Az idősebb olvasóim gondolom hallottak erről a nagy visszhangot kiváltó tragédiáról Miskolcon. Vályi Péter tragikus balesete hosszú évekig beszédtéma volt a magyar közéletben. Összeesküvés elméletek születtek, de a balesetet még olykor két egymás mellett álló szemtanú is másképp mondja el. Megpróbáltam utánajárni a dolognak több forrásból, több szemszögből. Aki még nem hallott róla, annak érdekes és egyben tragikus lesz a történet, aki hallott róla, nos - annak is tragikus lesz -, de talán tudok új információkkal szolgálni. Az írásomnak az Utánam, srácok! - Hétköznapok Miskolc rendszerváltozás előtti évtizedeiben II. című könyvének, Vályi Péter balesete az LKM-ben című fejezete sok információval szolgált.
Egy nappal a tragédiát megelőzően a Borsodi Vegyi Kombinátban (BVK) vizitált Vályi Péter, akit sisak nélkül zsebre dugott kézzel a kép közepén láthatunk. Balra tőle Pázmándi Gyula, a BVK kereskedelmi igazgatója magyaráz, mögötte Szekér Gyula, 1971 és 1975 között nehézipari miniszter, mellette Szántó István, a BVK volt igazgatója, a kép bal szélen pedig Tóth Pál, a BVK műszaki igazgatója. Vályitól jobbra fehér sisakban Körtvélyes István, a BVK vezérigazgatója, mögötte jobb szélen Álmosdi Szabolcs, a vegyigyár reklámosztályának fotósa. Fotó: Utánam, srácok! - Hétköznapok Miskolc rendszerváltozás előtti évtizedeiben II. - Vályi Péter balesete, 157. oldal.
Vályi Péter nem volt szokványos kommunista párttag. Művelt ember volt és a párt reformkommunista részéhez tartozott. Ez a csoport gyakran szembe került a párt konzervatív részével, akik nem akarták elfogadni a megújulást, a haladás útját. De majd erre térjünk vissza később. Szóval Vályi Péter az Észak-magyarországi Idegenforgalmi Intézőbizottság elnöke volt és a testület szeptember 17-én tartandó ülésén kívánt részt venni. Azonban már hamarabb, szeptember 14-én megérkezett városunkba és a Répáshután található Pénzpataki Vadászházban foglalta el szállását a feleségével együtt.
Énekes Sándornak hívták a Lenin Kohászati Művek igazgatóját akkor. Az igazgatónak szándéka volt a kohászat korszerűsítése, modernebb, korszerűbb eszközöket igénybe venni a termelés során. Az acélgyártás a Siemens-Martin kemencés eljárással történt, ami már elavult volt a korához képest, "nyugaton" akkor már az LD-konverteres modern módszert alkalmazták. Énekes elvtárs arról akarta meggyőzni Vályi elvtárst, hogy ez a modern eljárás sokat lendítene az acélgyártás termékenységén. És Vályi, mint reformkommunista nyitott volt az új technológia iránt, arra gondolt az igazgató, hogy talán egy látogatás alkalmával sikerül meggyőznie erről őt. Azt még tudnunk kell, hogy a beruházás óriási összeget emésztett volna fel, ráadásul a gépeket nyugatról kellett volna behozni, mely tabu volt a párt konzervatív oldalának akkoriban.
Vályi Péter (1919-1973)
,,Magyar politikus, vegyészmérnök, vállalatvezető, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, majd pénzügyminiszter és a Minisztertanács elnökhelyettese. Édesapja fakereskedő, később könyvelő volt. Valyi Péter 1942-ben a József Nádor Egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát. Pályája elején a Spolio Gyógyszerüzemben, majd a Fried és a Simontornyai Bőrgyárban dolgozott laboratóriumi vezetőként. 1944 végén munkaszolgálatra kellett bevonulnia. 1945-ben letartóztatták azzal a váddal, hogy kommunista propagandát folytatott. Szüleit ekkor a nyilasok internálták. 1945 áprilisban belépett a kommunista pártba, majd részt vett a simontornyai helyi pártszervezet kialakításában. 1947-ben a Vigondi Bőrgyárat vezette. 1948-ban az Országos Tervhivatalban dolgozott előadóként, később a vegyesipari osztály vezetőjének is kinevezték. 1948-1952 között a közgazdasági egyetemen oktatott előbb adjunktusként, utána docensként. 1953-ban néhány hónapig a Chinoin vezérigazgatója, majd 1954-ben a Nehézipari Minisztérium szervesvegyipari igazgatóságának vezetője. 1955-61-ben az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, 1967-ig első elnökhelyettese. Mindezek után pénzügyminiszterré léptették elő, és a Központi Bizottság gazdaságpolitika bizottságának tagjaként is tevékenykedett. 1971-ben nevezték ki a Minisztertanács elnökhelyettesének." - írja a Wikipédia, a szabad enciklopédia.
A megyei tanács elnöke dr. Ladányi József még szeptember 14-én felkereste Vályit a Vadászházban és felajánlotta neki a gyárlátogatást, - egyes források szerint Vályi elvtárs kezdeményezett - amit ő el is fogadott. A pénteki este azonban jócskán elhúzódott - illetve hajnalban egy közös vadászaton is részt vettek a felek, az általuk úgy gyűlölt Hortysta rendszer kapitalistáit követve -, azonban délelőtt 10 órakor már a Lenin Kohászati Művek területén voltak, elkezdődött a látogatás. 11 óráig tartott az értekezlet, majd elindultak a termelést megtekinteni. 11:30-kor érkeztek meg a martinkemencékhez.
A gyáregység vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy az általuk választott útvonal veszélyes, de ez nem zavarta a delegációt. Az öntőgödrökből ekkor 700 Celsius fokos meleg levegő áradt kifelé. Az ötös számú kemence kirakodását végezték éppen. Érdekesség, hogy működő üzemben nem engedték a látogatókat be ide, pontosan az üzem veszélyessége miatt. Ráadásul a delegáció nem a szokványos helyről, a pódiumról figyelte a termelést, hanem közvetlenül a gödrök mellett haladt el. Csaknem fél órával a látogatás megkezdése után be is következett a tragédia.
Dr. Énekes Sándor gyárigazgató. Az ntf.hu képe.
,,A baleset pillanatában a delegáció tagjai közül 3 fő /Dr. Vályi Péter, Dr. Énekes Sándor, Dr. Ladányi József elvtársak/ egy kb. 200x110 cm-es területen tartózkodtak, melynek talaja salakos, egyenetlen volt. Északra volt az öntőgödör, melyből 700-750 Celsius fokos hőség sugárzott ki, keleten a VI-os számú S-M Kemence fenékjavítási munkálatai következtében a csapó nyíláson tüzes salak és szikraeső vágódott ki, egészen az öntőgödörig, délen a MÁV vasúti kocsi volt, nyugati irányba pedig a félportál-daru indult el kelet felé." (Darázs Richárd-Majzik Péter: Vályi Péter balesete, Utánam, srácok! - Hétköznapok Miskolc rendszerváltozás előtti évtizedeiben II. - Vályi Péter balesete az LKM-ben, 158. oldal)
A baleset pontos körülményei ennek ellenére is tisztázatlanok. Nem lehet pontosan tudni mi történt. Állítólag, ahogy az első képen is láthatjuk, zsebre dugott kézzel sétált Vályi elvtárs és ez is okozhatta a tragédiát.
,,Vályi Péter nagyjából 10-15 centiméterre állt meg a gödör szélétől, tőle közel ilyen távolságban helyezkedett el Énekes Sándor. Tekintetükkel a kemencében folyó munkálatokat figyelték, melynek dolgozói továbbra sem kaptak információt a vendégek jelenlétéről. Ekkor a munkálatok során a rutinműveletnek számító kifúvatás következett, mely során a salakanyagot és egyéb szennyeződéseket távolították el. Ez a folyamat óriási szikraesőt hozott, mely a kívülállók számára váratlan hanghatással is járt; illetve az egyébként is magas hőmérsékletet nagyjából 110 Celsius fokra melegítette. A következő néhány pillanat történéseire vonatkozó beszámolók kétféle mozdulatsort írnak le. A Borsod Megyei Rendőrfőkapitányság által lefolytatott nyomozásból úgy tűnik, hogy ,,dr. Énekes Sándor a vagon mellől felső testtel előredőlve, mintha megbotlott volna, rádőlt Vályi elvtársra, majd mindketten beleestek az öntőgödör tüzes kokillái közé." Fabián Máté: A Vályi Péter-eset, História Nostra, 2014., 1. szám, 119-127. oldal)
A politikai bizottság részére készített jelentésben azonban más állt.
,,(Vályi Péter) Feltehetően az említett hatásoktól hátrafelé billenve, merev testtel az öntőgödör felé dőlt. Dr. Énekes Sándor észlelve a dőlést, reflexszeűen utána nyúlt. Megmarkolta mindkét karját. Miután mindketten kimozdultak akkor az egyensúlyi helyzetükből, együtt estek a gödörbe (...). Ezen egymásnak talán ellentmondó tanúvallomások fényében, nem lehet maximálisan rekonstruálni az esetet, de az idegenkezűséget majdnem teljes bizonyossággal ki lehet zárni." (Fábián Máté: A Vályi Péter-eset, História Nostra, 2014, 1. szám, 119-127. oldal)
Fotó: Utánam, srácok! - Hétköznapok Miskolc rendszerváltozás előtti évtizedeiben II. - Vályi Péter balesete az LKM-ben, 162. oldal
Énekesnek szerencséje volt, őt gyorsan kimentették a jelenlévők az öntőgödörből. Vályi Pétert azonban csak hosszú-hosszú percek után tudták, mivel a kokillák közé esett. Ennek következtében - a hosszú percek alatt - testének 80%-a megégett, - a ruhája is ráégett a testére - életveszélyes állapotban szállították kórházba. Ez a már sokszor emlegetett kokilla egy öntőforma, mely a folyékony fém leöntésére, kristályosítására szolgál. Vályi Péter életéért három napig küzdöttek az orvosok, a szervezete szeptember 18-án adta fel a harcot, hivatalosan ,,keringési és légzési nehézség" volt a halál oka. Ebben az időszakban a miskolci kórháznak még traumatológiája sem volt, az eset után létesült. Talán más kórházban jobb ellátást kaphatott volna, de az átszállítást bizonyosan nem élete volna túl.
Természetesen azonnali vizsgálatot rendeltek el a baleset pontos körülményeinek kivizsgálására. Hivatalosan ez került be a jegyzőkönyvbe a baleset okaként:
,,Különböző technológiai, anyagmozgatási hatások összegződése. Az egész üzem korszerűtlensége, zsúfoltsága, balesetveszélye." (Utánam, srácok! - Hétköznapok Miskolc rendszerváltozás előtti évtizedeiben II. - Vályi Péter balesete az LKM-ben, 159. oldal)
A felelősséget dr. Énekes Sándorra hárították. Elsősorban a nem biztonságos útvonal megválasztásában találták vétkesnek, illetve elmarasztalták az egész gyárat a munkavédelmi szabályok be nem tartása miatt.
,,... több óvórendszabály pontot nem tudott betartani a vállalat a 60 éves építésű csarnokok és emelőgépek miatt és a balaset elkerülését az ott dolgozók oktatására, fegyelmezett munkájára építve igyekeztek megoldani." (Utánam, srácok! - Hétköznapok Miskolc rendszerváltozás előtti évtizedeiben II. - Vályi Péter balesete az LKM-ben, 160. oldal)
Az öntőgödörből kivágódó salak és szikraeső megijeszthette a delegációt - köztük Vályi Pétert - reflexszerű mozgást kiváltva belőlük. Ebben a zűrzavarban történhetett a tragédia. A helyi dolgozók felkészültek voltak a körülményekre, ők ismerték a technológiai folyamatot, otthonosan mozogtak a helyszínen, számukra nem volt veszélyes a terület. Ezekkel az ismeretekkel nem rendelkező "idegenek" viszont könnyen bajba kerülhettek, mint a fenti példa is mutatja.
Népszabadság, 1973. szeptember 25., 3. oldal.
Az eset után a legvadabb elméletek kerültek terítékre. Sokan elsősorban a delegáció és Vályi Péter ittasságát emlegették, példaként felhozta az előző napi - aznap hajnali - vadászatot, illetve az egy órás irodai megbeszélésen is koccintottak a felek. A vadászatot nem nagyon reklámozták, hiszem mint fent említettem, az az általuk úgy gyűlölt kapitalista, főúri réteg kedvenc szórakozása volt, ilyet egy idealizált elvtárs nem engedhetett meg magának.
Másodsorban sokan politikai gyilkosságot láttak a történtek mögött. Mint említettem, Vályi a reformkommunisták közé tartozott. Vályi Péter volt az például, aki az Egyesült Államokban tárgyalt a magyar-amerikai együttműködésről abban az évben. Nem illett a buta, gőgös, nagyképű és arrogáns szocialista vezetők közé. Művelt volt, szakember volt és kitűnően beszélt idegen nyelveket. Egyik javaslata szerint a KGST központját át akarta helyezni Moszkvából Varsóba. Ez a két tény is elég lehetett arra, hogy a KGB eltegye láb alól. Érdekes módon a szintén nyugat felé hajló lengyel miniszterelnök-helyettes, Wieslaw Ociepka néhány nappal Vályi balesete előtt szintén rejtélyes baleset áldozata lett, egy autó elgázolta. Ezek a titokzatos módszerek is a KGB-re vallanak, mondják az ebben az elméletben hívők. Nehogy már a keleti tömb országai közül bárki is nyisson nyugat felé, gondolhatták a szovjetek. Azt, hogy ezt megakadályozzák, már csak két méregfogat kellett kihúzniuk... Ugyanis állítólag több furcsa öngyilkosság is a KGB tisztogatásának köszönhető abban az időben. A "reformisták" közül 1969-ben dr. Péter György KSH elnök öngyilkos lett, 1971-ben Erdélyi Károly volt külügyminiszter-helyettes lőtte főbe magát, szintén 1971-ben pedig Tömpe András szovjet mesterkém vetett véget önkezűleg életének. Mind a reformok hívei voltak.
Énekes Sándor október 11-én elhagyhatta a kórházat. Leváltották és őt tették a baleset felelősévé. A fejlesztések, melyeket ő álmodott meg, nem realizálódtak csak húsz évvel később. A bíróság bűnösnek találta és 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték, melyet három évre felfüggesztettek.
,,Felelőssége abban áll, hogy: a biztosítási feladatokat ellátó és szervező Iparszervezési Főosztály számára nem tett intézkedést az Acélműben történő biztosítás megszervezésére. Így az Acélmű látogatásának biztosítása szervezettséget nélkülöző, ad hoc jellegű volt. A vizsgálat megállapította, hogy az ott dolgozókat a látogatásról senki nem értesítette, s így a termelő munka a szokott mederben folyt; személyes utasítással megváltoztatta azt az útirányt, amely az adott viszonyok között biztonságosabb lett volna, s a balesetre nagy valószínűség mellett nem került volna sor; az általa már korábban megváltoztatott útvonalon haladva, a III. sz. kemencéhez érve, mint szakembernek feltétlenül fel kellett volna ismernie a továbbhaladás veszélyességét, mégis erre adott utasítást." (Fábián Máté: A Vályi Péter-eset, História Nostra, 2014. 1. szám)
Az LKM a '70-es években, a Miskolc a múltban Facebook csoport képe.
A Népszabadság így tudósított Vályi Péter haláláról:
,,Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Vályi Péter elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese baleset során szenvedett súlyos sérülés következtében szeptember 18-án elhunyt." (1973. szeptember 19-ei szám)
Ezen tények és találgatások fényében dönthet a Kedves Olvasó, hogy tragikus baleset - a véletlenek összejátszásával, pont akkor jött a szikra, pont ott volt valami, amiben elbotolhatott, pont beleesett, pont nem tudták rögtön kihúzni -, vagy kitervelt politikai gyilkosság történt. Ami biztos, azon a szeptemberi napon a gyárlátogatás tragikus véget ért.
Források:
Utánam, srácok! - Hétköznapok Miskolc rendszerváltozás előtti évtizedeiben II. - Darázs Richárd-Majzik Dávid: Vályi Péter balesete az LKM-ben
Az MSZMP Borsod Megyei Bizottságának pártanyaga
Wikipédia - Vályi Péter szócikk
Fábián Máté: A Vályi Péter-eset - História Nostra, 2014 1. szám, 119-127. oldal
Takács Zsolt: A Vályi Péter-ügy
barcikaihistorias.hu képe
szabadfold.hu
ntf.hu - a napi történelemforrás írása Vályi Péterről
A Miskolc a múltban facebook csoport képe
Népszabadság napilap cikkei
