A diósgyőri futballcsapat hatszor játszott kupadöntőt 110 éves története során. Ebből a hat "döntőzésből" sajnos csak kettőt sikerült megnyernie. Nem olyan régen foglalkoztunk az első - második világháború alatti - döntővel, most a második, 1965-ben történt szereplést vesszük gorcső alá. Ennek a menetelésnek az értékét jelentősen növeli, hogy a csapat másodosztályú tagsággal rendelkezett, így harcolta ki a döntőbe jutást, két elsőosztályú gárdát is búcsúztava a mérkőzések során.

Tamás Gyula magához öleli a labdát a kupadöntőn. Forrás: valogatott.blog.hu

A másodosztályú bajnokságban

A másodosztályú szezon végül sikerrel zárult, ugyanis a DVTK feljutó, második helyen végzett. Nagy küzdelemben sikerült elérni ezt a helyezést, hármas holtversenyben voltak a Haladás és az Egyetértés csapatával, de tőlük jobb gólaránnyal. Így a döntőben már azzal a tudattal léphettek pályára, hogy a következő szezont ismét a legjobbak között kezdik. De nem szaladjunk előre ennyire!

A kép ugyan 1966-ból való, de a játékosok többsége és az edző is szerepel rajta. Forrás: magyarfutball.hu.

Az NB1-ből 1964-ben kiesett Diósgyőrben a szakmai munkát továbbra is Nagy György irányította a szezon kezdetekor. Őt a nyári szünetben - a bajnokság félidejében -, a Székesfehérvári Vasas és a Budafoki MTE elleni vereségek után állították fel a kispadról. Utódja Preiner Kálmán lett, aki előtte a Csepel kispadján ült. Vele sikerült a feljutás, pedig az Egyetértés elleni hazai vereség után nagyon messze kerültek tőle. A fővárosiak elleni vereséget követően azonban már nem szenvedtek vereséget, annak ellenére sem, hogy az említett meccs alatti rendbontás miatt - mondjuk ki nyíltan, Müncz játékvezető ordenáré módon csalt - a következő két hazai meccset Egerben jatszották.

Forrás: Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja

Menetelés a döntőig

A kupa lebonyolítási rendszere nagyon érdekes volt, bár eddig nem tanulmányoztam különösebben a MK és MNK sorozat egyes lebonyolítási rendjeit. Szóval, a csapatokat 16, egyenként 16 csapatos csoportokba osztották, ahonnan egyenes kiesési rendszerben a győztes juthatott tovább, így alakult ki a nyolcaddöntő mezőnye. 

A diósgyőriek a MÉMTE ellen kezdték a kupaszereplést, a népkerti pályán 2000 néző előtt diadalmaskodtak 3-1-re. A gólokat Oláh (2) és Deák szerezték. 

A második mérkőzésen Gyöngyösön vendégszerepeltek, ott 1200 néző volt kíváncsi a csapatra, akik jórészt szomorúan mentek haza, hiszen a vendégek 6-1 arányban diadalmaskodtak. A gólokat Sikora (3), Vári (2) és Kovács szerezték.

Forrás: Észak-Magyarország

A harmadik mérkőzésen az Egercsehi Bányász volt az ellenfél. A félidőben még vezetett a Heves megyei alakulat, de a szünet után Kiss, Kovács és Vass góljaival továbbjutott a vasgyári csapat. A mérkőzésre a helyszínen 700 néző volt kíváncsi. 

A XII. csoport döntőjében az NB1 8. helyen végzett MTK volt a piros-fehérek ellenfele. A Diósgyőrben lezajlott mérkőzésre 10 000 néző volt kíváncsi. A találkozó után a hazaiak örülhettek, hiszen a 0-0 azt jelentette, hogy alsóbb osztályú csapatként ők jutottak tovább, de egyébként is sokkal közelebb álltak a győzelemhez a mérkőzés folyamán, mint fővárosi vetélytársuk.

A nyolc közé jutásért Tállyán, a helyi Építők ellen kellet mérkőznie a DVTK-nak. 2500 néző előtt, óriási küzdelemben 2-1 arányban sikerült győznie a vendégeknek Oláh és Kiss góljaival. A tállyai csapat megyei első osztályúként (5. vonal) jutott a legjobb 16 közé! Dicséretes teljesítmény, le a kalappal! 

Az elődöntőért szintén NB1-es riválist, ezúttal a harmadik helyen végzett Újpesti Dózsát kellett bucsúztatnia a miskolciaknak. Semleges pályán, Egerben - 5000 néző előtt - került sor a mérkőzésre. Ismét egy döntetlen jelentette a továbbjutást, ugyanis Vári góljára válaszolt ugyan a fővárosi csapat Göröcs révén, több gól azonban nem esett, így a Diósgyőr jutott az elődöntőbe. 

Az elődöntőben az Erzsébeti Vasas volt a piros-fehérek ellenfele. A mérkőzésre Pesterzsébeten került sor, 5000 néző előtt. A hazai csapat az NB3-ban (4. vonal) vitézkedett akkor, éppen csak, gólaránnyal maradtak le a feljutásról. A vendégek mérsékelt teljesítményt nyújtottak, ennek ellenére továbbjutottak a nagyon lelkesen küzdő, 11-est is hibázó hazaiak ellenében.

Forrás: Népsport

Erzsébeti VTK - Diósgyőri VTK

1-2 (0-1)

Pesterzsébet, 5000 néző. Vezette: Zsolt

DVTK: Tamás - Werner, Gál, Szigeti - Pócsik, Szucsányi - Vass, Samek, Oláh, Kovács I., Sikora. Edző: Preiner Kálmán 

EVTK: Pomázi - Lipcsei, Sári, Bodonczi - Kovacsevics, Horváth - Volek, Ádány, Dankó, Matulai, Sárdi. Edző: Csizmadia Mihály

A gólokat Sikora és Szucsányi lőtte. A hazaiak egy büntetőt kértek számon Zsolt játékvezetőn. Ennek ellenére a DVTK jutott be a döntőbe és készülhetett a Győri ETO elleni mérkőzésre. 

A döntőre, amelyre a Népstadionban került sor. Az NB1-ben 5. helyen végzett győri együttes volt az ellenfél, ahogy fentebb is említettem. A vasgyáriaknak esélyük sem volt a mérkőzésen, már fél óra után három gól került a kapujukba, a szünet előtt pedig még egy. A második félidő kiegyenlítettebb játékot hozott, gól nélkül, így az ETO nyerte a kupát, története során első alkalommal. A két évvel ez előtti bajnoki siker után immár kupagyőzelemmel is rendelkeztek a mérkőzés után a zöld-fehérek.

A régi DVTK sporttelep. Forrás: Wikipédia.

Diósgyőri VTK - Győri Vasas ETO

0-4 (0-4)

Népstadion, 3500 néző. Vezette: Radó

DVTK: Tamás - Werner, Gál, Szigeti - Pócsik, Szucsányi - Oláh, Vári, Kiss, Deák, Sikora. Edző: Preiner Kálmán.

Győr: Tóth - Kiss, Orbán, Tamás - Palotai, Máté - Szaló, Győrfi, Soproni, Varsányi, Keglovich. Edző: Hidegkúti Nándor 

A győri gólokat Keglovich (2), illetve Soproni és Varsányi szerezték. A mérkőzés után a Népsportnak szomorúan nyilatkozott Preiner Kálmán.

,,- A Győr jól játszott, megérdemelten szerezte meg az MNK-t, gratulálok a szép sikerhez." (Népsport - 1965. november 15.)

A vereség ellenére dicséret illeti a Diósgyőrt, hiszen másodosztályú csapatként két NB1-es gárdát is búcsúztatott, annak ellenére, hogy az NB2-ben sem vitézkedett. 

Soroljuk fel a játékosok nevét, aki a feljutást, illetve a kupadöntőt kiharcolták:

• Tamás Gyula
• Pócsik István
• Szigeti Oszkár
• Kiss László
• Szucsányi András
• Nyíri Zoltán
• Szamek Kálmán
• Kisuczky Róbert
• Vári György
• Deák Ferenc 
• Sikora Ferenc
• Gál Béla
• Osváth Endre
• Werner Gyula
• Csányi József
• Balázs Ernő
• Kovács István
• Vass László
• Kovács Pál
• Oláh József
• Homródi Vilmos
• Bakos György

 Forrás: Wikipédia

Az MTK elleni kupameccs előtt tartották gyászszünetet a DVTK első elnöke, Vanger Vilmos tiszteletére, aki 93 évesen hunyt el. Emlékét azóta is őrzi a diósgyőri klub.

Tragikusan elhunyt ebben az esztendőben Kisuczky Róbert is, aki a DVTK játékosa volt, de az első csapatban nem nagyon kapott lehetőséget. Kisuczky a magyar futball egyik nagy ígérete volt, üstökösként robbant be az élvonalba a Csepel színeiben, ahol bajnokságot nyert és a gólkirályi címet is megszerezte. Sajnos azonban nem bírta el a nyomást, zülleni kezdett, ezért kellett távoznia Csepelről, majd a Bp. Honvédtól is. Diósgyőrben azonban mégis meg akarták szerezni, el is jött a fővárosi klubtól, de itt már az első csapatban is alig tudta magát beverekedni. Nem hagyta abba a mulatozást és italozást, sajnos a pesti éjszakában egyik alkalommal ő húzta a rövidebbet. Egy kocsmai verekedés során lelte halálát. Érdekesség, hogy abban az évben, amikor gólkirály lett, négy góllal terhelte meg az akkor éppen egyetlen első osztályú idényét a legjobbak között töltő MVSC halóját.

 Χ

Ahogy az előző alkalommal is, most is nézzük meg kik voltak csapatunkban meghatározó játékosai abban az időben!

Szigeti Oszkár 1933-1983)

,,Még nem töltötte be a 20. életévét, amikor a Di. Vasas első csapatában, az NB2 osztályban bajnoki mérkőzésen pályára lépett. 1953. március 15-én a Nyíregyházi Építők ellen a Nagy, Dobó, Gondos, Csizlinszky támadósor közepén góllal vette ki a részét a győzelemből. Később az élvonalban is bemutatkozott, majd 1967. november másodikáig, a Salgótarján elleni 4-3-as vereségig tartott aktív játékos korszaka. Ez alatt összesen 358 alkalommal öltötte magára a diósgyőriek mezét. 43 gólt ért el, két bajnoki osztályban. Eleinte csatárposzton mutatta be képességeit, majd 1957 tavaszától kezdve többnyire a védelem tengelyében kapott játék lehetőséget. A több mint három és félszáz bajnoki találkozón kapusposzton szereplő játékostársai, Károlyi, Tóth László, Hódi és Tamás Gyula mindig számíthattak megbízható játékára. Pályafutása során egyszer a válogatottban is pályára lépett: 42 évvel ezelőtt, 1958. április 20-án, a Népstadionban 100 ezer néző előtt tagja volt a jugoszlávok elleni 2:0 arányú győzelmet elért nemzeti 11-nek. (...)

Háromszor gyűlt meg a baja a játékvezetőkkel (kiállították), háromszor szerepel a neve a DVTK öngólos játékosainak sorában. (...) Még nem volt ötven esztendős, amikor örökre itthagyott minket. Pereceseb temették el, sírjánál az azóta szintén elhunyt Kiss László, egykori hátvédtársa búcsúzott a népszerű diósgyőri futballistától"

(Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja, 319. oldal)

 Az a bizonyos Egyetértés elleni botrányos meccs, ahol majdnem "elúszott" a feljutás. Forrás: Észak-Magyarország

Sikora Ferenc (1943-)

Diósgyőri nevelés volt, már az általános iskolában kitűnt társai közül nagyszerű bal lábával. A középiskolában eltiltották a futballtól - rossz tanulmányi eredményei miatt -, de aztán visszatért a pályára szerencsére. A gyerekkori barátaival szeretett legjobban együtt játszani, Tamás Gyulával és Kovács Istvánnal.

A "Girnyó" becenévre hallgató labdarúgó a legendák közé emelkedett, ugyanis összesen 243 alkalommal szerepelt a DVTK csapatában, amelyeken 39 gólt szerzett. Hívták a fradihoz, az MTK-hoz, Csepelre, Tatabányára. Nem ment. Diósgyőri volt és maradt. Örökre. 

Összesen Tizenháromszor lépett pályára a magyar B-válogatottban. 

Tamás Gyula (1941-) 

Diósgyőrben nevelkedett, diósgyőri srác volt. Sikora és Kovács István szomszédja, jó barátja. 1963 és 1969 között 143 bajnokin védett a csapatban, majd a Vasashoz igazolt.

Ott bajnokságot, MNK-t nyert a csapattal - 129 NB1-es mérkőzésen szerepelt az angyalföldieknél -, összesen 11-szer lépett pályára a magyar válogatottban. Többen minden idők legjobb miskolci kapuvédőjének tartják.

Karrierje lezárása után sok helyen vállalt kapusedzői feladatokat, sőt kapusiskolája is volt. 

Werner Gyula (1938-1982)

A Perecesi Bányászban kezdett el futballozni, 1957-ben lett a DVTK labdarúgója, ahol be is mutatkozott az első osztályban. 1966-ig szolgálta a klubhoz, majd az MVSC-ben fejezte be a pályafutását.

Összesen 214 alkalommal lépett pályára piros-fehér mezben. Legendás volt a Werner-Szigeti-Paulás hátvédsor az ötvenes-hatvanas években. Ő volt az örök "kettes", a jobbhátvéd, hatalmas bedobásait - és persze nagyszerű, megbízható játékát - sokáig emlegették a szurkolók.

16 alkalommal lépett pályára az ifjúsági válogatottban, 5 alkalommal pedig a B-válogatottban. Tragikus hirtelenséggel hunyt el.

Kovács István (1941-)

Kovács István a magyar futball és a DVTK nagy ígérete volt. A "Mustos" becenévre hallgató labdarúgót mindenki nagy tehetségnek tartotta. Nála nem a munkával, vagy az alázattal volt probléma, hanem a makacs gerincsérüléssel, amely egész pályafutása során kínozta. Ezért nem teljesedhetett ki labdarúgó karrierje.

Ő is saját nevelésű játékos volt, Tamás Gyula, Sikora Ferenc társaságában rúgták a bőrt a grundon. Még csak 17 és fél éves volt, amikor bemutatkozott az első osztályban és 25, amikor az utolsó mérkőzését játszotta. Összesen 65 alkalommal lépett pályára az első csapatban, 30 gólt ért el. 

Sikora Ferenc akcióban. Forrás: amigeleken.hu.

Gál Béla (1944-2003)

,,Nem volt még húsz esztendős, amikor a Miskolci MTE-ből igazolt játékos a legnagyobb magyar sportlétesítményben, a Népstadionban, 1964. októberében 25 ezer néző előtt kifutott a pályára. Az újonc Gál Bélával szemben olyan játékosok sorakoztak fel, mint Sándor Károly, Kovács Ferenc, Bödör László, Kuti István, sokszoros válogatottak, és mások. Abban az évben a hátralévő valamennyi mérkőzésen ő volt a DVTK középhátvédje. Csapattársaival (Tamás, Werner, Szigeti, Csányi, Sikora, Kiss László és mások) a következő évben az NB1/B-be estek vissza, ahonnan egy év múltán ismét a legjobb hazai csapatok ellenfelei lehettek. 1971 nyaráig állandó csapattag lett, és 1969 augusztusában már 100. élvonalbeli mérkőzését teljesítette az egri 3:3-al véget ért találkozón. 1971 őszén a Kazincbarcika csapatához igazolt, ahol két mérkőzéstől eltekintve minden alkalommal helyet kapott Nagy György edző együttesében. Fedezet poszton négy góllal járult hozzá csapata 4. helyezéséhez. 1972 őszén Preiner edzővel együtt visszatért az NB1-be és abban a bajnoki esztendőben a mérkőzések nagyobb részén (még 22 alkalommal) erősítette csapatát, s ezzel elérte a 195. diósgyőri mérkőzését. "

(Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja, 317. oldal)

195 mérkőzésen 4 gólt ért el, szeretett csapatát később edzőként is szolgálta. 

Preiner Kálmán (1921-1999)

Vegül ejtsünk egy pár szót a csapat edzőjéről, Preiner Kálmánról.

,,A világháborút követően több mint egy évtizedig játszott az élvonalban fedezetként, másfél évig a Győri ETO csapatában, majd az ötvenes évek derekáig a Csepel együttesében. Tagja volt az 1947-48-as idényben bajnokságot nyert csepeli együttesnek. Többszörös B-válogatott, közel állt a nagyválogatottbeli szerepléshez is, de a nemzetközi hírű klasszisok miatt nem tudott a nemzeti csapatban bemutatkozni. Visszavonulása után edzőként dolgozott, kezdetben a csepeli fiatalokat oktatta, majd 1961-ben már a felnőtt csapat felkészítését irányította. 1966-ban a Diósgyőr gárdájánál dolgozott, aztán az ifjúsági és az utánpótlás válogatott kapitánya volt. 1968-ban az előző idényben hírnevéhez méltatlanul teljesítő Bp. Honvéd vezetőedzője lett.

Visszahozta a kispesti csapatot az élcsoportba, kétszer a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjéig vezette (1968, 1969), s utóbbi évben a bajnokságban is a második helyen végzett a Honvéddal. 1971-ben a Pécsi Dózsa csapatához szerződött, majd újra a Diósgyőr gárdáját irányította. A hetvenes évek második felében a Kaposvár, majd a Volán csapatánál tevékenykedett.

Élvonalbeli edzői pályafutása is a közlekedési együtteshez kapcsolódik, 1981 őszén a rákospalotai csapatnál dolgozott utoljára. Nyugdíjba vonulása után is szívesen segített a fiatal kollégáknak, figyelemmel kísérte a honi labdarúgás történéseit. A jelenlegi szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan az utánpótlás-válogatottnál, később a Bp. Honvédnél volt a játékosa, s mint a mesteredző mondta: minden edzőnek olyan felkészülten kellene irányítania csapatát, ahogyan azt Kálmán bácsi tette."

(Nemzeti Sport 1999.03.21)

Tegyük azért hozzá, hogy akárcsak a Nemzeti Sport cikke, úgy az interneten fellelhető szinte összes forrás hibás - talán a fent idézett írást vették alapul -, hiszen mi már tudjuk, a DVTK edzője volt 1965-ben a másodosztályú bajnokságban, ahonnan NB1-be, illetve kupadöntőbe vezette csapatát. 

Források:

Varga Lajos: A futball-labda diósgyőri útja

Wikipédia - Preiner Kálmán szócikk, 1965-ös labdarúgó bajnokság (első osztály), Kisuczky Róbert szócikk, Sikora Ferenc szócikk, Werner Gyula szócikk 

magyarfutball.hu

Népsport - 1965. július 8., 1965. július 15., 1965. július 22., 1965. július 29., 1965. augusztus 12., 1965. október 21., 1965. október 28., 1965. november 16.

Észak-Magyarország - 1965. július 8., 1965. július 15., 1965. július 22., 1965. július 29., 1965. augusztus 12., 1965. október 21., 1965. október 28., 1965. november 16., 1982. január 19.

index.hu - A gólkirály, akit agyonvertek a kocsmában

amigeleken.hu - Sikora 75 - Kovács István 77

dvtk.eu