Ismét jelentkezem legnépszerűbb sorozatommal. Ezúttal is sok érdekességeket gyűjtöttem nektek. Remélem lesznek olyanok, melyeket még nem ismertek.

A szovjet katonák gránáttal "horgásztak" a Pisztrángtelepen

Vásárhelyi István (1889-1968) neve nem biztos, hogy ismerősen cseng a miskolciaknak, pedig élete, tehetsége egyaránt megismerésre érdemes. Magyarország egyik legkiemelkedőbb zoológusát tisztelhetjük benne. A lillafüredi Pisztrángtelep felvirágoztatása is az ő nevéhez fűződik. 

1932-ben épült a Garadna-völgyben a pisztrángkeltető, ide kerestek vezetőt. Nem volt szakember, aki értett volna hozzá, így - bár főnöke nem javasolta erre a posztra - őt nevezték ki annak élére, 1933-ban. Nagy tapasztalata révén el tudta kezdeni a telep vezetését. Tudását folyamatosan fejlesztve irányította a keltetőt. Először csak külföldről behozott ikrával dolgoztak, közben saját állomány kialakítása kezdődött.

Forrás: Hoitsy György-ifj. Vásárhelyi István: Vásárhelyi István élete, munkássága

A háború végén Miskolc is hadszíntér lett. Az orosz katonák bevonuláskor szétrombolták a telepet. A katonák géppisztollyal és gránattal horgásztak a területen. Tönkretették az Európa szerte híres, Vásárhelyi által gyűjtött ,,10 000 darabos koponya és bőr, 500 üveg alkoholos embrió, 100 darab szétejtett csontváz, mintegy 1000 darabos koponya és rendellenes csontgyűjtemény"-t."

(Hoitsy György - ifj. Vásárhelyi István: Vásárhelyi István élete, munkássága, 9. oldal)

Az embrió gyűjteménynek az lett a veszte, hogy alkoholba volt tartósítva... 

Miért írunk magyarul?

Herman Ottóról sokat írtam már, sok érdekes történetet osztottam meg. Az alábbi anekdota is nagyon érdekes.

Herman Ottó. Forrás: Wikipédia

,,Amikor Alfred Brehm, az “Az állatok világa” híres szerzője 1879 tavaszán Budapesten járt, sehogy sem akarta elhinni Herman Ottónak, hogy a kékcsőrű ruca (Erismatura leucocephala) nálunk is költ a Mezőségen. Csak a múzeumi pelyhes fiókák győzték meg.

– Hát miért nem publikálja ezt – kérdezte Hermantól -, hiszen ez nagyszerű!

– Régen megtörtént az már.

– Hol?

– A magyar Akadémiánál.

– Magyarul?

– Igen!

– Hja! Akkor el van veszve. Miért nem írnak önök németül?

– Én részeméről azért nem, mert többet akarok tudni a németeknél. Mi tudniillik mindent tudunk, amit a németek írnak s azon kívül még azt is, amit magyarul írunk s amiről – amint ezt a ruca is bizonyítja – a németeknek fogalmuk nincsen."

(Forrás: Lambrecht Kálmán: Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor)

Lóverseny a zsolcai hídnál

Albert Edward walesi herceg, a későbbi VII. Edward angol király 1888-ban Miskolcra látogatott. Tette mindezt azért, mert a Miskolcon állomásozó 12. huszárezred tulajdonosa lett. Október elsején érkezett városunkba és tartotta szemléjét az ezrede fölött.

Melyik európai kisváros ne bolydulna fel, ha az angol trónörökös érkezne látogatóba hozzájuk? Miskolcon is ez történt természetesen 1888 októberében. Edward a déli órákban érkezett vonattal Miskolcra. Díszes küldöttség várta, és persze több ezer miskolci is az állomás környékén tolongott, hogy legalább egy pillantást tudjon vetni a nagy hírű vendégre. 

Fotó: Vasárnapi újság, 35. évfolyam, 45. szám 

12 óra 11 perckor robogott be a vonat, ekkor a katonazenekar rázendített rögtön az angol himnuszra. A trónörökös huszárezrede ezredesi egyenruhájában lépett ki a királyi vonatkocsiból. Eszterházy Lajos herceg, gróf Bréda Lajos huszárszázados, Ellis angol tábornok, Phips angol konzul és Fraser angol katonai attasé társaságában megszemlélte a pályaudvaron a tiszteletére felállott díszszázadot - akik egyébként a kíséretét adták -, majd a közönség éljenzését kedélyes integetéssel fogadta. A váróterem előtt egy lovat hoztak a részére, amelyre azonnal felült, megköszönve a pompás ajándékot. Az egykorú leírás szerint:

,,A trónörökös daliás, férfias alak, szép és megnyerő arczvonásokkal. A huszárezredi egyenruha elegánsul simul termetéhez s lóhátról valóban oly délczegül néz ki, hogy a született magyar ezredesek sem tesznek túl rajta az elegánczia és lovaglási ügyességben."

(Szendrei J. Miskolc története és egyetemes helyirata IV. 295. oldal)

Délután négy órára lóversenyre volt hivatalos őfelsége. A zsolcai híd mellett felállított lóversenypályán óriási tömeg volt. Szinte az egész város meg akarta nézni a különleges vendéget. Négy rendkívül érdekes és izgalmas futamot tekintett meg a herceg, majd ezeket figyelemre méltó vadászverseny követte. A magyar huszároknak nincs párja, abban az időben (is) mindenki így tartotta. Ők versengtek a nem mindennapi díjakért. A vadászverseny győztese Palkovits hadnagy lett, míg második helyen Makai hadnagy érkezett a célba. Mindkettejüket külön üdvözölte Edward a tribünről.

A verseny után a Három Rózsa volt a következő állomás, ahol díszes, 60 terítékes (est)ebédet adtak a nagy hírű vendég(ek) számára.

Gyűrűt találtak a Huszárvárban

A Diósgyőri vár 2017-es, régészeti feltárása során találtak egy aranyozott ezüstgyűrűt. Az egykori erdészház alapjai alatt bukkantak rá a kutatók.

A írásomban említett gyűrű

Ekkor készítettem egy interjút Miskolczi Melindával, a Herman Ottó Múzeum régészével. Most ebből idéznék:

,,- Ez mikori lehet?

- Ez szintén a 14–15. századra keltezhető. Az aranyozott ezüstgyűrű érdekessége, hogy gótikus minuszkulával, csupa kisbetűvel feliratozták, ez utóbbi feloldásáról egyelőre nem szívesen beszélnék. A rajta lévő korrózió még nehezíti az olvasást, előbb a restaurátor kolléga fogja megtisztítani a gyűrűt. Ezt követően a rajzolónk készít majd egy méretarányos rajzot a feliratról, aminek értelmezéséhez szakértők segítségét fogom kérni. Az én középiskolai latintudásom ugyanis csekély a gyűrűn lévő esetleges rövidítések feloldásához. Rendkívül szerencsések vagyunk, hogy rábukkantunk erre a tárgyra. Arany vagy aranyozott tárgy nem mindennap kerül elő ásatáson, mi is most találtuk az első ilyen kivitelű, szép leletünket.

- Mi volt a legérdekesebb, amit találtál pályafutásod során?

- Jelenleg ez az aranyozott ezüstgyűrű. Egyébként helyzetfüggő, mert nagyon sok minden lehet érdekes. (...)"

Szabó János, az utolsó céhbeli csizmadia Miskolcon 

Több fővárosi újság is készített interjút Szabó Jánossal, az utolsó, még céhbeli csizmadiával Miskolcról. Legalábbis ezt hinnénk, ha csak Szabó bácsi nevét írnánk be a keresőbe. A valóság az, hogy a Világ című újság 1925-ös írását a Budapesti Hírlap 1928-ban és 1935-ben is lehozta új hírként, kisebb-nagyobb módosításokkal. 

Ez a bevezető az 1935-ös cikkhez íródott:

,,Még mindig virágzik Miskolcon egy tisztes ipar, amelynek történelmi patináját most is érezhetjük. Ez a tiszteletreméltó csizmadia­ipar, amelyről feltétlenül kell beszélni, ha meg akarjuk találni az Avas-alji város vér­keringésének az útját.

Négyszáztizenkét esztendős a nemes testü­let, amelynek tagjai tündöklő kordoványcsizmákat csináltak, rámás remekeket.

— 999 csizmadia él Miskolcon, — mondo­gatták kevélyen évszázadokon át a mesterek, ragaszkodtak a 999-es számhoz, bárhogyan is alakult a statisztika.

Egy bizonyos, hogy 1760 körül 412 csizma­dia tömörült a céhben, amelynek rézveretes ládája, ragyogó cintányérjai, cifrán rajzolt oldevelei muzeális emlékké fakultak.

Gőgös, rátarti emberek: voltak a miskolci csizmadiák.

Az ő kezükben volt a város irányítása. Valamikor nemzeti viseletben járták be a városokat; az Orbán-napi vásár a csizmadiák nagy ünnepe volt, tarka ceremóniák közben vonult fel a céh fömestere, Ceharnon magister.

Nemcsak az eszük miatt, de a testi erejük is segítette őket a tekintélyben. Egy időben féltékenykedtek az asztalosokra, mire a vér­mes csizmadiák úgy intézték el a villongást, hogy formális utcai harcban elagyabugyálták a másik céh tisztes tagjait."

(Budapesti Hírlap - 1935. március 12.)

Képeslap a miskolci csizmadiákról. Forrás: borsodhonismeret.lapunk.hu

Lássuk hát a beszélgetést az utolsó céhbeli csizmadiával:

,,(A Világ miskolci tudósitójától.) Miskolc nevezetességei között a kocsonya mellett legsűrűbben kilencszázkilencvenkilenc csizmadiáját szokták emlegetni. Ez a szám ter­mészetesen fiktív, de valami alapja mégis van. Volt ugyanis egy év, amelyben a ne­mes csizmadia-céh hatszázhatvanhat tagot számlált s minden bizonnyal ennek a szám­nak a fordítottja fészkelődött a köztudatba.

Már csak nyolcvanöt csizmadia van Miskolcon

A csizmadia-céh mindig is a legtekinté­lyesebb volt a miskolci céhek között. A céh négyszázhárom évvel ezelőtt Lajos király idejében alakult meg s első atyamestere Varga Mihály volt, az utolsó Józsa István, akinek elnöklésével a céhtársulati gyűlés 1872 május 17-én „engedve a törvény min­den rendeletének és megértve a kor szavát", kimondotta a céhnek ipartársulattá való át­alakulását.

Ezzel kezdődött e híres mesterség ha­nyatlása. A tündöklő rámás csizmákat mindjobban kiszorította a cipő és a meste­rek, akiknek remekeit még külországi vásá­rokon is megcsodálták, kénytelen-kelletlen, „suszterségre" adták magukat. Múzeumba vándoroltak a rézveretes céhládák, cintá­nyérok és pecsétes okiratok, a céhbeli élet emlékei és a csizmadiák sorait egyre-másra tizedelte a divat. Ma már csak nyolcvanöt csizmadiája van Miskolcnak s ezek között is csupán egy, aki a sárguló, porosodó okira­tok mellett élőszóval idézgeti a céhnek le­tűnt életét.

„Heverd-el-hétfő" és Isten dicsőségének terjesztése

Pércsi Szabó Jánosnak hívják az utolsó céhbeli csizmadiát, de a felvégen, ahol la­kik, mindenki csak Szabó bácsinak titu­lálja. Közel van a száz esztendőhöz, de va­lahogyan keményebb fából faraghatták száz évvel ezelött az embereket, mert a ránehe­zedő évek sehogy se tudták meghajtani a derekát. Fürgén tipeg, egyenes a tartása, ámbár kissé elszítta a kor. Már régen le­tette a „dikicset", hanem van azért foglala­tossága, Egyházfi az avasi templomban és eddig hétről hétre följárt a hetes tiszteletes úrral áldozni. A könnyebbség kedvéért mostmár csak évente hatszor ballag fel az Avasra „megteríteni az Úr asztalát", de ilyenkor a világért se mulasztaná le bekuk­kantani valamelyik avasi pincébe.

— Egy fél liter még csak lemegy — mondja mosolyogva — de egy decivel több, bizony már elcsavarja ezt a vén fejemet.

A céhbeli életről faggatom Szabó bácsit.

— Hajh édes fiam, — fohászkodik neki — szigorú idők voltak azok! Nem bogározhatott az ifjúság úgy kénye-kedvére mint manapság. Két pengő forinttal büntették azt, aki „heverd-el-hétfőt" tartott és a déká­nok ügyeltek arra, hogy a templombajárást el ne mulassza az inas, a segéd, meg a mes­ter. Mert hogy szabály szerint is főköteles­sége volt mindenkinek az Isten dicsőségénekterjesztése.

— Aztán meg — folytatja — vándorolni kellett a legénynek. Évente kétszer volt helyváltoztatás: Szent János napján és kará­csonykor. Aki sűrűbben váltogatta a helyét, arra nem jó szemmel néztek a céhben. Én 50-ben gyöttem meg a vándorlásból. Debrecenből baktattam hazafelé, néha felkapasz­kodtam egy szekérre, mert akkor bizony hire-hamva se volt a vasútnak.

— Hanem — csillan fel a szeme — értet­tem is a mesterséget. Olyan karmazsin-csiz­mát remekeltem a hugámnak, hogy még a mulatók is eltátották a szájukat. Utána vacsora volt a Csillag szálóban, ott ültem az atyamester jobbján, a segédek hordták a cintányérokban a gulyást, és egyre-másra ürültek a társpoharak. Hej, szép nap volt az, legszebb napja az életemnek!"

Modellt állt a tábornok

Gömöry Árpád (1882-1943), nyugalmazott tábornok, író, Borsod, Gömör és Kishont vármegye testnevelési felügyelője, a Dobsinai Társaskör tagja.

Gömöry Árpád 1901-ben végezte el a temesvári hadapród iskolát. Itt volt osztálytársa az a Sidló Ferenc, aki később felkérésére Görgey Artúr mellszobrát készíti majd Miskolc számára. 1902-ben hadnagy, 1909-től főhadnagy, 1914-ben, a háború előtt nevezték ki századossá. Az első világégés során sokszor kitüntette magát a harcokban, ennek eredményeként őt is sokszor kitüntették felettesei.

A 10-es honvéd emlékmű szobra. Forrás: Wikipédia

Gömöry Árpád tábornok. A képen a két legnagyobb kitüntetését viseli (Magyar Érdemrend Középkeresztje, Tiszti Arany Vitézségi Érem). Forrás: Gömöry Árpád hagyatéka

Gömöry 1920-tól, kisebb fővárosi kitérőkkel egészen nyugdíjazásáig (1938) Miskolcon élt, a közösségi élet aktív szereplőjeként. Érdekesség, hogy a 10-es honvéd emlékmű állításakor ő állt modellt a katonaalak mintázásához. 1920 és 1925 között őrnagyként, mint lőügyi törzstiszt, ezred segédtiszt, végül ezredparancsnok helyettes szolgált. 1932-ben nevezték ki ezredparancsnoknak városunkban a 13. Görgey Artúr gyalogezred parancsnoka volt, miskolci időszakáról is naplót vezetett. 

Naplóját olvasva tényleg jól érezte magát városunkban. Az ezred színvonalát - ahogy kinevezésekor megfogadta - pedig tovább növelte.

Az egykori újságokból azt is megtudhatjuk, hogy Gömöry Árpád a csillagászathoz is értett. Több napilap is említést tesz arról, hogy a Hassel-féle üstököst is megfigyelte 1939-ben, amikor az bolygónk mellett haladt el.

1943-ban hunyt el, végakaratának megfelelően Miskolcon temették el. A Hősök temetőjében nyugszik.

Mikortól viseli Széchenyi István nevét Miskolc főutcája?

Városunk főutcájának legkorábbi elnevezése a Piac utca vagy egyszerűen Piac volt. A név a "nép ajkán született", hiszen nem a városi hatóság nevezte el igy. A kezdeti idők óta a vásárokat, piacokat itt tartották, ezért kapta ezt a nevet a miskolciaktól.

A Széchenyi István utca. Forrás: booking.com

Hivatalosan először 1548-ban említik Pyach néven, előtte egyszerűen theatrum-ként (piactér) emlegetik a források. Akkoriban a mai Sötétkaputól a Villanyrendőrig tartott.

Ahogy a város területe egyre nagyobb lett, az utca is "megnyúlt", így alsó- és felső Piac utca jött létre. Később Nagy, Derék, majd ismét Piac (alsó és felső) néven említik a források. 

Marjalaki Kiss Lajos szerint érdekesség, hogy a miskolciak legtöbbször főutcának nevezik az utcát, de ezen a néven sosem volt hivatalosan bejegyezve. A főutcánk 1861-től viseli a Széchenyi István utca nevét, melyet a Vasárnapi Újság aktuális száma bizonyít (Szojka Ágnes köszönöm szépen!). A Széchenyi István utca 1984 óta sétálóutca, azaz a vilamosokon kívül csak a gyalogosok közlekedhetnek rajta. 

,,A Széchenyi utca egyike annak a kilenc utcából álló együttesnek, mely 12 kilométeres hosszával egész Miskolcot, sőt Diósgyőrt is átszeli, ezért sokszor emlegetik a Széchenyi utcát Európa leghosszabb sétálóutcájának. A valóság az, hogy maga a sétálóutca csak egy kilométeres szakaszt tesz ki a 12 kilométeres utcaegyüttesből."

(miskolc.hu - Széchenyi utca)

A Szerelmesek fája

A Látó-kövektől nem messze található. Egészen különleges látvány, a természet egyik csodája, és egy romantikus legenda is fűződik a helyhez. Állítólag két szerelmes fiatal itt volt utoljára egymás karjaiban egy háború előtt, amely mindkettejük halálát okozta. Utolsó ölelkezésük helyszínen nemsokára kinőtt ez a két fa, így ezen a helyen örökre egymás karjaiban maradhattak.

A Szerelmesek fája

,,A szentléleki vendégháztól a kéken a aműút felé indulva egy varázslatos erdőbe érünk.

Az árnyas kapujában áll az „Összefonódó fák” vagy „Szerelmesek fája” néven is ismert jellegfa.

A bizarr, de mégis romantikusnak ható óriás sok fotós kedvenc témája volt már"

(csodautak.hu - Szerelmesek fája)

Strand a Hámori-tóban

Kissé hihetetlennek tűnik, de még két méter mélyen is 20-22 fokos a tó vize, ezért 1931-ben egy strandfürdőt építettek rá, mely cölöpökre épült és egészen 1944-ig működött. Akkoriban még ez a vízhőmérséklet megfelelő volt fürdőzésre a lakosságnak, manapság már nem hiszem, hogy sokakat vonzana. A strandot 1931. júniusában avatták fel egy Strand szépe versennyel, melyen Tasnády Fekete Mária szépségkirálynő is megjelent.

Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

Sőt, ennél merészebb ötletek is voltak a tóval kapcsolatban. A harmincas években a Földművelésügyi Minisztérium ezt a levelet kapta Lillafüredről, melyben egy jövőbeni szabadtéri medence terveiről alkudoznak:

,,Alulírott ehelyütt azon tiszteletteljes javaslatot teszi, hogy tekintettel Lillafüred jövőbeni remélhető fejlődése és nagyobb mérvű látogatottságára, a medence oly mértékben képeztessen ki, melyek az úszó versenyek tartására is alkalmassá teszi. Ez elérhető lenne ez által, hogy a medence hosszúsága 50 mben szélessége pedig 18mben állapíttatnak meg."

(Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7., 252. oldal

A Hámori-tó úszóvesenyeknek is adott otthont, például a MUSz propaganda-versenyének is. Sőt, ekkor a magyar vízilabda "B" válogatottja is a hámori habokban pólózott (és győzött 4-1-re az Északi kerület válogatottja ellen).

Egy képeslap a kivégzésről

1911. augusztus 5-éről 6-ára virradó éjszaka történt a megdöbbentő bűncselekmény, melynek végkifejletéről később képeslap készült. Regula Ede egy baltával három emberi életet oltott ki Edelényben, a helyi csárda tulajdonosa és a családja volt az áldozat.

Henriket és feleségét Deutsch Rozát holtan találták, Henrik húga Gizella azonban még élt. Életéért hosszasan küzdöttek a miskolci - a helyi sajtó a többi forrással ellentétben, akik az Erzsébet kórházat említik, a Szent István kórházat emlegeti - kórházban, de sajnos őt sem lehetett megmenteni, négy nap után adta fel a küzdelmet a szervezete. Mindössze 15 évet élt... Henrik fél éve nősült meg, és a felesége áldott állapotban volt...

Az a bizonyos képeslap az akasztásról. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport

1911. október 31-én a bíróság Regula Edét bűnösnek mondta ki három rendbeli gyilkosság és rablás bűntettében, ami miatt kötél általi halálra ítélte. A bíróság közel 50 tanút is meghallgatott, köztük a teljes edelényi csendőrséget.

A kivégzésről már napokkal előtte tudott Bali Mihály hóhér, aki Faddról indult útnak, hogy Miskolcon végezze el kötelességét. A Miskolczi Napló újságírójának elmondta, hogy ez a 27. kivégzése lesz a hosszú évek során. Két segédjével érkezett városunkba. Az egyik, Gold nevezetű segédjének azonban már a 89. esete, mivel már az előző hóhérnak is pribékje volt.

A kivégzés megtörtént, az esetről pedig képeslap is készült. Ez a legbizarrabb képeslap Miskolc városának történetében.

Források:

miskolciszemelvenyek.blog.hu - Egy elfeledett tudós emlékére-Vásarhelyi István élete - Az utolsó magyar polihisztor - Az angol trónörökös magyar huszárjai - Interjú Miskolczi Melindával, a HOM régészével - Gömöry Árpád, az első világháborús hős - Büntetőperek és kivégzések a korabeli Miskolcon

Lambrecht Kálmán: Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor

Világ - 1925. augusztus 19. 

Budapesti Hírlap - 1928. április 5., 1935. március 12.

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957) - 1. MARJALAKI KISS Lajos: A miskolci főutca topográfiája

Wikipédia - Széchenyi István utca szócikk

miskolc.hu - Széchenyi utca

csodautak.hu - Szerelmesek fája