A Pannónia szálló egykori épületét a Kossuth és a Széchenyi utca sarkán találjuk. Egy, most is erre a névre hallgató szálloda és egy gyorsétterem működik jelenleg a 19. századvégi épületben. A szálló múltja 120 évre tekint vissza, a telken előtte rajta álló épületeké pedig egészen a 16. század elejéig, - az írásos emlékek szerint - de szerintem nyugodt szívvel mondhatjuk városunkkal egyidősnek, mert azóta laknak a Széchenyi/Kossuth utca ezen részén.
Amióta írásos emlékeket találunk a telek tulajdonosáról, a tapolcai apátság birtokában volt. Ők birtokolták a rajta lévő épületegyüttest. Az első írásos forrás, melyben szerepel, 1504-ből való, egy 14 méter széles és 200 méter hosszú telekről tesz említést. Ezen a nagy telken a főutca melletti részen, - részben a főutcán, Miskolc frekventált helyén - alkalmas volt a terület egy szálló vagy vendéglátóipari egység kialakítására. Így is történt, az apátság hasznára valószínűleg már ekkor megtörtént a előbb említett objektum(ok) kialakítása.
A recepció
1533-ban a pártharcok - 1526 után az ország három részre szakadt - alatt a Bebek testvérek - Imre és Ferenc - lerombolja a tapolcai apátságot, az ottani szerzeteseket elűzik, akik ide költöztek. Csak dátumok és események maradtak ránk a következő századok eseményeiről, eszerint az apátság birtokában volt mindvégig. 1634-ben, 1672-ben - ekkor tűzvész pusztította - és 1717-ben is. Az 1717-es összeírás három szobát, két boltot, egy mészárszéket, egy korcsmát és két pincét említ az épület kapcsán. A boltokat görög kereskedők bérelték. A legközelebbi részletes leírással Stajniger András bérlő alatt találkozhatunk, aki 1736-43 között üzemeltette az épület egy részét, vagy egészét. Ekkor azt írják, hogy már akár 100 hordó is elfér a pincéiben. Majd Johann Contzert emeletes házzá emeli a birtokot, 1746-47 körül. A 18. század utolsó harmadában is egy jelentős felújításra került sor, a görög bérlőket pedig ezután lassanként felváltják a zsidók. 1776-ban a tapolcai apátságot Mária Terézia a Munkácsi püspökség birtokába helyezi át, ezzel a birtokukba kerül ez az ingatlan is.
A város már tőlük veszi meg az 1860-as években. Az 1878-as nagy árvíz jelentős károkat tett a házakban, aztán többször is leégett. Az okokat nem írják a források. 1884-ben Nádpataky László uradalmi felügyelő Miskolc város tanácsától kért engedélyt az építmény(ek) átalakítására.
Erre a kérvényre nem reagált városunk vezetése, csak a Blau Gyula által készített tervekre, majd' 10 évvel később.
,,A munkácsi gör. kath. Püspökség Őméltóságának - szerintem itt kimaradt az egykoron szó, a szerk. - tulajdonát képező emeletes, úgynevezett Kúria épület"-et úgy kívánja átalakítani, hogy a Kossuth L. utca felőli kőfal megmaradjon, a Széchenyi utcai főfalat lebontja a járda szintjéig, s azt újjáépíti, míg az épület keleti és északi főfalai szintén változatlanok maradnának. Az egyemeletes épületet kétemeletessé, a főutca meghatározó saroképületevé kívánja átalakítani."
Nos, a tervek nem egészen így lettek kivitelezve, az építési bizottság itt-ott módosított rajta és hozzá is tett. Az átalakításra az engedélyt végül 1893-ban hagyták jóvá. Érdekesség, hogy a mai MÁV-székházat is Blau Gyula tervezte, amely szintén a Munkácsi püspökség tulajdonában volt, majd a MÁV-hoz került valamilyen úton-módon.
A Borsodmegyei Lapok 1894. július 25-én kiadott számában hírt adott a Pannónia szálló létrejöttéről. Délelőtt a kávéház, este pedig a szálloda és az étterem került felavatása. Az építész-tulajdonos Blau Gyula volt, ahogy fentebb írtam, az ő tervei alapján készült a szálloda.
,,(...) különösen estve, midőn felgyúlott a gázlámpák sokasága, már az utczáról a fővárosra emlékeztető impozáns képet nyújtott."
A hotel első üzemeltetője Hipsch Nándor lett, akinek nem volt ismeretlen a név, - talán tőle eredt? - mert a fővárosban már vezetett egy ilyen nevű intézményt. Utána az 1910-es években Auslander Gyula vezette a Pannoniát. 1916-ban nagyot álmodott Blau Gyula, impozáns mozit és bérlakásokat a szálló helyére, az épület tetejére pedig egy gyönyörű kávézót és egy nagy teraszt. A város azonban nem engedte a tervek megvalósítását.
A háború alatt - és utána egészen 1921-ig - csendőrlaktanyának adott otthont az épület. 1921 után a kávézó és a szálló külön utakon folytatta.
,,Lővy Miksa a Pannónia kávéházat Miskolc és egész csonka Felsőmagyarország favorit kávéházává tette. Amellett, hogy az úri közönség jelentős részének szórakozó és találkozó helye volt, a dolgozó emberek egész tömegének biztosított megélhetést."
1929-ben komoly felújítás történt a szállodában. De olvassuk erről is a korabeli sajtót:
,,A legmodernebb stílusban átépített kávéház, a maga lukszóriózus berendezéseivel, fényhatásokkal dolgozó villamos felszereléseivel és mindenfajta kényelmével; a szálloda a maga apartmanjaival, hideg, meleg vízszolgáltató üzemeivel, rádiójaival, a modern étterem és a nagyvárosi eszközökkel, artista személyzettel, attrakciós műsorral és néger jazz-el és a vidéken egészen ismeretlen fényhatású berendezéseivel, frappirozó jelenség és igazi színfoltja Miskolcnak."
Auslander Gyulát Davidek Gyula váltotta. Davidek a kávéház bérleti jogát is megvásárolta.
Egy 1929/30-as összeírás szerint a szálló és a kávéháza egy részvénytársaság tulajdonában van. 1933-ban a 60 szobás nagy miskolci szállodák után, - Korona, Abbázia, Grand - a negyedik számú hotel volt a városban. Nem tudom mennyire pontos ez az adat, ugyanis tudomásom szerint a Grand már nem funkcionált szállodaként az első világháború után. A Pannónia utolsó bérlői Blach Ármin és Somló Vilmos voltak.
1948-ig üzemelt szállodaként, egy rövid igeid tiszti szállóként funkcionált. Kávéháza megszűnt, és az Állami Áruház nyílt meg a helyén. 1949-ben azonnal nekiláttak a kávéház belső átalakításának, ,,hogy annak előnyeit Miskolc dolgozói élvezhessék."
Az Állami Áruház 1949-től 1970-ig működött benne, 1968-tól már Centrumként. 1970-ben költözött át az új épületébe. A Pannónia a szálloda funkcióját 1960-ban nyerte vissza, amikor újranyitott 43 szoba, 75 férőhellyel került kialakításra. Az Állami Áruház helyén egy csemege üzlet nyílt, illetve a pincében egy borozót üzemeltettek.
A rendszerváltás környékén a - HungarHotels kezében volt - földszinti részen újranyitották a legendás Roráriust, ennek nevét 1990-ben jogviták következtében Rori-ra kellett változtatni. Így sem sokáig üzemelt a cukrászda, hamarosan bezárták.
1992-ben az önkormányzat megvásárolta, majd 1999-ben olasz üzletemberek kezébe került. Jelenleg háromcsillagos hotelként üzemel, 34 szobával, az apartmanházban 7 apartmannal, egy 40 fős rendezvényteremmel és egy különálló 150 fős konferencia központtal. Jelenleg a főutcai oldalon egy gyorsétterem működik.
Források:
Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és vendéglátás története
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1., 10.
Wikipédia
hotelpannonia-miskolc.hu
Reggeli hírlap
Dobrossy István: Miskolc története 3/2, 5/1
Kárpáti Béla: Miskolci várostörténeti kalendárium
Dobrossy - Barna: Miskolc Belvárosa, házak, emberek, történetek
Szojka Ágnes cikkgyűjteménye
szallas.hu
booking.com
hellomiskolc.hu
hoteltelnet.hu
A Miskolc a múltban facebook csoport képei
