A 19. század 80-as éveiben vetődött fel először, hogy Miskolcnak szüksége van egy új közkórházra. Az ötletgazda Dr. Popper József a régi intézmény - amelyet a Tetemváron hoztak létre, később egy másik közeli épületbe költözött át - igazgatója volt. Utóda, Dr.Singer Henrik nyitotta meg az új gyógyintézet kapuit. A tervek előkészítésétől a Borsod vármegyei Erzsébet Közkórház nevet kapta. A terveket Adler Károly készítette, melyet 1897-ben fogadtak el. Három helyszínt jelöltek ki, a választás végül a Csabai kapura esett, szempont volt, hogy a továbbiakban legyen hely bővítésre, és a város külső területén legyen. A portát a város vette meg, 250 000-es kölcsönt vettek fel az építkezésre. A kivitelező Hirschl Ede volt. 1900. december 2-án került sor a megnyitóra, a négy jellegzetes vöröstéglás épület készült el ekkor. A sebészet-bőrgyógyászat 70 ággyal, a belgyógyászat 186 ággyal, az elmegyógyintézet 70 ággyal, plusz a kiszolgáló helyiségek. Folyóvízzel és világítással már megépítésétől kezdődően rendelkezett az intézmény. 1952-től változott Semmelweis kórházra a neve, de sok miskolci máig Erzsébet néven emlegeti. 1952-54 között épült fel az SZTK rendelőintézet, Ulrich Ferenc tervei alapján. A második világháborúban megrongálódott a kórház, a betegeket az avasi pincékben vitték, míg benne hadikórházat alakítottak ki a román-orosz katonák számára, csak 1945 nyarán költözhettek vissza a betegek. Az intézmény a világégés után folyamatosan több osztállyal bővült. Ma 646 aktív, 332 krónikus ággyal rendelkezik, 16 osztály keretein belül, a területén hospice alapítványnak is van egy részlege. 2017. április 1-én a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház néven egyesültek Miskolc egészségügyi intézményei.