A mai napra két szerelmes történetet hoztam nektek. Az első egy elrabolt magyar lányról szól, aki az egri pasa háremébe kerül, a másik pedig egy szegény erdész lányáról, aki Mátyás királlyal kerül bizalmas viszonyba.

Korabeli lovaspárbaj. Forrás: napitortenelemforras.blog.hu

Az egri pasa legszebb háremhölgye a Diósgyőri várban

Az egri pasa háreme birodalom-szerte híres volt, csak a legszebb lányok kerülhettek be a kiválasztottak közé. Féltette is őket Mehmed, védelmüket egy kisebb eunuch sereg látta el.

1643-ban járunk, amikor a török uralom ideje alatt Magyarország lakossága rengeteg szenvedést élt át. Ezalatt a másfél évszázad alatt borult fel teljesen országunk etnikai térképe, ez volt az egyik nagy lépés a tragikus végkifejlet, azaz a Trianon felé vezető úton. Rengeteg település tűnt el a térképről ekkor, lakosai vagy elköltöztek a biztonságosabbnak vélt nagyobb városokba, vagy egész egyszerűen lemészárolták őket a kalandozó török csapatok. Borzasztó százötven év volt, a magyar történelem egyik legszomorúbb időszaka...

Az ország területén három uralkodó osztozott, Borsod vármegye és települései sok esetben mindháromnak adóztak, pedig megyénk hivatalosan - nagyrészt - a magyar királyság területéhez tartozott. Török részről az egri pasa volt az adók behajtója.

Hallerkői Haller Sámuel gróf, Diósgyőri várnagya, az uradalom birtokosa sokat bosszankodott a magas adók miatt. Ráadásul, ahogy említettem, sokszor mindhárom uralkodó (I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem, III. Ferdinánd magyar király és Ibrahim, török szultán) próbálta behajtani rajta azt. Jó katona és daliás férfi volt Haller gróf, azonban még legényemberként élt, nem nősült meg, noha már deresedett a szakálla. Hat évvel ezelőtt még egy csodaszép miskolci lányba, Szepessy Zsófiába volt szerelmes, aki az egyik Miskolcot ért török csapás során tűnt el. Noha holttestét nem azonosították, soha nem hallottak felőle a továbbiakban. A csapás során nemcsak a fél város, hanem a Haller-kúria is leégett, valószínűleg az épület falai között lelte halálát Zsófia, akit a megye legszebb lányai között tartották számon. A gróf azóta nem talált olyat, aki a szívében a szerelme helyébe lépett volna.

Ezzel szemben az egri pasa, Mehmed nagy rajongója volt a női nemnek – vagyis inkább a női igennek -, a háremhölgyeinek fényűző életet biztosított. A birodalom minden pontjáról kerültek ide a lányok, akiket, mielőtt a pasa közelébe kerültek volna gondos nevelésben részesítettek. Megtanulták a török nyelvet, vallási leckéket vettek, sőt, a testi szerelem rejtelmeibe is bevezették őket - természetesen csak elméletben, hiszen a hölgyekkel csak a pasa létesíthetett viszonyt.

Mehmed Ibrahim szultán egyik kedvenc hadvezéreként rengeteg magyar életet oltott ki a harcmezőn vagy számtalan párbaja alkalmával. A pasa hölgyei között volt egy, akit a legjobban szeretett. Nemrég került a háremébe egy barna hajú, piros arcú, fekete szemű szépség, aki mindig jókedvű volt, ezért is kapta a Hürrem nevet. Mehmed őrülten féltékeny volt rá, még az eunuch-okat is szemmel tartatta. Az egri udvarban is tudta ezt mindenki, hiszen az is veszélyben volt, akinek a tekintete rátévedt a szépséges hölgyre azon kevés alkalmak egyikén, amikor mutatkozott.

- Hölgyeim közül a legszebb rózsaszál vagy, Hürrem. Nem bírnám elviselni egy férfi lopott pillantását sem. Aki ezt megteszi, halál fia! - mondta Mehmed.

A pasa sokat járt a Bükkben csapatai élén, sokat raboltak, fosztogattak a környéken. Egyik alkalommal egy különleges helyre kerültek. A mai Miskolctapolca területén megtalálták a bencések egykori fürdőjét - persze romokban. A rengetegbe merészkedve pedig két, egykori földvár maradványait is felfedezték. A pasának nagyszerű ötlete támadt: itt építi fel Hürrem titkos búvóhelyét, itt fogja elrejteni a világ elől a szerelmét. Így is történt. A fürdő újjáépült, a földvár is megújult. A pasa 300 török katonát hagyott Hürrem őrzésére. A Leányvár ismét egy hölgynek adott menedéket. Azért ismét, mert a legenda szerint a tatárjárás idején sok felvidéki hölgy és leány keresett itt menedéket a vérszomjas tatárok elől. Ezúttal azonban csak egy hölgyet oltalmazott a többszáz katona. Mehmed pasa pedig szorgalmasan látogatta Hürremet, kinek mosolya mindig vidámságot hozott a szívébe.

Fotó: varak.hu

Egerben elterjedt a pletyka, hogy a pasa valahol a Bükkben rejtegeti kedvenc háremhölgyét - nem mintha a legtöbb halandó látta volna valaha a szépséges leányt. Természetesen Diósgyőrbe és Miskolcra is eljutott a pletyka, sőt, sokan látni vélték a szépséget, ahogy nagy kíséretével együtt a környékbeli erdőkben sétált. A török szépség híre a Diósgyőri vár katonáihoz is eljutott. Gróf Haller Sámuel várnagy a saját szemével akarta megnézni a hölgyet. Ezért két legjobb emberével - Németh Sándor hadnaggyal és Paulovics Zsolt tizedessel - kilovagolt Tapolcára, és az erdőben meglapulva várta a szépség megjelenését. A távolból török vezényszavakat hallottak - már közeledett a csapat. Nagy kísérettel érkezett a pasa szeme fénye, éppen a fürdőbe tartottak.

- Na, most megnézem magamnak ezt a nőt - mondta Haller. - Lássuk csak, ott jön közepén három rabszolga között. - Neeem, ez nem lehet! - szinte felordított döbbenetében, amikor meglátta a lányt. Az eszét vesztett gróf azonnal oda akart rohanni a török csapathoz, a két társa fogta vissza.

- Ne őrülj meg Sámuel, mi bajod van? - kérdezte Németh.

- Engedjetek el! - kiáltotta Haller. - Oda kell mennem! Szerencsére a két derék katona erősen tartotta várnagyát. A kíséret végre elment, Sámuel lecsillapodott.

- Mi történt veled? Megőrültél? Meg akarsz halni? - kérdezte Paulovics. - Nem, nem őrültem meg. Ő volt az, értitek? - felelte a várnagy.

- Ki? Ki volt az? - kérdezte Németh.

- Hát Zsófia, Szepessy Zsófia! Biztos vagyok benne! - kiáltotta a gróf.

- Na ne..., csak a képzeleted játszik veled Sámuel. Zsófia meghalt. Ez egy török háremhölgy. Biztos csak nagyon hasonlít rá.

- Nem, egészen jól láttam az arcát, ő volt az a fátyol alatt. Meg kell őt szöktetnem! - mondta elgondolkodva Haller.

Alig tudták meggyőzni a katonák a várnagyot arról, hogy visszamenjen velük a várba. A gróf egész éjszaka csak forgolódott az ágyában, nem jött álom a szemére. Mindig Zsófia járt a fejében. De tényleg ő volt, vagy csak a képzelete játszott vele? Nem, nem. Ismerte annyira Zsófiát, ezer nő közül is megismerte volna. Holnap elmegy és megszökteti a fogságából.

Másnap ismét Németh és Paulovics tartott a várnaggyal. A lovakat ott hagyták, ahol a fák között lapultak a múltkor. Ezúttal egészen a fürdő kerítéséhez közel találtak búvóhelyet. Hürrem és kis csapata hamarosan megérkezett.

- Rettenetesen sokan vannak, Sámuel! - mondta Németh.

- Legalább ötven katonát látok - szólt hozzá Paulovics.

- Megnézzük mennyire éberek a katonák, mikor tudunk Zsófia közelébe férkőzni - jelentette ki Haller.

Hürrem tényleg rászolgált a nevére, most is mosolygott. Valóban, csodaszép lány volt a pasa kedvence. És mostmár a gróf sem kételkedett magában, biztos, hogy az egykori szerelme van a fátyol alatt.

- Igazad van Sámuel, ez tényleg Zsófia. De vajon emlékszik-e még az előző életére, emlékszik-e még rád? - kérdezte Paulovics.

- Hamarosan kiderül - mondta Haller.

Egy kis kőépület állt a fürdő mellett. Oda ment be Hürrem, a két szolgája azonban kint maradt, két őrrel egyetemben. A katonák egy másik épületben táboroztak le, illetve négyen egy kisebb toronyból figyelték a környéket. Láthatóan nem számítottak ellenállásra, unottan nézelődtek, vagy a tájban gyönyörködtek. Sámuel észrevétlenül mászott át a kerítésen, a kis ház ablakán pedig könnyen bemászott.

Forrás: varak.hu

Ott öltözött a lány, éppen a fátylat vette le az arcáról.

- Zsófia! - kiáltotta a gróf. A lány nem mondott semmit, csak két könnycsepp csordult le az arcán. Megölelték egymást és percekig csak álltak némán, egymást karolva.

- Sámuel - mondta végül a Zsófia. - Te hogy kerülsz ide? Hogy találtál rám?

- Azonnal felismertelek. De te mesélj nekem, hogy lettél Hürrem?

- Hosszú történet, majd egyszer elmesélem - mondta a fejét lehajtva a lány.

- Gyere Zsófia, szökj meg velem, itt az alkalom!

- Nem, nem lehet, Mehmed őrülten féltékeny. Megkeres téged, és felégeti az egész környéket.

- Ne félj, én már mindent kitaláltam. Nem kell keresnie. Itt hagyunk neki egy levelet - mondta Haller és azzal az asztalra tett egy pecsétes levelet, melyet a pasa részére írt előző este.

A fiatalok percek alatt eltűntek az erdőben. Amikorra a katonák észrevették Hürrem eltűnését már félúton voltak a menedék, a Diósgyőri vár felé. Aznap este látogatóba érkezett Mehmed a kedvenc háremhölgyéhez. El lehet képzelni, milyen dühös volt, amikor bejelentették neki Hürrem eltűnését. Négy katona feje hullott a porba ennek köszönhetően.

Sámuel levelét természetesen átadták nekik. A várnagy a levélben elmondta neki azt, az ő műve a szöktetés. És azt is, hogy három nap múlva, pontban délben a vár mellett fogja várni a pasát. Párbajt vívnak a szerelem nevében. Mehmed hangos nevetésben tört ki a levél elolvasása után és ezt mondta:

- Mit gondol ez a gyaur kutya? Tudja kivel áll szemben? A vérével fogok koccintani a párbaj estéjén, a Diósgyőri várat pedig a földdel teszem egyenlővé.

Mostmár nem csak Szepessy Zsófiának és Haller Sámuelnek volt nagy a tét, hanem a diósgyőri uradalom lakói is aggódhatnak rendesen...

A szabadulás éjszakáján sokáig beszélgetett Zsófia és Sámuel.

- Mi történt veled azon a szomorú éjszakán? - kérdezte Haller.

- Arra emlékszem, hogy amikor felkeltem már lángolt az egész ház, az ajtón is becsaptak a lángok. Menekültem volna, de amikor az udvarra értem törökök rontottak be a kapun. Egy kis martalóc csapat a kúriánkba tört be. Biztosan tudták, hogy gazdag családról van szó. Mikor engem megláttak, meg akartak ölni. De aztán valami vita támadt köztük. Ekkor hátulról leütöttek és a többire nem emlékszem. Rögtön Egerben vittek. Nem bántottak. Megvizsgált egy orvos is, hogy leány vagyok-e még. Aztán évekig elzárva éltem háremhölgyek között. Ott megtanítottak törökül, az iszlám vallást és a kultúrájukat is megismertem. Azt is megtanultam, hogy lehet egy férfinek örömet szerezni.

- És mit jelent a Hürrem név?

- Mindig vidám, mosolygós - mondta mosolyogva Zsófia.

- Ez tényleg igaz rád - válaszolta a várnagy.

- Nagyon félek a holnapi naptól, mert Mehmed remek harcos. Állítólag már vagy ötven magyar vitéz vére tapad a kezéhez. Ugye te legyőzöd majd?

- Mindent megteszek az ügy érdekében. Most menjünk pihenni. Tényleg fárasztó lesz a holnapi nap - azzal egy búcsúcsókot adott szerelme ajkára.

És három nap múlva ott állt Mehmed kíséretével együtt a vár mellett. A pasa hatalmas termetű ember volt. Majdnem két méter magas, amely önmagában is szinte egyedülálló volt a törökök - és a magyarok - között is. Jatagánjának markolata színarany volt, egy koponyával a végén. Ahogy Zsófia is említette: sajnos nem egy magyar vitéz életét oktatta ki ez a török kard.

- Bátor ember vagy te, Haller Sámuel. Vagy csak bolond? Azt tudod, hogyha veszitessz - márpedig veszíteni fogsz - a várad és az uradalmad porig rombolom...

- A hazám szeretete erősebbé tesz minden hitvány töröknél. Sok igaz magyar ember vérét vetted már el, most bosszút állok mindegyikért. A párbaj után pedig megtartjuk a menyegzőt Zsófiával, olyat, melyet a középkor óta nem látott az öreg vár.

Fotó: honvedelem.hu

A szópárbaj után kezdetét vette a harc. Az óriási termetű török fürge volt és ügyesen védte a csapásokat, illetve ügyesen kezdeményezett is. Kissé egyenlőtlen volt a harc, mert Mehmed sokkal erősebb volt, fölénybe került. De Sámuel nem adta fel. Nagyon elfáradtak a felek a verekedés közben, a várnagy több sebtől vérzett már. Sokadszorra is a földre került Haller most úgy tűnt, nagy a baj, nem mozdul meg, nem ugrott fel azonnal, ahogy eddig.

Rárontott a török, erre a gróf hirtelen felült, hárította a csapást, majd egy gyors mozdulattal Mehmed szívébe szúrta a kardját. A pasa először kérdőn nézett rá, majd keserű tekintettel rogyott a földre. A magyarok kitörő örömmel, őrjöngéssel fogadták a történteket. A törökök ezzel szemben nem hittek a szemüknek. Győzött Haller Sámuel, ez hihetetlen! A nagy török mozdulatlanul feküdt a porban. Zsófia, aki nézni sem tudta a viadalt, most sírva szakadt le a várból a szerelméhez.

Hetekkel később a Diósgyőri várban óriási menyegzőt tartottak, amely tényleg vetekedett a középkor legpompásabb esküvőjével. (1304-ben István nádor második fiának Jánosnak, a cseh és lengyel királlyal rokon Bavarin herceg lányát adta nőül, ez a menyegző volt a középkor egyik legfényesebb esküvője a Diósgyőri várban - hazai és külföldi előkelőségek társaságában.)

A felvidék legszebb lánya a diósgyőri várnagy felesége lett. A híres párbaj sokáig élt a helyiek emlékezetében, majd lassan - ahogy az lenni szokott - kikopott a köztudatból...

A hős Haller Sámuel nevét sokáig rettegve ejtették ki a törökök, és a következő húsz évben adót sem mertek kérni a diósgyőri uradalom birtokosától...

A történet a képzelet szüleménye a valósággal való hasonlósága csak a véletlen műve lehet...

Szerelem a Bükkben

Mikor még a gyönyörű Lillafüred,

Nem létezett, s nem dobogtatta szíved,

Ott, ahol a kis Taj csörgedezett,

S erdő borította az egész területet,

Annak messzi, távoli zugában,

A fák között, egy rozzant faházban,

Egy réges-régi legenda született,

Mit mára csak kevesen ismernek.

Elfeledve, túl a Szent István Erősén,

A legsűrűbb, sötét erdő mélyén,

Egy kis roskatag viskó állt,

Hol' egy csodaszép leány szunyókált.

Ekkor még büszke hajadon,

Előtte még minden gondon, bajon.

Az idős szüleivel éltek hárman,

Békességben, örömben, boldogságban.

Messze innen nagy pompában,

Élt egy király, kiért rajongtak országában.

Bátor, igazságos volt, s igaz

Ki nem állta a hazugokat.

Corvin Mátyás volt a neve,

Ki gyakran járt le Diósgyőrbe.

Egy nagy bánata volt őneki

A trónját, birodalmát ki örökli?

A Diósgyőri vár ekkor még

Csodaszép, házassági jegyajándék.

Ide jártak a királyok, s királynék,

Ragyogott, mint egy tündöklő nyakék.

Sajnos Mátyás özvegy vala,

Nehéz föld alatt a neje, s fia.

Mit nem adna egy utódért,

S egy jó és szerető családért.

- Katám, miért hagytál itt?

- kérdezgette ezt napestig.

- Nem találok hozzád foghatót,

Kivel tölteném a napi valót.

Lesz még nekem nagy örömöm?

Szívem virágát kivel megöntözöm?

Ágyasokat találok számtalan,

De olyat, mint te, kereshetek hasztalan.

Vadászat, ivászat, lakomák, nők,

Melyek múlatták az időt, a veszendőt.

Egyik vadászat a Bükkben

Váratlan fordulatot hozott az ügyben.

Mátyás a hegyen lefordult lováról,

Lábát törte a reá zuhanó faágtól.

- Hova vigyük a királyt?

- inasa rögtön segítségért kiált.

Egy favágó élt az erdő mélyén,

A fent említett kunyhó ölén.

Hazavitte a királyt magához,

Előbb nem sejtve kit hoz a házhoz.

Három napig nyomta ő az ágyat,

Addig legalább aludt egy párat...

Azonban a gazda lánya, Réka

Mátyás szívét rögtön elrabolta.

A leány szép, kerekded formája,

Királyunk vágyának netovábbja.

A három nap pihenésből két hét lett,

Az uralkodó mély szerelembe esett.

Mondhat nemet valaki egy királynak?

Egy favágó gyermeke Mátyás akaratának?

Két hét után érkezett a keserédes búcsú,

Mátyás királyunkat várta egy háború.

- Nem feledlek Réka! - kiáltja a felség.

De tudta a leány, hogy nem lesz ő feleség.

Hetek teltek, hónapok múltak,

Híre-hamva sincsen a mi királyunknak.

Pedig leányunknak gömbölyödött hasa,

Szerelmük gyümölcse bizony benne vala.

Kilenc hónap telt el a románc óta,

Egészséges fiú annak a jutalma.

De hol volt ekkor Mátyás, a büszke apa?

Felvidéken harcolt, a sors így akarta.

Huszitákat űzött a pápa parancsára,

Velük verekedett, azoknak kárára.

A diadal után Bécsbe vitt az útja,

Szerelembe táncolta Edelpeck Borbála.

Elfeledte Rékát, a favágó lányát,

Pedig ő minden nap várta jó királyát.

Diósgyőrben lassan már mindenki tudta,

Mátyás királyunknak van egy szép porontya.

Fenn a Bükkben áll a favágó háza,

Ott van az országnak leendő királya.

Cseperedik szépen, erősödik Álmos,

Nagyon huncut bizony, a kis szélhámos.

- Mi lesz velünk fiam? - kérdezi az anyja.

- Elfog jönni apa? - kérdez vissza fia.

Évtizednek múltán, csak eljött a király,

Nagy kísérettel állt meg Diósgyőr váránál.

Egy fiúval jött hozzánk, kinek neve János,

Beszterce nevelte, s a koronára vágyott.

Vadászatot tartottak a környékbeli urak,

A királynak, aki egész álló nap csak mulat.

Felmentek a Bükkbe, a Taj vizének mellé,

Eszébe jut Réka, szíve nem felejté!

Megvan még a kis lak, az erdő mélyén,

Megtalálta Mátyás, belépett, hát büszkén.

Nincs ott már Rékája, nem él már szegényke

Megszakadt a szíve, ez a feledésnek része.

Csak az öreg baltás él már, neveli az ifjút,

Aki éppen nincs itt, így nem látta a fattyút.

- Visszajövök érte - ígéri a király.

Az öreg nem mond semmit, tekintete sivár.

Nem jött többé vissza, az igazságos Mátyás

Diósgyőrt feledte, de emésztette bánás.

Nemsoká a favágó is követte a lányát,

Asszonya mellé temették, ez a sors nem hálás.

Álmos maradt egyedül a sűrű rengetegben,

S remeteként élt tovább, reménytelenségben.

Hollóstető neve nem véletlen lett az,

Emlékét és a kunyhót már rég benőtte a gaz.

Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu

A történet a képzelet szüleménye, bármily hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve lehet.