Ki ne tudná, ismerné a nagy rózsaszín épületet a Széchenyi és a Kazinczy sarkán? A városiak többsége azt is tudja, hogy hajdanán nagy hírű szálloda székelt benne. De mikor is volt ez? Mi történt a szállóval? Milyen nagy hírességek szállták meg benne? Ezekre keressük a válaszokat mai írásomban. 

Az 1702-es miskolci kötelkönyv szerint, - amelyben feljegyezték a város összes ingatlanát - a terület tulajdonosa egy bizonyos Szikszai "Kura" János, és benne italkimérés működik, melynek neve ,,Kura korcsma."

Az első hiteles leírást 1775-ben találjuk róla, ebből megtudjuk, hogy a korábbi épület már nincs meg. Valószínűleg leégett, de az is lehet, hogy csak elbontották. Mindenesetre az uradalom 1767-ben új épületet épített a régi korcsma helyére, de ez már fogadó volt, a javából. 

Öt szobás, külön konyhával és éléskamrával rendelkező, nagy pincés - melyben 14 hordó bor is elfér - ingatlan lett belőle. Hozzátartozik a telken lévő istálló, mészárszék és egy kis kamra. Az udvaron helyet kapott még egy zsindelyezett kocsiszín is. 

Az 1793-as uradalom összeírás emlékezteti az olvasót arra, hogy régen ,,Kura korcsma" volt a neve.

Az 1832/33-as összeírást nézzük részletesebben:

,,Három Rózsa uradalmi vendégfogadó.

Látható a Piacz utczában, kissé lejjebb az uradalmi boltnál, kiváló és forgalmas helyen, a 2748. telekszám alatt. Az épület jó anyagból szilárdan épült. Zsindelytető fedi, bár az utóbbi jelen állapotban némi javításra szorul. Ahogy az utczáról az épület kapuján belépünk, balról fapadlós és zsindelytetős járdán van a bejárat a konyhába. A konyhából van a nagyterem az ebédlőszoba. A konyhából van az ajtós lejárat a pincébe, az téglaboltozatos, s 18 gönczi hordó bor fér el benne. A kapun belépve jobbról van egy épület két szobával ahol a bérlő lakik. A konyhától jobbra van a sarkon egy hosszú keskeny éléstár, amely valaha bejárat volt az utczáról a ma is meglévő kiskapun át, ez azonban most állandóan zárva van. Ehhez az éléstárhoz csatlakozik két kisszoba a vendégek számára, mindkettő fapadlós, kétszárnyú ablakos, vasrácsos, fazekas kályhák. A másik rész is jó anyagból szilárdan épült zsindelytetős épület, mégis falai hibásak, állandó javítást igényelnek, tetője meghibásodott, meg is hajlott, tagadhatatlanul romlásnak indult. (...) Azután vele egy tető alatt van az istálló 16 ló számára, meg tüzifakamra, de az árnyékszéknek van átalakítva. Az istálló szomszédságában áll a kocsiszín (...) 6 kocsi számára."

A leírás mellé még érdemes megjegyezni, hogy a fogadó egy telken van négy magánházzal, ami nyilvánvalóan zavarja a vendégeket.

,,Amikor Kossuth Lajos 1840. aug. 16-án zempléni útjáról Pest felé ment megállt Miskolcon, S az összegyűlt miskolci polgárok előtt beszédet mondott, ez nem a mostani épület erkélyéről hangzott el - mint ahogy azt számos leírás véli -, hanem a régi fogadóból, amely előtt a szemtanú  jegyzetei szerint egy olajlámpa világította meg a hepehupás kövezetet. S itt volt akkor a gyorskocsijárat második megállója is."

Még abban az épületben, melyben Kossuth megszállt - és mely előtt szónokolt - 1851. októberében az új katonai és polgári kormányzó is tiszteletét tette. Albrech főherceg nagy hírű díszvendége volt a szállónak. Miután a főherceg távozott, a szálló neve Grand Hotelre változott. Egyébként is megjegyzendő, hogy a Három Rózsánk volt a legtöbbször nevet - és gazdát - cserélt miskolci vendégfogadó. 

A szállót mai formájában 1878-tól láthatjuk, amikor a mellette lévő telket is megvásárolván egy új, modern minden igényt kielégítő szállodát építettek a kis fogadó helyére.

A koronauradalom tulajdonjoga a városra szállt 1872-ben, akitől Szabó Gyula és Pilta Miklós vették meg. Az  épület szálloda időszaka alatt először és utoljára volt miskolci kézben. 48 000 forintot sem sajnálták rá Piltáék. Emeletes szállodát álmodtak a fogadó helyére, ami végül is megvalósult, de már mint Grand Hotel Stőgermayer. 1878. november 2-án volt az ünnepélyes megnyitó, melyen vendégek hosszú sora kígyózott.

,,Impozáns külsővel, reprezentatív belsővel, s a tervek szerint hosszú távon minden igény kielégítésére alkalmas 40 vendégszobával."

1881. szeptember 9-16 között a Grand Hotelt választotta szállásul Ferenc József, 1888. júniusában Rudolf trónörökös, pár hónappal később pedig Edward walesi herceg, aki akkor még - csak - az angol trón várományosa volt. Micsoda névsor! Tagadhatatlan, hogy ebben az időszakban már a Grand volt Miskolc első számú szállodája.

1887-ben egy Dresdner nevű úriember - Dresdner szálloda (1888) - lesz a bérlő, 1891 tavaszán Ment -  budapesti vendéglős 70 000 forintot  áldoz rá - veszi meg a  szállodát, melyet októberben bérbe vesz Seper István - Seper nagyszálló(1906) - a Tiszai pályaudvar kocsmárosa. Az üzlet jól megy, 1898-ban egy tehetséges üzletvezető kerül a bársonyszékbe, Böczögő József a Korona későbbi legendás vezetője. Ekkor kezdődik igazán a szálloda fénykora. 

Ami nem tart sokáig, mert 1907-ben már hanyatlásáról olvashatunk a fellelt forrásokban. Böczögő távozik a Koronához, ezután a Grand Hotel már csak másodhegedűs lesz a városon belül a szállodák versenyében. 

1910-ben megvásárolja Kepes Béla - Ke(é)pes szálloda (első világháború előtt) - vendéglős. Ez a vég. Az utolsó időszak következik. 1914-ben Kepes urat hitelezési csalás miatt lakat alá teszik, a szállodát bezárják. Volt még néhány hamvába holt próbálkozás, - a Horváth, Vámos, Fritz trió, de mindegyikük belebukott, illetve Xiffkovics Emil, Friedmann  Dávid - de vendéglátási funkcióját többé nem látja el az ingatlan. 

Az első világháborút nem élte túl, de nem úgy, ahogy ez háborúkban lenni szokott. Az épületben lakásokat alakítottak ki, a földszinti részen pedig vendéglátóipari egységek sorakoztak. A fent említett Friedmann-nék felújították, de szállodát már nem üzemeltettek benne.

Az 1929/30-as lakjegyzék már csak egy kávézót említ az épületben és ekkor már üzemel a később legendássá váló Kígyó gyógyszertár.

1934-ben pedig bérházzá alakították át. Ezt írta a Felsőmagyarország című lap 1934-ben:

,,Fényes fogadások, nagyszerű bankettek, híres bálok és hangversenyek színhelye volt a Három Rózsa vendégfogadó, amelyet szállodai minőségben halálra ítélt a gazdasági válság, s pár év múlva senki sem emlékezik rá, milyen fényes, káprázatos múltja volt a sarokbérház elődjének."

Kell-e ennél szebb nekrológ? Menner László tervei alapján a korszak legmodernebb, legszebb bérhazává alakították át. A Katona Lajos és fia cég végezte az átépítést. Földszintjén azóta is üzletek találhatóak, azóta is ott székel a Fehér Kígyó gyógyszertár, melynek berendezése a 19. századból való. 

1995/96-ban homlokzati felújítást kapott. Az utolsó felújítást 2006-ban Rostás László tervei alapján végezték el. 2009. márciusa óta védett műemlék státuszban szerepel. A legutóbbi renoválása óta városunk dísze, - csak ne menjünk be az udvarra - méltó "öltözetben" büszkén áll a főutca sarkán az egykor sok előkelő vendéget fogadó épületünk. 

Források:

Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és vendéglátás története 1745-1945

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2., 8.

Wikipédia

muemlekem.hu

borsodhonismeret.lapunk.hu

commonds.wikimedia.org

Wikiwand

stonedontwilt.blogspot.hu