Öt érdekesseget hoztam nektek mára, ezúttal sport témában, labdarúgásról szól majd ez a posztom. Sok-sok érdekességről olvashattok a következő percekben. December 9-én lesz 109 éves a Vasút, ennek apropóján írtam ezt a pár érdekességet a történetéből.

A Sajópart és a Kubik

Ki ne tudná Miskolcon, hogy hívják az MVSC stadionját? Ez a Kubik. De miért Kubik és vajon mikortól játsszák itt a hazai mérkőzéseket a vasutasok? 

1928-as térképrészlet a sajóparti stadion pontos helyével. Forrás: magyarfutball.hu.

A sporttelep története ott kezdődik - nem meglepő módon -, ahol a miskolci vasúti közlekedésé. Amikor a Tiszavidéki Vasúttársaság - innen a Tiszai pályaudvar elnevezése - nagyszabású munkálatokat végezett városunkban és környékén, rengeteg téglára volt ehhez szüksége. Az ezekhez szükséges agyagot a mai pálya helyen lévő területről "bányászták", mély gödröt hagyva maguk után. Ezt a gödröt a vasúti felüljáró építése tovább mélyítette. Tehát innen kubikozták az anyagot az építkezésekhez, ezért lett Kubik a neve az itt létesült futballpályának.

Az MVSC pálya az utolsó felújítás előtt, madártávlatból. Forrás: chary.

1911 decemberében alakult az MVSC, 1912 márciusában engedte át a területet a város sportpálya létrehozására. A vasutasok lelkes munkájának köszönhetően már 1912 májusában mérkőzést rendeztek az új pályán. A hazaiak ellenfele a Miskolci KASE volt, a hivatalos megnyitón pedig a Budapesti Vasutas Törekvés csapata látogatott Miskolcra. Érdekesség, hogy a pálya észak-déli fekvésű volt, a maival ellentétben, amely kelet-nyugati. 

Egykor NB1-es volt a Vasút. Itt, ezen a képen (1959) a Ferencváros ellen szoronganak a lelátón a nézők a stadionban. Forrás: Hajdú Imre: Jegenyék a Kubikban.

Sajnos a pálya az első világháború alatt teljesen megsemmisült, így egy új helyszín után, új hazai pálya után nézett az MVSC. Ezt a Sajóparton jelölték ki az egyesület számára, 1919-ben. 1921-re elkészült a stadion, 10 ezer néző befogadására volt alkalmas, ebből 1200-an kényelmesen helyet foglalhattak a tribün alatt. A stadion azonban távol esett mindentől és mindenkitől, ezért nem sok néző előtt játszották a hazai mérkőzéseket a zöld-fehérek. 

Ilyen az új, minden igényt kielégítő pálya. Forrás: baznyesz-miskolc.hu.

1931-ben költöztek vissza ismét a Kubik területére, ahol teljesen felújították a sporttelepet. A második világháború alatt is komoly károkat szenvedett a stadion, egy év múlva azonban már újra régi pompájában állt a Szirmai úton. 1958-ban korszerűsítették azt, 22 néző befogadására alkalmas lelátókat alakítottak ki. A legutóbbi fejlesztés során pedig a teljes komplexumot ujjávarázsolták - 900 millió forintból. 2018-ban vehették birtokba a létesítményt a klub sportolói, dolgozói, akik a felújítás miatt költözni kényszerültek.

Félbeszakadt válogatott mérkőzés a Kubikban

Ezúttal nem a felnőtt válogatott mérkőzésére kell gondolni - az elmúlt 110 évben soha nem játszott az "A" válogatott a Kubikban hivatalos, nemzetek közötti összecsapást -, hanem Budapest válogatottjára, hiszen őket fogadta Miskolc-Diósgyőr egyesített csapata.

A klub első labdarúgó csapata és annak elnöksége. Forrás: Pál István: Amiről a Kubik mesél.

A mérkőzést nagy érdeklődés előzte meg, hiszen a korszak legnagyobb futballistái léptek pályára a fővárosiak soraiban. 1914. június 26-án került sor a találkozóra. A vendégek válogatottját az MTK, az NSC, a Törekvés, a MAFC és a KADE játékosai alkották. A legnagyobb nevek Károly Jenő, Rumbold Gyula, Blum Zoltán, Pataki Mihály mellett a legendás Slózi - Schlosser Imre volt. 

A hazaiak összeállítása (zárójelben a klubjuk neve):

Hernády I (MVSC) - Stefáni (DVTK), Szepessy (MAK) - Wrbata (DVTK), Fehér I (MAK), Hernády II (MVSC) - Baneth (MAK), Neumann (MAK), Stefán (DVTK), Csapkay (DVTK), Szedni (MAK).

A jegyek a következőképpen alakultak:

A tribünre szóló egy koronába került, az ülőhely 80, az állóhely 60, a diákjegy 40 fillér volt. Kedvezményben (50%) csak hölgyek részesülhettek. A válogatott találkozó előtt két miskolci csapat játszott négy órától előmérkőzést. A "nagyok" találkozójára este hat órától került sor. 

Schlosser Imre. Forrás: Wikipédia.

800 néző előtt izgalmas mérkőzést játszottak. A második félidő elején egy rendőr kivont karddal a játéktérre rohant és közölte, hogy véget ért a meccs, így a találkozó 1-1-es döntetlennel ért véget. A hivatalos indoklás szerint a háborús mozgósítás miatt nem lehetett folytatni a játékot... A sok száz néző csalódottan ballagott haza.

Az MVSC az országos bajnoki döntőben

Az 1925/26-os bajnokságban a miskolci vasutasok négy év elteltével szerezték vissza a bajnoki címet. Az északmagyarországi kerület előző bajnoka - a DVTK csapata - a bajnokság megnyerése után egy kiélezett, megismételt mérkőzésen bukott el a Ferencváros ellen a bajnoki döntőbe való bekerülésért folytatott csatározás során.

Az 1925/26-os bajnokság két döntőse. Forrás: Pál István: Amiről a Kubik mesél.

1926. május 17-én azonban a vasutasokat avatták bajnokká az kerületi első osztály "a" csoportjában, az örök rivális MMTE elleni parádés 6-0-ás diadallal. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Munkás kapusa Berger nem fogott ki valami jó napot. A nagy számú közönség örvendezve látta csapatuk kiváló formáját.

A kerületi első osztály "b" jelű csoportját a Salgótarjáni SE gárdája nyerte. Az köztudomású volt, hogy a miskolci "a" csoport erősebb cspatokbol áll, mint a "b". Ezt a tényt megerősítette az kerületi döntő első mérkőzése, amelyet a vasutasok 2-1 arányban nyertek meg Salgótarjánban. A mérkőzésen a hazaiak szereztek vezetést, az MVSC azonban Mayer II. és Pákovics révén fordítani tudott.

A miskolci visszavágón aztán csaknem kicsúszott a bajnoki cím a vasutasok kezéből. A vezetést ugyan a hazaiak szerezték meg, de az SSE fordított és emberhátrányban is nagyszerűen futballozott. Az MVSC a mérkőzés végen, a 80. és a 84. percben fordította meg a mérkőzést. A hazaiak góljait sorrendben Gyuricskó, Pákovics és Mayer II. szerezték. Ezzel a zöld-fehérek jogot szereztek arra, hogy a többi kerület és Budapest bajnokával felvegyék a küzdelmet az országos bajnoki címért.

Korhű karikatúra az elődöntőből. Forrás: Reggeli Hírlap.

Az elődöntőért Szolnokon kellett győznie a miskolci csapatnak.

Szolnoki MÁV - Miskolci VSC

3-5 (1-2, 3-3) - hosszabbítás után, félbeszakadt.

Szolnok. MVSC: Zsiday - Grendorf, Kóródy I. - Hernády, vitéz Pataky, Szabó - Mayer, Kiss, Péterfreund, Muhoray, Gyuricskó.

Szolnok: August - Czmarkó, Bordó - Zsemle, Tasy, Ruzsics - Heckó, Tamás, Fóris, Mihályi, Berényi.

Gólszerzők: Heckó (11-esből) a 4. (1-0), Pataky a 25. (1-1), Péterfreund a 45+5. (1-2), Grendorf (öngól) a 47. (2-2), Fóris az 56. (3-2), Péterfreund (11-esből) a 74. (3-3), Péterfreund a 91. (3-4), Péterfreund a 100. (3-5) percben.

Soha nem látott tömeg gyűlt össze a szolnoki stadionban. A mérkőzés elején a hazaiak domináltak. A 37. percben váratlan intermezzo történt, felhőszakadás miatt félbe kellett szakítani a játékot. A kényszerszünet után még az első félidőben Péterfreund lő gólt, ezzel már a vendégeknél volt az előny. A második félidőben gyorsan kiegyenlítettek a szolnokiak, majd a vezetést is megszerezték ismét. Szakadó esőben folyt a mérkőzés, a hazai szurkolók hangosan biztatták kedvenceiket. Szerencsére azonban Péterfreund egyenlít, majd az MVSC egyre-másra puskázza el a helyzeteit. Végül már nem esik több gól, döntetlennel ér véget a mérkőzés.

Következett a hosszabbítás. A hosszabbításban gyorsan dönt az MVSC, a Szolnok elkészül fizikai erejével, és mentálisan sem tudják elviselni a vereséget. Két hazai játékos is megsérti a bírót - Bordó és Czmarkó -, akik a kiállítás sorsára jutnak. Ezek után pedig a Szolnok levonul a pályáról. A mérkőzést öt perc várakozás után - nem jöttek vissza a hazaiak - Tihanyi sporttárs lefújja. Az MVSC ezzel az elődöntőbe jutott!

A Miskolci Napló tudósítása a döntőről

Országosan is meglepetést keltett az elődöntő mezőnye egyébiránt. A Szegedi AK, a Nagykanizsai TE, és az MVSC is meglepetést okozott győzelmével.

A miskolci vasutasok a Debrecenben győző Nagykanizsával csaptak össze a döntőért, 1926. június 10-én, immár Budapesten. A kanizsaiak a cívis városban három gólos hátrányból álltak fel, ez óva intette az elbizakodottságtól a csapatot.

Nem is vették félvállról a meccset a Vasút játékosai, szenzációs első negyedórát produkáltak a meccs elején, eldöntve ezzel a továbbjutást is.

Miskolci VSC - Nagykanizsai TE

6-2 (4-1)

Budapest, Üllői út, 10 000 néző. Vezette: Fenyves.

MVSC: Zsiday - Grendorf, Kóródy - Hernádi, vitéz Pataky, Szabó - Mayer, Kiss, Péterfreund, Muhoray, Gyuricskó.

NTE: Becske - Jámbor, Joós - Radics, Tamás, Kohn - Hirschler, Dezső, Palkó, Ferkésli (?), Harangozó.

Gólszerzők: Gyuricskó a 3. (1-0), Muhoray a 9. (2-0), Muhoray a 12. (3-0), Palkó a 22. (3-1), Kiss a 36. (4-1), Hirschler az 50. (4-2), Péterfreund a 65. (5-2), Pataky a 89. (6-2) percben.

A találkozót körülbelül 100 miskolci szurkoló tekintette meg a helyszínen. Ezt a mérkőzést sokat elemezgetni nem érdemes, a vasutasok már az első negyedórában eldöntötték a találkozót. Szép gólok, jó játék, MVSC továbbjutás. A nagykanizsai csapat szerint a bíró a miskolciaknak fújt, de a tudósítások szerint korrekt volt a játékvezetés.

A másik elődöntőben a Ferencváros fölényes - 3-0-ás - győzelmet aratott a Szegedi AK ellen. Az az FTC, amely 13 év után nyerte meg újra a Budapest bajnokságot. Az MVSC az országos bajnoki döntőben! Az MVSC a vidék legjobbja!

Érdekesség, hogy a döntő előtt a miskolci csapat szombaton hazautazott, mert a csapat egy részének nem volt elegendő szabadsága(!). Legalábbis az MVSC 50. évfordulós kiadványa szerint. Ezzel szemben a Reggeli Hírlap könnyed pesti szórakozásról tudósít, ahol például a Széchenyi fürdőben összetalálkoztak a szintén ott sziesztázó ferencvárosi csapattal, és kedélyesen elbeszélgettek a hamarosan sorra kerülő mérkőzésről.

Több üdvözlő táviratot is kaptak a zöld-fehérek a kerületi csapatoktól. Mindegyik biztató, elismerő üzenet volt.

Elsőként a DVTK-tól kaptak üzenetet, amely így szólt: ,,Gratulálunk az eredményhez. További kitartást és önbizalmat, vasárnapra pedig újabb dicsőséget! (Reggeli Hírlap - 1926. június 13., 10. oldal)

Az új stadion egy másik nézetből. Forrás: minap.hu

De elég a sok szövegből, nézzük mi történt 1926. június 13-án!

Miskolci VSC - Ferencvárosi TC

0-4 (0-2)

Budapest, Üllői út, 8 000 néző. Vezette: Bíró.

MVSC: Zsiday - Eperjesi, Grendorf - Hernády, vitéz Pataky, Szabó - Mayer II., Kiss, Péterfreund, Muhoray, Gyuricskó.

FTC: Huber - Takács I., Hungler II. - Fuhrmann, Sándor, Bulm - Mácsay, Vargha II., Pataky, Stecovits, Kohut.

Gólszerzők: Stecovits a 19. (1-0), Kohut a 29. (2-0), Pataky a 48. (3-0), Sándor a 71. (4-0) percben.

Amíg a Reggeli Hírlap - nem túl jó minőségű - példányaiból kisilabizáltam a Stecovits nevét... Akit néhol Steczovitsnak írnak...

Érdekes közjáték, hogy a mérkőzés csak fél hatkor kezdődött el, mert az előtte lévő atlétikai verseny elhúzódott, és ezért későn fogtak neki a pálya meszeléséhez. A találkozó csalódást keltett az MVSC és az FTC is a játékával. A fáradság is közrejátszott a súlyos vereség eléréséhez, az amatőr vidéki csapat játékosai nem voltak hozzászokva ehhez a sorozatterheléshez. És az addig kiegyensúlyozott Zsiday nem fogott ki túl jó napot a mérkőzésen, persze a többiek sem...

A Nemzeti Sport mindenesetre nagyon lehúzza a vasutasokat és az egész vidéki futballt is, persze a ferencvárosiakat sem kíméli a gyengécske játék miatt.

A négy gólt könnyedén érték el a fővárosiak, a vendégeket pedig mintha kicserélték volna, nem ehhez szoktak hozzá a miskolci szurkolók ebben az idényben.

Stefán az MVSC intézője: ,,A fiúk érthetően nagy lámpalázzal játszottak és emellett fáradtan is, hiszen két hét alatt az ötödik nehéz meccsük volt. De legalább szívvel, lelkesen és nem csüggedve küzdöttek az első perctől az utolsóig." (Nemzeti Sport - 1926. június 14.)

Egy év mennyország a Kubikban

A Miskolci Vasutas Sport Club labdarúgói megnyerték az 1957/58-as NB2-es labdarúgó bajnokságot, így jogot szereztek a legmagasabb osztályban való szereplésre. A Vasút ebben az idényben ebben az összeállításban szerepelt a legtöbbet: Károlyi - Buna, Siklósi, Péter - Zoller, Kovács - Simon, Csorba, Tiba, Nyíri, Gyetván. Edző: Sztrányai József.

Forrás: Futball'94 évkönyv

Remek tavaszt produkáltak, veretlenül, a négy pont ősszel összeszedett hátrányt ledolgozva két fordulóval a szezon vége előtt bebiztosították bajnoki címüket. Pedig az MVSC két évig pályafelújítás miatt nem tudott hazai saját pályáján játszani, ott fogadni ellenfeleit. Hol a Munkás otthonában, hol Diósgyőrött játszottak.

A csapat edzője Sztrányai József volt, aki gyerekkorától a klub elkötelezettje, először, mint játékos, aztán, mint edző. Szóval, a Debreceni VSC elleni 0-0 azt jelentette, hogy a hátralévő két forduló eredményeitől függetlenül a csapat megnyerte a bajnokságot.

Nagy készülődés előzte meg az NB1-es idényt. A csapat szovjet túrára utazott, ahol három vereséget szenvedett. A baj nem is a vereségek jelentettek problémát, hanem az, hogy a vezetőség is a csapattal tartott, így nem sikerült a rajt előtti erősítés.

A szovjet túrán mutatkozott be az MVSC új edzője, Balogh Sándor, az Újpest egykori sokszoros válogatott védője. Új igazolás volt Kallus János (Szegedi VSE), Homovics András (MMTE), Lipták Rezső (Bp. Vörös Meteor) és a DVTK szabadlistára tett csatára - aki pár éve 56 gólt rúgott egy szezon alatt az NB2-ben - Dobó Zoltán.

1958. augusztus 31., ez a bemutatkozás dátuma a legjobbak között.

Miskolci VSC - Szombathelyi Haladás 3-0 (2-0)

Miskolc, 18 000 néző. Vezette: Balla Gy.

MVSC: Károlyi - Hargitai, Budai, Péter - Zombori, Kovács - Kékesi, Csorba, Gyetvai, Nyíri, Pataki. Edző: Balogh Sándor.

Szombathely: Varga II. - Molnár, Tarr, Novák - Kulcsár, Szakály - Polgár, Pál, Pém, Varga I., Tóth. Edző: Kiss Gábor.

Gólok története:

,,15. perc: Csorba nagyszerű csellel becsapta Tarrt, kicsúsztatta a labdát Gyetvai felé, ő Kékesihez játszott. A behúzódó jobbszélső a kifutó Varga II. mellett a kapu közepébe helyezte a labdát. 1-0."

,,A 26. percben Kékesi villámgyorsan befelé húzva csaknem az alapvonalig futott le, pontosan betolta a labdát a középen befutó Nyíri elé, s ő könnyen, laposan 3 méterről rúgta a labdát a kapu közepébe. 2-0."

,,A 70. percben Patakit Tarr szögletre szerelte. A miskolci balszélső pontosan ívelt szögletrúgását Nyíri nagyszerű ütemű felugrással bombafejessel küldte a léc alá. 3-0."

Nagyszerűen mutatkozott be a Vasút az első osztályban. A mezőny legjobbja Budai volt. ,,Kitűnően helyezkedő, jó ütemérzékkel rendelkező, jól tejelő játékos, a labdának szeme van." Csorba, Gyetvai és Nyíri nyújtott még átlagon felüli teljesítményt.

A mérkőzés után, a tabella első helyén találta magát az újonc MVSC, ami valószínűleg soha vissza nem térő szemelvény volt a labdarúgó szakosztály történelmében.

Az MVSC stadion a nagy felújítás előtt. Forrás: minap.hu.

A második fordulóban máris városi rangadóval folytatódott a bajnokság. Diósgyőrbe látogatott az MVSC.

Az Észak-Magyarország beharangozója:

,,Ilyen még nem volt Miskolcon. Ma méri össze erejét a két miskolci NB1-es labdarúgó csapat. Mindkét egyesület közel fél évszázados múltra tekint vissza, (...) A találkozókon hol az egyik, hol a másik csapat került ki győztesen. Legtöbbször érdekes és szép mérkőzést vívtak egymással. (...) A fontos az, hogy a két sportkör vezetői, játékosai és hatalmas szurkolótábora egy célt lássanak maguk előtt: a szocialista sportot."

Diósgyőri VTK - Miskolci VSC 0-0

Diósgyőr, 20 000 néző. Vezette: Hernádi.

Diósgyőr: Tóth - Vermes, Szigeti, Jakobi - Török, Paulás - Iván, Csányi, Kiss, Fekete, Pál. Edző: Teleki Pál.

MVSC: Károlyi - Hargitai, Budai, Péter - Zombori, Kovács - Kékesi, Csorba, Gyetvai, Nyíri, Pataki. Edző: Balogh Sándor.

A mérkőzés nagy küzdelmet, de alacsony szinvonalat hozott. Az MVSC állt közelebb a győzelemhez. A diósgyőrieknél Vermes és Paulás, a vasutasoknál ismét Budai volt a mezőny legjobbja.

A következő fordulókban Dorogról hoztak el egy pontot, majd a Vasas ellen szenvedtek sima vereséget. A mérkőzések után szeptember 28-án, Plovdívban szerepelt a magyar labdarúgó "C" válogatott, melyben Károlyi és Gyetvai is szerepet kapott.

A Ferencváros ellen is sima vereséget szenvedtek Károlyiék, a mérkőzés csak azért érdemel említést, mert Dobó Zoltán végre bemutatkozott új csapatában. A Győr elleni 1-1 után a salgótarjáni 3-0-ás vereség következett, majd a Tatabánya elleni hazai 1-2. A kiesésben rivális BVSC-t sikerült legyőzni idegenben 2-1 arányban Károlyi bravúrjainak köszönhetően, majd a Hungária körúton szenvedett 4-2-es vereséget a Vasút. Az Újpesti Dózsa simán nyert a Kubikban (0-4), majd a Csepel elleni mélypont (0-8), Károlyi és Budai nélkül. A szezonzárón pedig a Bp. Honvéd nyert 3-0-ra Miskolcon.

A félévi bizonyítvány felemás képet mutat. Bíztató kezdés után a csapat teljesítménye visszaesett, az őszi szezon végére teljesen leeresztettek a vasutasok. Az őszi szezonban Budai és Károlyi nyújtotta a legjobb teljesítményt.

A tavasz első hazai mérkőzésén a Ferencváros látogatott a Kubikba. A hazaiak álltak közelebb a győzelemhez, a mezőny legjobbja nem meglepő módon ismét Budai volt, Miskolci VSC - Ferencváros 0-0. A mérkőzésen remekül játszott az MVSC. A 25. percben Dobó bődületes kapufát rúgott. A második félidőben már a fradi kezdeményezett és nyomás alatt tartotta a Vasút kapuját. De a védelem állta a sarat Károlyi és Budai vezérletével.

A következő fordulóban az utolsó Győr otthonából csentek el egy pontot, majd hazai pályán szintén egy pont a küzdelem jutalma a Salgótarján ellen.

Az ezt követő mérkőzésen a kiesésben már közvetlen riválissá lett BVSC-t fogadták a vasutasok a Kubikban. A mérkőzés gól nélkül ért véget, de nem balhé nélkül. Károlyi sajnálatos sérülést szenvedett a szünet előtt. Gerencsérrel ugrott fel és eszméletlen állapotban ért földet. A hazai drukkerek a vendégjátékost okolták a sérülésért, aki ismert volt renitenskedéseiről az első osztályú bajnokságban. Az első félidő utolsó öt percében Hargitai védett, - cserélni nem lehetett - egészen az 55. percig. Ekkor Károlyi visszatért a háló elé.

Nagy lehetőséget szalasztott el a Vasút, sajnálkoztak is miatta a játékosok. Nem sok idő maradt a kesergésre, jött a következő feladat, a ,,Nagy Honvéd" elleni népstadionbeli fellépés, melyen óriási bravúrt hajtott végre az immár hatodik meccse gólt nem kapó újonc, Bp. Honvéd - Miskolci VSC 0-1.

Az MVSC lelkesen és harcosan küzdött, a Honvéd régen fogott ki ilyen rossz napot, a korabeli tudósítások egyöntetű véleménye szerint. A vasutasok 540 perce, azaz több, mint 9 órája nem kaptak gólt.

A Vasút bravúros győzelme után a BVSC csapata feljelentette az MVSC-t az előző fordulóbeli nézőtéri rendbontások miatt. A helyzet egyértelmű, a fővárosiak megijedtek a Honvéd legyőzése után és a zöld asztalnál szerették volna megszerezni a három pontot. A szövetség erre - pedig a feljelentés nyolc napon túl érkezett, ami a határidő lejárta után volt - felfüggesztette az MVSC pályaválasztói jogát! Mondani sem kell milyen felháborodás fogadta Miskolcon a döntést. Ezzel foglalkozott az utca embere, a sajtó és petíciók, nyílt levelek ,,íródtak" az MLSZ-nek. Talán ennek hatására a fegyelmi bizottság megváltoztatta döntését. Egy erőteljes dorgálás és egy szövetségi ellenőr a büntetés a legújabb döntés szerint.

Az MTK ellen végetért a gól nélküli sorozat, 600 perc után gólt kapott a Vasút és sajnos ezzel a lövéssel elvitte a két pontot a fővárosi csapat. Három nappal később Újpesten vendégszerepeltek és sima 3-0 arányban alulmaradtak. Mindössze 8 000 néző előtt került sor a Csepel elleni hazai találkozóra, melyen gól nélküli döntetlen született. A következő két mérkőzésen idegenben három gólt kaptak egy, illetve nulla ellenében, így a kiesés szélére kerültek. Két forduló volt még hátra a bajnokságból, a DVTK elleni és a Dorog elleni hazai meccs. Két győzelem esetén szinte biztosan bennmaradó a Vasút. A Diósgyőriek már biztosították helyüket a legjobbak között, így számukra csak a presztízs volt a tét.

Miskolci VSC - Diósgyőri VTK 1-2 (0-1)

Miskolc, 7 000 néző. Vezette: Balla.

MVSC: Károlyi - Péter, Budai, Tiba - Zoller, Radványi - Simon, Csorba, Kovács, Nyíri, Kékesi. Edző: Balogh Sándor.

DVTK: Tóth - Werner, Szigeti, Jakobi - Török, Paulás - Iván, Csányi, Kiss, Papp, Matisz. Edző: Kiss Gábor.

Gólok története:

,,Papp két csel után hosszan ívelte keresztbe a labdát, amit Iván nagyszerűen vett át. Két MVSC játékost is kicselezett majd 18 méterről ívelt lövést küldött kapura. Károlyi jóval a gólvonal előtt állt és az ívelt labda mellé ütött. Az öklözés nem sikerült és a labda a felső kapufa alsó éléről a gólvonalon túlra esett. 0-1.

,,A 61. percben járt az óramutató, amikor Kovács partdobás után visszakapta a labdát. Az alapvonal közeléből középre ívelt, a felugró Tóth kezéből kicsúszott a labda, amit Csorba zavartalanul fejelhetett a kapu közepébe. 1-1."

,,A 68. percben megpecsételődött az MVSC sorsa. Papp a pálya jobb oldalán két csellel tisztára játszotta magát, de kapuralöves helyett középre ívelt. A kaputól mintegy 18 méterre Paulás kapta a labdát és élesen a bal alsó sarokba lőtt."

Az egész napos szakadó eső sokakat távoltartott a mérkőzéstől, így sokan nem látták a vasutasok utolsó előtti hazai élvonalbeli mérkőzését. Pedig ha a DVTK ellen sikert érnek el, - a következő Dorog elleni meccs tükrében - meghosszabbították volna NB1-es tagságukat.

A Kubikban a kilencvenes években sokszor hallottam idős szurkolóktól, hogy Paulás azt mondta a meccs után, hogy ,,nem akartam". Nos, tény, hogy mindenki arra számított, hogy ,,lefekszik" a Diósgyőr a Vasútnak és így két első osztályú csapat marad Miskolcon jövőre is. Nem így történt, mondjuk azt, hogy a Diósgyőriek sportszerűen álltak hozzá a találkozóhoz.

Azutolsó meccsen a Dorog ellen játszotta az MVSC, melyet Dobó győztes góljával 2-1-re múlt felül.

Dobó kerül helyzetbe a BVSC elleni hazai bajnokin

A Jegenyék a Kubikban című könyv írója Hajdú Imre ezekkel a sorokkal zárta szavait a könyve végén:

,,Egy éves NB1-es szereplés után kiesett az első osztályból az MVSC. Ennek ellenére - több, mint ötven év távlatából is határozottan állítom - óriási bravúr volt az, amit azok a fiúk véghezvittek. Nevük aranybetűkkel került be a 2011-ben századik születésnapját ünneplő MVSC emlékkönyvébe."

Sajnos manapság a sikerek messze elkerülik az MVSC-t. Három éve az a szégyen is megesett a labdarúgókkal, hogy a megyei első osztályú bajnokságból is kiestek. Tavaly visszakerültek a megyei elitben,minden már a dobogó elérése a cél.

A forrásmegjelöléssel nem ellátott idézetek és képek ebben a fejezetben Hajdu Imre: Jegenyék a Kubikban című könyvéből származnak. 

Az utolsó bajnoki cím a harmadik vonalban

Szomorú. Szomorú, hogy 26 év telt el azóta, hogy az MVSC bajnoki címet szerzett az NB3 Tisza csoportjában és 25 azóta, hogy a másodosztályban szerepelt. 1994 előtt pedig 1982-ben volt tagja a Vasút az NB2 küzdelmeinek, tehát szépen lassan kiscsapat lett az egykori nagy csapatból. Manapság nemcsak a másod- , hanem a harmadosztályban szerepelni is kivételes ritkaságnak számít a zöld-fehérektől. Én bízom abban, hogy nemsokára ismét harmadosztályú mérkőzéseket láthatunk a Kubikban, számomra garancia Pachinger János edző személye.

Forrás: Észak-Magyarország 

De térjünk vissza 1994-be! Vagyis nem, 1993-ba, de a mesét nem is a Kubikban kell, hogy kezdjük, de nem ám! Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy Nagycsécsi Stop FC nevű csapat. Ez a klub három év alatt három osztályt ugorva az NB2-be jutott! Az NB2-be már vasutas segítséggel. 

A nagycsécsiek újoncként szerepeltek az NB3-ban, ennek ellenére a csoport egyik favoritjának számítottak. A Diósgyőrből kölcsönben lévő Császári, az egykor Diósgyőrben is megfordult veterán Magyar Balázs, román Badea, Vacaru és - a románok nemzeti csapatában is szerepelt - Rus kapus segítségével jó kis csapat jött össze a Tiszaújváros melletti kis településen. 

A megyei elitből való feljutás után azonban bajban voltak a sárga-kékek. Nem volt megfelelő stadionjuk, ezért a Kubikban játszották hazai mérkőzéseiket. Ennek házasság lett a vége, 1993. november 2-án a szövetség is elfogadta a fúziót, a nagycsécsiek az addigi eredményeiket - nameg a tőkeerős vállalkozót Matesz Lászlót - adták, a vasutasok a stadionjukat. Az új klub neve Stop-Miskolci VFC lett, a vezetőedző Csongrádi Sándor, aki nagycsécsieket trenírozta.

Az MVSC eredményeit törölték. Az MVSC csapata is az NB3-ban játszott ekkor, de a tabella alsó régiójában foglalt helyet az 1991-es visszajutás óta. A Vasút is adott pár játékost az új klub játékoskeretébe, például Schneket, Kalászt, Hallait, Mihalovszkit. A zöld-fehérek vezetőedzője - az egykori diósgyőri legenda - Fekete László az új csapat másodedzője lett.

Az MVFC-nél csikorgott a gépezet tavasszal, minden pontért meg kellet küzdeniük, de végül minimális előnnyel sikerült az első helyen végeznie a Csongrádi-legényeknek. Óriási öröm volt a Kubikban. A vasutasok ismét az NB2-re készülhettek. 

 Forrás: Észak-Magyarország

Érdekesség, hogy egy fordulóval a vége előtt már meglehetett volna a bajnoki cím, de a Borsod Volán elleni rangadót elbukta a Stop-MVFC. Bosszankodtak is a vereség miatt a szurkolók. ,,Bezzeg egy szabolcsi csapat leadta volna a másiknak a pontokat" - mondták sokan a mérkőzés után. Egy fejezettel feljebb azonban olvashattuk, hogy a Munkás - a BÉV SC jogelődje - segítette NB2-es bajnoki címhez a zöld-fehéreket. 

Aztán az is kiderült, hogy jól döntöttek azok, aki erre a meccsre jöttek ki, hiszen a felújításra már esélytelen Diósgyőr - az NB2-ben - hazai pályán kiütéses, 6-1-es vereséget szenvedett a III. Kerületi TVE csapatától... A fővárosiak kis túlzással egész tavasszal rúgtak hatot... Érthetetlen módon egy időpontban rendezték a két mérkőzést...

Az utolsó fordulóra maradt a döntés, ahol a vasutasok hiába játszottak már a huszadik perctől emberhátrányban, négy gólt juttatak a Nagykálló hálójába! Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a mérkőzést rögzítő kamera felvétele megvan-e még. Valószínűleg nincs, sajnos. Pedig kivételes hangulatú meccs volt. 

Az NB2-es szereplés már nem volt sikertörténet, sajnos. A támogatónak meggyűlt a baja a rendőrséggel és különböző alvilági csoportokkal is, így a tavaszi szezonban már ismét MVSC néven szerepelt a csapat. Pedig milyen szép volt a kezdés! Háromezer néző előtt 2-1-es győzelem a Hajdúnánás ellen! Az utolsó fordulóban a Bicskei Bertalan által irányított MTK aratott 4-2-es győzelmet a Kubikban, azóta ez az utolsó másodosztályú találkozó a klub életében. Reméljük lesz még példa erre! Én bízom benne!

Források:

Reggeli Hírlap - 1926. május 18., 1926. május 21, 1926. május 22., 1926. május 28., 1926. június 1., 1926. június 6., 1926. június 8., 1926. június 9., 1926. június 11., 1926. június 13., 1926. június 15.

Miskolci Napló - 1926. június 12., 1926. június 15. Nemzeti Sport - 1926. június 14. Sporthirlap - 1926. június 14.

Észak-Magyarország - 1993. november 4., 1994. június 20.

A Szolnoki MÁV Sportegyesület jubileumi évkönyve

mla.hu

magyarfutball.hu

A Miskolci Vasutas Sport Club 50 éve című könyv

tempofradi.hu

Dancs Zoltán Facebook oldala

Pál István: Amiről a Kubik mesél - 75 éves a Miskolci Vasutas Sport Club (Miskolc, 1986, Marosi József)

Varga Lajos: A Miskolci Vasutas Sport Club története

Futball'94 évkönyv