Egy program segítségével a huszadik század első harmadából való, a miskolci belvárost ábrázoló képeslapjaimat színessé varázsoltam. Lássuk színesben a (déd)nagymamáink, (déd)apáink Miskolcát!
Korona szálló
A Korona szálló évszázadokon keresztül a legnívósabb hely volt a városban. Bálok, estélyek, fogadások, magas rangú vendégek sokasága járt a falak között. Sajnos az utóbbi harminc esztendőben nem úgy alakult az ikonikus épület sorsa, ahogy érdemelte volna. Reméljük a hamarosan bekövetkező felújítással rendeződik helyzete.
Miskolci Nemzeti Színház
Sokan tudják, hogy a mai Magyarország területén az első kőszínház városunkban épült. Az épület 1843-ban egy nagy miskolci tűzvész során elpusztult. Az új színház 1847 és 1857 jött létre. A mai formáját a kilencvenes években nyerte el, ekkor Közép-Európa egyik legkülönlegesebb, legösszetettebb, ahogy az interneten fogalmaznak: épületegyüttese alakult ki.
Tiszai pályaudvar
1859-ben nyitották meg Miskolc állomását, melyet sem a város vezetése, sem az építtető vasúti társaság nem erre a helyre tervezett. Történt ugyanis, hogy a Tiszavidéki Vasúttársaság a belváros mellett szerette volna megépíteni a pályaudvart, de ott nem kaptak ingyen telket. A társaságnak csak a várostól távol volt földje, és bosszúból a miskolci pályaudvart az akkori városhatárától jó két kilométerre építették meg. Ezért aztán a Miskolc hivatalosan nem is képviseltette magát az avatáson.
Az Avas pincéi
1780-ban 1424 borospincét írták össze a városban, 1817-re ez a szám már 1779-re emelkedett. 1849-re a nagy tűzvész után 1438-ra esett vissza a pincék száma. Városunkban a 18-19. században komoly "pincekultúra" bontakozott ki. Ebben az időben tartotta magát az a mondás, hogy ,,nem is igazi miskolci polgár az, akinek az Avason nincs pincéje." Az avasi és a tetemvári pincékben vígalmi negyed alakult ki, asztaltársaságok alakultak írókkal, költőkkel, befolyásos emberekkel.
Egészen különleges adottsága a városnak, hogy a belvárostól pár percre, a város szívében helyezkednek el ezek a pincesorok. A több száz, akár több mint félezer éves pincék felé az 1880-as évektől kezdődően kezdtek borházakat építeni.
Rákóczi-torony
Ez az ideiglenes fatorony az első volt az avasi kilátók sorában. II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala alkalmából építették. Ugyan a fejedelmek szállító vonat csak kevés időre állt meg városunkban, az ünnepség a belvárosban folytatódott. Az egész Avas - élén a kilátóval - gyertyafénybe burkolózott. Kilenc hónap elteltével lebontották.
Rácz György-kilátótorony
Nagy volt az igény egy állandó kilátóra a városban, de csak 1934-ben valósult meg a lakosság óhaja. A tavalyi év folyamán derült ki egy levéltári dokumentumból, hogy a kilátó hivatalosan a Rácz György-kilátótorony nevet viselte. Mindaddig ország- és városszerte is Rákóczi-kilátónak nevezték. Rácz György a húszas években elhunyt városi elöljáró volt, aki vagyonának egy részét egy kilátó építésére hagyta azzal a kikötéssel, hogy az majd az ő nevét viselje. Sokáig azt hittük, hogy végrendelete ezen rendelete (sem) teljesült.
Avasi templom
Az öreg épület az Avas oldalában egyidős Miskolc városával. Valamilyen formában és valamelyik vallás szolgálatában mindig is állt egy templom a város ezen területén. Miskolc ősi családjai nyugszanak a kertjében, egészen különleges, misztikus hangulata van a templomnak és a sírkertnek egyaránt.
Kálvária
A miskolci Kálvária-domb kápolnáját 1864-ben szentelték fel. A felszentelését követően a miskolciak kedvenc pihenőhelyévé nőtte ki magát a domboldal, ekkor merült fel egy nagy park, egy pihenőhely létrehozása szemközt, ez lett a Népkert.
A huszadik század elejétől a második világháború végéig a Pestről érkezőt mesés látvány fogadta, ha Miskolcra jött Csaba felől. Balra a Kálvária-domb és építményei, jobbra pedig a Népkert, a Vigadóval és sok-sok zöld területtel. Miskolc polgárai nagyon szerették szabadidejüket itt eltölteni.
Szinva-patak
A miskolciak kedvenc patakja a Bükkből ered és a Sajóba torkollik, de előtte megtesz egy 30 kilométeres utat, nyugat keleti irányban. Több, mint 70 híd ível át rajta, a belvárosban több helyen fedett állapota miatt nem láthatjuk kedvenc patakunkat.
A miskolciak folyóját Nagy Lajos király is említi, 1377-ben Synwapataka néven, de az első okleveles említése 1296-ból való. A miskolci malmokról több forrásban a 14. század óta tudósítanak ahogy a ,,Szinvára felfűzve" sorakoznak a parton.
A miskolci kocsonya
Nagyon érdekes, hogy a miskolciak ennyire szerették a kocsonyájukat, az pedig még érdekesebb, hogy a kocsonyába fagyott béka története - ami a képeslapon is látható - ennyire beleivódott a köztudatba.
Miért szerették annyira ezt az ételt a helyiek? Talán az avasi és tetemvári pincék állandó hűs klímája miatt? Azért, mert akár nyáron is készíthették ezt az étket, ami a pincékben megfagyott? Ezt nem tudhatjuk pontosan. Egy biztos, nem csak a vásárokon, hanem a korcsmákban és a vendéglőkben is tálalták ezt a fogást a vendégeknek.
Miskolci látkép
Gyönyörű természeti adottságokkal rendelkezik Nagy-Miskolc. Ez a város sokszínű és összetett, de nem csak a tobbpólusú városszerkezet miatt. Az ide látogatók nagyon sokszor meglepődnek, hogy mennyi értéket tartogat a város számukra (is). És ezúttal már nem csak a természeti adottságokról beszélek...
Döcögjön be Böczögőhöz!
A Korona szállóról már volt szó, akárcsak az avasi pincékről. Böczögő Józsefről, a Korona szálló egykori vezetőjéről azonban még nem.
A szakmája művésze volt Böczögő József. Ahogy átvette a szállót, minden megváltozott. Egészen más szellemiség uralkodott, ahol ő munkához látott, egészen máshogy látta a vendéglátós szakmát, mint elődei. Talán Weidlich Pál mentalitását tudnám hozzá hasonlítani. Messze földön híressé vált a Korona konyhája, rendezvényei, a profizmus, ahogyan a vendéghez hozzáált a nagyszerű vendéglős.
A Szemere utca és a mindszenti templom
Kevesen tudják, hogy egykor Mindszent csak egy utcája volt Miskolcnak és az avasi templomhoz tartozott. Később önálló település lett, majd 1880-ban visszatért városunkhoz. Azt is kevesen tudják, hogy a távolban lévő templom egyik tornyának építését - illetve a költségeit - I. Ferenc József vállalta magára. Ennek ellenére pár évtizeddel később majdnem a görög katolikus egyház tulajdona lett...
Búza tér
Tűzön sütött bőrös sértésült friss, miskolci fehérkenyér közé téve. Ez volt a messze földön híres miskolci lacipecsenye. A kép valószínűleg a Búza téren készült, de a finom csemegét az évi négy miskolci országos vásáron is kapni lehetett, illetve ott is, ahol bármilyen mulatságra vagy vendégségre került sor a városban.
A miskolci bor
Milyen lehetett a miskolci bor?
Minden bizonnyal fehérborban kell gondolkodnunk, jó, gyümölcsös aromával. Az egészen sötétsárga árnyalattól a világosabb fehérig, széles skálán mozoghatott a miskolci bor színe. Valószínűleg nagy cukor- és alkoholtartalmú, mézízű, nehéz, testes borok lehettek, hasonlítottak a mai hegyaljai borokra. Miskolcon is készítettek aszút, melyet csak a legnemesebb földben lehetséges.
Bél Mátyás, a híres utazó így ír a miskolci borokról 1723-ban:
,,Kellemes íze és egészséges volta az ínyt csiklandozza-e inkább vagy a gyomorra nézve egészségesebb-e vitás."
Benkő Sámuel a miskolci borok közül 1782-ben a Szent György elnevezésűt a legjobbak közé sorolja.
Singer-palota
A Tulipán tömb része a Singer-palota (a képen balra).
Dobrossy István kutatásai szerint 1869-ban már biztosan állt egy Singer-ház a mai helyén. Ennek elbontása után, 1880 és 1905 között egy nagyméretű sarokház épült ott, amely valószínűleg már emeletes volt. Azonban ez a Singer család által építtetett ház sem kerülhette el sorsát, ugyancsak elbontották, majd 1910-re készült el a ma látható palota Korach Miklós tervei alapján, Dr. Singer Henrik megbízásából. Két év alatt készült el, azóta is a meghatározó, városképformáló látványosság a főutca keleti végén.
A névadó Dr. Singer Henrik (1845-1929, főorvos, kórházigazgató) megbecsült polgára volt Miskolcnak. Városunkban született és itt is hunyt el. Pozsonyban, Budapesten és Bécsben tanult, 1872-ben doktorált. Az Erzsébet kórház első igazgatója lett 1900-ban. 1912-ben királyi tanácsosi címmel tüntették ki.
Polgármester pince
A Polgármester pince az avasi pincesor egyik emblematikus épülete. Nevét Dr. Halmay Béláról, egykori polgármesterünkről kapta. Egy ideig az ő és családja tulajdonában volt.
Ma már a helyi értéktár része, hiszen a bizottság legutóbbi ülésén felvette Miskolc értékei közé.
Erzsébet fürdő
Az Erzsébet fürdő, ez a különleges, emblematikus épületünk már több mint 125 éve áll a helyén.
„Miskolcon 1890–1892. években merült föl az eszmélye a közönség körében egy közfürdő létesítésének, mivel az akkor meglévő fürdők egyáltalán nem feleltek meg a fejlődő igényeknek. Az első tervezetek rituális fürdővel kapcsolatban akarták megoldani a kérdést, később különválasztották, s egy modern fürdőre készítettek tervezetet, mely vállalkozásra a közönség körében megindított részvényjegyzések jó eredménnyel jártak.”
(Részlet a fürdő alapító dokumentumából)
A fürdő 1892-93-ban épült, Adler Károly tervei alapján. 1910-ben bővítették, átalakították, ekkor nyerte el ma is látható formáját.
1994-ben műszaki állapota miatt bezárták, 1996-ban került mai tulajdonosának kezébe. 2000-ben teljes szerkezeti felújításon esett át, és ekkor került a helyére az új üvegkupola, amely városunk egyik jelképe lett.
2010-ben fejeződött be a teljes felújítása, az épület az eredeti funkcióját elveszítette. Jelenleg gyógyászati magánrendelők működnek benne.
Széchenyi utca
Miskolc főutcája, legforgalmasabb helye. A nyomvonala a több mint kétezer éves, egykori kelta szekérút mentén fut. Egyesek Európa leghosszabb főutcájának tartják. A 19. század utolsó harmadában kapta a nevét a legnagyobb magyarról, addig egyes részeit Piacz vagy Derék utcá(k)nak nevezték.
Zenepalota
A Zenepalota 1927-re készült el, a Speyer-kölcsönből finanszírozzák építését. Jelenleg zeneművészeti szakgimnázium és a Miskolci Egyetem Zeneművészeti Kara is itt működik.
Gömöri pályaudvar
1898-1899-ben épült, Pfaff Ferenc tervei alapján, olasz neoreneszánsz stílusban. A kivitelezési munkákat egy kassai cég végezte. A századfordulón Miskolc egyik legszebb épületegyüttese volt. Jelentőségét növelte a gömöri szénbányákkal való összeköttetése. 1989-ben műemlékké nyilvánították.
Az alkohol káros hatása
Az avasi pincék nedűjét sokan szerették a városban. Persze a mértéket nem mindenki tudta tartani és a kép ezt szeretné illusztrálni.
A régen elhagyatottan álló pincék közé az utóbbi években visszatért az élet. Fesztiválok, rendezvények, felújítási programok indultak, a miskolciak pedig újra rátaláltak az Avas romantikájára.