A Diósgyőri vár Nagy-Miskolc meghatározó történelmi emléke. Ezen a csodálatos vidéken egymást érik az őskor emberének is otthont adó barlangok, a kristálytiszta folyóvizek. A gazdag állatvilág pedig évezredek óta ellátja az erre tévedt, vagy az itt hosszú távon letelepedő népek sokaságát. A vár építésének ideje a honfoglalás koráig nyúlik vissza - vagy valószínűbb, inkább a bronzkorig, az előttünk itt élő népek által  -, amit Anonymus is megerősít. A magyar nép előtt éltek itt szarmaták, jaguzok, szkíták, kelták, avarok, kunok. Az avarok és a hunok nevezték gyűrűnek, azaz győrnek a kör alakú földváraikat. A várral szemben elhelyezkedő Várhegyen - annak aljában - őskori település nyomaira bukkantak. Körülbelül 1000(!!!) darab paleolit penge, lándzsahegyek és állati csontmaradvanyok lapultak egy barlang rétegeiben. Ezen írásom Szendrei János és Czeglédi Ilona munkáin alapul elsősorban.

Forrás: Szendrei János: A Diósgyőri vár története

A vár helyéül szolgáló völgyben egy mészkősziklából álló domb emelkedett ki, melyet az egyik oldalán a Szent György forrás vize, a másik oldalán a Szinva-patak egyik ága ölelt körül. Ezen a sziklás dombon, ideális környezetben, egy jókora adag föld felhordásával épült az első földvár, amely minden bizonnyal kör alakú volt - ahogy fentebb említettem -, az elnevezéséből adódóan. 

,,(...) és tábort ütének a Heuyou-folyó mellett a Tiszáig és Emeudig és ott maradának egy hónapig. Holott is a vezér Bungernek, Borsu atyjának, nagy földet adott, a Tapolucea vizéről a Sauyou vizég, melyet Miskoucynak hínak, és adott neki egy várat, melyet Geurunak neveznek s azon várat fia Borsu a maga várával, melyet Borsodnak hínak, egy vármegyévé tette." - írja a 13. században Anonymus.

Ezen adatok szerint Győr vára már létezett a honfoglalás korában is - sőt jóval előtte is -, melyet a régészeti kutatások is megerősítenek. Bors vezér pedig Edelény mellett várat építtetett, amely a vármegye névadó vára lett. Érdekesség, hogy állítólag nem az építtetőről kapta a nevét, hanem ,,mivelhogy kicsiny vala és erős." 

Forrás: Czeglédi Ilona: A Diósgyőri vár

Az, hogy a Kárpát-medence lakossága szláv volt, azt ne "vegyük be" az akadémiai nézetet terjesztőknek. Voltak szórványosan szláv népek, de jórészt avarok lakták eleink bejövetelekor hazánk nagy részét. Kétségtelen azonban, hogy szláv eredetű lakosság is volt ezen a területen. 

Forrás: Szendrei János: A Diósgyőri vár története 

,,A honfoglalás ideje alatt s közvetlen utáni időkben épült ősmagyar várak is mind földerődök voltak, melyek kő- és bronzkori telepek fölé az avar rhingek módjára úgy épültek, hogy a körülötte lévő árkokat mélyítve, annak földjét a vár magasságának emelésére fordították, s hogy le ne omoljon facölöpöket és gerendákat vertek közé, vesszőkkel összefonták, agyaggal tapasztották, S végül gyeppel, gyepűvel fedték."

I. Nagy Lajos királyunk. Forrás: Szendrei János: A Diósgyőri vár története

Diósgyőr nevét számtalan változatban találjuk az évszázadok folyamán. Anonymusnál fordul elő először, Geurunak nevezi. Aztán 1248-ban Nagygyőr (ez különböztette meg Kisgyőrtől), 1261-ben Nagyvár, 1313-ban Geur, 1315-ben Győs Geűr, 1333-ban Geör, 1341-ben Gewr, 1366-ban Diosgwr, 1376-ban Dyosger, 1399-ben ismét Nagygyőr, 1416-ban Dywsgewr, 1471-ben Dyosgywr és Dyos Gywr, 1472-ben Diósgyewr, 1473-ban Dyosgyeor, 1478-ban Dyosgyer és Diósgyeör, 1504-ben Dyos Gewr. Érdekesség, hogy Rákóczi fejedelem Miskolcon tartózkodása idején Diós Gyűrnek írja. A Győr név egyébként a középkorban személy- és nemzetségnévként is szerepel az írott forrásokban. 

Forrás: Szendrei János: A Diósgyőri vár története

Az írott források a 12. századdal kezdődően találhatóak a várral kapcsolatban. A 12. század első harmadában a vár még az ősi Bors nemzetség kezén volt. Azonban a nemzetség éppen aktuális vezetője - aki a borsodi főispán is volt -, Bors főispán összeesküvést szervezett a regnáló királyunk, II. István ellen, mikor az betegen feküdt ágynak esve. Istvánt azonban kemény fából faragták és felgyógyult. Érthető módon a király nem volt elragadtatva a nemzetség vezetőjének cselekedetétől, ezért Borsot száműzte, majd a család ezen ágát jogaiktól megfosztotta. A várat elvette az ősi tulajdonosától és királyi birtokba helyezte. (Egy évszázaddal később a Borsok egy másik ága már ismét a király kegyeltjei közé tartozott.) A kezdeti földvárnak ekkor már nyoma sem volt. A vár terjeszkedett, a fapalánkokat és a vesszővel font karókat, faépítményeket lassanként felváltották a kőfalak, kőépületek.

Czegléd Ilona illusztrációja. Forrás: A Diósgyőri vár.

A szomorú végű tatárjárás idején - a Muhi csata után - IV. Béla királyunk valószínűleg ezen a környéken is menekült üldözői elől. A tatárok több forrás szerint elpusztították Miskolcot és a Győr várát, bár Miskolc esetében ez nem bizonyított. Az azonban biztos, hogy a lakosság a hegyekbe menekült, barlangok védelmét választotta rejtekéül. A Varga-hegy mellett található az Örömhegy, amely állítólag arról kapta nevét, hogy Miskolc és Diósgyőr lakossága ott ünnepelt, miután elvonult a tatár veszedelem, ott várták azt a pillanatot, hogy visszatérjenek otthonaikba.

Azért valószínű a Diósgyőri vár pusztulása, mert 1261-ben királyunk Nagygyőrt olyan földnek említi, amely Borsod várához tartozik, tehát erődítés nem áll Diósgyőrben, ami egykoron állt az elpusztult. 

Czeglédy Ilona illusztrációja. Forrás: Czeglédi Ilona: A Diósgyőri vár.

A 13. században - ennek is második felében - az Ákos nemzettség tűnik fel birtokosként, név szerint Ernye bán. A legenda szerint Ernye bán a friss lovát adta Béla királyunknak, hogy tovább tudjon menekülni, míg ő szembenézett az ellenséggel, ezért kapta jutalmul az uradalmat..

A bán ismét magasba emelte Diósgyőr zászlaját, külön uradalom központjává téve azt. Ő építtette fel újra a várat a tatár pusztítás után, ekkor a források sokáig új várként emlegették Diósgyőrt. 

Czeglédy Ilona illusztrációja. Forrás: A Diósgyőri vár. 

Ernye bán 1275-ben elhunyt. Fia, István, Kun László feltétlen híve volt, mellette nőtt fel. Később tárnokmester, 1299-ben pedig országbíró és nádorispán lett. Az Árpád-ház kihalása után pedig az volt a véleménye, hogy a király választásának joga szálljon vissza a nemzetre. 

,,Letört benne Szent István első magyar király vérének, fiú ivadékának, törzsének utolsó arany ágacskája s a megyés főpapok, főurak, a nemesség és Magyarország minden rendű-rangú lakossága érzé, hogy elveszté született urát, mint Ráchel a maga gyermekeit, keseregte halálát, - keresték kit találjanak utódjául a szent király véréből."

Aztán Vencel ellenkirály támogatóihoz csatlakozott, majd később Ottó bajor herceget is támogatta, aki szintén ellenkirály volt.

Így írt Szendrei János István nádorról:

,,István nádor, mint ember is kimagaslik kortársai közül. Bátor lovag, pompaszerető férfi, jó családapa és mély vallásos érzésű ember volt. Ő Diósgyőrt tette nemzetsége székhelyévé, melyet fejedelmi fénnyel építtetett ki, úgy hogy az később Visegráddal is vetekedik. Hét fia és két lánya volt, akikért nagyon sokat tett. Közel negyvenet tesz ki birtokainak száma, amelyekről tudomásunk van. Leányait jól kiházasítja."

Második fiának - Jánosnak - a cseh és lengyel királlyal rokon Bavarin herceg lányát adta nőül, a mennyegzőt a Diósgyőri várban tartották. Hazai - az Aba, a Barsa és a Rátót nem nagyjai - és külföldi előkelőségek társaságában. 1304-ben a középkor egyik legfényesebb lakodalmát tartották a várban.

,,egész sokadalma volt aranynak, ezüstnek és drága holmiknak, melyeknek hasonlója itt még nem látaték."

A feljegyzések szerint István nádor volt az alapítója a vár alatt található Urunk Szent Testéről - ,,Corpus Christi" - elnevezett pálos kolostornak és az avasi templom építésében is érdemei vannak.

Később meghódolt Károly Róbertnek, aki alispánként tartott igényt szolgálataira. A híres lovag, a nádor, 1315 körül hunyt el. Fiai - köztük a jól házasított János - elvesztették a várat, ugyanis a király elleni lázadásban a trónkövetelő mellé  álltak. Ezúttal Károly Róbert már  nem volt megbocsátó, mind vérpadra kerültek. 

Czeglédy Ilona illusztrációja. Forrás: Czeglédi Ilona: A Diósgyőri vár

Károly Róbert ezután a várat egyik leghűségesebb emberének, a Debreceni Dózsának ajándékozta. Az ő idejében nevezték először a vár alatti községet a sok diófa után Diósgyőrnek. 1325-től a Széchy család a vár ura, közülük a leghíresebb Miklós - aki a Dózsa unokáját vette nőül -, aki az olaszországi hadjáratok alatt segítette immár I. Lajos királyunkat. Még V. Orbán pápánál is járt követségben. A leghatalmasabb 14. századi főúri család volt a Széchy egyébiránt.

Károly Róbert királyunk 1320-ban feleségül vette a lengyel király lányát, Erzsébetet, így kettejük gyermeke a lengyel trón várományosa lett. (A fent említett I. Lajos.) I. Lajos ezért évente hosszabb időre Diósgyőrben rendezte be udvartartását. Buda és Lengyelország között félúton a céloknak megfelelt, közben felügyelhette a Zólyomi vár építését is.

1364-ben I. Lajos elcserélte a Széchyekkel Lendva várát és hatalmas uradalmát a diósgyőri uradalomra. Ez mutatja mekkora értéke volt akkor a várnak. Ekkor került az uradalomhoz Miskolc mezővárosa is.

A következő másfélszáz évben következik a Diósgyőri vár legfényesebb időszaka. Európai politikai szálak futnak össze termeiben, egész Borsod vármegye gazdasági és kulturális téren is rengeteget lépett előre. Nemcsak a közvetlen uradalom, hanem Miskolc, Muhi, Mezőkövesd és Keresztes települése sokat fejlődött ebben az időszakban. 

Természetesen a politikai okokon kívül a vidék szépsége, vadregényes hegyei-völgyei is meghódították Lajos király szívét, így ezután minden évben visszatért Diósgyőrbe élete végéig - kivételt az jelentett, ha a háborús tevékenysége ebben gátolta.

Így írt Diósgyőrről az akkori történetírók egyike, Fessler:

,,Ott a pisztrángban gazdag Szinva öntözte kellemetes völgyben, a sűrű tölgy- és bikkerdőnek közepette az ő áhitatos lelkületéhez méltó légkört talált, a túlvilági dolgok szemléletének szentelt hazai Pálos-rend remete magányában. Innen egy órányira Miskolc mellett állt a bencések tapolcai apátúrsága, mely akkortájt még istenfélő és tudós férfiakban bővelkedett volt. És másutt is fölhozza Mária királyleány atyjáról, hogy a diósgyőri völgyben, az őstölgyesek árnyékában, a hegyről lerohanó patak mellett, Szent Pál emelkedett remetéivel gyakori bölcs beszélgetésekbe mélyedt, elfeledkezve gondjairól, a földi méltóságról, a koronákról."

Nemcsak Lajos királyunkat igézte meg azonban ez a csodálatos vidék, később Kazinczy Ferenc és Petőfi Sándor is ámulattal írt a környékről.

Czeglédy Ilona illusztrációja. Forrás: Czeglédi Ilona: A Diósgyőri vár. 

1369-ben Lajos Diósgyőrből adományozott új címert Kassa városának. 1370-ben pedig Krakkóban lengyel királlyá koronázták, onnan Diósgyőrbe jött, immár lengyel uralkodóként. Itt fogadta a külföldi uralkodók gratulációit követeik által. Valószínűleg óriási "bulit" tartottak Lajosék a korona elnyerésének megünneplésére. 

Forrás: Szendrei János: A Diósgyőri vár története.

A Diósgyőri vár történelmének csúcspontja mégsem ez volt. Az 1381-el véget ért velencei háború győztes befejezése utáni békekötés aláírása Diósgyőrben történt. Ezt turini békekötés néven ismerjük, mely Magyarország, a genovai köztársaság, Carrara Ferenc páduai fejedelem, az aquileiai pátriarkátus s a velencei köztársaság ellenében köttetett meg.

Magát a békét Torinóban 1381. augusztus 8-án vitatták meg és egyeztek meg benne a felek, de az okmányokat szeptember 26-án Diósgyőrben hitelesítette uralkodónk.

 ,,Lajos és magyar tanácsosai Olaszország és Európa sorsa fölött határoztak, mert nemcsak a megalázott Velencéről volt itt szó, hanem Nápolyról is, s általában ettől a kérdéstől függött akkor egész keresztény világ nyugalma."

Forrás: Szendrei János: A Diósgyőri vár története

Ekkor már élete alkonyán járt Lajos. Élete utolsó évét is itt kezdte királyunk, hogy aztán 1382 szeptemberében már gyászolja őt a magyarság.

Hedvig és Mária, Lajos két lánya Lengyelország, illetve Magyarország királynéja lett, így megszűnt a két ország közötti unió.

Mária férje, - egyben Magyarország királya - Luxemburgi Zsigmond lett, aki jegyesével jót mulatott az ódon falak között. Mária rengeteg időt töltött Diósgyőrben, ahogy apja uralkodása idején is, és rengeteg kiváltsággal ajándékozta meg nemcsak Diósgyőrt, hanem a környező településeket. Tragikus sorsát azonban nem kerülhette el. 1395-ben lovával felbukott a budai hegyek között. Az állat alá került és - terhes lévén - a korai szülés alatt gyermekével együtt elhunyt.

A népnyelv nem feledte nevét, sokáig "Nagy Lajos király lányának vára"-ként nevezték Diósgyőrt. Állítólag Hedvig születésekor az apja mogyorófát ültetett annak a szép napnak az emlékére. 1935-ig élt a fa, csak akkor száradt el.

Zsigmond már nem volt annyira híve a várunknak, mint Lajos. Viszont 1411-ben egy nagyon fontos privilégiumot adott Miskolcnak. A szabad papválasztás jogát, ez a reformáció alatt kulcsfontosságú lesz a katolikus egyház elleni harcban. 1412-ben a Diósgyőr környéki erdőkben vadászgatott Zsigmond és Ulászló lengyel király. Zsigmond még ebben az évben, mint német-római császár innen irányította az újabb Velence elleni háború előkészületeit.

1424-ben második feleségének, Borbálának ajándékozta a várat és az uradalmat, mintegy 60 000 forint értékben. Borbála ezek után gyakran időzött várunkban, de csak dorbézolásai, kicsapongásai emlékét jegyezhetjük. A korabeli források "Ekebontó Borbála"-ként emlegetik, mint a ,,női nem elrettentő példáját." Tőle ismerjük az egykori várnagyok neveit is, akikkel valószínűleg "összeszűrte a levet." Később a történeti kutatások cáfolták a házasságtörő mivoltát egyébként. Mindenesetre Zsigmond utódja, Habsburg Albert elveszi az uradalmat 1439-ben Borbálától és nejének, Erzsébet magyar királynénak adja azt.

A vár romjai 1860-ban. Forrás: Szendrei János: A Diósgyőri vár története.

A királyok sorában Mátyás következett, aki szintén egy európai műveltségű király volt. Ekkor már politikai események nem zajlottak a várfalak között, azonban ő is sokat tartózkodott itt és akárcsak Lajos, a környék nagyon művelt szerzeteseivel is sokat elmélkedett. Természetesen ő is feleségének - vagyis menyasszonyának - Podjebrád Katalinnak ajándékozta 1461-ben a várat, és az uradalmat.

Aztán Aragoniai Beatrix kapja azt a második felesége jogán, szintén jegyajándékul. Beatrix ügyes asszony volt, Mátyás halála után is birtokában maradt az uradalom. Talán Mátyás volt az utolsó magyar király, aki a Diósgyőri várban járt.

Ebből az időből valók az első feljegyzések arról, hogy Diósgyőr közelében egy vadaskert is található.

Beatrix még egy pár évig ura maradt Diósgyőrnek, próbálta "elvetetni" magát Mátyás utódjával "Dobzse" Lászlóval. Ez végül nem sikerül a fondorlatos asszonynak. 1502-ben II. Ulászló király feleségének, Anna királynénak adományozza a várat - jegyajándékul, szokás szerint.

Forrás: Szemdrei János: A Diósgyőri vár története

Következő királyunk, II. Lajos 1519-ben pallosjogot adományoz Miskolc városának. Szívén viselte az uradalom sorsát, bár személyesen valószínűleg sohasem járt nálunk. Folytatta a sort, 1522-ben feleségének, Mária királynénak adományozta az uradalmat. 

1521-ben a diósgyőri alvárnagynak miskolci előnévvel nemességet adományozott. 

,,Üdvözletünket és királyi kegyünket küldjük néked, Kormossy Tamás, diósgyőri várunk alvárnagyának és jegyesének Apollóniának. (...) A kormányzás nehéz gondjai között sokkal jobban esik nekünk, ha nem a királyi hatalmunk iránti félelemtől, hanem szeretettől és hűségtől könnyezve kormányozhatunk."

Sajnos Kormossy uram nemesi háza csakhamar megszakadt, gyermektelenül halt meg...

Az 1526-os mohácsi nemzeti tragédia után a háromfelé szakadó országból II. Lajos felesége, Mária menekülni kényszerült. A várat Pempflinger Sebestyén vármegyei főispánra bízta. A Pempflinger család Sebestyén lányának, Orsolyának köszönhette felemelkedését, aki Mária királyné udvarhölgye volt.

Mária még az 1540-es években is igényt formált Diósgyőrre, de Ferdinánd király rá sem hederített ebben kérésében sem.

Forrás: Szendrei János: A Diósgyőri vár története

A 16. század közepére a három felé szakadó Magyarországért folytatott harc során magánkézbe kerül a diósgyőri uradalom. Az ország sajnálatos helyzetében tulajdonképpen végvári szerepet töltött be a vár. 1536 környékén Szapolyai János király elfoglalta a Pempflinger Sebestyén által védett erődöt, majd Balassa Zsigmondnak adományozta, akit sebtiben ki is nevezett diósgyőri várnaggyá és borsodi főispánná.

1540-ben - miután elhunyt János király - Ferdinánd király hűtlenségi perbe fogta Balassát, aki nem volt rest, hűségesküt tett Ferdinánd mellett is. Ennek fejében rá és feleségére, Fánchy Borbálára szállt 20 000 magyar forint kifizetésének fejében a vár haszonbérlete, amely tulajdonképpen addig is az övé volt.

Balassa és felesége, Fánchy Borbála kegyetlenkedései nem ismert határokat. Sajnos sok zavaros történet kering róluk - például valahol azt is olvastam, hogy Borbála asszony első férje Pempflinger Sebestyén volt -, így nehéz tisztán látni helyzetet.

A miskolci bíró elrablása című írásomban már leírtam a Borbála asszony és a miskolci Iszkora Márton bíró között történt affért. Ők és embereik pusztították el a szentléleki kolostort, illetve a tapolcai apátságot is, azért, hogy földjüket növeljék.

Miután Balassa meghalt, felesége még évekig sanyargatta uradalmát és főleg Miskolcot, kiket nem engedett református hitre térni, mert a katolikus vallást gyakorolta. Ő szakította ki a mindszenti egyházat az avasi templom részéből, illetve miatta állt parlagon az avasi egyházi intézmény, mert nem engedte újjáépíteni. Balassáné halála után az uradalom ismét királyi birtok lett.

Talán az első várábrázolás a Bécsi Képes Krónikából, 1312-ből - egyes források szerint ez a vár nem Diósgyőr, hanem Kassa.

Találtam egy - úgymond - leltárt, hogy ebben az időben - 16. század - mely jószágok tartoztak a diósgyőri uradalomhoz:

• Diósgyőr város, 109 jobbágytelek és 8 zsellér,
• Kápolna, 25 telek,
• Radistyán, 14 egész jobbágytelek, 12 elpusztult,
• Bábony, 13 egész és két féltelek, 12 zsellér,
• Parasznya, fél jobbágytelek, 11 zsellér, 6 elpusztult, 
• Csaba, egész jobbágytelek 9, zsellér 4,
• Kisgyőr, 12 egész jobbágytelek, 12 fél jobbágytelek, 13 zsellér, 3 puszta,
• Petri, 4 fel jobbágytelek, 9 zsellér,
• Varbó, 22 jobbágytelek, 20 fél jobbágytelek, 3 zsellér, 4 elpusztult,
• Miskolc, 244 jobbágytelek, 24 elpusztult, 74 zsellér,
• Muhi, 80 egész jobbágytelek, 49 féltelek, 20 puszta,
• Mezőkövesd, 92 egész jobbágytelek, 36 zsellér, 16 puszta
• Keresztes, 79 egész jobbágytelek, 27 zsellér,

1563-ban a király ismét magántulajdonba akarta adni a várat, de az uradalom tiltakozott ellene és ragaszkodni szeretett volna a királyi tulajdonláshoz.

Miksa király azonban 1564-ben ismét magánkézbe adta a várat, 63 000 forintért Perényi Gábornak, ő pedig ,,szerelmetes feleségének", Országh Ilonának adta végrendeletében.

Ilona halála után testvérére, Borbálára szállt a vár és az uradalom, ezáltal Török Ferencre, Hunyad megye örökös főispánjára, aki nem mellesleg a híres törökverő Török Bálint fivére.

Később Török Ferenc halála után Borbála Geszthy Ferenc felesége lesz. Geszthy vitéz ember volt, többször győzedelmeskedett török seregek, rablóhadak fölött, a várban testvérét is maga mellé vette kapitányként. 1588-ban pedig Rákóczi Zsigmond egri várnaggyal és katonáival együtt Szikszónál egy nagyobb török sereget vágták le, gazdag zsákmánnyal tértek vissza Diósgyőrbe.

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

Török Ferencnek két lánya volt, ők örökölték az uradalmat apjuk jogán. Egyikük Bedegi Nyári Pál felesége lett, másik lánya pedig Homonnai Istváné (Eufrozina). Ők ketten birtokolták az uradalmat ezután. Nem sokkal voltak jobbak, mint a híres-hírhedt Balassa család tagjai a leírások szerint. 

A várudvar feltárása 1934-36. Forrás: Czeglédi Ilona: A Diósgyőri vár.

1596-ban Mezőkeresztesnél csatát vesztettek a magyar seregek, így egész Borsod vármegye török fennhatóság alá került. Diósgyőr, Ónod és Szendrő maradtak meg bástyaként, vagy "szigetként" a török tengerben.

A menekülő magyar seregből Diósgyőr védelmét kereste Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem, Kornis Gáspár és Huszár Péter társaságában. De itt töltötte az éjszakát oltalom reményében Báthory István, Thurzó György, Czobor Mihály és a fent nevezett Bedegi Nyáry Pál is.

A keresztesi csata után véglegesen megpecsételődött megyénk sorsa. Az ország ezen vármegyéjében is véglegesen pusztulás lett az úr. Számtalan település ebben az időszakban szűnt meg, a törökök pusztítása, fosztogatása és kegyetlenkedése miatt.

Amikor a törökök azt mondják, hogy mi mekkora pajtások vagyunk, ne felejtsük ezt el! Óriási tévedés az, hogy a törökök mellett milyen szabadon élhetett mindenki. Magyarország nemzetiségi viszonyai véglegesen a török rabiga alatt változtak meg. A Habsburgok még rátettek erre a kezdődő megosztottságra és utána az út végén már ott derengett Trianon rémképe. 

A magyar hadak maradékát üldöző török seregek Miskolcot és Diósgyőrt teljesen feldúlták. Ekkor égették fel Muhi városát is. Állítólag a legnagyobb mészárlást kékmezőn rendezték, magyarok hullái borították az egész környéket. Később ezt régészeti kutatások cáfolták.

Forrás: keptar.oszk.hu 

Diósgyőrből,  illetve Miskolcról a megye székhelye átkerült először Szendrőbe, majd Aszalóra. A Diósgyőri várat mindösszesen 30 gyalogos és 20 lovas védte ekkor, ráadásul az uradalom nagyobb városai, mint például Mezőkövesd, Keresztes vagy Miskolc teljesen parlagon hevertek. A vármegye segítségét kérték. A megye pedig el is rendelte a vár kijavíttatását, mivel a vár is sérült a dúlás alatt.

Ezután folyamatosan születtek a rendeletek a vár kijavítására, felújítására. Sok város adott ingyenmunkásokat a feladat elvégzésére. Azonban hiába a folyamatos rendeletek sokasága, a vár még 1631-ben sem volt kész állapotban. 

A Diósgyőri vár a régi papír kétszázason. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

Egy 1638-ban született újabb rendelet beszámol arról, hogy a Diósgyőri vár továbbra sincsen védhető állapotban, ezért további erősítésére ad parancsot. A rendelet arra is figyelmeztetett, hogyha a török elfoglalja ezt a várat is, akkor a Felvidéken szabadon pusztíthat, megvetheti a lábát. Arra kéri a vármegyét, illetve a tulajdonos Nyári családot, hogy vagy javítassa ki vagy romboltassa le, a török ne tudjon befészkelni benne.

Ekkor a Nyári család leányági öröklés okán a Haller család birtokában került a vár. Haller Sámuel a vár kapitánya. Sámuel úr egyébként nem járt túl jól, egy portyázó sereg élén a törökök meggyilkolták 1643-ban.

Közben a vár felújításán folyamatosan dolgoztak. Tegyük azért még hozzá, hogy Diósgyőr hadászatilag nem volt jelentős erősség, azonban a török portyázó seregek ellenőrzésére és a rend fenntartására alkalmas volt. 

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport 

1644-ben Kassa Rákóczy György pártjára állt, ezután Diósgyőr is kitűzte György zászlaját, 1648 végén azonban ismét visszakerült a császáriak kezére. 1655-ben Papp János főkapitány vezetésével már 150 lovas és 250 gyalog állomásozott a várban.

Lorántffy Zsuzsánna pedig 1660-ban a vár javítására 10 000 forintot hagyott a végrendeletében. 

Érdekes jelenet játszódott le 1650-ben, amikor a törökök váratlanul megtámadták a Diósgyőri várat. A katonák a szőlőkben békésen kapáltak. A seregdob hívására lélekszakadva rohantak a vár megvédésére és öldöklő küzdelemben végül a törököt elűzték a vár alól. Azonban Rákóczy László emberei kint maradtak és meglapultak a cserjésben. Ezért ,,vitézi életet soha többé nem élhetnek". A várból kiűzték őket. ,,Gyalázatos szidalmak közepette" az egész város gúnyolódásának kitéve hagyták el a diósgyőri uradalom területét. 

A vár képe a majdani teljes rekonstrukció után, azonban jelenleg úgy tűnik nem ez a kivitelező nyert, hanem a zöld tornyú változat. Forrás: kiralyiudvar.lapunk.hu.

A sok rendelet ellenére a vár állapota tovább romlott. ,,Az őrség 1661. okt. 4-én értesítette a vármegyét, hogyha a várat rövidesen nem  hozatja védhető állapotba, kénytelenek lesznek megszökni." 1665-ben pedig azt kérte az őrség, hogy inkább adhassa meg magát a töröknek és fizessen nekik adót, mintsem bizonytalanságba legyenek, mert a várat ebben az állapotban nem tudják megvédeni.

A két esemény között, 1662-ben német katonaságot helyezett el a megye a várban, de a lakosokkal annyira nem békültek, hogy kénytelenek voltak a magyar őrséget visszahelyezni.

1669-re csak elkészültek a felújítással, sőt, már egy kis templom építésére is gondoltak, azonban az erődítés helyzete nemsokára rossz irányba változott, nemsokára elvesztette hadászati értékét.

Forrás: szekelykert.hu

1673-ban vegyes magyar-német őrség volt a várban. Bujdosó kurucok a magyarokat meggyőzték, hogy adják át a várat. Ebbe a magyarok belementek és a németeket sértetlenül Kassa felé irányították. Azonban egy csapat utánuk eredt a várból és a Bodó-völgyben levágták őket, egyedül egy öreg német tudott Kassára menekülni. Nagyon megdühödött erre a kassai császári parancsnok és Telekessi kapitány vezetésével egy 1500 fős sereget küldött Diósgyőr ellen, ostromágyúkkal és egyéb felszerelésekkel felvértezve őket.

Amikor az ostrom során a vár egyik kapuja már az ostromlók kezén volt, a bentiek elengedték Korláth kapitányt - a várnagyot -, 7 papot és egy jezsuitát, akiket eddig a börtönben tartottak fogva. Ekkor kitűzték a fehér zászlót.

Azonban Telekessi csak abban az esetben volt hajlandó elfogadni a megadást, ha a főbűnösök lakolnak. 15 volt császári katonát kivégeztek, sokakat a Tokaji vár börtönébe zártak. A vár őrségéhez csatlakozók nagy részét elengedték büntetlenül, ez 170 embert tett ki.

A vár védműinek egy részét lerombolták, alkalmatlanná tették hadászati szempontból és a harangjait is magukkal vitték Kassára. 

Forrás: elmenyterkep.hu

Ezzel ellentétben 1679-ben bujdosó kurucok dúlták fel Diósgyőrt úgy, hogy csak évekkel később tudtak lakosai visszatérni lerombolt házukba, addig Miskolcon kaptak menedéket.

A Haller család tagjai továbbra is a vár urai voltak. Báró Haller Sámuel még 1702-ben is a várban lakott. A kincstár a Haller családtól az uradalom egy részét megvásárolta, majd Erdődy Gábor püspöknek és gróf Buttlernek adta zálogba.

1704. január 14-én Rákóczi seregei Miskolcra érkeztek. Haller nem volt otthon, éppen Kassára utazott. A Haller család osztrák oldalon állt, ezért a kurucok körülvették a várat, az őrséget lefegyverezték és szabad rablást tartottak bent. Sámuel úr felesége, Barkóczy Júlia parasztruhában próbált menekülni a várból, de nem jutott ki, ezért a vizesárokban lapulva várta meg, hogy a kurucok távozzanak az erődítésből. 

1715-ben III. Károly királysága idején kerítettek sort a Haller család diósgyőri birtokperére. 

,,Ő Felsége hozzájárulásával az határoztatott: hogy a diósgyőri vár és fekvő jószágok birtokát, amelyeket különben a kir. fiscus a Haller család kezéből bíróilag vett át, mindkét részről helyezzék vissza abba az állapotba, melyben a legközelebb lecsillapított mozgalmak előtt volt. (...) "

Forrás: kepguru.hu

Mária Terézia 1755-ben elzálogosította a várat - 16 évre - Grassalkovich Antalnak, utána pedig a Magyar királyi Pénzügy, majd a Pénzügyminisztérium veszik át.

Eddig a vármegye főispánja egyben a vár várnagya is volt és a várban lakott, most a Piac utcai házába költöztek Miskolcra, mert a vár már nem volt lakható. 1727-től pedig az újonnan épült Vármegyeháza lett az otthonuk.

III. Károly 1739-ben feléleszti a pálos rendet Diósgyőrben, melyet 1782-ben II. József rendelete végleg feloszlat.

1847-ben a vár romjai között sétált Petőfi Sándor és az Alkony című versét ezen falak között írta meg.

A 19. században a vár gyakorlatilag kőbányaként használatos, amíg a kormány körül nem kerítette.

Ebben a században kezdődtek a vár régészeti feltárásai. Nevezetesebb ásatások 1820, 1881, 1890-es évek, 1894, 1921-22, 1934, 1936, 1945 között voltak. A vár romjainak megőrzésére, az épület egészének megóvása, tudományos komolyabb kutatására csak 1945 után került sor.

1960-ban teljes helyreállítási koncepciót készítettek, bár ebből nem lett semmi sem. A 2010-es években kezdődött a vár nagyszabású rekonstrukciója, melynek következő fázisban a vár régi pompájában ragyoghat.

Forrás: diosgyorivar.hu

A vár leletei között említést érdemel a ,,Diósgyőri Madonna" néven ismert márványoltár, mely két darabban került elő, illetve a jelenleg az avasi templomban található ,,Diósgyőri stallum" - kóruspad - is. 

Miskolciaknak és nem miskolciaknak is érdemes ellátogatni a várba, nem csak a gyönyörű látványáért és a pazar berendezéséért, hanem a körítésért is. A múzeum munkatársai hatalmas lelkesedéssel és nagy szakértelemmel, korhű ruhákban, nagy színészi játékkal mutatják be a vár ékességeit. 

Források:

Szendrei János: A Diósgyőri vár története

Ipolyi Arnold: A kunok apátfalvi apátsága

Fessler: Die Geschichte der Ungern

Wenzel Gusztáv: Diósgyőr egykori történelmi jelentősége

Országos levéltár

Wikipédia

nevezetesfak.hu

Borovszky Samu: Borsod vármegye története

Brósz Károly: A Diósgyőri vár történetéből

Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata I-IV.

ifj. Dümmerling Ödön: Diósgyőr vára

Kamera Kabos: Erne bán és fiai

Wikipédia

hellomiskolc.hu

Czeglédy Ilona: A Diósgyőri vár

Marjalaki Kiss - Leszih - Vákár: A Diósgyőri vár

pazirik.hu

mindenamieger.hu

egykor.hu

itthon.hu

A Miskolc a múltban facebook csoport képei

diosgyorivar.hu