Néha egészen elképesztő történetekre találok rá városunk múltjában. Nemrégiben, a múlt századi sajtó tanulmányozása közben a Duce egyik rokonáról szóló cikket olvastam a Reggeli Hírlapban. Mussolini Nándort az Erzsébet kórház egyik orvosa ajánlotta a helyi sajtónak, akinek beteg felesége a páciense volt munkája során.

Miskolc, Tiszai pályaudvar. Valószínűleg sokat megfordult itt Mussolini Nándor munkája soran. Forrás: Gallery Hungaricana

Azonban szót kell ejtenem arról, hogy nem itt bukkan fel először a hazai sajtóban Mussolini Nándor neve. 1923-ban a Nemzeti Újságban találtam róla egy írást, ahol egy kissé tudatlan, egyszerű ember képét mutatja a rövid interjú során, nem úgy, mint a négy évvel későbbi beszélgetés alkalmával. Nem is kavart túl nagy pont a '23-as eset, a hazai újságok "nem kapták fel" a történetet.

Mussolini Nándor. Forrás: Ujság 

De térjünk vissza most 1927-be, a Reggeli Hírlap írásához.

,,Mussolini rokonára a miskolci Erzsébet-kórház egyik orvosa hívta fel a figyelmünket. A kórházba szállítottak a közelmúltban egy asszonyt, akinek férjét Mussolini Nándornak hivják és Miskolcon kőművesmester. Az asszonyt a kórházban megkérdezték: 

— Rokona-e Mussolininak? Meglepetésssel hallották a választ — Én magyar nő vagyok, de férjem Olaszországból jött Magyarországra és állítása szerint közeli rokona az olasz miniszterelnöknek."

(Reggeli Hírlap - 1927. augusztus 20.)

Benito Mussolini. Forrás: Wikipédia 

Az egyik miskolci (?) újságíró, Dr. Soltész Imre nem is késlekedett, felkereste az olasz származású nyugdíjas kőművest, aki szívesen fogadta. Egy hosszú, majd' egy oldalas interjút készített vele. 

,,Mussolini Nándor, kőműves, vasúti nyugdíjas vagyok — mondja és rendkívül barátságosan kínál meg hellyel, amikor közöljük, hogy az a hír járja, hogy vérrokona Benito Mussolini olasz miniszterelnöknek. 

— Nagyon szívesen beszélek erről — feleli— ha kell okmányokkal is beigazolom, hogy csakugyan egy családból származom Mussolinival és ha bár ő hatalmas ember lett, én kőművesmester maradtam. Eddig semmilyen irányban sem próbáltam előnyt szerezni ebből a rokoni viszonyból."

(Reggeli Hírlap - 1927. augusztus 20.)

A fent említett első interjú még Miskolc egyik legszegényebb részén, a Gordonban készült az öreg Mussolinivel, ez, a második azonban már jobb körülmények között találja. A Sarolta utcában lakott Nándor úr, ahol feleségével élt.

Magyarul tökéletesen beszélt az olasz származású, egykor kétkezi munkából élő idős úr, de erős akcentusa volt. Panaszkodott arra, hogy csak havi hétszázezer korona a nyugdíja, és arra is, hogy nagyon beteg a felesége.

Élete regényét is megosztotta az újságíróval Nándor bácsi, és előkerültek a születési okmányok is, bizonyítékul arra, bizony nem a levegőbe beszél, amikor az olasz miniszterelnök unokatestvérének adja ki magát.

,,1893-ban kerültem Miskolcra. — meséli Mussolini Nándor — mint egyszerű kőművesmester. Akkoriban nagy vasúti építkezések folytak. Az államvasutakhoz állottam munkába, mint vasutas-kőműves először az Újmiskolci, később pedig az Ómiskolci osztálymérnökségen dolgoztam. Negyven éven keresztül (ez nem lehetséges, mint lejebb látjuk majd, a harminc év a helyes, a szerk.) megszakítás nélkül állottam a magyar államvasutak szolgálatában. Néhány évvel ezelőtt nyugdíjba mentem, azóta nyugdijamból élek és csak nagynéha vállalok magánmunkát. — Feleségemmel szegényesen, de nyugodtan éldegélünk, nincs nekem semmi különleeges kívánságom, meg vagyok elégedve, csak bizony’ a nyugdíjam keveslem, mert mindössze hétszázezer koronát kapok, ebből csak szűkösen futja. 

Itt megáll és amikor családi körülményeiről, hozzátartozóiról érdeklődöm, közbevág.

— Mindjárt megmutatom a születési bizonyítványomat és a családi okmányaimat. Tudom, hogy ez érdekelni fogja Önt. Előkerül az olasz nyelvű születési bizonyítvány, amelynek adataiból kitűnik, hogy Mussolini Nándor 1868. (egyes források szerint 1861. vagy 1863., a szerk.) szeptember 8-án Campo Fornidoban, Udinében, Pavia de Milánó tartományban született, tehát ott, ahonnan Benito Mussolini famíliája is elszármazott. Apja Mussolini Jacomo állatorvos volt."

(Reggeli Hírlap - 1927. augusztus 20.)

Mussolini családja édesapja halála után esett szét, a fivérével együtt szerte Európában próbáltak szerencsét. Végül Magyarországon telepedtek le. 

A Sarolta utcában lakott Miskolcon utoljára Mussolini Nándor 

,,Atyám megletősen szűkös viszonyok között élt és így csakhamar halála után önmagunkra voltunk utalva — folytatja. Atyám unokatestvére volt Benito Mussolini édesatyjának. Benito Mussolini tehát nekem másodunokatestvérem, mert Nagyapánk közös volt. Margit nevű leánytestvérem és Johanna nevű fivéremmel hárman árván maradtunk. Hugom férjhez ment, én és fivérem kivándoroltunk, miután mindketten hat elemi elvégzése után kőművesek lettünk, születési helyünkről először Rómába mentünk, majd innen munkánk közben végigjártuk egész Olaszországot. Sokáig voltunk Veneziában, Páduában, Parvában, Livornóban, Udinében, de nagyon sokáig tartózkodtunk különböző helyeken, mindenütt ott ahol csak munkát kaphattunk. 1891-ben Olaszországból Németországba vándoroltunk és Münchenben éltünk két éven át Itt sem maradtunk sokáig hanem rövid bécsi tartózkodás után Magyarországra kerültünk. Én 1893-ban Miskolcon telepedtem le míg fivérem Mussolini János Szolnokon alapított otthont ő a közelmúltban meghalt."

(Reggeli Hírlap - 1927. augusztus 20.)

Harminc éven keresztül dolgozott a miskolci vasútnál az öreg, majd nyugdíjas állományba került. Közben 1909-ben megszerezte a magyar állampolgárságot is, és két fia, József (1897) és Nándor (1899) született.

Állítása szerint 1911-ben hazalátogatott, de nem érezte jól magát és visszatért Miskolcra. Csak egy páran éltek már rokonai és ismerősei közül szülőföldjén és ez nagyon megviselte őt. 

,,- Új hazámban jól érzem magam és beletörődtem sorsomba. A honvágynál is erősebb a családi kötelék, feleségem beteg és most már éppenséggel nem utazhatnék el."

(Reggeli Hírlap - 1927. augusztus 20.)

Építkezés a vasúti pálya fölött Miskolcon. Készül az Y-híd. Fotó: Magyar Építők internetes oldala

Az interjú elkészítése előtt nem sokkal az olasz követségről keresték, ahol felajánlották neki azt, hogy települjön haza. Ebben minden segítséget megadtak volna neki. 

,,- Az olasz követség Miskolc város polgármestere útján felkért arra, hogy feltétlenül jelenjek meg a konzulátuson — mondja ezután. Itt a generálkonzul nagyon szívélyesen fogadott, elmondotta, valahogyan értesülést szerzett rólam és arról, hogy Mussolini miniszterelnöknek a rokona vagyok. Gondoltam, hogy emiatt hívnak fel, jóelőre magammal vittem tehát személyi okmányaimat, de egyszersmind bemutattam azt is, hogy magyar állampolgár vagyok és elmondottam, hogy miként kerültem Magyarországra. 

— A főkonzul úr örömmel állapította meg, hogy mint nyugdíjas magyar államvasúti alkalmazott megélhetésem biztosítva van, ennek dacára felajánlotta, hogy lehetővé teszi Olaszországba való visszatérésemet. Elmondotta, hogy milyen köztiszteletnek, megbecsülésnek örvend a Mussolini név és biztosított, hogy nagyhatalmú rokonom minden bizonnyal támogatóm lesz. Én az ajánlatot nem fogadtam el, habár az nagyon megtisztelő és kedvező volt. Egybeforrtam a magyar földdel, megelégedett vagyok, nyugdíjam is arra késztet, hogy ittmaradjak, megköszöntem tehát jóindulatú ajánlatát és a nagykövet úrnak elmondottam, hogy nem akarok, csak legfeljebb látogatóba megyek Olaszországba, öreg napjaimat itt akarom leélni Miskolcon, ahol annyi jóemberem él és ahol kenyeremet kerestem évtizedeken át. 

— A nagykövet úr kijelentette, hogy mindenkor segítségemre lesz és hogy személyemről az olasz kormányt értesíteni fogja — fejezi be előadását. — Amikor elbúcsúztam, csak annyit mondtam, hogy nagyon jó lenne, ha valamivel segítene rajtam Benito Mussolini, de nem hagyom itt nyugdíjamat, második hazámat."

(Reggeli Hírlap - 1927. augusztus 20.)

Az egykori vasúti kőműves végül arról beszélt, hogy mi a véleménye az Olaszországban ekkor - 1927-ben - zajló eseményekről, és az unokatestvére ténykedéséről.

,,Most arra tereljük a szót, hogy valamiképen megismerjük Mussolini Nándor kőművesmester véleményét a dacéról. — Kiderül, hogy Mussolini Nándor kőművessége nehéz napjaiban szocialista lett és szocialista elveit máig sem hagyta el. Azt mondja Benito Mussoliniról, hogy szocialista volt, mint minden olasz munkás, legalább abban az időben, amikor Olaszországból elindult, hogy két keze munkájával keresse meg kenyerét. 

— Azt hiszem hogy Mussolini, ha megállapítja rokonságunkat, akkor sem fog rajtam anyagilag segíteni, hiszen ő nagy hatalom ura, azonban még sem gazdag ember. 

A további beszélgetések során azután a miskolci Mussolini elmondja, hogy teljesen tisztában van a fascizmussal. Nem titkolja véleményét, bizony nem nagyon szimpatikus neki a fascizmus, amit Mussolini teremtett meg. 

— Nem nagyon jó a politikai helyzet ma Olaszországban — jelenti ki határozottan, amiből aztán meggyőződhetünk róla, hogy a miskolci Mussolini szocialista elvének megfelelően nem szimpatizál a fascista rendszerrel. Szavaiból kiderül, hogy Mussolini mára fascista szempontból sem óhajt visszavándorolni Olaszországba, pedig az a fascizmus emelte ki az ismeretlenség homályából a ducét és a fascizmusnak köszönhetné a miskolci kőművesmester, ha Benito Mussolini valamilyen díszes állással, vagy kitüntetéssel jutalmazná meg messze idegenbe elszármazott rokonát."

(Reggeli Hírlap - 1927. augusztus 20.)

,,Amikor búcsúzunk, Mussolini Nándor még ezt mondja: 

— Ha feleségem felgyógyul, talán még ebben az évben elmegyek néhány hétre Milánóba, de semmiesetre sem maradok tovább ott, mert nem akarom elmulasztani egyetlen elsején sem nyugdíjam felvételét. Hogy mikor megyek majd haza látogatóba, egyik napról a másikra határozom el, mert az követ úr kilátásba helyezte, hogy útlevél nélkül is iratokat ad nekem, amivel nyugodtan utazhatom Olaszországban..."

(Reggeli Hírlap - 1927. augusztus 20.)

A továbbiakban, bár a hazai sajtóban nagy visszhangja volt az interjúnak nem tudósítanak többet a híradások a miskolci Mussoliniről, csak hat évvel később, amikor a halálhírét közölték. 

,,(Görömbölyben eltemették Mussolini Nándor vasúti munkást.) Miskolcról jelentik: Március 11-én nagy részvét mellett temették el Görömböly községben Mussolini Nándor nyugalmazott vasúti kőművest, aki Mussolini olasz miniszterelnök unokabátyjának mondotta magát. Mussolini Nándor 1861-ben az olaszországi Campo Formioban született, még fiatal korában Magyarországra költözött, itt is nősült meg. Tökéletesen beszélt magyarul. Néhány évvel ezelőtt útlevelet kért Olaszországba és onnan visszatérve elmondotta, hogy járt a Ducénál, aki — mondotta — igen szívesen fogadta. Halálos ágyán sokat beszélt a Dúcéról és megkérte környezetét, hogy értesítsék Mussolinit haláláról."

(Budapesti Hírlap - 1933. március 19.)

Egy másik forrásból annyit tudhatunk meg, hogy Mussolini úr Görömbölyre költözött utolsó éveire, ahol újra megnősült.

Az utolsó tudósítás a magyar Mussolini családról már csak közvetetten szól a miskolci öregúrról. A cikk több érdekes, elgondolkodtató elemet tartalmaz...

,,A pécsi címtár égyük hasábján, egy igen érdekes név olvasható:" 

Özv. ifj. Mussolini Kallisztné, varrónő, Szilágyi Dezső utca 4. 

Egy pillanatra furcsán hat ez a név a lakcímjegyzékben, de a következő másodpercben már önkéntesen az a kérdés izgatja az újságíró fantáziáját, hogy vajon vérrokonság vagy véletlen névazonosság fűzi-e a pécsi Mussolini családot a Dúcéhoz. 

Hogy ezt a kérdést tisztázzam, felkerestem özvegy ifj. Mussolini Kallisztnét. 

Elegáns, modern stílusban épült kis villa, amely harmonikusan illeszkedik bele a pécsi új kertvárosrész milliőjébe. 

A verandán egy idősebb hölgy jöttünkre kíváncsian kapja fel a fejét és kérdően tekint ránk. 

A bemutatkozás után barátságosan beljebb invitál. 

Egyszerű polgári ízléssel berendezett szobában, meghitt beszélgetés során a következőket mondja az özvegy: 

— A napokban halt meg Miskolcon egyik közeli rokonom, Mussolini Nándor, ny. vasúti kőművesmester, aki a Duce unokaöccse. Ez a rokonság kétségtelenül bizonyítéka annak, hogy igen közeli rokonágban vagyunk a Vezérrel. 

— Hogy került az Ön családja Magyarországra? — vetem fel a kérdést. 

— Megboldogult férjem édesapja öccsével, a most elhunyt Mussolini Nándorral, 1880 elején (biztosan jó ez a dátum?, a szerk.) jöttek Magyarországra. Néhai apósom hirtelen súlyosan megbetegedett és kóríházba került. A két testvér így elszakadt egymástól és évtizedeken keresztül nem hallottak egymásról. 

Apósom meghalt anélkül, hogy fivére hollétéről tudott volna. 

Férjem már Kaposváron született, de mindvégig megtartotta olasz állampolgárságát. Nekem pedig most sok dolgot ad a magyar állampolgárság megszerzése. Többen tanácsolták már, hogy forduljak a Dúcéhoz rokoni kapcsolatunk tisztázása és anyagi támogatás miatt. Szegény megboldogult férjem azonban hallani sem akart erről, mert az volt a véleménye, hogy a szegény rokon ne forduljon a gazdaghoz, a hatalmashoz. Most végre hosszas rábeszélésnek engedve, a közeljövőben Mussolinihez fordulok, hogy a rokoni kapcsolatot tisztázzuk."

(Új-Somogy - 1934. december 25.)

Hogy Mussolini Nándor tényleg a Duce rokona volt-e, arra nem tudjuk a választ biztosan, én az olvasóra bíznám a döntést. Mindenesetre egy érdekes eleme, szemelvénye ez is Miskolc történetének.

Források:

Reggeli Hírlap - 1927. augusztus 20., 1933. március 15.

Ujság - 1927. augusztus 20.

Nemzeti Újság - 1923. június 6.

Uj-Somogy - 1934. december 25.

Pécsi Napló - 1933. március 21. 

Új Nemzedék - 1933. március 21.

Kis Újság - 1933. március 25.

Uj Kelet - 1927. augusztus 26.

Budapesti Hírlap - 1933. március 19.

Magyar Hírlap - 1933. március 19.

Ujság - 1927. augusztus 24.