Egy érdekes kis összeállítást készítettem Miskolcon született és élt kivételes képességű emberekről. Olyan keveset tudunk városunk nagyjairól, azokról akik sokat tettek érte, egész életük során itt dolgoztak, alkottak. Remélem sokan szeretettel fogadják majd ezt a tíz nagyszerű emberről szóló írást.

 Tóth Pál pedagógus. Forrás: martinkertvarosireformatusok.hu

Tóth Pál (1843-1903)

,,Tanár. Miskolcon született. Tanulmányait a sárospataki ref. teológián és a pesti Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte. 1867-től gr. Bethlen Sándor családjánál nevelő, 1871-től a szatmári ref. gimnázium tanára, 1873-tól a miskolci ref. felsőbb leányiskola (gimnázium) igazgatója haláláig. Számos nevelési szakcikke, tanulmánya mellett versei is megjelentek, emellett élénken részt vett Miskolc kulturális életében (többek között 1899-től a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egylet választmányi tagja volt). Több tankönyvet írt. Az 1950-es évekig nevét viselte a miskolci ref. leánygimnázium. 

Főbb művei: Ifjú leányok könyve. Elmélkedések leányneveldék és családok számára (Miskolc, 1875); A borsod-miskolci példány óvoda története (Miskolc, 1879); Leányaik és jövőjük (Bp., 1881); Erkölcstan (Miskolc, 1882); Gyöngyvirágok. Imakönyv fiatal protestáns hölgyek számára (Bp., 1882); Magyar nemzeti irodalomtörténet (Miskolc, 1883); Lorántffy Zsuzsánna (Bp., 1885); Magyar irálytan (Miskolc, 1891); Költemények (Bp., 1892); A tűzhely körül. Elbeszélések az ifjúság számára (Bp., 1897)." (Forrás: Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon, Tóth Pál szócikk)

Thurzó Nagy László Sassy Csabával is alkotott együtt. Forrás: pinterest.com

Thurzó Nagy László dr. (1893-1982)

,,Újságíró, nótaszerző. Miskolcon született. Középiskoláit Miskolcon és Egerben végezte, az utóbbi helyen jogot is hallgatott, de az államtudományi doktorátust a pécsi egyetemen szerezte meg. Részt vett az I. világháborúban, 39 hónapig harctéri szolgálatot is teljesített a miskolci 10. honvéd gyalogezred kötelékében. 1918-ban rövid ideig a 10-es honvéd c. tábori újság felelős szerkesztője, 1918 novemberétől 1922-ig a miskolci Reggeli Hírlap munkatársa, 1920-ban A falu felelős szerkesztője, 1922 és 1924 között a Magyar Jövő szerkesztője, 1925-től 1927-ig a Miskolci Hétfői Futár felelős szerkesztője Sassy Csabával, majd a Magyar Jövő adminisztrációját vette át. 1929 szeptemberétől a lap egyik társtulajdonosa. 1933-tól a Lévay József Közművelődési Egyesület zenei osztályának elnökeként bérleti alapon szervezte meg évente 10-16 alkalommal a hangversenyeket. 1937-től többedmagával megalapította a Fekete Pál és Társai Felsőmagyarországi Nyomdavállalatot, melynek társtulajdonosa volt. 1940-ben Pestre költözött, itt a Művelődés Filmvállalat ügyvezetője, később tulajdonosa. Filmes vállalkozása készítette az Elkésett levél, A néma kolostor, a Jelmezbál, a Jómadár, és a Muki című magyar filmeket. Az államosításig (1948) számos külföldi filmet forgalmazott. Magánúton tanult zenét. Magyar nótákat és zenéket szerzett, a Nincsen pénzem, se dohányom című nótája a legismertebb. Petőfi, Endrődi és Ady több költeményét is megzenésítette. Ő szerzett először irredenta dalokat a magyar zenei életben (pl Horthy titkos üzenete), műveinek száma meghaladja a százat. 1912 és 1948 között több dalát is kiadták (pl. Futó csillag, Nem tudok én imádkozni, Őszi szellő, Zenélő óra, Sóhaj, Akác románc, Álmok, A zborai várban, Magas hegyek alján). Az 1960-as években elkészítette több kötetből álló, máig kéziratban található Miskolci Lexikon című művelődéstörténeti anyagát, mely a várostörténeti kutatások nélkülözhetetlen forrása. 

Főbb művei:  A vidéki lap szerkesztése és kiadása (Kass Endrével; Miskolc, 1928); A vidéki sajtó (Miskolc, 1928)" (Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon, Thurzó Nagy László szócikk)

A várost újjáépítő polgármester, Soltész Nagy Kálmán. Forrás: Wikipédia.

Soltész Nagy Kálmán dr. (1844-1905)

,,Polgármester, országgyűlési képviselő. Miskolcon született. Iskoláit is itt kezdte, jogi tanulmányait Kassán és Eperjesen végezte. 1868-ban Miskolcon nyitott ügyvédi irodát. Volt megyei esküdt, bírósági jegyző, városi tiszti ügyész, a református egyház tanácsosa, s 1875-től a szabadelvűek miskolci pártelnöke. Árvaszéki ülnökként jelöltette magát 1878-ban polgármesternek, s a választást megnyerte. Első tehertétele az augusztusi nagy árvíz volt, amely lerombolta és elmosta Miskolcot. Neve elválaszthatatlan a nagy építkezésektől, a millennium kiegyensúlyozott, hatékony és maradandót alkotó városépítészetétől. Előterjesztései, írásai egyrészt a ,,városrendezési-vízvezetéki-csatornázási bizottság"-hoz, másrészt a város villamosítási, világítási ügyeit intéző bizottság munkájához kapcsolódtak. Polgármesterségének negyedszázada idején épültek fel a város legjelentősebb közintézményei, szervezetei, középületei. 1882-ben helyezték üzembe a gázgyárat, s oldották megy a közvilágítást. 1888-ban elkezdődött a telefonhálózat kiépítése. 1892 és 1894 között az Erzsébet téren végeztek fúrásokat, s elkészült a városi fürdő. 1894-ben két, újjáépített szállodát is avattak (Korona, Pannónia). 1897-ben elindult a villamos. 1899-ben átadták a ref. gimnáziumot. 1900-tól megkezdte a magánházak világítását a villanytelep. 1901-ben új, emeletes épülettel gyarapodott a Tiszai pályaudvar, s ebben az évben készült el a Gömöri pályaudvar épülete is. Azt írták róla: ,,Aki a különben szórakozott lényű, és csak nagyon kivételesen mosolygó podestához közelebb akart férkőzni, annak az Avas, a Szinva, a Perce szabályozásáról kellett diskurálni. Ezzel leszerelte az öregúrat." 1901-ben országgyűlési képviselőnek is megválasztották. Az összeférhetetlenségi törvény miatt polgármesterségéről le kellett mondania. Budapesten halt meg, de az avasi református temető családi sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Soltész Nagy Kálmán emlékét szülővárosában utcanév, iskola, az általa épített házak és középületek sokasága idézi." (Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon, Soltész Nagy Kálmán szócikk)

Dobrossy István, aki óriási munkát végzett az utóbbi évtizedekben Miskolc helytörténetének kutatásában. Forrás: minap.hu. 

Dobrossy István (1946-2015)

,,Történész, levéltáros. Magyar történész, levéltáros, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója, Miskolc díszpolgára. Felesége Fügedi Márta etnográfus volt. Történészként kiemelkedő munkát végzett, híressé vált az Avasról írt és szerkesztett monográfiája, Miskolc helytörténetének dokumentálása és az 1994-től megjelenő Miskolc írásban és képekben című könyvsorozata, valamint A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története: 1745-1945 című munkája. Hosszú, súlyos, türelemmel viselt betegsége után 2015. május 26-án hunyt el. 

Dobrossy István Miskolcon született 1946. május 20-án. A Kun József utcai (ma Kis-Hunyad utca) általános iskola után középiskolai tanulmányait 1960-ban kezdte a Földes Ferenc Gimnáziumban, és itt érettségizett le 1964-ben. Debrecenben tanult tovább, és egyetemi végzettséget a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-néprajz szakán szerzett 1970-ben. Szakdolgozatát a kenderfeldolgozás témakörében írta. 1972. szeptember 1-jétől a Déri Múzeum foglalkoztatta muzeológusként. Diplomája megszerzése után 1973-ig az egyetemen dolgozott, a Néprajzi tanszék tanársegédjeként. Doktori disszertációjának témaköre a Nyírség gazdaságnéprajza volt. 

1973. február 1-jén visszatért Miskolcra, a Herman Ottó Múzeum történész muzeológusa, majd osztályvezetője volt. 1993-tól a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár igazgatójaként dolgozott. Itteni tevékenységének súlypontja a kezdetektől fogva az új todományos eredményeket feldolgozó Miskolc-monográfia elkészítése volt. Ezt szolgálta a témában megjelent mintegy 120 levéltári, illetve saját kiadvány. A Miskolc-monográfiából életében az első öt kötet jelent meg. A levéltárból 2012-ben vonult nyugdíjba. 

A felesége Fügedi Márta etnográfus, a Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese volt. Két gyermekük született. 

Miskolc város 1993-ban Szabó Lőrinc-díjat, 1998-ban pedig díszpolgári címet adományozott számára. 2012-ben megkapta a megyei Prima díjat." (Wikipédia - Dobrossy István szócikk)

A ,,Kerekfejű puritán", ahogy képviselőtársai nevezték kedvesen Palóczy Lászlót. Forrás: borsodhonismeret.lapunk.hu

Palóczy László, Palóczi (1783-1861)

,,Politikus, országgyűlési képviselő. Miskolcon született. 1793-tól 1806-ig a sárospataki református kollégiumban tanult. 1806-tól Borsod vármegye tisztviselője, később vármegyei alispán. 1826-ban és 1832-től Borsod vármegye országgyűlési követe, a reformellenzékhez tartozott. 1832-től javaslatára az országgyűlési jegyzőkönyveket magyarul vezették. 1839-től vármegyéje másodalispánja. Az országgyűlésben főként vallási kérdésekkel foglalkozott. Jogi és történelmi években gazdag beszédei kiváló szónoki képességeiről tanúskodnak. 1848. júliusától az országgyűlés korelnöke, 1849 márciusától a kegyelmi szék tagja. A szabadságharc leverése után egy ideig bujkált, majd elfogása után a pesti Újépületbe zárták. 1850. július 31-én kötél általi halálra ítélték, amit börtönbüntetésre változtattak át. Kegyelemmel való kiszabadulása után Miskolcon élt. 1861-ben ismét országgyűlési képviselő, s mint korelnök ő nyitotta meg az országgyűlés ülését. Versei, cikkei 1803-tól különböző napokban és folyóiratokban jelentek meg. Nevét Miskolcon utca viseli, emlékműve az avasi templom mellett áll. 

Főbb művei: A tehénhimlő beoltása terjesztésének elővitelére... (Miskolc, 1814); A helységek bírái számadása elkészítésének módja... (Miskolc, 1816); Borsod vármegye közteherviselése (Kassa, 1933); A szólásszabadságról - A szerzetes rendek be nem vételéről - A sérelmek és kívánatokról. In: Toldy István (szerk.): A Magyar politikai szónoklat kézikönyve I. (Pest, 1866); Palóczy László beszédei és írásai 1848-1849 (Miskolc, 1998)." (Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon, Palóczy László szócikk)

Halmay Bela itt még katonaként fiatal korában. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

Halmay Béla dr. (1881-1953)

,,Jogász, polgármester. Miskolcon született, iskoláit itt végezte. Érettségi után az eperjesi jogakadémia hallgatója volt, végül a kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudományegyetemen szerzett doktori címet. 1909-től Miskolcon aljegyző, 1914-től városi főjegyző. Az I. világháborúban szolgált, részt vett a Lemberg környéki csatákban, Przemysl várának védelmében. 1915-ben orosz fogságba esett, és a szibériai Krasznorajszkban töltött hét esztendőt száműzetésben. Hazatérte után (1922) ismét városi főjegyző, 1926-ban helyettes polgármesterré választották. Tagja lett a Lévay József Irodalmi Társaságnak, a miskolci jogakadémia államvizsga-bizottságába is beválasztották, s a Népkerti Sportpálya Bizottság megtette elnökévé. 1929-ben társszerkesztője volt a városról írt monográfiának. 1935-től Miskolc polgármestere. Munkásságának középpontjában Nagy-Miskolc továbbépítése állt. 1938-ban kérelmére nyugállományba helyezték. 1952-ben kitelepítették a hortobágyi borsós-tanyai internálótáborba, ott tüdőgyulladást kapott, s végül Debrecenben halt meg, ott is temették el. (...)

Műve: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesített vármegyebeli községek (szerk. Leszih Andorral; Miskolc, 1929)." 

(Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon, Halmay Béla szócikk)

Forrás: Dobrossy István - Barna György: Miskolc belvárosa - házak, emberek, történetek

Rácz György dr. (1857-1922)

,,Gyógyszerész. Vagyonos miskolci családban született. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Miskolcon végezte, majd a budapesti egyetemen gyógyszerész oklevelet, ugyanott kémiából doktori címet szerzett. 1882-ben megvette későbbi apósa, Szabó István Korona Gyógyszertárát. 1896-ban felhagyott a gyógyszerészi munkával, üzletét eladta. Ezt követően üzletemberként tevékenykedett: a Borsod-Miskolczi Hitelintézet igazgatósági tagja, Miskolc város tanácsának tagja, későbbi törvényhatósági bizottsági tag. A miskolci református egyház presbitere, 1905-től főgondnoka. Emellett a Miskolci Nemzeti Színház színházügyi bizottságának elnöki tisztét is ellátta. 1918-ban m. kir. udvari tanácsosi címet kapott. Tekintélyes vagyonának nagy részét Miskolc városára és a miskolci ref. egyházra hagyta. Síremléke a tetemvári Deszka-temetőben van, nevét utca viseli."  (Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon, Rácz György szócikk)

A kép bal szélen Leszih Andor. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

Leszih Andor (1880-1963)

,,Muzeológus, numizmatikus. Miskolcon született iparoscsaládban. A miskolci ref. főgimnáziumban érettségizett 1898-ban, majd tisztviselőként elhelyezkedett a Magyar Általános Biztosító Társaság miskolci felügyelőségénél. Alapításától (1899) a Borsod-Miskolczi Múzeum munkatársa, de fizetését 1915-ig a biztosítótól kapta. 1905-től nyugdíjazásáig (1950) múzeumőr (igazgató). 1908-ban Kolozsváron régészeti és muzeológiai tanfolyamot végzett. 49 ásatást vezetett, többek között a miskolc-avas kőkori (mezolitikus) kovabánya és szerszámkészítő műhely feltárását, Borsod község földvárának feltárását, Muhi középkori mezőváros ásatását. Jelentős a numizmatikai tevékenysége, több éremgyűjteményt feldolgozott. Munkásságáért 1961-ben elsőként jutalmazta a Magyar Numizmatikai Társaság emlékéremmel (a társaságnak 1901-ben alapító tagja volt). Igazgatói tevékenysége meghatározó, az intézmény műtárgy gyűjteménye több, mint 70 ezerre nőtt, vezetésével jelentős régészeti, néprajzi, helytörténeti kutatásokat végeztek. Számos cikket írt különböző lapokba, folyóiratokba. A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület évkönyvei társszerkesztője. A mindszenti ev. temetőben nyugszik. Nevét Miskolcon utca viseli. 

Főbb művei: A magyar iparművészetről (Miskolc, 1904); A Bükk. Turistáknak, nyaralóknak, cserkészeknek útmutató (Illyés Bertalannnal; Miskolc, 1925); Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesített vármegyebeli községek (szerk. Halmay Bélával, 1929); Borsodmegyei szkíta leletek 1-2 . (Folia Archeologica, 1939); Latkóczy Lajos miskolci arcképfestő 1821-1875 (Miskolc, 1941); A diósgyőri vár (Marjalaki Kiss Lajossal, Vákár Tiborral; Bp., 1954); A diósgyőri vár Marjalaki Kiss Lajossal, Ferenczy Károllyal; Miskolc, 1961)."

(Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon, Leszih Andor szócikk) 

dr. Pflieger Imre önarcképe. Forrás: geocaching.hu. 

Pfliegler Imre dr. (1872-1943)

,,Orvos. Miskolcon született, apja Pfliegler József Ferenc. Miskolcon járt gimnáziumba, majd Budapesten szerzett orvosi diplomát. Tanulmányai után a Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem Ideg- és Elmeklinika orvosa, majd visszatért Miskolcra, az Erzsébet Közkórházban dolgozott. 1912-től tisztiorvos, társadalombiztosítási főorvos, emellett a Fráter György Kat. Gimnáziumban egészségtant tanított. Széles magánpraxist gyakorolt, kiváló diagnoszta hírében állt. 1914-ben megszervezte a Sajó-parton a kolerakócházat, és létrehozta az I. világháborúban a miskolci katonai kórházat. Villamosbaleset áldozata lett." (Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon, Pfliegler Imre szócikk)

Lichtenstein József. Forrás: Wikipédia. 

Lichtenstein József, homrogdi (1837-1914)

,,Kereskedő, országgyűlési képviselő. Miskolcon született kereskedőcsaládban. Bécsben tanulta a kereskedelem elméletét és gyakorlatát. 1858-ban vette át korábban elhunyt apja miskolci cégét, de közgazdasági és kereskedelmi tanulmányait tovább folytatta. 1872-ben Budapesten az első közgazdasági kongresszus választmányi tagja. 1873-ban a pénzintézetek országos kongresszusán a bank- és adóügyek előadója és szakértője. 1874-ben az országos iparegylet egyik alapítója. 1874-től haláláig tagja volt Miskolc város képviselőtestületének, miközben még néhány szakbizottságban is tevékenykedett. Mint országos és helyi közgazdasági szaktekintély, a Miskolci Hitelintézet alapításának kezdeményezője, a Gőztéglagyár elnöke, a Borsod-Miskolczi és a debreceni István Gőzmalom alelnöke, a Miskolci Villamossági Rt. igazgatóságának tagja, a Miskolci Nemzeti Kaszinó alelnöke, a Dunabiztosító Társaság miskolci vezérügynökségének felügyelője. 1875-től a kormányzó szabadelvű párt miskolci csoportjának elnöke lett, s a város képviselője. Hivatali tisztsége idején alakult meg a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara, az Osztrák-Magyar Bank miskolci fiókja, maga pedig az országgyűlés közgazdasági és bank-, illetve közlekedési bizottságában dolgozott. 1878-ban újra képviselővé választották, 1881-ben a függetlenségi képviselővel szemben veszített és visszavonult a politikai élettől. Ettől kezdve a városi teendőkre koncentrált, s publikációs tevékenységet vállalt. Halála előtt, 1914-ben ,,homrogdi" előnévvel magyar nemességet kapott. Síremléke a mindszenti evangélikus temetőben található. (...)

Főbb művei: Biztosítási ügy, különös tekintettel az egyházi biztosításra és toldalék a hazai biztosítási ügyről (Pest, 1865); Vélemény a magyar vidéki pénzintézetek reformja tárgyában (Miskolc, 1899); ,,Miskolcz" királyi városságának története (Miskolc, 1908)"

(Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon)

Források:

Dobrossy-Eszenyi-Zahuczky: Miskolci életrajzi lexikon

Wikipédia - Dobrossy István szócikk

kertvárosireformatusok.hu

notakedvelokklubja.network.hu

minap.hu

hermuz.hu

Dobrossy István - Barna György: Miskolc belvárosa

docplayer.hu

geocaching.hu