Rendhagyó bejegyzés következik a blogon, hiszen nem az én írásom lesz olvasható, hanem egy 2008-as szakdolgozat, Ozsvári Tamás munkája. Nagyszerű munka, érdemes elolvasni. A 9. HONVÉDZÁSZLÓALJ MEGSZERVEZÉSE ÉS TÖRTÉNETE 1848. DECEMBERÉIG a szakdolgozat címe. Ezúttal a honvédsereg megszervezéséről lesz szó. 

A szakdolgozat első része itt található:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2023/11/10/a_9_honvedzaszloalj_megszervezese_es_tortenete_1848_decembereig_1_resz 

A szakdolgozat második része itt található:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2024/03/16/a_9_honvedzaszloalj_megszervezese_es_tortenete_1848_decembereig_2_resz

A szakdolgozat harmadik része itt található:

https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2024/06/29/a_9_honvedzaszloalj_megszervezese_es_tortenete_1848_decembereig_3_resz

A 9. honvéd zászlóalj megszervezése 

Az előzményekből kiderült, a kormány május 16-án elrendelte 10. honvédzászlóalj létrehozását önkéntesekből. Ezért az országot tíz területre osztották és minden területnek ki kellett állítania egy honvédzászlóaljat. 

A 9. honvédzászlóalj területéhez Észak-kelet-magyarország tartozott. Hadfogadó parancsnoksága Miskolcon és Kassán volt, továbbá Kassát tették meg a zászlóalj gyűjtőhelyéül is.

Kassán május 26-án kezdte meg a toborzást a helyi toborzó bizottság. A bizottság fő tagjai a következő személyek voltak: Sahlhauser Lipót báró nyugalmazott őrnagy volt a bizottság elnöke, Horváth Vince a városi aljegyző volt a sorozási jegyző, Dr. Wreitzenbeyer Frigyes volt a sorozó orvos, Dobay József a városi tiszti ügyész volt a hadbíró. Az első két nap nagyon sikeresnek volt mondható, ugyanis május 27-én este már 137-en álltak be önkéntesnek, de egy valószínűleg a forradalommal nem szimpatizáló osztrák orvos, Dr. Neuhold nagyrészüket alkalmatlannak nyilvánította. Ezzel is próbálta akadályozni a hadfogadás sikerességét. Azonban az elutasított kassai önkéntesek szerencsére nem fogadták el az elutasítást, így a döntés felülvizsgálatát kérték, és végül nagyrészüket fel is vették az alakuló zászlóaljba. Később sajnos ez a lendület kissé alább hagyott, június első hetében mindössze csak körülbelül 150 önkéntes volt. A közlöny június 5-i száma szerint az itt levő önkéntesek fele Kassáról (Abaújból), a másik fele pedig Ungból származott, ami itt némi ellentmondást okoz, mert egyes források szerint Ung megyéből június 3-án 120 önkéntes érkezett Kassára.

Az újonnan beállt önkénteseket miután lajstromba vették és feleskették, kifizették a nekik járó foglaló egy részét, amelynek összege itt Kassán 5 pengőforint volt, illetve még kaptak napi 8 pengőkrajcárt.

Amíg folyt a toborzás kinevezték a zászlóalj első ideiglenes parancsnokát: Vitalis Ferenc nyugalmazott osztrák századost. Június 8-án pedig a tényleges parancsnokká is Vitalis Sándort nevezték ki.

Vitalis Sándor: honvéd őrnagy 1792-ben Pétermezőn (Sáros m.) született, őrnagyi címmel cs. k. százados. 1848. június 8-től őrnagy, a 9. zászlóalj parancsnoka. Augusztus 25-től szolgálaton kívül (beteg), szeptember 1-től nyugalmazzák.

Június 12-én kinevezték a zászlóalj főtisztjeit. Rácz Sándor a 34-ik ezredbeli főhadnagyot és Ordódy Kálmán századost beosztották a Kassai zászlóaljba. Mivel Ordódy nem jelentkezett itt, hanem maradt az 1. honvédzászlóaljnál, valószínűsíthető hogy zászlóaljat cserélt Elek Ferenccel, aki ekkor százados volt az 1. zászlóaljnál. Elek Ferenc június 15.-én érkezett Kassára és jelentkezett szolgálatra.

Elek Ferenc: honvéd ezredes Pazonyban (Szabolcs m.) született 1817-ben, és Hajdúdorogon halt meg 1888-ban. A kassai katonai nevelőintézetben végez. 1835-től közvitéz a 34. gyalog-, majd hadnagy a 16. határőrezredben. 1848 áprilisában főhadnaggyá nevezik ki a 18. határőrezredhez, de ide már nem vonul be, hanem, április 13-ától százados a 9. honvédzászlóaljnál. 1849. február 9-től őrnagy, zászlóaljparancsnok ugyanitt. Április 29-től a kecskeméti újonctelep parancsnoka, július 14-től pedig a 129. zászlóalj parancsnoka, egyben dandárnok a 10. hadtestben. A szabadságharc leverése után bujkál, 1851-ben elfogják és 15 év várbörtönre ítélik.

Továbbá szintén 12-én nevezték ki a 9. honvédzászlóaljhoz:

Főhadnagynak: Reider Pétert, Schenovitz Frigyes 39. ezredbeli hadnagyot, és Henkler (Fülhegyi) Henrik osztrák hadnagyot.

Reider Péter: honvéd őrnagy 1810-ben született Eszéken (Szlavónia) és 1848. augusztusában halt meg. Német, vagyontalan polgári származású., az eperjesi katonai nevelőintézetben végez. 1827-től őrmester a 60., majd 1843-tól hadnagy a 34. gyalogezrednél Galíciában. 1848. április 13.-től főhadnagy a 9. honvédzászlóaljnál. Szeptember 20-tól százados ugyanitt. A tavaszi hadjárat során a 3. osztályú katonai érdemjelet kap. Júniustól a „Reider” hegyivadász-zászlóalj parancsnoka, júliustól őrnagy. A világosi fegyverletétel után meghal kolerában.

Schenowitz Frigyes: honvéd őrnagy 1818. március 26-án született Rozsnyón (Gömör m.) és 1908-ban halt meg Aradon. Vagyontalan polgári származású, a debreceni katonai nevelőintézetben végez. 1836-től hadfi a 60., 1846-tól hadnagy a 39. gyalogezrednél. 1848. június 13-tól főhadnagy a 9. honvédzászlóaljnál. Július 7-én a Gömör megyei nemzetőrség segédtisztjévé nevezik ki, de a zászlóaljnál marad, október 10-től százados. December 15-től a Hadi Főtanoda (Ludovika) tanára. Áprilisban áthelyezik a 9. hadtest vezérkarához, júliustól a tokaji különítmény parancsnoka. Görgei seregéhez csatlakozva Világosnál leteszi a fegyvert. Aradon 10 év várfogságra ítélik, 1856-ban kegyelmet kap.

Fülhegyi (Henkler) Henrik: honvéd őrnagy 1816-ban született Rzeszon (Galícia), és 1863. április 15-én halt meg Eszéken. Vagyontalan polgári származású. A gráci katonaiskolán végez. 1848 június 19-től főhadnagy a 9. honvédzászlóaljban, október 19-től százados. 1849. április 25-én 3. osztályú érdemjellel tüntetik ki. Május 14.-től őrnagy az újonnan alakuló 97. zászlóalj parancsnoka. Görgei seregével Világosnál leteszi a fegyvert. Aradon 6 évi várfogságra ítélik, 1850-ben kegyelmet kap.

Hadnagynak: Horváth Jánost, Schölktorn Jánost és Hellmann Józsefet.

Hellmann József: honvéd őrnagy 1817-ben Gyöngyösön (Heves m.) született. Vagyontalan polgári származású, jogot végez. 1848 májusában 120 honvéd önkéntest toboroz Gyöngyösön és környékén. Június 13-tól hadnagy a 9. honvédzászlóaljban, október 19-től főhadnagy, december 17-től százados ugyanitt. 1849. július 17-én a váci csatában elszakad alakulatától, és egy gerillacsapatot szervez, mellyel több sikeres rajtaütést hajt végre a császári helyőrségek ellen. Augusztus végén csatlakozik a komáromi várőrséghez, századosként osztják be a 127. zászlóaljba. Szeptember 30-án Klapka őrnaggyá nevezi ki. 20 évi sáncmunkára ítélik.

A másik két hadnagyról nem találtam, kellően megbízható forrást.

Június 19-én újabb tiszti kinevezések érkeztek, melyek szerint Mejács József, Piltz János és Hollán Ernő mint századosok szolgáltak.

Hollán Ernő: honvéd ezredes 1824. január 13-án született Szombathelyen, és 1900. május 28-án halt meg Budapesten. Vagyontalan polgári származású, apja magyar orvos. A bécsi hadmérnöki akadémián végez. 1844-től hadnagy, 1847-től hadmérnöki főhadnagy Lwowban. 1848, június 19-től százados a 9. honvédzászlóaljnál, október 20-től őrnagy, Pétervárad várerődítési igazgatója. 1849. február 12-től alezredes, majd ezredes. április 28-án 3. osztályú katonai érdemjellel tüntetik ki. A várőrséggel leteszi a fegyvert. 

Kálnoky Antal mint 12. ezredbeli hadnagy, Bernay Károly és Thuránszky István hadnagy, pedig főhadnaggyá, Földváry György és Major Dániel pedig mint hadnagyok lettek kinevezve a zászlóaljhoz.

Thuránszky István: honvéd ezredes 1818-ban született Méda (Zemplén m.). Birtokos, nemesi származású, magyar. 1836 és 1841 között a 4. huszárezrednél szolgált, majd kilépett. 1848. június 19-től főhadnagy a 9. honvédzászlóaljban, október 6-től százados, majd november 29-től főszázados a 16. huszárezrednél. 1849. május 31-től őrnagy, majd alezredes és osztályparancsnok ugyanitt.

Földváry György: honvéd őrnagy 1807-ben született, és 1849-ben halt meg. Vagyontalan nemesi származású, magyar. 1848. június 19.-től hadnagy a 9. honvéd-zászlóaljban, szeptember 15.-től főhadnagy. Október 19-től százados a 43. zászlóaljban. 1849. február 8. –tól őrnagy, a 69. zászlóalj parancsnoka. Kolerában hal meg.

Így lassan kezdett már kialakulni a zászlóalj tisztikara is, mely június 20-án a következőképp alakult: 1 őrnagy, 5 százados, 6 főhadnagy, 5 hadnagy és körülbelül 300 altiszt és közlegény. Az altisztek és a közlegények mind Kassán tették le az esküt, ugyanis ekkor még nem érkeztek meg a miskolci önkéntesek, mivel úgy értesültek, hogy az ottani toborzóbizottmány még nem kapott utasítást, hogy átvegye ezeket az önkénteseket. 

Miskolcon május 25-én intézkedtek a toborzás megkezdéséről. Az első két hét alatt, mint Sütő János toborzó biztos jelentéséből kiderül, 191 főt toboroztak be.

Sütő János toborzó biztos előkelő földbirtokos nemzetőri hadnagy volt, akiről így emlékszik vissza Szűcs Lajos egy cikkében:

„Sütő János volt, ki nap-nap után a toborzásnál alkalmazott Győri Gyuri bandáját étellel-itallal látta el, saját költségén vendégelte meg a beállott honvédeket, mit sem gondolva azzal, ezen áldozatkészsége vagyonának egy tetemes részét vette igénybe, de tette ezt a hazaszeretettől lángoló szívének őszinte érzelmével, mintha már előre sejtette volna, hogy ezen általa toborzott csapatból fog alakulni a történelmi hírű 9-ik zászlóalj, a rettenthetetlen hős veres sapkások egyik százada.”

Sáfrány Mihály, aki honvédtüzér volt a szabadságharcban így ír emlékiratában a miskolci toborzás kezdeteiről:

„Május 25. Hazánknak katonára lévén szüksége, a minisztérium 10 ezer önkéntes katonát fog össze; a toborzás holnap itt is megkezdődik. A miniszterelnök – mint helyettes hadügyminiszter – az erdélyi székely katonákat rövid idő alatt Szeged alá rendeli s az engedetlenségért a parancsnokot teszi felelőssé.

Hazánknak pénzre is lévén szüksége, a minisztérium felhívja a törvényhatóságokat, hogy az egyes megyék minden polgárait szólítsák fel áldozatra, kitől mi telik. Borsod megye ma ezt mint adót vetette ki a zsellérekre 10 krajcárt, tehetősebbekre 1 forint P minimumot. Szívesen fogadtatik gabona, bor vászon, nagyobb összeg kölcsön és minden, mit könnyű módon pénzzé lehet tenni….

Május 30-án Miskolcon mindeddig nem állott be verbung, mondják pénzszűke miatt….

…Folyt a toborzás is Sütő kondói úr vezénylete mellett, szólt a muzsika minden délután a piac közepén; szaporodtak a veres sipkások; ott ácsorogtuk el az üres órákat. Beállottak a diákok közül is nehányan….”

Tehát mint a szövegből láthatjuk eleinte – mint sok más hadfogadó helyen – itt sem tudták időben elkezdeni a tényleges toborzást pénzügyi problémák miatt. Továbbá kiderül, hogy Borsod megyében külön adóval, és adományok fogadásával is próbálták megoldani a felmerülő pénzügyi problémákat. Sajnos az már a szövegből nem derül ki, hogy mindezt milyen sikerrel tették.

A már a vidéki toborzás ismertetésénél említett magassági problémák miatt (5’láb 2’’hüvelykre emelték a magassági határt) a város beadványt írt Mészáros Lázárnak, melynek hatására Miskolc június 11-én engedélyt kapott az olyan egyének a besorozására, akik nem érték el a kellő magasságot, de fiatal koruk miatt számítani lehetett náluk még növekedésre.

A miskolci önkénteseket, 252 főt június 25-én indították el Kassára. Ezt megerősíti Sütő János toborzási biztos jelentése is. Illetve ezt Szeöts Sámuel naplójában is olvashatjuk:

„Jun. 25. ment el Kassára, a Miskolczon béállott honvédeknek, több mint kétszáz főből álló első szállítmánya, a’ zsolcai töltésen levő nagy fáig, nemzetőrség; azontul pedig néhány válalkozott nemzetőrök kiséretében A’honvédseregbe…állottak be”

Szűcs Lajos akkori káplár pedig így írta le a zászlóalj Kassára indulását:

„A megalakult honvédszázadot Kassára kisérés végett Sütő János Duronelly Alajos nemzetőri hadnagynak adta át, kinek vezérlete alatt két káplárral, nemzetőrrel, azok között én is, mint egyik káplár kisértük és adtuk át a már ekkor több felföldi megyékből s városokból összetoborzott honvédekkel reánk várakozó Vitális őrnagynak”

Sajnos a zászlóalj létszáma még így sem volt teljes, sőt nagyjából csak a fele telt meg. Az aránylag kevés létszám felkeltette Batthyány figyelmét, ezért amikor elrendelte azokon helyeken a toborzás újra kezdését ahol már abbahagyták június 30-án, írt egy levelet a 9. zászlóalj parancsnokához is. Ebben közölte, hogy értesülése szerint

,,Nagyon válogatva fogadják be az egyéneket, és hogy egyáltalában nagyon lassan és hanyagul megy a toborzás…”.

Ezért Vitalis őrnagyot a toborzás vidékre való kiterjesztésére utasította. Batthyányi elrendelte a toborzások újrakezdését. Magassági mértéket 5’1’’-re leviszi. Ezt erősítette meg még Baldacci rendelete július 6-án, hogy a kis létszámú zászlóaljakat - ilyen volt a 9. honvédzászlóalj is - fel kell tölteni.

A kassai toborzóbizottmány azonnal reagált a miniszterelnök levelére, és megírták neki, hogy nem azért haladnak lassan a toborzással mert hanyagul állnak hozzá, vagy mert túl nagy lenne a rostálás a jelentkezők között, hanem a hatóságok közönye miatt. ,,az illető szomszéd megyék hatóságai az iránt kevés rokonszenvet tanúsítana, különösen Sáros és Szepes megyék, úgy ezekben létező királyi városok hatóságai, mindekkoráig egyetlen egy egyént sem küldöttek” Továbbá közölték, hogy nincs elég emberük a vidéki toborzás kiterjesztésére, de erre felkérték a hatóságokat. 

A jelentés szerint eddig csak a kassai, továbbá Borsod, Ung, Abaúj és Zemplén megyei újoncokból tudtak 479 főt felfogadni.

Abaúj megye is július 5-én a miniszterelnöki levél hatására feliratot küldött Mészáros Lázárnak, és panaszt tett arra, hogy a toborzás azért nem halad, mert Kassán túl magas a mérce. A felirat szerint: Nemcsak a más megyékből jött ifijakat nem fogadták fel, de a megyéjükből is ”a mozgó nemzetőrök közé bé állott és a megyei orvosaink által történt megvizsgálás után alkalmatosnak talált 31 ifijak közzül csupán négy ifijak vétettek be, a többiek pedig visszautasíttattak…”

Tehát a megyék próbáltak a másikra mutogatni, hogy miért halad rosszul a 9. zászlóalj toborzása. Ez alapján elmondhatjuk, hogy ennek vagy az volt az oka, hogy Sáros és Szepes megyék bizottságai nem voltak elkötelezettek a toborzás iránt, vagy mert Kassán esetleg túl nagy volt a rostálás.

Mindenesetre tény, hogy a 9. honvédzászlóalj létszáma ekkor még korántsem volt kielégítő, még a miskolci hadfogadónál felvett önkéntesekkel sem. 

Ezen önkéntesek nagy része: Borsod, Gömör, Heves és Alsó-Abaúj megyékből származott, Illetve mint egy a zászlóalj őrnagyának Zemplén vármegyének írt köszönő leveléből kiderül, ők is tevékenyen kivették a részüket a toborzásból. Ezen levél így szólt:

„Tisztelt Megyei Bizotmány! Már eddig is díszes számmal szaporították Önök Zászló aljunkat; mely hazánk iránti buzgó szeretetökért Önökhöz szíves köszönetem – vegyék hála – jeléül: melyet is azzal fogok még inkább nyilvánítani, hogy a Zászló aljamhoz küldöttek közül az alkalmasabbnak találtatandó egyéneket mielőbb kiképeztetni s rangra emelni fogom; -kérvén önöket továbbra is mennyire csak a körülmények engedik, hason díszes ifjakkal annyival is inkább, mivel még több mint 600 egyén zászlónk alá szükségeltetnek, s annak minél előbbi kiegészítését a Minisztérium sürgetvén, szaporázni még inkább buzgólkodni szíveskednének.

Szives köszönetem Önökhöz fogadják az tőlem honszeretetileg , s felhozott kérésemnek mielőbbi kiegészítésére nézve felejthetlen buzgalmokat, s honszeretetökben kikérve maradtam…”

Kassai bevonulásukkor nem kis meglepetést okoztak azzal, hogy a szabályszerű kék sisak helyett vörös sapkát hordtak. Vitalis őrnagy erre elrendelte a Miskolcon toborzott önkénteseknek, hogy cseréljék le vörös fejfedőjüket a szabályzatban megadott kék színűre. De ők arra hivatkozva, hogy többen vannak a kassaiaknál ezért ők cseréljék le fejdíszüket, továbbá, megkérték a zászlóalj parancsnokságot, hogy kérvényezzék a hadügy-minisztériumtól, hogy a 9. honvédzászlóalj ne kék hanem vörös sapkát hordhasson. Ezt a kérvényt végül Szemere közbenjárásával a minisztérium elfogadta, azzal a kikötéssel, hogy a zászlóaljnak a harctéren kell bizonyítaniuk kivételességüket. Ily módon lett a 

9. zászlóalj vörös-sapkás zászlóaljjá.

Miután a zászlóalj létszáma némileg nőtt, ezért 6 századra osztották őket be. Először is egyenlő arányban elosztották azokat a mesterségeket űző önkénteseket, akik létszükségesek voltak, hogy legyenek egy századba. Ilyenek voltak a csizmadiák és a cipészek, szabók és az ácsok. Amikor őket elosztották, utána magassági sorrend alapján jelölték ki az egyének számára a megfelelő századot. A legmagasabbak kerültek az 1. és a 6. századba, a közép magasak a 2. és az 5. századba, míg a legalacsonyabbak a 3. és a 4. századba.

A századokba való csoportosítás után a következő lépés az volt, hogy kinevezték az altiszteket. Ez úgy történt, hogy azokból, akik már ezelőtt is szolgáltak altisztként, illetve a jogászok, az ügyvédek és a szolgabírák közül jelölték ki az őrmestereket, századonként kettőt.

A századok vezetői pedig a következőképp alakultak:

1. század parancsnoka Elek Ferenc százados lett. Két tisztje pedig: Reider Péter főhadnagy és Major Dániel hadnagy lettek.

2. század parancsnoka Kálnoky Antal főhadnagy, míg beosztottja Schölkhorn János hadnagy volt

3. századot kapta Hollán Ernő százados, és tisztjei: Schönovitz Frigyes főhadnagy és Földváry György hadnagy

4. századot pedig Plitz János százados és Thuránszky István főhadnagy vezette.

5. század parancsnoka Mejács János főhadnagy és tisztje: Bernay Károly főhadnagy

6. század parancsnoka lett Rácz Sándor százados, alantos tisztjei voltak Henkler (Fülhegyi) Henrik főhadnagy és Hellman József hadnagy.

Június végén újabb tiszti kinevezésekre került sor Kassán. 25-én Vay Géza érkezett a zászlóaljhoz, akit később az 5. századba osztottak be. Július 7-én pedig kinevezték a zászlóalj három orvosát (Rosenberg Károly, Moretzki Farkas, Ilovay Pál), továbbá kinevezték a 2. századhoz Sándor Kálmán főhadnagyot.

Sándor Kálmán: honvéd őrnagy 1817-ben született Kissztricen (Trencsén m.) és ugyanitt halt meg 1886-ban. Vagyontalan nemesi származású magyar. 1835-től 1847-ig a 7. huszárezrednél szolgált főhadnagyként, majd kilépett. 1848. július 7-től főhadnagy a 9. honvédzászlóaljnál. Október 19.-én századossá nevezik ki. 1849. márciusától ideiglenes zászlóaljparancsnok. Április 25-én 3. osztályú katonai érdemjelet kap. Április 29-től őrnagy a 9. zászlóalj parancsnoka a világosi fegyverletételig. Aradon 16 évi várfogságra ítélik, 1950-ben kegyelmet kap.

Júliusban a zászlóalj megkapta a fegyverzetét, így végre megkezdődhetett az elméleti oktatáson kívül a fegyveres gyakorlatozás. Ez még épp időben történt, ugyanis július végén a zászlóalj megkapta a parancsot a hadügyminisztériumtól, miszerint a zászlóalj készüljön fel a délvidékre indulásra. Bár még azért jócskán hiányos volt a zászlóalj felszerelése és a létszáma is. Ekkor a zászlóalj létszáma 650 fő volt. Ezért Batthyány elrendelte, hogy augusztus elején kezdjék újra a toborzást Debrecenben, hogy a 9 honvédzászlóaljból hiányzó, mintegy 300 újoncot onnan pótolják ki.

Augusztus 4-én végre a zászlóalj elindult Kassáról a déli szerb határőrvidék felé, ahol ekkor már kisebb harcok is voltak. Augusztus 11-én elérték Debrecent, ahol 110 önkéntes csatlakozott a zászlóaljhoz (tehát sajnos a 300 fős létszámot nem sikerült elérni a debreceni toborzásnak), illetve egy tiszt is Kása Lajos hadnagy, akit a 4. századhoz osztottak be. Innen augusztus 14-én indultak tovább szekéren, és augusztus 20-án már elérték Temesvárt, ahol lőszerrel látták el az egész zászlóaljat. Még aznap este tovább indultak Fehértemplom felé és másnapra elérték Versecet. Majd megszállták Fehértemplom környékét.

(Folytatjuk...) 

Bibliográfia

19. századi magyar történelem 1790-1918, szerk.: GERGELY András, Korona Kiadó, Bp., 1998.

ÁRVAI Ferenc – RÓZSA György Gyula: Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc dokumentumai a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban, Miskolc, 1998.

AVERBUCH, R.A. : A magyar nép szabadságküzdelme1848-1849-ben, Akadémiai Kiadó, Bp., 1970.

Az 1848-49.évi forradalom és szabadságharc története, szerk.: HERMANN Róbert, Videopont Kiadó, Bp., 1996.

Az 1848-49-es I. magyar hadtest iratai I., szerk.: HAJAGOS József, Eger, 2002.

BONA Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49.évi szabadságharcban, Heraldika Kiadó, Bp. 2000.

BONA Gábor: Kossuth Lajos kapitányai, Zrínyi Katonai Kiadó, Bp., 1988.

Borsod és Miskolc 1848-1849-ben, naplók, töredékek, visszaemlékezések szerk.: DOBROSSY István, Miskolc, 1998.

Borsod Miskolcz 1848, szerk.: CSORBA Csaba, Miskolc, 1987.

Borsod vármegye, vármegyei szociográfiák, szerk.: CSÍKVÁRI Antal, Bp., 1939.

DEÁK István: A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben, Gondolat, Bp., 1994.

ERDŐDY Gábor: A magyar kormányzat európai látóköre 1848-ban, Akadémiai Kiadó, Bp., 1988.

GERGELY András: Egy nemzetet az emberiségnek. Tanulmányok a magyar reformkorról és 1848-ról, Magvető, Bp., 1987.

HERMANN Róbert: 1848-49: A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Bp. 2001

 „hírünk, nevünk virágozni fog” 1848-1849. A forradalom és szabadságharc dokumentumaiból szerk.: SZILÁGYI N. Zsuzsa, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 1998.

KOSÁRY Domokos: Magyarország és a nemzetközi politika 1848-1849-ben, História Könyvtár, Bp., 1999.

NEMESKÜRTY István: 1848-49 „Kik érted haltak szent világszabadság!”, Aquila Könyvek, Debrecen, 1998.

PUSZTASZERI László: Görgey Artúr a szabadságharcban, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1984.

SÁFRÁNY Mihály emlékiratai, Emlékirat Bizottság, Miskolc 1941

SCSERBATOV, Alekszandr Petrovics: Paszkievics Magyarországon, Európa Könyvkiadó, Bp., 1984.

Szabadság és halál 1848-49. Szem és fültanúk híradásai, szerk.: VARGA Domokos, Hét Krajcár Kiadó, Bp., 1998.

SZABÓ György: Egy honvéd köztüzér élete 1848-49-ben, Franklin-társulat

Szemere Bertalan és kora I., szerk.: RUSZOLY József, Miskolc, 1991.

SZENDREI János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata, IV.köt. 1800-1910, Miskolc, 1911.

SZEŐTS Sámuel naplója

SZŰCS Lajos: Hogyan és hol született a dicső 9-ik honvédzászlóalj egyik százada 1848 tavaszán? Borsodmegyei Lapok 1898. 35.sz.

URBÁN Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán, Akadémiai Kiadó, Bp., 1973.

URBÁN Aladár: Gróf Batthyány Lajos. Magyarország első alkotmányos kormányfője, Holnap Kiadó, Bp., 2007.