Bató Eszter története minden miskolcit megérint egyszer élete során és ellátogat emlékszobájába. Sokan és sokféleképpen leírták már a történetet. Én is próbáltam utánajárni Szabó Sándor lelkipásztor segítségével, aki a Nyilas Misi házban lévő helyiségben kalauzolt el.

A Bató család, középen Eszter.

Az emlékszoba 2003. május 13-án, Eszter halálának napján nyílt meg, azóta – bejelentkezés útján – látogatható az emlékhely. Az eredeti Bató ingatlant 1974-ben lebontották. Ennek kárpótlási összegéből vásárolták a Kossuth utcai székház melletti ingatlant és építették fel a közel ezer négyzetméter alapterületű ifjúsági központot. Itt kapott helyet 27 évi raktározás után az említett emlékszoba berendezése is. Szóval ebben az épületben a végrendelet rendelkezéseit követve - világítás és fűtés nélkül, örök félhomályban - található a Bató Eszter Emlékszoba.

Bató István (1812-1890) a tizenkilencedik század húszas éveiben érkezett Miskolcra. Csizmadia mester volt és gabonával kereskedett – és mint mindenki, az akkori miskolci tehetős kereskedő rétegben, borral is - ezekből szép vagyonra tett szert. 1832-ben nősült meg, felesége egy gazdag árvalány, Imre Eszter (1812–1900) volt. Két lányuk és egy fiuk – ő másfél évesen sajnos elhunyt, Istvánnak hívták - született. 1837-ben Eszter, 1842-ben pedig Borbála. Borbála, azaz "Birike”, öt éves korában szenderült örök álomra. Bató úr ismert és elismert volt a városban, tisztségeket viselt, mindenhez hozzászólt, minden érdekelte. Legendás mondása volt az, hogy

Képek a régi Eszter szobáról

„egy Istenem, egy életem, én az adót nem fizetem"

Az emlékszoba bejárata

Az, hogy Bató lázadó volt, vagy kapzsi, nem tisztem eldönteni, de jelen esetben ez most nem is számít. Állítólag Dörögi Dömötör gúnynévvel illették. Dobrossy István előadásában hallottam, hogy 1848-ban a frontra igyekvő honvédeket biztatta és a város határáig kísérte, de egy évvel később ugyanott várta az érkező császári csapatokat is. Eszter a felső leánynevelő intézetben tanult, majd 1855-ben férjhez ment Piskóty János ügyvédhez. Nem örült a házasságnak – a nagy korkülönbség miatt -, de szüleire való tekintettel, beleegyezett. A házasság csupán kilenc évig tartott, a férj betegeskedett, 1864-ben, 42 évesen meghalt. Ekkor költözött vissza Eszter a szüleihez, ekkor már őt is betegség kínozta. Egy év múlva, fájdalmasan korán, 28 évesen - 1865. május 13-án - ő is követte férjét. A házaspárt nagyon megrendítette lányuk halála. István azon munkálkodott ezután, hogy nevét, nevüket halhatatlanná tegye.

Eszter a ravatalon. Fölötte angyal képében Birike.

,,Elhunyt kedves nő! Ki csak 27 évet – ezt is több bánat, mint öröm közt, számláltál az élők földében! Ily veszteség érte kora elhunytod által mélyen megkeseredett szüleidet.Elrabolta a halál benned örömök, reményök, és szeretetök tárgyát – és fájdalom! Akkor mikor már ifjú korod nehéz hányattatásain, szivednek, férjed hoszas szenvedéseiben mintegy félhalált kiállott kemény próbáltatásán átküzdve, - reménylték, hogy karjaik közé újra visszatérve felvidúl bánatos szíved, megifjúlnak reményeid, - és újra az életé leszesz, melytől elvalál szakasztva, az életé igen! Mint még ifjú korodhoz méltán illhetett. Ah de szüleid reményteljes számitást ketté vágta a kérlelhetlen sors keze!” - részlet Kun Bertalan református lelkész halotti beszédéből."

Birike a ravatalon. Lent a Bató végrendelet másolata látható a heverőn.

Érdekesség, hogy Kriston Béla egy kisregény formájában is megörökítette a történetet. Bató István harangot öntetett lánya emlékére, a harang ma is a belvárosi református templomban található. Szerencsére gyakorlatilag beépítették a toronyba, ezért sem az első, sem a második világégéskor nem tudták leszereltetni. 1866-ban avatták fel – a legenda szerint a család összes ékszerét beolvasztották - május 13-án, Eszter halálának első évfordulóján.

Az Eszter-harang

„Isten dicsőségére és egyetlen kedves kislányunk, Bató Eszter emlékére, aki született 1837. szeptember 11-én, meghalt 1865. május 13-án; a miskolci helvét, hitvallást tartó evangéliumi egyháznak öntették a fájdalmas szivű szülők, Bató István és neje Imre Eszter. Öntötte 1865. évben Bécsújvárosban Hilzer Ignácz. Súlya 53 q. 68 font. Értéke 4558 forint.”

Részlet a család által kiadott temetési emlékkönyvből 1.

Bató István végrendelete szerint évente háromszor szólal meg Miskolc legnagyobb harangja Eszter emlékére: május 13-án, halálának napján, szeptember 11-én, születése napján és július 7-én, neve napján. Persze a gyülekezet hasznát veszi minden vasárnap, 9:30-tól 10 percig szól nekik a harang. Az Eszter-harang eredeti tölgyfából készült harangszéken függ. Ennek felújítása és megerősítése a járom felújításával együtt történt meg 2006 és 2012 között.

Kriston Béla regénye

,,Ha az egész világ szétmenne, az én kriptám még akkor is egy darabban fog gurulni"

Részlet a család által kiadott temetési emlékkönyvből 2. Érdekesség, hogy Kun Bertalan püspökre annyira megharagudott Bató úr, hogy megtiltotta neki temetésén való részvételét.

- így szólt Bató István másik kedvenc mondása. Amikor a Bató család utolsó tagja is a deszkatemetői kriptába került – a végrendelet szerinti módon -, a kulcsot felhevítették, összeolvasztották, majd négyfelé törték. Vagyonuk kezelésével a református egyházat bízták meg. Meghagyva az emlékszobával kapcsolatos rendelkezéseket – a szoba fenntartása feltétel volt az egyház számara – Bató István hagyta meg továbbá azt is - mivel jelentős összeget hagyott a Deszkatemplom felújítására –, hogy csak fából és deszkából épülhet újra, akármilyen káreset éri. Halála után is ismert maradt, végrendelete tartalmának, lányainak és a református egyháznak köszönhetően. Így emlegették abban az időszakban, amikor még élt István úr, ha megtudták valakiről, hogy miskolci:

"ó igen, az öreg Bató..."

A Bató család kriptája a Deszkatemetőben

Legendákban szó esik lutrinyereményről és a zord apáról, aki nem engedte be lányát a hideg esős időben – ezért betegedett meg a történet szerint – amikor hazaszökött férjétől, átokról, ami a lebontott épületek helyén lévőket sújtja. Nos, mint mondtam, az ingatlanokat, melyek a család tulajdonában voltak, lebontották. A Petőfi téri ingatlanért kárpótlást kapott az egyház a rendszerváltáskor, ebből tudta megvenni a Jókai Mór általános iskolát. Az egykori Alsó-piac utcai – Széchenyi 72 – lakás pedig az értelmetlen kommunista építészetnek esett áldozatul. Ekkor nyitották össze a Corvin – akkor Korvin Ottó – és Szentpáli – akkor Beloiannisz - utcát. A helyén épült az úgynevezett lábas ház. A másik oldali épület is lebontásra került, helyén egykor az élelmiszeri vállalat székháza, a mai Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székháza épült. Az ezekből járó kárpótlásból pedig a Nyilas Misi-ház jött létre. A mai Bató-ház nem a régi ingatlanok helyén épült. A Bató család és a Piskóty család sírboltja - nem messze egymástól - a Deszkatemetőben található.

A Bató üzletház Miskolcon. Nem a régi Bató ingatlan helyén található. 

A legújabb információim szerint az egyházközségnek sikerült megvásárolnia az eredeti Bató végrendeletet, melyet hitelesített a levéltár. Volt szerencsém belelapozni is, egészen különleges érzés Bató István saját kezűleg írt végrendeletét olvasni. Hamarosan ki lesz állítva ez a dokumentum a templomban. Egy újabb helytörténeti kinccsel gazdagodott városunk.

Források:

Nyilas Misi ház – Bató Eszter emlékszoba

Wikipédia - Bató István szócikk

boon.hu

Dobrossy István: Miskolc város védett síremlékei című könyv

miskolcadhatott.blog.hu

magyarharangok.hu

miskolc.hu

Gyászharangok néhai Piskóty Jánosné szül. Bató Eszter felett és korán elhunyt kis testvére Bató Birike felett című könyv

Kriston Béla : Eszter Harangja

antikvarium.hu

Lézerpont szerdák - youtube.com

Saját kutatás, képek