A Diósgyőri vár fénykora a 13. század végétől kezdődött és a 16. század első harmadával végződött. Az időszak alatt a királyok kedvenc tartózkodási helye és a királynék jegyajándéka volt a vár alatti településről elnevezett uradalom székhelye. 

A vár manapság, illetve a felújítás előtt. Zólyomi Sándor felvétele 

A 13. század második felében az Ákos nemzetség volt a vár birtokosa, Ákos Ernye vagy, ahogy nálunk mindenki ismeri: Ernye bán. A legenda szerint Ernye bán a friss lovát adta Béla királyunknak a Muhi csata után, hogy tovább tudjon menekülni, míg ő szembenézett az ellenséggel. A bán súlyosan megsebesült, de felgyógyult, és ezért a cselekedetéért később a vár, pontosabban a lerombolt vár lett a jutalma.

Ernye bán, az építő 

Ernye bán magasba emelte "Diósgyőr zászlaját", külön uradalom központjává téve azt. Ő építtette fel újra a várat a tatár pusztítás után, ekkor a források sokáig új várként emlegették Diósgyőrt. 

Ernye bán 1275-ben elhunyt. Fia, István, Kun László feltétlen híve volt, mellette nőtt fel. Később tárnokmester, 1299-ben pedig országbíró és nádorispán lett. Az Árpád-ház kihalása után pedig az volt a véleménye, hogy a király választásának joga szálljon vissza a nemzetre. 

,,István nádor, mint ember is kimagaslik kortársai közül. Bátor lovag, pompaszerető férfi, jó családapa és mély vallásos érzésű ember volt. Ő Diósgyőrt tette nemzetsége székhelyévé, melyet fejedelmi fénnyel építtetett ki, úgy hogy az később Visegráddal is vetekedik. Hét fia és két lánya volt, akikért nagyon sokat tett. Közel negyvenet tesz ki birtokainak száma, amelyekről tudomásunk van. Leányait jól kiházasítja."

(Szendrei János: A Diósgyőri vár története, 11.)

A vár a húszas években 

Második fiának Jánosnak, a cseh és lengyel királlyal rokon Bavarin herceg lányát adta nőül. A mennyegzőt a Diósgyőri várban ülték meg, hazai és külföldi előkelőségek társaságában. Állítólag ekkor a középkor egyik legfényesebb lakodalmát tartották a várban (1304).

A feljegyzések szerint Ákos István volt az alapítója a vár alatt található Urunk szent testéről - ,,Corpus Christi" - elnevezett pálos kolostornak és a miskolci, avasi templom építésében is jelentős érdemei vannak.

Később a nádor meghódolt Károly Róbertnek - eleinte ellenkirályokat támogatott -, ő pedig alispánként tartott igényt a szolgálataira. 1315 körül hunyt el. Fiai - köztük a jól házasított János - elvesztették a várat, ugyanis a király elleni lázadásban a trónkövetelő mellé álltak. Ezúttal Károly Róbert már nem volt megbocsátó, mind vérpadra kerültek. 

A király ezután egyik leghűségesebb emberének, a Debreceni Dózsának ajándékozta a várat. Az ő idejében nevezik először a vár alatti községet a sok diófa után Diósgyőrnek.

Lajos király és udvartartása 

Károly Róbert 1320-ban feleségül vette a lengyel király lányát, Erzsébetet, így a lengyel trón várományosa fia, Lajos lett. Lajos koronázása után évente hosszabb időre Diósgyőrben rendezte be udvartartását. Buda és Lengyelország között félúton volt a vár, ezért minden szempontból megfelelő volt.

1364-ben Lajos elcserélte a Széchyekkel a diósgyőri uradalmat Lendva várára és hatalmas uradalmára. Ekkor került az uradalom területéhez Miskolc mezőváros is. A következő másfél száz évben következik a Diósgyőri vár legfényesebb időszaka. Európai politikai szálak futnak össze a termeiben, egész Borsod megye gazdasági és kulturális téren is rengeteget lép előre. Nemcsak a közvetlen uradalom, hanem Miskolc, Muhi, Mezőkövesd és Keresztes települése is fellendül ebben az időszakban. 

Természetesen a politikai okokon kívül a vidék szépsége, vadregényes hegyei-völgyei is meghódították Lajos király szívét, így ezután minden évben visszatért Diósgyőrbe élete végéig, kivéve ha háborús tevékenysége ebben gátolta. 

Így írt Diósgyőrről az akkori történetírók egyike, Fessler:

,,Ott a pisztrángban gazdag Szinva öntözte kellemetes völgyben, a sűrű tölgy- és bikkerdőnek közepette az ő áhitatos lelkületéhez méltó légkört talált, a túlvilági dolgok szemléletének szentelt hazai Pálos-rend remete magányában. Innen egy órányira Miskolc mellett állt a bencések tapolcai apátúrsága, mely akkortájt még istenfélő és tudós férfiakban bővelkedett volt. És másutt is fölhozza Mária királyleány atyjáról, hogy a diósgyőri völgyben, az őstölgyesek árnyékában, a hegyről lerohanó patak mellett, Szent Pál emelkedett remetéivel gyakori bölcs beszélgetésekbe mélyedt, elfeledkezve gondjairól, a földi méltóságról, a koronákról."

(Szendrei János: A Diósgyőri vár története, 16.)

Forrás: Szendrei János: A Diósgyőri vár története 

1369-ben Lajos Diósgyőrből adományoz új címert Kassa városának. 1370-ben pedig Krakkóban lengyel királlyá koronázták, ahonnan Diósgyőrbe tért vissza, immáron lengyel uralkodóként. Itt fogadta a külföldi uralkodók gratulációit követeik által. Valószínűleg óriási "bulit" tartottak Lajosék a korona elnyerésének megünneplésére. 

A Diósgyőri vár történetének csúcspontja mégsem ez volt. Az 1381-el véget ért velencei háború győztes befejezése utáni béke Diósgyőrben került Lajos által aláírásra. Ezt turini békekötés néven ismerjük, mely Magyarország, a genovai köztársaság, Carrara Ferenc páduai fejedelem, az aquileiai pátriarkátus s a velencei köztársaság ellenében köttetett meg. Magát a békét Torinóban 1381. augusztus 8-án vitatták meg és egyeztek meg benne, de az okmányokat szeptember 26-án Diósgyőrben hitelesítette uralkodónk.

Ekkor már élete alkonyán járt Lajos. Élete utolsó évét is itt kezdte királyunk, aztán 1382 szeptemberében már gyászolta őt a vár... Hedvig és Mária, Lajos két lánya Lengyelország, illetve Magyarország királynéja lett, így megszűnt a két ország közötti unió. 

Mária férje - egyben Magyarország királya - Luxemburgi Zsigmond, aki jegyesével sokat mulatott az ódon falak között. Mária rengeteg időt töltött Diósgyőrben, rengeteg kiváltsággal ajándékozta meg nemcsak Diósgyőrt, hanem a környező településeket is. Sajnos tragikus sors jutott neki. 1395-ben a budai hegyek között lovagolt, amikor felbukott és az állat alá került. Terhes volt, a szülés megindult, így gyermekével együtt ott lelte halálát. A népnyelv nem feledte nevét, sokáig ,,Nagy Lajos király leányának vára"-ként nevezték Diósgyőrt. 

A királynék jegyajándéka 

Zsigmond 1424-ben második feleségének, Cillei Borbálának ajándékozta a várat és az uradalmat. Borbála ezek után gyakran időzött várunkban, de csak dorbézolásai, kicsapongásai emlékét jegyezhették fel. A korabeli források ,,ekebontó Borbála"-ként emlegették, mint a ,,női nem elrettentő példáját." Tőle ismerjük az egykori várnagyok neveit is, akikkel valószínűleg ,,összeszűrte a levet." Később a történeti kutatások cáfolták a házasságtörő mivoltát... Mindenesetre Zsigmond utódja, Habsburg Albert elveszi az uradalmat Borbálától és nejének, Erzsébet magyar királynénak adja azt 1439-ben. 

A királyok sorában Mátyás következett, aki szintén egy európai műveltségű király volt. Ekkor már politikai események nem folytak a várfalak között, de Mátyás is sokat tartózkodott itt és akárcsak Lajos, gyakran elmélkedett a környék nagy tudású szerzeteseivel. Természetesen ő is feleségének, Podjebrád Katalinnak ajándékozta a várat és az uradalmat 1461-ben. Aztán Aragoniai Beatrix kapja második feleség jogán, szintén jegyajándékul. Beatrix ügyes asszony volt, Mátyás halála után is birtokában maradt az uradalom.

A feljegyzések szerint Mátyás volt az utolsó magyar király, aki tiszteletét tette Diósgyőrben. Beatrix még egy pár évig ura maradt Diósgyőrnek, próbálta "elvetetni" magát Mátyás utódjával "Dobzse" Lászlóval. Ez nem sikerül a fondorlatos asszonynak, igy 1502-ben II. Ulászló király feleségének, Anna királynénak adományozta a várat.

Következő királyunk, II. Lajos 1519-ben pallosjogot adományoz Miskolc városának. Szívén viselte az uradalom sorsát a király, bár személyesen valószínűleg sohasem járt nálunk. Folytatva a sort, 1522-ben feleségének, Mária királynénak adja az uradalmat.

I. Nagy Lajos király. Forrás: Szendrei János: A Diósgyőri vár története 

Végvár az ország közepén 

Mária az 1526-os nemzeti tragédia, Mohács után a háromfelé szakadó országról menekülni kényszerült. A várat Pempflinger Sebestyén vármegyei főispánra bízta. A Pempflinger család Sebestyén lányának, Orsolyának köszönhette felemelkedését, hiszen ő Mária királyné udvarhölgye volt. Mária még az 1540-es években is igényt formált Diósgyőrre, de Ferdinánd király nem foglalkozott vele.

A 16. század közepére a három felé szakadó Magyarországért folytatott harc során magánkézbe kerül a diósgyőri uradalom. Az ország sajnálatos helyzetében tulajdonképpen végvári szerepet töltött be a vár. 1536 környékén Szapolyai János király elfoglalta a Pempflinger Sebestyén által védett erődöt, majd Balassa Zsigmondnak adományozta, akit sebtiben ki is nevezett diósgyőri várnaggyá és borsodi főispánná. 

1540-ben - miután elhunyt János király - Ferdinánd király hűtlenségi perbe fogta Balassa urunkat, aki nem volt rest, hűségesküt tett Ferdinánd mellett is. Ennek fejében rá és feleségére, Fánchy Borbálára szállt 20 000 magyar forintért a vár haszonbérlete, amely tulajdonképpen addig is az övéké volt. 

Eddig tartott a vár és az uradalom fénykora. Balassa és Fánchy az egyik leghírhedtebb vezetői voltak az uradalomnak. Igazi zsarnokként, semmitől sem riadtak vissza, hogy hatalmukat növeljék. De nemcsak ők, hanem a politikai helyzet is megpecsételte a vár és az uradalom sorsát. Amikor pedig már nem volt török, a vár elveszítette hadászati jelentőségét. Másfél évszázadon keresztül azonban jelentős szerepet töltött be a magyar történelemben, erre legyünk nagyon büszkék.

Források:

Szendrei János: A Diósgyőri vár története

Ipolyi Arnold: A kunok apátfalvi apátsága

Fessler: Die Geschichte der Ungern

Wenzel Gusztáv: Diósgyőr egykori történelmi jelentősége

nevezetesfak.hu

Borovszky Samu: Borsod vármegye története

Brósz Károly: A Diósgyőri vár történetéből

Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata I-IV.

ifj. Dümmerling Ödön: Diósgyőr vára

Kamera Kabos: Erne bán és fiai

Wikipédia

hellomiskolc.hu

Czeglédy Ilona: A Diósgyőri vár

Marjalaki Kiss - Leszi

h - Vákár: A Diósgyőri vár

diosgyorivar.hu