Immár negyedik részéhez érkezett a Miskolc legnagyobbjait bemutató sorozatom. Ezúttal is több olyan nagy lokálpatrióta zsenit mutatok be, akik kiérdemelték városunk polgárainak tiszteletét. 

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

Herman Ottó (Herrmann Károly Ottó, 1835-1914)

Trmészetkutató, zoológus, néprajzkutató, régész, politikus. A "madarak atyja", polihisztor. Az őskőkorkutatás és a tudományos barlangkutatás megindítója.

1835. júniusában Breznóbányán született. Herrmann Károly és Hammersbergi Ganzstuck Franciska első fiúgyermeke. Négy kislány után érkezett a családba a "trónörökös". Németajkú családként az anyanyelve mellett csak 7 évesen kezdett magyarul tanulni. 12 éves koráig németül beszélt. 1847-ben apját - aki sebészorvos volt és mellette lelkes hobbi-ornitológus - Miskolc mellé, az akkori diósgyőri koronauradalom területére - Alsóhámorba - helyezték át. Ezért iskoláit már Miskolcon végezte. Itt gyermekkorában apjától elsajátította a madarak preparálását.

Herman Ottó. Forrás: Wikipédia.

1848-ban a szabadságharc alatt próbált bevonulni a honvédseregbe - azt hallotta a tüzérségnél a fiatalabbakat is beveszik -, de kora miatt hazaküldték. A szóbeszéd szerint halláskárosodását annak köszönhette, hogy egy ágyút mellette sütöttek el a harcok során Miskolcon. Nemzeti identitása egyértelműen magyar volt. 

A szabadságharc bukása után sokáig a helyét kereste, nagyon megviselte. Lakatosinasként kezdett dolgozni.

Később Bécsben tanult. A császárvárosban rengeteg időt töltött a Természettudományi Múzeumban. Mérnök embert akart látni fiából az apja, de az iskoláit halála miatt nem tudta befejezni. Egy rövid ideig géplakatosként dolgozott, hogy tudjon segíteni anyjának és hat leánytestvérének.

Bécsben nem jelent meg a sorozáson, a nagyothallására hivatkozva, közben foga között morogta, hogy ,,osztrák alatt nem fogok szolgálni". Az első szerelem is itt érte, de a románcot megzavarta kényszersorozása. Mivel nem jelent meg a sorozáson, szökevénynek minősítették. 1857-ben aztán nem volt kecmec, besorozták, - halláskárosodását szimulálásnak minősítették - két éves kiképzés után pedig Dalmáciába vezénylik. 12 éves katonáskodás helyett - ennyire ítélte a sorozóbizottság - szerencsével majd' öt év után szerelték le.

Dalmáciában lett a tenger szerelmese. Hamar kiemelkedett társai közül értelmével, megfontoltságával. Az ezred parancsnokának a kedvence lett. Amikor őt Bécsbe vezényelték, kérdezte mit tehet érte. Ő azt kérte, hogy szereljék le. Parancsnoka eleget tett kérésének.

Feleségével, Borosnyay Kamillával. Fotó: pinterest.com.

Ezek után forradalmi helyszíneket látogatott, az ismét ébredező Európában. Olaszországban járt, majd Lengyelországban bukkant föl. Itt átlőtték kalapját, melyet haláláig őrizgetett.

1863-ban egy fényképészműhelyt nyitott többedmagával Kőszegen. Közben Chernel Kálmántól rengeteget tanult a természettudományról.

A műhely csődje után Kolozsvárra került, a helyi múzeum konzervátori állását nyerte el 1864-ben. Itt már tovább maradt, hét évet töltött el. A természettudományok több ágának szakértőjévé vált, nagyon sokat dolgozott és tanult. Az ornitológia rejtelmeibe is itt ásta bele magát, első tanulmányát is Erdélyben alkotta a Kabasólyomról. Kolozsvárott a színházi előadásokat nagyothallása miatt az első sorból figyelte.

Szerelemre lobbant Jászai Mari iránt, - aki kezdő színésznő volt akkoriban - kinek kezét levélben meg is kérte. Ő 1872-ben állítólag igent mondott, a dologból mégsem lett semmi, Jászai Mari Pestre szerződött és kettejük kapcsolatát megszakította.

1873-ban Budapesten a Természettudományi Társulat megbízta Magyarország pók-faunájának leírásával, megírásával. Ez három kötetben jelent meg, magyar és német nyelven, nagy sikert aratott tudományos körökben. Egy példányt eljuttatott az - általa nagyra tartott - emigrációban elő, Kossuth Lajosnak is.

1875-ben a Magyar Múzeum Állattárának őrsegédje lett. Előadásokat vállalt, - természettudományit - fővárosi újságokban írt politikai cikkeket, ez tette országosan is ismertté, ez alapozta meg hírnevét. Első nagy port kavaró cikkét 1871-ben írta. Az Ellenőr, a Függetlenség és a Vasárnapi újság hasábjain publikált elsősorban.

1879-től Szeged, majd Miskolc és Törökszentmiklós országgyűlési képviselőjeként került be a parlamentbe. Korán felismerte a filoxéra vész veszélyeit is, a védekezést sürgette.

Szobra a róla elnevezett múzeum képtár előtt, Miskolcon

1885-ben nősült meg, az avasi református templomban volt a mennyegző. Felesége a húsz évvel fiatalabb Borosnyay Kamilla írónő lett. 

1888-ban Norvégiába is eljutott. Kedvenceit, a madarakat tanulmányozhatta. Erről előadásokat tartott, sőt könyv formájában is leírta tapasztalatait. 180 cikket és tanulmányt publikált haláláig, elképesztően termékeny volt.

Könyvet írt a halászatról, a pásztorkodásról, ősfoglalkozásokról a fentebb említetteken kívül. Főiskolai, egyetemi diploma nélkül lett ismert és elismert tudós az országban, autodidakta módon tanult. 1892-ben kapta meg az egyik Bársony-házi szakócát, mellyel két évtizedes harc kezdődött annak elismeréséért. 1876-ban ugyanis Budapesten Nemzetközi Embertani és Ősregészeti kongresszust rendeztek és az addigi magyarországi leletek alapján a nemzetközi szakemberek nem ismerték el, hogy hazánkat már az ősember is lakta. 1893-ban csatlakozott be ebbe a vitába Herman Ottó. Véglegesen a Kadic Ottokár által talált 1906-os bükki leletekkel nyert bizonyítást, hogy a Kárpát-medence bizony az őskor óta lakott helyszíne Európának.

1893/96-ban Miskolcról országgyűlési képviselő. Parlamenti szerepvállalása aktívnak mondható. A forradalom eszméit képviselte, a kiegyezést nem fogadta el. Miután a hatalommal dacolt, ezért az MTA soraiba nem kapott és nem is kért felvételt. Mindvégig Kossuth híve maradt. A Függetlenségi Párt tagja volt. Többször meglátogatta Kossuthot külhonban, 1894-ben a temetésén ő is búcsúzott tőle többek között.

1893-ban megalapította az ország első Madártani Intézetét és megalapítja a ma is létező Aquila madártani folyóiratot is. 1906-ban kiadott könyve Madarak és fák napja Magyarországon címmel jelent meg. Ebben tájékoztatta olvasóit, hogy Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter az ő javaslatára az elemi iskolákban bevezették a madarak és fák napját, hogy felhívják a figyelmet a természet szeretetére és védelmezésére.

Forrás: Vasárnapi Újság

1914-ben közúti balesetet szenvedett, melynek oka a süketségére vezethető vissza. Elütötte egy teherhordó szekér a Múzeum körúton. Nem volt súlyos a sérülése - lábtörés - de tüdőgyulladás alakult ki nála szövődményeképpen és ez által szívbénulásban elhunyt. Budapesten temették el, de 1965-ben, az akkori miskolci városvezetés - végakaratának megfelelően - hamvait elhozatta és a felsőhámori temetőben helyezte el.

Nevét szinte minden magyar ismeri. Miskolcon gimnáziumot, múzeumot, tudományos díjat neveztek el róla és szobrot is kapott a lillafüredi függőkertben. Látogatható egykori nyaralója a Pele-lak, de készült róla emlékbélyeg, barlangot és tavat is nevezték el róla az országban. 

Thurzó Nagy László (1893-1982)

Újságíró, költő, zeneszerző, monográfia író. 

Miskolcon született, elemi és középiskolai tanulmányait városunkban folytatta, majd az egri ciszterciták gimnáziumba került. Szintén Egerben hallhatott jogot, de a diplomát Pécsett szerezte meg. A Hevesmegyei Lapok munkatársaként több írása is megjelent. 

Forrás: pinterest.com

Előbb Fiumébe, majd Csáktornyára került. Az első világháborúban az erősen miskolci kötődésű 10. honvéd gyalogezred soraiban szolgált. 1915-től 39 hónapot harcolt a fronton. Az ezred tábori újságnak a szerkesztője volt, Sassy Csabával egyetemben. 

Thurzó Nagy László, zászlós: Valahol az Avas alján...

Valahol az Avas alján

 Nyilnak az akácok,

Fájókönnyez hullatnak rá

 A miskolczi lányok.

Messze szállt az imádságuk,

Messze, Csik-országba,

Ahol csak vérrózsák nyilnak

 S tábortüztől visszavágynak

Az Avas aljára.

Valahol az Avas alján,

Vig muzsika járja,

Ma megy férjhez valakinek

 Hütlen babája.

Elpattan egy hedegühur

Elhallgat a nóta.

Valahol a Magyarosnál,

Valakinek megásták már

 A sírját azóta!

A háború elmulta után először a Reggeli Hírlap, a Magyar Jövő szerkesztője, majd a Miskolci Hétfői Futár szerkesztője. 

1926-ban nősült meg, felesége Kovács Sarolta zenetanár volt. Ő maga is zenét tanult, dalokat, magyar nótákat írt. 

Előbb Sassy Csabával együtt ismét a Magyar Jövő szerkesztője, 1939-ben pedig társtulajdonosa. 

1940-ben a fővárosba költözött, ahol egy filmvállalat tulajdonosa lett, amiben szintén sikereket ért el. 

A Miskolci Lexikon fűzött kézirat formájában megtekinthető a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár helyismereti részében

Az 1960-as években írta meg monográfiáját, a Miskolci Lexikont, amely máig kéziratban olvasható. A helytörténeti szakemberek szemében nem elfogadott műről van szó, a forrásjegyzék hiánya miatt. Pedig hatalmas munkájában nagyon sok értékes információ található. 

Rengeteg dalt, nótát írt, nagyon sok szakkönyvet isrt, saját tapasztalata alapján. 1982-ben hunyt el.

Pfliegler Imre (1872-1943)

Orvos.

A Pfliegler család 180 éve áll Miskolc szolgálatában, sok-sok értékes városi alkalmazottat, vezetőt adott Miskolcnak.

Pfliegler Imre önarcképe. Forrás: geocaching.hu.

,, - A család eredetileg Baden-Württembergből, Németországból származik és a 16. század folyamán került Ausztriába, egészen pontosan Alsó-Ausztriába, Kleinhadersdorf nevű településre. És milyen furcsa az élet - és milyen jó, hogy van internet -, mert egy bő évtizeddel ezelőtt az internet segítségével érdekes módon ők találtak meg minket, ők vették fel a kapcsolatot velünk. Azóta minden második évben találkozunk a kleinhadersdorfi Pflieglerekkel. Most voltunk náluk, Pünkösdkor jöttünk haza tőlük, ahol gyönyörű három napot töltöttünk el. Tényleg megdöbbentő a hasonlóság, mind gesztusban, kopaszodásban, mind a férfiaknál a kinézetben. A család “őshazában maradt” ágával egyébként, a II. Világháború végéig, sőt azt követően is volt még kapcsolat, ha gyér is. Ez éledt most újra fel és erősödött meg. Számos régi írásos dokumentum (keresztlevelek, levelek) is megmaradt. Tehát Baden-Württembergből származunk, utána Ausztriába került a család, majd a 19. század elején jött át Magyarországra ükapánk, tehát tőlünk számítva a 4. generáció. Mátyásnak hívták, előbb Sopronba, majd Eszterházára, végül Edelénybe került, majd az 1850-es években Edelényből Miskolcra. Mátyás “útközben”, de már Magyarországon (Pozsonyban) nősült, Móga Máriát, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc első fővezérének az unokahúgát vette feleségül, vagyis ükanyámat."

(180 éve Miskolc szolgálatában a Pfliegler család - interjú Pfliegler Péterrel) 

Pfliegler Imre 1872-ben Miskolcon született, édesapja Pfliegler J. Ferenc híres miskolci naplóíró. Városunkban végezte az elemi iskolát és a gimnáziumot, majd az orvosi egyetemet Budapesten. 

Első munkahelye a fővárosban volt, a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Ideg- és Elmeklinika orvosa. Miskolcra való hazatérte után az Erzsébet Közkórházban dolgozott. 

,,1912-től tisztiorvos, társadalombiztosítási főorvos, emellett a Fráter György Kat. Gimnáziumban egészségtant tanított. Széles magánpraxist gyakorolt, kiváló diagnoszta hírében állt."

(Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon - Pfliegler Imre)

Nemcsak orvosként alkotott maradandót, zeneszerzőként is tehetséges volt. Forrás: Pfliegler család.

1914-ben ő szervezte meg a Sajó parton a Kolerakórházat. Saját és családja egészségét is kockáztatva végtelen türelemmel és szeretettel ápolta a betegeit itt is, és minden élethelyzetben is. 

Az első nagy világégés idejében a katonai kórház alapítása szintén az ő nevéhez fűződik.

,,És ha már sztori, a családban az idősebb testvérem még ma is őrzi azt a levelet, amelyet egy osztrák katona írt nagyapámnak a gyógyulása után, hazatérvén Ausztriába. Valószínűleg egy kukkot sem beszélt magyarul, de nem is volt rá szüksége, hiszen a Monarchiában majdnem mindenki beszélt németül. Egy receptet vitt magával és úgy írta meg a hálás köszönetét kifejező lapot Miskolcra, hogy “dr. Pfliegler Imre úrnak, rendelés hétfőn reggel 7-8-ig, Miskolc”. Ugye fogalma sem volt arról hogy mi a cím, vagy melyik a címe, pontos neve. De nagyapám így is megkapta a levelet."

(180 éve Miskolc szolgálatában a Pfliegler család - interjú Pfliegler Péterrel) 

A Pfliegler család címere. Forrás: Pfliegler család.

A spanyolnátha idején is éjt nappallá téve dolgozott, az egyik újságban felháborodását fejezte ki az enyhe intézkedések miatt. Egészen pontosan 1918. október 20-én reagált Dr. Pfliegler Imre th. városi tiszti főorvos a városi intézkedésekre (hiába kérte nem voltak hajlandóak bezárni az összes nyilvános helyet a döntéshozók):

,,Most, késő este értem haza idegentől és olvasom a hatóság intézkedését a spanyol járvány leküzdésére. Abszurdabb intézkedés nem látott napvilágot ennél. Hát mit gondol a főkapitány, a spanyol jarvány a színház és mozi nyitvatarthatása kedvéért csak a nap bizonyos idejében fertőznek? Vagy a színház és mozi publikumát, mint a halál öldöklő angyala a zsidók házát, megkíméli? A szellőzést és a napfényt teljesen nélkülöző, alacsony mozihelyiség valóságos melegágya a fertőző bacillusoknak. Én a közegészségügyi bizottság ülésén a leghatározottabban követeltem a szórakozóhelyek, különösen a mozik bezárását messzemenő óvrendszabályok életbe léptetését megszhiusitott ez a torz, lehetetlen rendelet. Kacagni kellene rajta, ha nem lenne olyan tragikus."

(Reggeli Hírlap - 1918. október 20.)

Olyan tisztelettel viseltettek iránta a városban a polgárok, hogy - például - bárhol megállt neki a villamos. Sajnos a vesztét is ez okozta. Egy ködös időben a vezető nem vette észre - Pfliegler Imre pedig nagyot hallott már - és elütötte. A kórházban a fia kezei között hunyt el...

Szalay Lajos (1909-1995)

Grafikus, festőművész, Miskolc díszpolgára.

Őrmezőn született 1909-ben. Rendkívüli rajztehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. Már nyolcévesen Bécsben kiállítást rendeztek neki, amelynek a témája a háború volt. A miskolci Fráter György katolikus gimnázium diákja volt, amikor sok versenyt nyert rajzaival. A helyi Művésztelep vezetője - Benkhard Ágost - azonnal felkarolta a tehetséges fiatalt.

Szalay Lajos. Forrás: Wikipédia.

A budapesti Képzőművészeti Főiskolán az a Rudnay Gyula mentorálta, akit Szalay mindvégig a legnagyobb mesterének vallott. 

,,Pályáját festőként kezdte, azonban elég hamar a tus-tollrajz lett kizárólagosnak hitt eszköze. Főiskolai tanárának előadásából ismerte meg Picasso művészetét, és 1930 őszén Párizsban kilenc hónapig tanulmányozhatta azt személyesen."

(Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon) 

1946-ban a párizsi béketárgyalások alatt a rajzos riportok elkészítése volt a feladata. Nem is tért vissza Magyarországra, Párizsban telepedett le.

1949-ben érkezzett meg az Egyesült Államokba. 1955-ig a tucami egyetem professzora, majd 1958 és 1960 között Argentínában élt, ahol tanár volt a Buenos Aires-i főiskolán. 

Akkor készült el legjelentősebb műve, amikor ismét az Egyesült Államokba költözött. A Genesis című albuma 124 rajzot tartalmaz. 1970-ben költözött Párizsba. Miskolcra 1988-ban tért vissza. A helyi Művésztelep vezetőjével emigrációja alatt is levelezett. 

1993-ban került be a díszpolgárok táborába. Sírja a szentpéteri kapui temetőben található.

Forrás: Wikipédia

,,Emlékét nemcsak a miskolci polgárok és művei, hanem a művelt világ is őrzi. A két világháború közötti magyar művésznemzedék egyik legtehetségesebb rajzolója, a modern magyar grafika stílusteremtő mestere. Egyszeri és megismételhetetlen jelenség életműve, munkássága a magyar kultúrában. (...) Hazatérésekor 450 rajzát hazai múzeumoknak ajándékozta. Miskolcon műveiből az 1992 óta a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum Petró-házban látható állandó kiállítása őrzi emlékét.

Díjai, kitüntetései: Székely Bertalan-díj (1936); Székesfőváros díja (1936); a Szinyei Merse Társaság grafikai díja (1944); UNESCO-ösztöndíj, Párizs (1947); a Szép Magyar Könyv pályázat nívódíja (1978); a Lipcsei Nemzetközi Képkiállítás ezüstérme (1982); a Miskolci Téli Tárlat nagydíja (1988); kiváló művész (1989); a Miskolci Téli Tárlat, a Miskolci Galéria díja (1990); Kossuth-díj (1992)."

(Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon)

,,Ha két grafikus neve marad fenn az utókornak a huszadik századból, akkor a másik én leszek, ha egy, az Szalay Lajos lesz." 

(turizmus.com)

Adler Károly (Adorján, 1849-1905)

Építész, Miskolc város főmérnöke.

Pesten született és ott is tanult, a József nádor Műegyetemen végzett. Először az Andrássy úti mérnöki hivatalban, majd a Fővárosi Mérnöki Hivatalban dolgozott. 

Adler Károly térképe 1884-ből. Forrás: Wikipédia.

1880-ban pályázat útján nyerte el Miskolc főmérnöki állását. Az 1878-as nagy árvíz után az ő tervei szerint, az ő irányításával végezték a Szinva-patak szabályozását. 

1884-ben részletes térképet készített Miskolcról. Nagyon sok miskolci középületet tervezett, 1894-ben Lippay Bélával közösen elkészítették a város első rendezési tervét. 1896 után már csak a magánszektorban tevékenykedett. 1897-ben megpályázta Debrecen főmérnöki állását, de nem nyerte el azt. 

1902-től a családjával a saját maga által 1884-ben tervezett Kazinczy utca 16. szám (ma már nincs meg az épület) alatti házban lakott. 1903-ban a nevét Adorjánra magyarosította. 1904-ben kérte nyugdíjazását.

Az Adler Károly által tervezett Közvágóhíd megnyitása. Forrás: Borsod-Miskolczi Értesítő - 1892, 49. szám).

1905-ben hunyt el, nevét utca viseli Miskolcon. A mindszenti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Adler Károly által tervezett épületek Miskolcon:

• Búza téri Vásárcsarnok (1885)
• Rudolf gyalogsági laktanya (1889)
• Közvágóhíd (1891/92)
• Erzsébet fürdő (1893)
• Korona Szálló (1894)
• Erzsébet tér, a mindenkori polgármester számára épített bérház 1897 (földszintjén az Arany Szarvas patika)
• Erzsébet Közkórház - Semmelweis kórház (1900)
• Lévay József Református Gimnázium (1900)

Források:

miskolciszemelvenyek.blog.hu - Az utolsó magyar polihisztor - Tíz lokálpatrióta zseni, aki itt élt, s alkotott - 180 éve Miskolc szolgálatában a Pfliegler család - interjú Pfliegler Péterrel

Hideg Ágnes: Thurzó László és a vidéki sajtó (A Herman Ottó Múzeum Évkonyve 45.)

Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon

Kárpáti Gábor: Miskolci nótafák

Wikipédia - Thurzó Nagy László szócikk, Adler Károly szócikk

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2., 9., 10.

Dobrossy István (szerk.): Miskolc története 5/2