Folytatása következik a Miskolc nagyjait bemutató sorozatomnak. Ezúttal is öt, kiemelkedő tudású és egyéniségű úriember életét követhetjük nyomon, ismerhetjük meg őket.
Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport
Lévay József (1825-1918)
Költő, műfordító, megyei jegyző, megyei alispán, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Miskolc díszpolgára.
Lévay József. Fotó: sajoszentpeter.hu
Noha eredendően szentpéteri volt, városunkat második otthonának tekintette, rengeteg időt töltött itt.
1825-ben született Sajószentpéteren. A később róla elnevezett középiskolában tanult Miskolcon 1836 és 1844 között. Jogot Késmárkon hallgatott. 1847-ben újra városunkban találjuk joggyakornokként. Elkezdett verseket írni.
1852-től a református gimnáziumban magyar-latin tanárként dolgozott. Ebben az időszakban ismerkedett meg Kazinczy Gáborral és Tompa Mihállyal. 1865-től egészen 1894-ig Borsod vármegye jegyzője, majd főjegyzője volt.
Az avasi pincesorokon élénk társasági élet folyt a 19. század elejétől egészen a 20. század közepéig. ,,Nem is igazi miskolci polgár az, akinek nincs pincéje az Avason!" - tartotta a mondás a miskolciak körében. Természetesen különböző asztaltársaságok is alakultak a pincékben. A Lévay József nevével fémjelzett közösség volt az első ilyen galeri az Avas-hegyen. A csoport tagjai közé tartozott Gyulai Pál, Arany János, Erdélyi János, Tompa Mihály. Minden egyes tagnak külön gravírozott pohara volt. Egy érdekes szokása is volt a társulásnak, ha valaki meghalt a tagok közül, akkor a poharát ugyanúgy teletöltötték borral, majd a földre öntötték a nedűt. Ezzel jelképezték, hogy még ő is velük van és közéjük tartozik. Ezeket a poharakat manapság a rimaszombati múzeum Tompa-szobájában őrzik, ott megtekinthetők.
Lévay József elhunytának dátuma rosszul szerepel(t) a szobra oldalán található emléktáblán. A helyes dátum: július 4. Forrás: szoborlap.hu.
1890-ben Aranytollal jutalmazták főjegyzősége 25. évfordulója alkalmából. 1910-ben lett Miskolc díszpolgára.
,,Így élem anyugalom napjait most már a hivatalos élettől távol itt Miskolcon, szerény, de nekem eléggé kényelmes körülmények között. Olykor kirándulok Szent Péterre s egy-két napot szentelek a kegyeletnek a Szüleimtől örökölt kis fészekben, ahol velük együtt életemnek oly sok boldog óráját élveztem... Feldobott kő voltam, mely végre is oda esett vissza, ahonnan régen feldobták."
(levay.tirek.hu - Iskolánk névadója)
Szép hosszú élete volt, 93 éves korában hunyt el, szülei mellett fekszik a sajószentpéteri református temetőben. Miskolcon nevet iskola - ahol emlékszobája is van -, szobor, utca, emléktábla őrzi.
Miskolczy Simon János (1880-1914)
Genealógus, levéltáros, költő, író, történész.
Simon János néven látta meg a napvilágot, 1880-ban Miskolcon. Ősi, elszegényedett, úgynevezett dzsentri család tagja volt apja Simon János földbirtokos (valamennyi földje azért maradt a családnak).
Forrás: A Herman Ottó Múzeum Évkonyve 55. - Hideg Ágnes: Miskolczy-Simon János levéltáros történész író.
Családfakutatása során jött rá, hogy a Simon család a Miskolczy család leszármazottja. A Miskolczyak egészen Bors vezérig vezették vissza vérvonalukat.
1905-től már a Miskolczy-Simon néven publikált a legtöbb esetben, hivatalosan azonban csak 1912-ben engedélyezték számára a Miskolczy-Simon név használatát a mindennapokban.
Miskolcon tanult, itt érettségizett a református gimnáziumban, majd előbb Sárospatakon, utóbb Budapesten hallgatott jogot.
1903-ban már az Ellenzék című lap segédszerkesztője, majd az év végén önkéntesként egy esztendőre bevonult a hadseregbe. 1904 és 1905 között a Miskolczi Napló újságírója.
1896-tól kezdődően jelentek meg versei az országos és miskolci újságokban. 1901 és 1905 között három verseskötete jelent meg, a ,,Zizi rózsái" című verse pedig akadémiai dicséretben részesült. Utoljára a Heten vagyunk című antológiában jelentek meg szerzeményei, ezután a ,,nyilvános szépirodalmi szereplése befejeződött". Magyarnóta szerzői tevékenysége azonban nem hagyott alább, dalait felesége - Kovács Sarolta zenetanár, 1908-ban vette feleségül -, Lányi Ernő és a kor számtalan híres szerzője zenésítette meg.
Síremléke ugyan megtalálható az avasi református temetőben, de a teste természetesen nem. Forrás: findagrave.com.
Komoly közszereplője volt Miskolc társadalmi életének. A református Filléregylet titkára, a Miskolci Sport Egyesület alapító tagja, a Közművelődési és Múzeum Egyesület befolyásos tagja és a múzeumban is több tisztséget viselt. Kaffka Margit baráti körének tagja volt.
Nagy érdemei vannak Szendrei János Miskolc városáról szóló monográfiájának létrejöttében. Rengeteg kutatói munkát végzett el Szendrei helyett. Az ő ösztönzésére lett Simon levéltáros, 1905-ben tette le az ehhez szükséges vizsgákat. 1906-ban már allevéltáros Borsod vármegyénél. Ezután a Szendrei által felkért kutatásokra támaszkodva sok helytörténeti cikket írt a helyi lapokba.
A fentiek fényében meglepő, hogy 1909-ben elfogadta Nógrád megye főlevéltárosi megbízását. Véleményem szerint biztos volt benne, visszatér még egyszer szeretett városába. Természetesen Balassagyarmaton is megállta a helyét, nagyszerű munkát végzett. Részt vett például a Borovszky Samu által írt Magyarország Vármegyei és Városai című sorozat nógrádi vonatkozásait megörökítő részek írásában. Kutatásokba kezdett a Mikszáth család történetét illetően - 1913 -, és megírta a Miskolczy-Simon család történetét is (szintén 1913).
Forrás: Wikipédia
Ez a sokra hivatott, nagyszerű ember Lemberg mellett esett el az első világháború elején (1914). Egészen pontosan Kulikov közelében végzett vele egy nyaklövés. Két lánya és felesége gyászolta. Érdekesség, hogy egyik leszármazottja Jeszenszky Géza egykori külügyminiszter, nagykövet.
Balassagyarmaton van emléktáblája, talán egyszer Miskolcon is megemlékeznek majd róla. Megérdemelné...
Szendrei (Wágner, Szendrey) János (1857-1927)
Író, történész, az MTA levelező tagja, régész.
Az akkor még önálló Mindszenten született 1857-ben. Iskoláit Miskolcon, Eperjesen és Kassán végezte, majd a jogot Budapesten hallgatta.
Szendrei János. Forrás: Wikipédia.
Első munkája a Nemzeti Múzeumban volt, onnan a honvédelmi minisztériumba került, ahol 1914-ig volt tisztviselő. Első komoly írása az 1878-as miskolci árvízről szólt, majd Borsod régészeti lelőhelyeit vette soron.
Legnagyobb munkája Miskolc történetét dolgozza fel. A Miskolc története és egyetemes helyiratai öt kötetben jelent meg a nagyközönség számára. 1885 és 1911 között született meg a nagy mű. Mivel a fővárosban dolgozott a helyi kutatások nagy részét a fent említett Miskolczy-Simon János végezte el. Máig ezt a monográfiát tartják a történészek a miskolci helytörténet alapjának.
Régészeti kutatásokkal is foglalkozott, többek között a miskolci templomokat és a bükki barlangokat kutatta. Szűkebb pátriánkban a tapolcai apátság és a Diósgyőri vár történetét tanulmányozta, élete alkonyán a vár történetét is papírra vetette.
Konstantinápolyban is járt magyar emlékek után kutatva, Vámbéry Ármin társaságában. 1896-ban ő rendezte a millenniumi ünnepségek hadtörténeti kiállítását, ahol ,,nyolcezer hadiemléket állított ki".
1900-ban aktívan részt vett a párizsi világkiállítás előkészületi munkáiban, ezért megkapta a francia akadémia tiszti kitüntetését. 1906-ban pedig sokat dolgozott II. Rákóczi Ferenc életrajzán, a fejedelem hamvainak hazaszállításának apropóján.
1911-től miniszteri tanácsos. 1912-ben kapta meg a nemességet, innentől kezdődően mindszenti Szendrey János volt a hivatalos neve. Miskolciságát egész élete során megőrizte annak ellenére, hogy már 1878-ban elköltözött a városból.
Szendrei János utolsó tolla. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport (Megay Éva Adrienne)
,,A régészet iránti elkötelezettségéhez kezdettől társult a címertan és a pecséttan. Érdeklődéssel fordult a nyelvészet, az irodalom és a művészetek felé. 1882-1885 között négy kötetben dolgozta fel a magyar képzőművészet remekeit. Az országos magyar történelmi ötvösmű kiállítási emlék című könyve egyben archeológiai doktori munkája is volt."
(mult-kor.hu - 2009. május 30. - Szendrei János)
A Kerepesi úti temetőben nyugszik, noha az avasi temetőbe vágyott élete során - kicsit szürreális ez a gondolat. Síremléke rég az enyészeté lett Budapesten, a tavalyi év folyamán hiába kerestem sírját a temetőben, nem találtam meg. Nevét - 1930-tól - utca őrzi Miskolcon.
Lichtenstein József (ifj., homrogdi, 1837-1914)
Udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, kereskedő.
Miskolcon született, hamar (fél)árvaságra jutott, hiszen 15 évesen elhunyt édesapja. Alap- és középfokú tanulmányait Miskolcon, felsőbb tanulmányait Bécsben végezte.
Lichtenstein József. Forrás: Wikipédia.
Apja üzletét - a Lichtenstein és Fűrész vaskeskedést - 1858-ban, 21 éves korában vette át, a cég vezetése közben tanulmányait is folytatta. Az 1860-as években már komoly tapasztalattal rendelkezett, elismert szaktekintély lett.
1874-ben az Országos Iparegylet egyik alapítója volt. Ettől az évtől kezdődően lett tagja városi képviselőtestületnek, amit egészen haláláig megtartott.
A város függetlenségi törekvéseinek egyik élharcosának számított. Ennek történetét 1908-ban meg is írta (Miskolcz királyi városságának története).
Társalapítója volt a Miskolczi Hitelintézetnek, elnöke a Gőztéglagyárnak, a Borsod-Miskolczi Gőzmalomnak, igazgatósági tagja a Miskolczi Villamossági Rt.-nek, alelnöke a Miskolczi Nemzeti Kaszinónak.
1875-től 1881-ig a Szabadelvű párt országgyűlési képviselője, és a szervezet helyi elnöke lett.
1902-ben nemesi címet kapott (homrogdi előtaggal), egyben udvari tanácsossá nevezték ki. Két feleségétől összesen hét gyermeke született, legismertebb Lichtenstein László (1875-1949).
1914-ben hunyt el, egy ideig utca viselte nevét Miskolcon. A mindszenti temető evangélikus részében nyugszik.
Leszih Andor (1880-1963)
Muzeológus, múzeumigazgató, numizmatikus.
Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport
,,Miskolcon született iparoscsaládban. A miskolci ref. főgimnáziumban érettségizett 1898-ban, majd tisztviselőként elhelyezkedett a Magyar Általános Biztosító Társaság miskolci felügyelőségénél. Alapításától (1899) a Borsod-Miskolczi Múzeum munkatársa, de fizetését 1915-ig a biztosítótól kapta. 1905-től nyugdíjazásáig (1950) múzeumőr (igazgató). 1908-ban Kolozsváron régészeti és muzeológiai tanfolyamot végzett. 49 ásatást vezetett, többek között a miskolc-avas kőkori (mezolitikus) kovabánya és szerszámkészítő műhely feltárását, Borsod község földvárának feltárását, Muhi középkori mezőváros ásatását. Jelentős a numizmatikai tevékenysége, több éremgyűjteményt feldolgozott. Munkásságáért 1961-ben elsőként jutalmazta a Magyar Numizmatikai Társaság emlékéremmel (a társaságnak 1901-ben alapító tagja volt). Igazgatói tevékenysége meghatározó, az intézmény műtárgy gyűjteménye több, mint 70 ezerre nőtt, vezetésével jelentős régészeti, néprajzi, helytörténeti kutatásokat végeztek. Számos cikket írt különböző lapokba, folyóiratokba. A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület évkönyvei társszerkesztője. A mindszenti ev. temetőben nyugszik. Nevét Miskolcon utca viseli.
Főbb művei: A magyar iparművészetről (Miskolc, 1904); A Bükk. Turistáknak, nyaralóknak, cserkészeknek útmutató (Illyés Bertalannnal; Miskolc, 1925); Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesített vármegyebeli községek (szerk. Halmay Bélával, 1929); Borsodmegyei szkíta leletek 1-2 . (Folia Archeologica, 1939); Latkóczy Lajos miskolci arcképfestő 1821-1875 (Miskolc, 1941); A diósgyőri vár (Marjalaki Kiss Lajossal, Vákár Tiborral; Bp., 1954); A diósgyőri vár Marjalaki Kiss Lajossal, Ferenczy Károllyal; Miskolc, 1961)."
(Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon, Leszih Andor szócikk)
Források:
Dobrossy - Eszenyi - Zahuczky : Miskolci életrajzi lexikon - Készül Andor
miskolciszemelvenyek.blog.hu - Miskolc városának díszpolgárai - Tíz történelmi érdekesség Miskolcról 5.
levay.tirek.hu - Iskolánk névadója
Levéltári Szemle 31. (1981) - 1. szám - Belitzky János: Miskolczy-Simon János (1880-1914) Nógrád megyei főlevéltárnok levelezése és kutatásai
A Herman Ottó Múzeum Évkonyve 55. - Hideg Ágnes: Miskolczy-Simon János levéltáros, történész, író
Wikipédia - Szendrei János szócikk, Lichtestein József szócikk
Minap - 2011. július 2. - Névadó: Szendrei János
mult-kor.hu - 2009. május 30. - Szendrei János