Nagyon sokat foglalkozom a régi miskolci sajtó tanulmányozásával. Ennek köszönhetően sok írásom is született az akkori cikkek alapján. Van azonban régóta a tarsolyomban három olyan történet, amelyből egyenként nem lehet egy teljes cikket "kihozni", de nagyon érdekesek. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy ezeket egy írásban fogom összefoglalni. Remélem tetszenek majd a Meghökkentő mesék. Ha igen, akkor ebből egy sorozat is kerekedhet.

Forrás: hungaricana.hu

Nyakvágóból Pallos

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nyakvágó utca, amelynek lakosai panasszal járultak a polgármester elé, hogy ők bizony meg akarják változtatni az utcájuk nevét. A jelentése nagyon bizarr és félelmet keltő, ezért valami kellemesebb hangzásúra cserélnék azt, szándékaik szerint.

A Nyakvágó azért volt Nyakvágó, mert a régi időkben ezen a helyen - vagyis a Pece medrében - fejezték le a halálraítélteket városunkban. Tényleg meglehetősen bizarr az elnevezés. A Szabadság című napilap újságírója szerint manapság - 1911-et írtak ekkor - már nem nyakat vágnak, hanem nyakon vágnak a környéken, főleg sötétedés után...

A leghíresebb kivégzés Miskolcon, melyről még képeslap (!) is készült. Igaz nem lefejezés volt, és nem is a Nyakvágón. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

Az utcabeli elégedetlenkedők élére állt Dr. Pfliegler Imre, a köztiszteletben álló főorvos is. Egy delegációt is menesztettek ez ügyben a polgármesterhez, nevezetesen Szentpáli Istvánhoz. A város vezetője megígérte, hogy panaszukat a tanács elé viszi. Így is történt, ám a grémium elutasította a változást sürgető "nyakvágósiak" kérelmét.

De nem adták fel. A következő lépésük az volt, hogy ismét a polgármester úr elé járultak, ezúttal egy petíciót hoztak magukkal, melyet az utca összes lakója aláírt. Ezen az állt, hogy a Nyakvágó utcát át szeretnék keresztelni Szentpáli István utcára, a polgármester úr után. A polgármestert nagyon meglepődött ezen, majd kedvesen elutasította a kezdeményezést, mondván, hogy élő személyről nem szokás utcát elnevezni. Főleg, ha az éppen regnáló városvezetőről van szó, aki döntéshozó az ügyben.

A küldöttség ezután Dr. Halmay Béla főjegyzőhöz ment - aki nem mellesleg két évtized múlva Miskolc polgármestere lesz -, aki rendkívül furfangos ember volt. Őt kérdezték meg, hogy mitévők legyenek. Halmay Béla dr. válaszát idézném:

,,- Polgártársak! Ne szégyeljék önök az utcájuk nevét. Sőt ellenkezőleg. Legyenek büszkék rá. Mert tudják-e önök, honnan kapta a nevét a Nyakvágó utca? Ezerhatszázegynehányban, a török uralom alatt történt, hogy egy portyázó török az önök utcájába vetődött. Bement egy házba és az otthon egyedül lévő menyecske ellen aljas merényletet követett el. Illetőleg csak készült elkövetni, mert a derék magyar asszony abban a pillanatban, amikor Vénus fogadja a neki szánt hódolatot, egy, a pruszlikjába rejtett konyhakéssel levágta a gáz török nyakát. Ezóta hívják Nyakvágó-utcának a maguk utcáját." (Ellenzék - 1911. március 23.)

Hát, ha ez így volt, akkor büszkének kell lenni az utca nevére - kiáltották egyhangúlag a nemrég még a változtatás mellett kardoskodó lakók.

Dr. Halmay Béla fiatal korában. Az első világháború során a 10-es honvéd gyalogezred hadnagya, majd főhadnagya volt. Hét évig tartó orosz hadifogságot szenvedett el. 1935-38 között Miskolc polgármestere. Forrás: hermuz.hu.

Tehát az emberek végül megnyugodtak, hiszen az utcájuk egy hőstettről van elnevezve. A történet persze egy kicsit sántít, de vonjuk kétségbe az újságíró szavait. Nyilván a furfangos Halmay Béla tudta, hogy kell megnyugtatni a haragos sokadalmat. 

Egy szó mint száz, a nyugalmas időszak nem tartott sokáig. 1927-ben ismét téma a Nyakvágó utca átnevezése. Szűcs Sándor műszaki főtanácsos  ajánlotta a Pallos szót, amely elegánsabb mint a jelenlegi elnevezés, ennek ellenére mégis utal a kivégzések tényére. Az átnevezésből semmi nem lett végül, mert Nyíri Dániel városi levéltárnok "megtorpedózta" az ötletet.

Ami azonban késik, nem múlik, hiszen 1928-ban már Pallos utcaként kell keresnünk a Nyakvágót. A helyiek húszéves munkáját végül siker koronázta.

Manapság már pedig a teljesen szalonképes Pallós az elnevezése az utcának.

A bodótetői kincskeresők

1931. áprilisában, húsvétkor, kincskeresők lepték el a Bodó-hegyet. A felsővárosi lakosság körében elterjedt a hír, hogy értékes kincs van elrejtve ott. 

A férfiak, legények - a Reggeli Hírlap tudósítása szerint - nem a kölnijüket keresték a polcon ezekben a napokban, hanem az ásót vagy a lapátot a kamrában. A nők, asszonyok pedig legendákról csacsogtak, ha összefutottak az utcán valakivel.

Solt János tényleg elásott kincset talált. Forrás: civilhetes.net.

Húsvét első napján terjedt el a hír a lakosság körében, hogy kincs van valahol elásva a Bodó-hegyen. A legkülönfélébb történetek keltek szárnyra azon a napon. Mesés vagyonról, gyors meggazdagodásról beszéltek.

Húsvét másnapján pedig annyi nép lepte el a hegyet, amennyit talán még sosem látott a felsővárosi lakosság. Volt olyan, aki egész éjszaka lámpás mellett dolgozott, lyukakat ásott a hegy oldalába csak azért, hogy megtalálja szerencséjét.

A hír nem volt alaptalan, hiszen Solt János földműves - ahogy az újság fogalmaz: ,,földhözragadt szegény ördög" - az egyik kocsmában mulatott éppen, amikor egyszercsak régi arany- és ezüstpénzek kezdtek potyogni zsebéből. Annyira részeg volt a szegény földműves, hogy ezt észre sem vette, és zavartalanul folytatta a dáridót. A kocsma közönsége nem volt rest, felszedte a lehulló pénzérméket, melyek között volt arany és ezüst tíz- és ötkoronás, illetve régebbi korokból is, olyan penészes küllemű azonosítatlan fizetőeszköz.

,,Ámélkodva nézték a tépett ruhájuk embert, aki otthagyva szétdobált kincseit, kitámolygott a kocsmából." (Reggeli Hírlap - 1931. április 8. - Kincskeresők lepték el husvét hajnalán a Bodó-hegyet)

Persze a nagy kincskeresés közben senki sem talált semmit, csak a rendőrség, hiszen Solt Jánost előállították a kapitányságon. A földműves érdekes történettel állt elő, miszerint egy álom vezette a kincs nyomára. 

Ilyen kincsekkel téli ládákról fantáziált a felsővárosi lakosság. Forrás: ujszo.com.

Napokon át dolgozott egy szőlőben és amikor aludni tért, egyik este egy álmot látott, amelyben egy fekete ruhás férfi szólította meg őt munkája közben a szőlőben:

,,Amott áss János, megtalálod a szerencsédet!?"

Ezt mondta a titokzatos fekete ruhás férfi, miközben a közeli cseresznyefára mutatott. Másnap korábban kelt a szokásosnál is János, majd azonnal ment a szőlőbe és a megadott helyen ásni kezdett. Hamarosan egy bádogdobozt talált.

,,- Szétvertem és ebbe találtam az aranyakat és ezüstöket, amelyeket azután magamhoz vettem, a bádogdobozt pedig elhajintottam egy másik szőlőbe."

A rendőrség a házkutatás során mintegy kétezer pengő értékű régi arany- és ezüstpénzt talált nála. A nyomozás folytatódott, de nem találtak olyat, ami megcáfolta volna Solt János szavait. Ellene talált kincs elrejtése miatt indult meg az eljárás, hamarosan szabadon engedték.

De vajon Solt Janosé maradt az általa megtalált kincs?

Kulcsár Mária fővesztése

Kulcsár Mária egyedüli gyermek volt, akit az özvegy édesanyja nevelt fel. A nagyon szép leány hírében álló Mária húszesztendős korában egy gazdag mézeskalácsos család szolgálatába szegődött. A csinos kis hölgyön hamar megakadt a szeme a gazda fiának, akivel nemsokára szerelmi kapcsolatba kerültek, és bizony gyermek is született a románcból. 

Miskolc lefejező pallosai. Vajon ezek valamelyikével hajtották végre az ítéletet Kulcsár Márián? Forrás: Wikipédia.

Ahogy az lenni szokott azonban, a gazdag család nem vágyott frigyre a szegény Kulcsár familiával. Szegény Mária megszülte gyermekét, de az édesapja nem vállalta őt (őket) fel. A fiú ugyan feleségül vette volna a leányt, de a "mézeskalácsos" apa kitagadással fenyegette gyermekét, aki emiatt meggondolta a dolgot és visszalépett a házasságtól.

A bajokat tetézte, hogy Mária édesanyja tüdőgyulladás következtében elhunyt, így az egyetlen támasza is elment a szégyenben maradt fiatal hölgynek. Szegény lány összeroppant idegileg, de nem adta fel. Azonban minden hiába, senki nem segített rajta, nem tudott munkához jutni, így szörnyű elhatározásra jutott. A legrosszabb döntésre, amit anya valaha is meghozhat.

A kis szőke, három hónapos leányt levetkőztette és a Vízköz utcában egy gémeskútba dobta... Borzalmas tett, amelyre nincs, nem lehet magyarázat...

Két nappal a szörnyű tett után elfogták őt, és a Serház utcai lakásából vitték el a pandúrok a vármegye börtönébe. Az úton végig lincshangulat uralkodott, a városban gyorsan elterjedt a híre annak, hogy elkapták a gyermekgyilkost. A pandúroknak ugyancsak vigyáznia kellett arra, hogy a halálsápadt, félelemtől és a szörnyű tett súlyától remegő, zavarodott gyanúsított épp bőrrel eljusson a börtönbe. 

A bíróság fővesztésre ítélte a teljesen magába roskadt leányt, melyet az első történetében említett Nyakvágó területén hajtottak végre.

Forrás: patibulum.blog.hu

Két héttel később, 1833. március 28-án hajtották végre az ítéletet, Máriára rá sem lehetett ismerni. Haját teljesen lenyírták, a tette súlya alatt roskadozó leány már nem volt önmaga. 

,,A vérpadon késő délután megsuhant a pallos és kosárba hullott a gyermekgyilkos anya feje." 

Kulcsár Mária volt az utolsó nő, akit kivégeztek városunkban. Kellemetlen, széles idő volt ezen a márciusi napon. Szomorú időben,  egy szomorú történet végződött tragikusan...

Források:

Ellenzék - 1911. március 23. - Lakosok az utcanév ellen 

Reggeli Hírlap - 1927. február 20. - Az uj elnevezésekkel sok történelmi emléket adnak át a feledésnek

Reggeli Hírlap - 1928. március 21. - Miskolci emlék - Pallos utca

Reggeli Hírlap - 1931. április 8. - Kincskeresők lepték el husvét hajnalán a Bodó-hegyet (Révész Jenő)

Kis Újság - 1931. április 10. - Annyi kincset talált egy miskolci napszámos, hogy telekézzel szórta az aranyat

Reggeli Hírlap - 1933. március 25. - Elkallódott riportok - A szép Kulcsár Mária százesztendős tragédiája (Révész Jenő)