Vajon mindenki tudja, hogy miért Avas az Avas, vagy miért lett Pereces Pereces? Szirma és Martintelep nevének eredete ismert mindenki előtt? Ha nem, tartsatok velem, ezekre a kérdésekre is választ kaptok hamarosan.

Miskolc látképe a XX. század elején

Avas

Az Avas Miskolc központi helye volt mindig a történelemben. A város szíve. Manapság az ország egyik legnagyobb lakótelepe magasodik rajta, annak előtte szőlő termett rajta.

Az avas egyébként egy régi magyar szó, jelentése ,,tilalmas erdő". Szent György-hegynek nevezték a középkor előtti időszakban, az Avas szó csak a XVI. században szerepelt először az írott forrásokban. Szakrális jelentősége volt minden korszakban. 

Forrás: miskolc.hu

Az Avas osztott címerében természetesen ott van a szőlőtőke, amely a hosszú-hosszú évszázados szőlőtermelő és kereskedő vidékre utal. A másik oldalán pedig egy vörös kereszt látható, amely ezüst alapon van, ezt hívják Szent György keresztnek. Ahogy fentebb említettem az Avas egykori neve a Szent György-hegy volt, illetve ezen a néven "ősidők" óta egy kápolna is állott az oldalában. Tölgyfaág és olajág öleli körbe a címert. A tölgyfaág a fizikai értékeket, az olajág a szellemi értékeket képviseli, ez a két szimbólum visszatérő Miskolc résztelepüléseinek címerében. A címer osztása azt fejezi ki, hogy a mai településrész területén egykoron két helység, Miskolc és (Hejő, Heő)Csaba osztozott.

Pereces

Pereces. Miskolc egyik városrésze, alakulásakor még Diósgyőrhöz tartozott. Jelenleg csak a történelemkönyvekben lehet olvasni egykori fénykoráról, amikor még a bánya üzemelt és nyüzsgő kis résztelepülés volt. 

Ha a múltjáról kezdünk el beszélgetni kikerülhetetlen a bányászat, ez jelentette a település létjogosultságát. Egészen addig, amíg a szénvagyon a föld alatt pihent és nem mérték fel, ez a terület szinte lakatlan volt. A település erenyői részén - Ernye bánról nevezték el, ez a település legrégebbi része - voltak szőlők, illetve a szőlőművelésen kívül néhány család az úgynevezett ,,szénkibúvások" kitermelésével foglalkozott, de ez csak amolyan külszíni fejtés volt. Az őslakos miskolci, diósgyőri magyar családok nem értettek a bányászat mesterségéhez. 

A Vilma forrás képeslapon, melyet a Miskolc a múltban Facebook csoportban találtam

A Pereces név csak földrajzi nevekben mutatkozott meg a századok során. Pereces-völgy, perecesi erdő, Pereces-kő. Ezeket a neveket találjuk a térképet bogarászva. Egyes források szerint a XVIII. században a külszíni bányászat során kitermelt szenet a Garadna-völgyi hámorokba szállították

Nevének eredetére két változatot találtam kutatásaim során.  

- A települést perec alakban körülölelő hegyek formája miatt nevezték el így,

- vagy a település kialakulásakor nagyon kedvelt sós perec miatt. Az itt lakó bányászok minden alkalommal jól felpakolva, sok pereccel érkeztek haza a miskolci vásárokból, s ezért a vasgyáriak pereceseknek hívták őket. 

Forrás: miskolc.hu

Pereces címerében a három gyűrű utal a település nevére, ugyanis ez az a forma, amelyik legjobban emlékeztet a perec nevére, egyben a Diósgyőrhöz való kötődést is szimbolizálja. A kalapács és az ék a bányászatra utal, a címer színösszeállítása pedig szintén a bányász múltat hivatott ábrázolni.

Szirma 

Miskolc-Szirma jelenleg csendes kertváros. Önálló településként is érdekes története, történelme van. Először 1343-ban szerepel írott forrásban Szirma neve, de akkor nem magára a településre utalnak, hanem Szirmay Márkra, a Szirmay család egyik ősére. 

1616-ban pedig Miskolcon már létezett Szirma utca:

,,A Szirma utcában, az kismalom mellett, az Szinva mellett." 

Ennek az utcának a nyomvonala valahol a mai Arany János utca vonalán lehetett.  A XIV. század közepétől igazoltan a Szirmay családé a település. 

Az alapításának, elnevezésének körülményei vitatottak a mai napig. Az egyik verzió szerint egy nomád török eredetű népcsoport - a besenyők - alapították legkésőbb a XII. század első felében. Az, hogy az innen eredeztetett "sirima" szó, az akkori török nyelvű szlengben mit jelentett, inkább nem írom le, de állítólag a gonosz erők megtévesztése - a démonok miatt, vallási okokból - annak érdekében inkább jelentéktelenebb neveket adtak helységeiknek, gyermekeiknek egyaránt. 

A második verzió sokkal romantikusabb. A XIX. században Szirmay Antal próbálta rekonstruálni a családja történetét. Élt egy Raak nevű vitéz, aki IV. Béla király 1242-ben kiadott oklevele szerint Sirminiumból (Szávaszentdemeter, Szerémség) származott.  

,,Amidőn a dühöngő tatár nemzet felbecsülhetetlen sokasága le akarta vágni a mi királyi fejünket, avagy a pogányság nyomorult igájába törekedett taszítani bennünket, vitéz bajnokként, harmincnyolc igen vitéz fivérével és atyafiával együtt hősiesen beavatkozván a küzdelembe, előbb, mint a saját fejét, a mi királyi fejünket megmentette."

A csatában mind Raak úr, mind a fent említett rokonai a csatában elesnek, de a király nem felejtette el hősiességüket. 1245-ben Raak gyermekeinek, a Szirmának nevezett Otthobornak, Jannusnak és Cheburkának adományozott egy Szántó nevű, Sajó melletti lakatlan területet. 

Összegezve, Szirmay Antal úgy gondolta, hogy a vitéz szerémségi származása miatt keletkezett a Szirma(y) elnevezés, illetve a címerükön lévő rákot a hős harcos nevéből - Raak - eredeztette. Raak úr létezett, a kapcsolatot viszont több történész kétségbe vonja.

Az alapítás körüli bizonytalanságok csak szaporodtak később, ugyanis van egy harmadik verzió is. 1707-ben kapott grófi rangot a család I. Józseftől. Szirmay István kapta a kutyabőrt. Ő úgy mutatta be családját a király színe előtt, hogy ősei a Honfoglalás korában Szkítiából érkeztek, ezen a helyen telepedtek le, a földnek pedig saját nevüket adták. 

Ember legyen a talpán, aki ezek közül a valós történeti eseményeket megállapítja. Maradjunk annyiban, hogy sok a bizonytalanság az alapítás körül.  

Forrás: miskolc.hu

Szirma címerében a rák a Szirmay családra utal, amely állítólag alapítója volt a településre. A pelikán - amely vérével táplálja fiókáit -, a református egyház, a kereszt a katolikus egyház jelenlétét szimbolizálja. A két szalag a pelikán körül a két folyót, a Szinvát és a Hejőt jeleníti meg. A két pajzstartó a dolgos emberek munkájára - búzakalász -, illetve a szellemi értékekre - pálmalevél - utalnak.

Martin-kertváros 

Még a XIX. századvégi térképek is lakatlan területként mutatják ezt a területet, olyan dűlő- vagy szántónevekkel, melyeket a településrész ma is őriz. Pesty Frigyes ország hely- és dűlőnevei összeírásában így ír a fövényszer elnevezésről:

,,Az ezen dűlőkben található nagyobb mennyiségű fövényről vette nevezetét, mely fövény bányáknak múlt századbéli nyomai a' Kis fövényszeri dűlő nyugoti vége mellett most is láthatók."

A Martin-kertváros madártávlatból. Forrás: chary

A föveny vagy fövény, valamilyen sóderszerű anyagra, homokra utal egyébiránt. Találkoztam még egy érdekes dűlőnévvel is a Martintelep területén, ma már valószínűleg senki nem használja ezt az elnevezést. Ez a Keskenyfarkú. A Kis- és Nagy-fövényszer előtt, a mai Kubik oldalán volt található. Pesty így ír róla:

,,Ezen dűlőben lévő földek alsó része négy vagy ötször szélesebb lévén mint a más végén mintegy farkat képezve hasíttattak ki 's nevezetét ezen sajátszerű formáról nyeré."

Ahogy városunk egyre bővült, egyre több lakosa lett, így lett igény a szabad földterületekre is, lakhely gyanánt. Egyre több birtokot parcelláztak fel és adtak el házhelyként a város peremvidékein, így a telepünkön is. Martintelep első említése 1908-ból való. Martin Károly, a miskolci tűzoltóegylet parancsnoka volt a névadó - és a testvére - az ő birtokuk, tulajdonuk, földjük volt a Martintelep. Károly egyébként 1877-ben hunyt el, városunk is meggyászolta elhunytát. Zsigmondról szinte semmilyen információ nem áll rendelkezésünkre.

A Martin család horvát származású volt, akik Fiume környékéről származtak. Kereskedők voltak, déligyümölccsel és fűszerekkel kereskedtek saját üzleteikben és - mint a példa is mutatja - földeket vásároltak.

Martin János volt az, aki a "dinasztiát" alapította. 42 évesen nősült, egy 15 éves lányt vett feleségül. Hét gyermekük született, de a felnőtt kort csak hárman élték meg sajnos, Károly, Zsigmond és Mária. Sok ingatlannal rendelkeztek a városban, az avasi pincéjüket János saját kezével építette 1813-ban.

Unokájuk így írt róluk a XX. század harmincas éveiben: ,,Az üzleti tisztesség és derekasság mintái voltak."

Az 1830-as években János úr és családja beleunt az üzleti életbe és birtokaikra vonultak vissza. János és testvére, József európai műveltségű emberek voltak. A pénzüket bankban tartották Horvátországban, mindezt azért, mert Magyarországon ekkor még nem voltak takarékpénztárak.

Hejőcsaba és Miskolc megállapodása arról, hogy a Martintelep Hejőcsabához tartozó része is városunkhoz kerül. Forrás: MNL

Tehát nem kereskedtek már, hanem a bankban fialtatták az addig felhalmozott tőkét, azonban egy-egy jó üzlettől természetesen nem zárkóztak el. József 1835-ben hunyt el, de ránk maradt az akkor írt végrendelete. Annak szövege egy nagyon becsületes, korrekt emberről árulkodik, aki sajnálatát fejezi ki azért, mert sok kapzsi, önző kereskedő van már a szakmában. Végrendeletében szülőföldjéről sem feledkezik meg, illetve Miskolc városára is hagy egy jelentős összeget.

Ellentétben a város más részeivel, Martintelep soha nem volt önálló település. Károly és Zsigmond a város szemetét hordatta a jórészt nádassal borított területre. Kutatásaim szerint azonban már nem ők voltak azok, akik felparcellázták, majd házhelyeknek eladták az így kialakult telkeket, hanem valószínűleg a leszármazottjaik, rokonaik. Tőlük három család vásárolt először telkeket: a Vőneki, a Gelb és a Cservenyák család, így már négyen osztoztak a területen.

Később tovább "osztódott" a telep, az első tulajdonosok között volt Tóth Miklós, Grendóf János, Visegrádi Gyula, Győri Károly, Tóth János, Rezete Sámuel, Lubkovics Sándor, Lux Sándor és Kiss János. Az első lakások a Csokonai, Alkotmány, Balassa, a Kisfaludy utca elején és a Gyöngyössi utcán voltak, de a tizes évekre mindössze húsz ház készült el.

Forrás: miskolc.hu

A Martin-kertváros címerében a két vékony ezüst szál a vasúti sínpárra emlékeztet és utal, a gólya pedig a városrész környezeti értékeire, hiszen bő százhúsz évvel ezelőtt még a kertváros nagy része mocsaras területen feküdt. Itt is megjelenik a címer körül a tölgyfaág és olajág.

Mindszent

Mindszent történetét leginkább Tapolcához és a tapolcai apátság történetéhez kapcsolják és egészen a honfoglalás koráig, a Miskóc nemzetség letelepedéséig vezetik vissza. A tapolcai apátnak volt birtoka Mindszenten, valószínűleg már a kezdetektől - vagyis az apátság alapításától, amelynek nem tudjuk a dátumát - fogva. Dobrossy István feltételezései szerint vagy az apátságban, vagy a mindszenti gazdasági központban lehettek a Miskóc nemzetség dokumentumai, iratai, akár még városunk alapításával kapcsolatban is.  

1483-ban már okleveles említése van Beatrix királyné által a mindenszenteki ispotálynak. 1507-ben már bizonyosan állt Mindszenten egy kis kápolna is a város szélén. Mindszent az avasi - a katolikus liturgia szerint felszentelt - Szent István templom része volt.

A mindszenti Szent Péter és Pál apostol templom

1544-ben a budai pasa porig égette városunkat, ugyanis a miskolciak nem voltak hajlandóak adózni neki. Azt gondolták, hogy olyan messziről nem ér le ide a "török keze". Sajnos ez nem így volt, ekkor rombolták le az avasi templomot is. A hírhedt zálogbirtokos, Fánchy Borbála nem engedte újjáépíteni azt azonnal, mert attól félt, hogy a reformátusok szertartásai szerint épül majd újjá. Ebben igaza is volt, halála után a református egyházé lett.

Fánchy inkább Mindszenten rendezte be kis "katolikus rezidenciáját", melyet az avasi templom birtokából "hasított ki" magának. Mielőtt a gazdag, római katolikus zálogbirtokos önkényúrnő meghalt volna - 1563-ban -, 1562-ben a mindszenti kis kápolnát felújítatta, az ispotályt tataroztatta.

1606-ban lesz - a már csak névlegesen létező - tapolcai apát tulajdona a mindszenti egyház. Azt biztosan tudjuk, hogy a kápolna 1631-ig működött. Az, hogy 1631 és 1706 között miként működött - ha egyátalán volt vallási élet a falak között -, arról nincs információnk. Marjalaki Kiss Lajos szerint nem, a legújabb kori kutatások szerint viszont elképzelhető. 

A miskolci római katolikus közösség Mindszenten talált menedéket. Bár egyes történészek szerint ettől az időszaktól kezdődően egészen a XVIII. század első feléig nem volt római katolikus papi szolgálat Miskolcon, ahogy fentebb említettem, egyes kutatások ezt kétségbe vonják, állítólag ebben a kis kápolnában lehetséges, hogy mégis szolgált a hívek ellátására egy - vagy több - lelkipásztor. Egyszóval Mindszent őrizte meg vidékünkön a katolikus egyház folytonosságát.

Forrás: miskolc.hu

Mindszent egykori pecsétjén alapul a címere is. Az ezüst szőlőtőke az avasi szőlőtermesztésre utal. A zöld és a piros színű nemzeti színeket jelképezi.

Források:

miskolciszemelvenyek - Tornyok a város felett - az Avasi kilátók története - Kis miskolci címerhatározó - Kis bányászfaluban a világ harmadik leghosszabb alagútja - Szirma község és a Szirmay család - Volt egyszer egy Martintelep - Mindszent kálváriája