Nem sok olyan nagy múltú, emblematikus szálloda van Magyarországon, mint az egykori Korona épülete. Miskolc híres szállodájának múltja egészen a 14. századig nyúlik vissza. Itt állt a Dőry kocsma, a Tambur, a Korona, az Arany Korona, a Kossuth és Avas Szálló. Persze először nem a sok szintes, ragyogó pompájú Böczögő-féle fényűző hotelre kell gondolnunk, hanem egy kis kocsmára, vagy az ispáni kilenced-szedőhelyre, illetve később már fogadóra.
Forrás: A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. - Dobrossy István: A miskolci Arany Korona Szálloda története
A mai írásunk egy korszakra, illetve egy bizonyos emberre fókuszál. A fent említett Böczögő József volt az, kinek vezetése idején a szálló a legjobb volt a vidékiek közül. De nem kezdhetjük a többszáz éves múlttal rendelkező épület(ek) történetét a 20. század elején. Kezdjük a legelején!
Forrás: Pesti Hírlap
A kezdetek
1365-ben itt gyűjtötte össze a diósgyőri uradalom ispánja a jobbágyoktól a neki járó kilenced részt. Az 1400 négyszögöles ispáni területen ház és magtár is volt. A szemközti oldalon pedig portékáikat áruló kalmárok tevékenykedtek.
Mátyás királyunk alatt pedig egy bizonyos Petrus Herczog szerezte meg az uradalmi javadalmat, de sikkasztáson kapták, így 1478-ban menekülésre kényszerült. Ezután a Kovách testvérek birtokolták.
1516-ban eladták a már árucsarnokkal is rendelkező épületet, melynek ára 899 aranydukát és 200 körmöci arany volt. Később ismét testvérpár, a Máthé testvérek rendelkeznek felette. Ők már a bérleti díjat nem a királynak fizették, hanem a zálogbirtokosnak, ugyanis őfelsége elzálogosította az uradalmat, ezáltal a javadalmat is.
Forrás: Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap
Később Nyári Zsigmond tulajdonába került, ő pedig szabad kocsmáját adta el Dőryéknek - ez 1652-ben történt. 100 évig nem is adják el másnak, a család tulajdonában marad, innen ered az első fennmaradt név, a Dőry-kocsma. 1775-ben az uradalmi javak összeírásában találhatunk egy leírást egy fogadóról, ekkor már Tambur néven említik.
Miskolc évszázadokon keresztül harcolt azért, hogy függetlenítse magát az uralkodótól, illetve a diósgyőri uradalomtól. Sikerült is megállapodnia az anyagiakról a kamarával, meg is kapta a jogokat - először 1703-ban. Pár évtizeddel később ismét új szerződést kellett kötni, de ekkor már különböző okok miatt nem sikerült a pénzügyi feltételek teljesítése. A város mai szóval élve csődbe ment. A nehezen megváltott szabad státusz után immár újra a diósgyőri uradalomhoz tartozott Miskolc. A következő felújítást, illetve bővítést ennek okán már a kamara csengő forintjai fedezték.
A leírások szerint 1775-ben már cégér is volt a szálló oldalán, egy másik forrás azonban csak az 1784-es - Dobrossy István 1783-ra datálja - felújítás után ír egy bizonyos ,,szőlőfürtös koronáról", amely az épület kőből készült kapuján volt látható (innen ered a név: Arany Corona).
Forrás: Ellenzék
A vendégfogadó
A bővítés után, ha ránéztünk volna az Arany Koronára, azt láttuk volna, hogy ejha, ez bizony már egy vendégfogadó! 1798-ban Klír Vencel ráadásul még egy emeletet is épített rá. Wentzel Klir - ahogy a valószínűleg cseh származású építész írta a nevét - építette az eredeti homlokzatot, amiből manapság - nem meglepő módon - nem látni semmit. A belső részben már található volt ivóterem, kávézószoba, az emeleten pedig egy nagyterem. 1833-ban az udvari részre is rákerül a második emelet. A bővítést azért tartották szükségesnek, mert Miskolcnak csak (!!!) 3 szállója volt abban az időben és a bécsi, no meg a pesti kereskedők bőséggel jelentek meg az évi 4 országos vásárban. Tehát kellett nekik a szálláshely.
Ebben a szállóban szállt meg Déryné, a Pestről elüldözött színészekkel és a kiűzött társulat itt kapott lehetőséget újra a színjátszásra. 1815-ben itt, a Korona udvarán kerül sor a ,,Tündérország Magyarországon” című darab bemutatására, amely útjára indította a miskolci rendszeres színjátszást.
1859-ben újra teljes felújításon esett át azépület, ennek után itt nyitották meg a Miskolcz-vidéki Gyümölcsészeti Társulat első kiállítását. 1861-ben pedig Palóczy László temetése után itt gyűlt össze a város és megye előkelősége.
Forrás: Esti Újság
A város tulajdonában
1877-ben a város meg tudja venni végre a Koronát (is), és függetleníti magát az udvartól is - hivatalosan a kincstári jogok és haszonvételek örökös megváltása történt, immár másodszor -, ezúttal 337 000 forintért.
Ennek fejében rengeteg épület és jog került Miskolchoz, mivel az államháztartás pénzszűkében volt. Ezeket az intézményeket és jogokat nagyon helyesen a város azonnal bérbe adta, így könnyedén tudja fizetni adósságát az állam felé, ugyanis a 337 000 forintot huszonöt év alatt kellett törlesztenie. Például a Korona és a Zöldfa vendéglő 3 éves bérlete 28 260 forintot ért. Zseniális húzás volt ez Losonczy Farkas Károly polgármestertől.
1883-ban a miskolci születésű Laborfalvi Róza itt ünnepelte pályafutása 50. évfordulóját, a díszelőadásán itt volt a férj, Jókai Mór is.
1880-ban a felújítás során rájöttek, hogy a szálloda épülete elavult, újat kell építeni. Azért 1882 decemberében - Szűcs Sámuel naplója szerint - még jégpályát alakítottak ki a kertben a miskolci Korcsolyázó Egylet tagjai.
1893-ban épül fel az új Korona, Adler Károly tervei alapján, az Ursch Illés és fia cég által. Az új bérlő, Reidiger Béla, évi 15 000 forintért. Az új Korona a város tulajdona maradt egészen az államosításig. Utána Bokros Károly - aki több miskolci vendéglátóipari egységben érdekelt volt - lett az új bérlő.
A Böczögő-korszak avagy a Korona aranykora
1907-ben Bokros visszatért Budapestre, helyét Nagy Lajos vendéglős vette volna át, de visszalépett. Nagy helyett a bérleti jogok lejártával hősünk, Böczögő József - előtte a Három Rózsában volt üzletvezető - nyerte el a Korona bérleti jogát. A Böczögő-korszak a város aranykorával együtt volt a Korona aranykora is.
,,Böczögő József a Zala megyei Orosztonyban született 1877-ben. Iskoláit Vas megyében kezdte, majd a vendéglős és szállodás szakmát az ausztriai Ferringben sajátította el. 1898-ban lett a miskolci Három Rózsa Szálloda és étterem vezetője. Az Abbázia Szállodát és éttermet a kezdetektől irányította. 1907-től vette bérletbe Miskolctól a Korona Szállót és éttermet. Böczögő 1934-ben a saját költségén próbálta felújítani és korszerűsíteni a szállót Block Ármin és Stimm Lajos tervei szerint. Böczögő 1937-re csődbe ment. A város hátba támadta és a bérleti jogot a Janits testvérek kapták, akik egészen az államosításig vezették a szállót. Böczögő József elköltözött Miskolcról, Kassán hunyt el 1946-ban."
(Forrás:bomie.hu - A fehér asztal művésze)
Milyen tálaló a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap által választott cím (egyébként olvassátok a bomie.hu oldalt, nagyon jól összerakott, remek régi cikkek találhatóak rajta), valóban a szakmája művésze volt Böczögő József. Ahogy átvette a szállót, minden megváltozott. Egészen más szellemiség uralkodott, ahol ő munkához látott, egészen máshogy látta a vendéglátós szakmát, mint elődei. Talán Weidlich Pál mentalitását tudnám hozzá hasonlítani. Messze földön híressé vált a Korona konyhája, rendezvényei, a profizmus, ahogyan a vendéghez hozzáált a nagyszerű vendéglős.
Forrás: Pesti Napló
Bönczögő megélt egy Koronából
Grófok, bárók, hercegek, a társadalmi elit tagjai szórakoztak önfeledten Miskolcon. Az országban a pesti Gundel után a második legjobb helynek tartották Böczögő Koronáját. Ekkor terjedt el a mondás is: ,,Böczögő a legszerényebb ember, hiszen megél egy Koronából is".
,,Érdemei - a város idegenforgalmának felkészítése - a legutóbbi években igen nagyok. Országos hírű szállodát és az ország határain túl is híres konyhát tartott fent... Nemcsak jó konyhával, előkelő terítéssel és találással is kitűnt. A miskolci Böczögő olyan fényes ünnepi lakomát tudott rendezni a Koronán, mint Budapesten a nagy dunaparti szállodákban."
(Forrás: Thurzó Nagy L. II/A kötet, 56., idézet a Magyarság című lapból (Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és vendéglátás története 1745-1945, 67.)
Minden ment a maga útján, Böczögő is terjeszkedett, hiszen egy hatalmas pincét vásárolt az Avason, ahol szintén profi módon látott vendégül mindenkit. De már Tapolcán az Anna is az ő kezén volt, és egy szép kis házat is épített magának a szőlőbirtokán.
Micsoda nagyságok, micsoda történetek!
,,1929. március l-jén a miskolci Nyugat-est alkalmával Böczögő adott autóbuszt Babits, Kosztolányi, Nagy Endre és Gellért Oszkár lillafüredi kirándulásához. A kiszuperált járgány csak szuszogva ért céljához. Ekkor mondta Kosztolányi, hogy: „Valósággal böcög ez a kocsi."
(Forrás: Borsodi Levéltári Füzetek - Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium, 163.)
Forrás: Pesti Napló
A vég kezdete
Aztán 1927-ben úgy gondolta a város vezetése - Hodobay Sándor polgármester javaslatára -, hogy a színház felújítása után a Speyer-kölcsönből majd a Korona felújítására is futja. Elindult a temérdek pénzbe kerülő felújítás, azonban közben a Weidlich-palotában működő Apolló moziról kiderült, hogy a városháza felől rendszeresen dézsmálják a számlájukat, vagyis sokan saját zsebre dolgoztak. A mozit gyorsan át is költöztették a Koronába, minden nyomot próbáltak eltüntetni. Az, hogy Hodobay benne volt-e, simlis volt-e, sosem derült ki, mindenesetre a balhé a polgármesteri székébe került, 1935-ben nyugdíjazását kérte.
Szegény Böczögő Koronájára nem maradt pénze a városnak, a szálló egyes részei működésképtelenek voltak. Szépen lassan, évek alatt Böczögő teljes vagyonát elvitte a felújítás. Ráadásul még nem is készült el a teljes felújítással (nem neki lett volna a feladata, de a városnak nem volt pénze, neki pedig működtetnie kellett a szállót,.hogy legyen bevétele).
1933-ban még reménykedett, meg is mentette egy országos összefogás és sajtóhadjárat.
,,Remélem, mégsem fognak kitenni. Olyan konyhát úgysem találnak sehol a világon, mint az enyém. Európában szerteszét negyven, nálam végzett szakács aratja a dicsőséget. Már régen neves vendéglős voltam, királyi lakomák főzését vezettem, amikor kitört a háború és a fronton kellett megtanulnom főzni. A 9. honvédezred szakácsa lettem (ez azért érdekes, mert a sajtóban azt olvastam, hogy a 10-es honvédeknél szolgált, oda vonult be, a szerk.), aztán átvittek a hadtest-parancsnoksághoz. úgy bántak Böczögő őrmester-főszakáccsal, mint a hímestojással. Azóta... El-elmegyek Miskolcról, még Budapestre is, nagyobb lakomákra főzni. Sárospatakra is engem vittek, hogy a kormányzó úrnak és 400 arisztokratának jó ebédje legyen.
Nem fog tőlem megválni Miskolc. A slamasztikába a város vitt engem, a város is slamasztlkában van amiből csak az én vállaimon tud kilábolni. Nélkülem lehetetlen a kibontakozás. Talpra fogunk állni, hiszen tönkrementem én már a világháború alatt és 1927-ig mégis ötmilliárd koronát szedtem össze. Akkor kezdődött az az átkozott átépítés..."
(Pesti Napló - 1933. június 4. - Miskolc kilakoltatja a világhíres Böczögőt)
Forrás: Üstökös
,,Gundel Károly — Böczögőről
A Magyar Szállodás és Vendéglős cimü folyóiratban Gundel Károly a Magyar Szállodások és Vendéglősök Országos Szövetségének elnöke ir vezető cikket
„Kiáltás Miskolc felé!“
cim alatt. Többek között a következőket írja:
Miskolc felől halljuk most kongatni a halálharangot!
Elszorul a szivünk!
Hát te is, kedves, jó Böczögő barátunk? Neked is ilyen obsit munkás, dolgos életed jutalma? Vándorbot az öregedő férfiú kezébe?' Neked, ki városodnak büszkesége, karodnak dísze, ékessége, tanitója voltál?
Nem! Nem lehet! Nem szabad!
Kérve fordulunk feléd, Miskolc! Ne hagyjátok becsukni a Korona kapuját, ne engedjétek lehúzni redőnyeit, hagyjátok tovább élni, lélekzeni, verejtékezni Böczögő Józsefet és munkásait.
Nemcsak a magyar szivetekhez szólunk, hanem a józan értelmetekhez is.
Mi lesz, ha beteljesedik a Korona sorsa? Mi lehet?
Az állam, a város, az OTI, a szállitók a hitelezők lemondhatnak követelésükről, melynek behajtása kilátástalan, a személyzet — kipróbált, hűséges, derék alkalmazottak serege — munka nélkül maradna s nincstelenné válik a derék gazda, szegérayék istápolója, művészek pártfogója, a derék polgár mintaképe, iparának egyik büszkesége!"
(Reggeli Hírlap - 1934. február 18. - Az országos sajtó és a miskolci Korona szálló ügye)
Böczögő egyelőre maradhatott, elnézte a város azt is, hogy nem fizette a bérleti díjat (miért is fizette volna, amikor a város által felvállalt felújítást ő fizette?).
Mindene ráment az üzemeltetésre, a városban található összes javadalma. Az avasi pincéjét értéken felül terhelték le, a betétjét zárolták, a Korona saját pénzén vásárolt gyönyörű berendezését lefoglalták.
Dicstelenül, elszegényedve
Halmay Béla polgármester nem talált megoldást a bajra, utódja, Fekete Bertalan viszont nem volt szívbajos: az utcára tette a legendás vendéglőst, a Koronát pedig az új bérlőnek adott kölcsönből felújíttatta velük. Az új bérlők a szintén nagy vendéglátós múlttal rendelkező Janits testvérek voltak.
Böczögő József, aki többet tett a város hírnevének, turizmusának, presztízsének fellendítéséért mint bárki más, dicstelenül távozott városunkból és elszegényedve hunyt el Kassa városában. Nagy szégyenfolt városunk múltjában, hogy egy ilyen emberen nem segített, nem nyújtott segítő kezet neki senki. Biztos vagyok benne, hogy az irigyei dörzsölték a kezüket örömükben... Ez a mindig úriember, talpig becsületes Böczögő József történetének szomorú vége...
Források:
Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1845
Borsodi Levéltári Füzetek 39. - Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium
Pesti Napló - 1933. június 4., 1938. március 3.
miskolciszemelvenyek.blog.hu - A Korona-Avas szálló története
Reggeli Hírlap - 1934. február 18.
Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap - 1935. november 8.
Magyar Nemzet - 2015. május 9.
A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. - Dobrossy István: A miskolci Arany Korona Szálloda története 1783-1987
Kárpáti Béla (szerk.): Első lépések a történelembe - Molnár Ferenc - Mátyás Gábor: A Korona Szálló története
Pesti Hírlap - 1910. augusztus 20.
Ellenzék - 1909. november 3.
Esti Újság - 1938. július 20.
Üstökös - 1906. január 6.
