci Korcsolyázó Egylet tagjai.
1893-ban épül fel az új Korona, Adler Károly tervei alapján, az Ursch Illés és fia cég által. Az új bérlő, Reidiger Béla, évi 15 000 forintért. Az új Korona a város tulajdona maradt egészen az államosításig. Utána Bokros Károly - aki több miskolci vendéglátóipari egységben érdekelt volt - lesz az új bérlő. Így hirdette a szállodáját egy korabeli újságban:
,,Ezen város által épitett első rangú szállodámat ajámlom úgya borsodmegyei, mint Miskolc város m.t. közönsége szives figyelmébe. Étterme és kávéhéza számottevő gyülhelye úgy az intelligentiának, mint a polgárságnak. Gyönyörű díszterem, a vidéki városokban elsö helyen áll, bálokra, valamint bankettekre legjobban ajánlhatom. A szálloda termékeinek berendezése és service mintaszerű. Bankettek 4 koronától 10 koronáig, szobák 2 kor. 80 fillértöl 7 koronáig villany világítással. Mindenkor saison étlap. Franczia és magyar konyha. Tisztelettel Bokros Károly.”
1907-ben Bokros visszatért Budapestre, helyét Nagy Lajos vendéglős vette volna át, de visszalépett. Nagy helyett a bérleti jogok lejártával Böczögő József - előtte a Három Rózsában volt üzletvezető - bérli a Koronát, aki a Vigadót és a Pannoniát is felvirágoztatta. A Böczögő-korszak a város aranykorával együtt volt a Korona aranykora is. Ezekről az évekről - közel 30 év - írja Fazekas György a Miskolci Toronyóra című könyvében:
Egy miskolciak által kihelyezett felirat...
,,A Böczögő név márka volta szakmában, csakúgy, mint az Unterreiner név Egerben. Messze földön híres volt a Böczögő-konyha éppúgy, mint a mindig mosolygó, kipödrött bajuszú, hasas-vállas tulajdonos, akiröl annyi melegséggel és szeretettel írt nem egy regényében Krúdy Gyula vagy Márai Sándor. Józsi bácsi személyes vendégének tisztelt minden asztalhoz ülőt, mint ahogyan nem is igen került be oda nem való, futó vendég. Törzsasztalok álltak az étteremben és a sörözőben egyaránt, s külön asztal várta azokat a vissza-visszatérő utasokat, akik az ország távoli vidékeire is elvitték a miskolci Korona hírét-nevét.”
Az oldalsó bejárat
A pesti Gundel után a vidék első számú vendéglátóhelye lett a Korona. A szálló konyháját Böczögő Úr neje irányította, a pincéreket is ő képezte ki a szakma minden fortéjára. Magas szakmai színvonala miatt messze földön híressé vált a Böczögő-Korona páros. Külön műgonddal szervírozták a terítéket minden eseményen, amit a szállóban rendeztek meg. A gazdasági válság és a politikai harcok sajnos a Koronát sem kímélték. Összeomlott a Böczögő-birodalom. Megcsappant az idegenforgalom, kevesebben jártak el szórakozni, vacsorázni. 1938-ban a Korona bezárt.
A 80-as, 90-es évek
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem csak ezért zárt be a népszerű szálloda. 1926-ban Hodobay polgármester fel akarta újíttatni a - városi tulajdonban lévő - szállót, nagyszabású tervek készültek. Vágó László tervei alapján az átépítés elkezdődött hatalmas költséggel. Csakhogy sikkasztáson kapták a város főjegyzőjét - nem a Koronával kapcsolatban - emiatt Hodobay lemondott, a szálló egyes üzemei leálltak, a hiteleket Böczögőnek kellett fizetnie. A város nem állt ki mellette, nem segítette a kölcsön törlesztését. Kicsit zavaros nekem, hogy miért Böczögő úrnak kellett fizetnie a hiteltartozást, de ez most nem is fontos. Mivel nem keresett, tönkrement, vagyonát elárverezték. Így múlik el a világ dicsősége. Mindenesetre szerintem azt, aki ilyen színvonalra emelte a vendéglátást Miskolcon, nem volt szép dolog így veszni hagyni. Nevét Tapolcán utca őrizte egy időben, de én a minap nem találtam ilyen utcát a térképen.
A hatvanas évek
Az új polgármester, Fekete Bertalan új bérlőt keresett. A várost 200 000 pengővel segítették ki a bankok, hogy be tudja fejezni az átépítést - ezzel az összeggel Böczögő urat is ki lehetett volna húzni a slamasztikából -, amit majd az új bérlő fog törleszteni. A bérleményre négy pályázat érkezett, a legtöbbet a Janits-testvérek - akik a lillafüredi Lilla szállót is bérelték - ajánlották, évi 40 000 – más források szerint csak 10 000 – pengőt.
,,Ekkor alakították ki a kettős utcafronti bejáratot, nyugati oldalán az előcsarnokból nyíló söntést és kávéházat. A jobb oldali részen a hall-ban volt a portás-szoba és a telefonfülkék. A díszes nagy terem - későbbi nevén fehér terem - elegáns étteremnek adott otthont, a filmszínházat nagy területű bálteremként is használták. Az átépítést Stimm Lajos és Bloch Ármin miskolci építészek további tervei alapján Árva Pál fejezte be. Még a megbízás előtt a Borsod-Miskolci Hitelbank 35 milliárd (?! a szerk.) koronás költséggel új szállóépítésre tett ajánlatot, ha a Koronát a város elbontatja, helyét parkírozza. Ezt elutasították, azt átépítést befejezték és 1938. július 18-án átadták át az új Koronát.”
A huszadik század elején
Janitsék csak pár évig álltak a szálloda élén, 1949-ben államosították.
1950-től Kossuth Szálló néven működtették, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat részeként. 1957-72 között már önálló elszámolási egységként funkcionált.
,,A szálloda földszinti térkialakítását 1955-56-ban megváltoztatták. Volt ott bisztró, éjszakai mulató - a ''piros'' - , grillétterem, a fehér terem pedig egyszerű éttermi és kávéházi feladatot kapott. Az un. fapados-ban még közétkeztetést is végeztek. A kerthelyiségben filmvetítéseket, kisebb színházi előadásokat is tartottak. Az épület jobb oldalában pedig a miskolciak kedvenc mozija a Kossuth működött.”
Szintén a huszadik század elején
1953-tól Avas szálló néven működött tovább.
,,A tömegszervezetek és a dolgozók egyértelmű kívánsága, hogy a Kossuth szálló és étterem elnevezés sürgősen meg legyen változtatva, mivel történelmi nagyjaink neve vendéglátóipari egységek cégéréül nem szolgálhat. Ezért kérem, hogy változtassa meg az elnevezést és haladéktalanul gondoskodjon a Kossuth felirat eltávolításáról.”
1967-ben ismét átalakításon esett át. Dolgozóinak száma 250-270 fő volt, évi bevétele pedig 15 millió forint körül mozgott.
A belső tér manapság
,,1978-ban 130 millió forint a tervezett felújítási költsége. A régi épület nem felel meg a modern üzemeltetésre, ahol nincs pincézve, ott talajvizes és salétromos. A vállalat évi forgalma 100-120 millió forint. 25 millió csak az üzemeltetés és karbantartás. Szintén ennyi elmegy a munkabérekre és a járulékos juttatásokra. Csak az energiára évi 10 milliót fizet a vállalat. 803(?! a szerk.) dolgozóval és évi 10 millió deficittel üzemel.”
A nagy múltú szálloda nem kerülhette el sorsát, 1987-ben bezárták, a bérlők egymásnak adták a kilincset, az állaga romlani kezdett. 1990-ben a város tulajdonába került, egy része üzemelt, a szálloda rész már nem. 1998-ban az ongai székhelyű Multicasa Consulting Kft. tulajdona lett. A cég kötelezettséget vállalt a felújításra 1999-ig. Semmi nem történt ez idő alatt. Az önkormányzat perrel próbálta visszaszerezni 2000-ben, de végül a befektető ígéretére ettől elállt. Amikorra a finanszírozási költségeket előteremtette a tulajdonos, az örökségvédelmi hivatal a munkálatokat leállította, ezért a kölcsönöket a bank felmondta. A Multicasa csődbe ment. A felújítás megint csak álom maradt. A felszámoló 2015-ben Miskolc városának adta el az épületet, ezáltal ismét jó kezekbe került. A város reméljük hamarosan el tudja adni egy tőkeerős befektetőnek.
Kommentár nélkül
Források:
Dobrossy István A Miskolci Arany Korona Szálloda története
Rémiás Tibor Miskolc XVIII. századi birtoktörténete
Miskolc története könyv IV
wikipedia
miskolc.hu
boon.hu
minap online
Miskolci várostörténeti kalendárium
Miskolc Belvárosa című könyv
minap.hu
boon.hu
miskolcadhatott.blog.hu
miskolcimodern.hu
slydeplayer.hu
miskolc.blog
Dobrossy István: Miskolc az önálló törvényhatósági jobbal felruházott város 1909-2009
A Miskolc a múltban facebook csoport képei
Molnár Ferenc - Mátyás Gábor: A Korona szálló története