Miskolc városa - mint sok más város hazánkban - sokat szenvedett az első világháború - és az azt követő pár év -folyamán. Szerencsére olyan emberek álltak városunk élén ebben az időszakban dr. Nagy Ferenc és Szentpáli István személyében - akik zsenialitásukkal méltóképpen beilleszkedtek nagy elődeik sorába -, és akik a lehető legkisebb veszteségek elszenvedésével irányították Miskolcot.
A Ferenc Ferdinánd elleni merénylet
Nagy Ferencnek méltó tanítómestere volt - az elődje, aki majd az utódja is lesz - Szentpáli István személyében. Mellette dolgozott nyolc évig, ezalatt olyan lelkesedéssel és ambícióval vétette észre magát, hogy mindenki benne látta a kiemelkedő képességű Szentpáli utódját. Így is történt, 1912-ben őt választották a leköszönő, országgyűlési képviselő mandátumot elnyert nagy polgármesterünk utódjául. Nagy tervekkel látott munkához, de sajnos csak két éve maradt békeidőben, ez jelentősen befolyásolta tevékenységét.
1914-ben Miskolcról is hadba vonultak a férfiak, a családfők, a fiatal és középkorú erős, dolgozó réteg tagjai. Az otthon maradottakról gondoskodnia kellett a városnak. Hamarosan sajnos három új rétege is kialakult a lakosságnak Miskolcon - de országosan, vagy Európa-szerte is mondhatjuk ezt - a háború sajátossága következtében. Az özvegyek, a hadiárvák és a hadirokkantak.
A városépítési programját nem tudta megvalósítani Nagy Ferenc, e helyett a lakosság élelmezésére kellett figyelmet fordítania. Ő azonban olyan sikeres volt ezen a téren, hogy munkájára felfigyeltek országos szinten is. 1917-ben két hónapra főispánná nevezték ki, de csak azért, mert ez a "lépcsőfok" szükséges volt az Országos Közélelmezési Hivatal államtitkári pozíciójának elnyeréséhez. 1918 őszén pedig már ő a Közélelmezési Minisztérium tárca nélküli minisztere.
1912-ben Miskolc - mint már írtam erről a közelmúltban - a Sajó hajózhatósági munkálatainak végrehajtási központja lett, melynek terveit elhalasztották a háború miatt. Ekkor kezdődött az úgynevezett Agrártelep kialakítása is a Népkert mellett, ahol 1912. és 1914. között villanegyed épült. Vas- és fémipari szakiskola nyílt, kötőszövő gyár, palagyár kezdte meg működését. A Hejőcsaba és Felsőzsolca felé vezető utat állami pénzen újraburkolták.
A háborús készülődés fokozódott. Diósgyőrben a Vasgyár ágyút, géppuskát és acéllövedéket termelt. A nagyüzem mellett megépült az új fegyvergyár is.
1913. január 8-án dr. Tarnay Gyula lesz Miskolc főispánja. Ebben az évben a miskolci bolgárkertészek a szerb-bolgár háború miatt hazatértek, ezáltal a piac zöldségek nélkül maradt. Gyorsan cselekedni kellett, a város állami kertészetet hozott létre 50 holdon a város határában. 1914-re ez a terület már 100 holdra bővült. Áprilisban honvéddandárparancsnokság alakult városunkban. Városi téglagyár kezdte el termelését. A Szentpéteri kapuban kialakítják az új köztemetőt, ezzel egyidejűleg a város 13 temetőjét zárják be. A Soltész Nagy Kálmán utcán új Szinva-híd létesül. Október 30-án elhunyt Lichtenstein József udvari tanácsos, városunk nagy tiszteletnek örvendő polgára.
1914-ben csaknem másfél millió koronát szavaz meg a városi közgyűlés a vízvezeték és csatornázási, illetve útburkolati munkákhoz, amely már nem valósul meg a háború okán. A húsárak szabályozására hatósági mészárszék felállítását határozta el városunk. Állami borospince nyílt, illetve a villamosvasút második vágányának építésére is elkészültek a tervek. A leányiskola leánygimnáziummá való minősítését is támogatta a város.
Július elsején a város rendkívüli közgyűlésén dr. Tarnay Gyula bejelenti a trónörökös meggyilkolását, ekkor már mindenki sejti egy háború kirobbanását, érzi ennek előszelét. Július 29-én - szintén közgyűlésen - Tarnay bejelenti a mozgósítás elrendelését.
Miskolci huszárok kelnek át a San folyón
A város harci lázban égett. A kávéházak teraszain Rákóczi, Kossuth és Prinz Eugen indulókat húztak a városiak nagy-nagy örömére. Miskolc is háborút kívánt. A fiatalok lelkesek voltak, de a családosok rezignáltan vették tudomásul a mozgósítási parancsot. Az utcákon önkéntes szónokok tucatjai éltették a háborút, a hadiállapot elrendelését. A mai Petőfi utcai - akkor Urak utcai - Szinva parton táboroztak a bevonuló katonák. A frontra indulókat elkísérték a családtagok Miskolcra szerte a megyéből. Könnyes szemmel búcsúztak a szeretteiktől, akiket talán soha nem láttak viszont.
Egy hónappal később már érkeztek vissza az első sebesülteket szállító vonatok. Tomaszów, Tarnawatka, Rava-ruszka felől. Ekkor érezték először testközelben a háború jeges valóságát a miskolciak, a fülledt nyári melegben. A katolikus gimnáziumban alakították ki a katonai kórházat. A frontról rengeteg kolerás beteg érkezett Miskolcra. Nekik a Sajón túl alakítottak ki barakkórházat. Pfliegler Imre és az orvosi, ápolói személyzet hősies küzdelmet folytatott a betegek életéért. Ezekben a barakkokban ötezernél is több miskolci lelte halálát.
A város ekkor ,,építi ki a szociális népgondozásnak azokat a mintaszerű intézményeit, melyek azóta is úgyszólván egyedülállóak a magyar vidéken" - írja a Halmay-Leszih szerzőpáros 1929-ben. 1914-ben elhunyt Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor.
Miskolc Közélelmezési Vállalatot létesít. Kenyérgyári üzemet, húsüzemet, tejüzemet nyit a város. Elképesztő munkát végeznek a városi elöljárók is. Megérdemlik nevük méltatását. Hölcz Gyula - aki előtte már kétszer sebesült a fronton -, Csontó Dezső tanácsnok, dr. Silbilger Bertalan főügyész, Gottlieb Dezső, dr. Szabó Ármin, a már említett Pfliegler Imre, Tarnay Gyula, és végül dr. Nagy Ferenc polgármester.
Hadba vonuló 10-es honvédek
A Búza téren tojáskereskedést nyit a város, naponta 5000 darab tojást árusít. A népkonyhákon naponta 275 felnőttet és 100 gyermeket tudtak élelmezni. Pazár István vezetésével pedig városi szikvízüzem létesül.
1915-ben a miskolci katonai kórházakban elhunyt katonák részére külön temetőt létesít városunk - 5722 négyszögöl területen a Tetemváron -, később ez lesz a Hősök temetője. Ebben a temetőben Európa tucatnyi nemzetének fiai nyugszanak. Áprilisban Schrecker S. Lipót és Győri Ödön pénzt ad a polgármesternek abból a célból, hogy emléket állítson a hős 10-es honvédeknek, akik Przemysl védelmében kiemelkedőt nyújtottak a harctéren. A miskolci hadosztályok a háború alatt a galíciai, orosz, román, olasz hadszíntéren küzdöttek.
Július 18-án a közgyűlésen megemlékeznek a gorlicei áttörésről, a 10-es honvédek újabb dicsőségéről. Kobek Béla ezredparacsnok beszámoló levele is felolvasásra került. A város Vidats János vezetésével polgárőrséget szervezett.
December 30-án a közgyűlésen a polgármester beszámol arról a karácsonyi ajándékról, melyet a Miskolci Közélelmezési Vállalat állított össze a fronton harcoló miskolci 10-eseknek egy vagonnyi jóval.
A következőket tartalmazta az ajándék:
- 75 liter szilvórium
- 2611 liter bor
- 1300 darab pipa
- 4000 pakli dohány
- 4200 darab portorikó szivar
- 1000 darab Regália Média
- 1000 darab Regalitas
- 200 darab szivarszipóka
- 104 csomag svéd gyújtó
- 50 doboz csokoládé
- 5200 darab kulcsszappan
- 1044 darab borotva
- 4200 darab kenyér
- 1300 kiló szalonna
- 25 kiló kolbász
Az 1916-os esztendő újabb problémát hozott. A román betörés Erdélybe menekültek ezreit hozta magával. Miskolcra is jutott közülük. A városunkba érkező menekülteket a Szent István utcai iskolában szállásolták el. Körülbelül 500 ember érkezett hozzánk, nagy részük soha nem tért haza. Az október 31-én kelt polgármesteri jelentés már a román csapatok Erdélyből történt kiveréséről számol be. Arz Artúr tábornok főszerepet vállalt a hadműveletben, pár évvel ezelőtt Miskolcon szolgált, ennek okán is táviratban üdvözölte tettét városunk. November 27-én jelentette be a közgyűlésen Ferenc József halálát Tarnay. November 30-án a temetésen Miskolc városa is küldöttséggel képviseltette magát.
December 15-én már IV. Károly koronázása a beszédtéma városunkban. A koronázási halomhoz Miskolc is küldött földet, melyet a Hősök temetőjéből, illetve a Palóczy és a Szemere sírról vettek. A koronázáson településünket dr. Nagy Ferenc, Koós Samu, és Lichtenstein László képviselte.
Az 1916-os évben egyre súlyosabbá válik a közellátás. Nagy Ferenc a miniszterelnöknek is javaslatokat küld az országos ellátás megszervezésére.
Ennek szervezése 1917-ben is folytatódott. Központi szeszfőzde létesül. Folytatódik a szegények, éhezők, elesettek támogatása. Három népkonyha és napközi otthon - gyermekeknek - is ezért működik. A hadiárvákkal kiemelten foglalkoztak. Említsük itt meg azoknak a nevét most, akik ezeken a helyeken fáradoztak városunk lakosságának ellátása érdekében. Vidats Jánosné, Pazár Istvánné, Bátori Istvánné, Komáromy Gyuláné, Szentmiklóssy Kálmánné, Hercz Jenőné, Losonczy Gizella, Loos Domokosné. Még ezen év augusztusában Nagy Ferencet Miskolc főispánjává nevezték ki. Októberben államtitkára lett a Országos Közélelmezési Hivatalnak, majd a Közélelmezési Minisztérium tárca nélküli minisztere. Október 23-án a közgyűlés egyhangúlag újból Szentpáli István nevezi ki Miskolc polgármesterévé. Nem is sejti milyen nehéz időszak következik a város életében. A tanácsköztársaság, a román megszállás, a szegénység, a gazdasági nehézségek mind-mind óriási megpróbáltatások elé állítják majd őt is és városunk lakosait is.
,,Szentpály István előzékeny, síma modora, lekötelező szívessége, megértő jósága és a tömegeket is lefegyverző belátása voltak azok a tulajdonságok, melyek a forradalom és kommün nehéz esztendein zökkenés nélkül segítették át a város közigazgatását és megakadályozzák, hogy Miskolc az atrocitások és kilengések tűzfészke legyen."
1917 márciusában a város ismét büszke lehet a házi ezredére, a Magyaros-hegy elfoglalása apropóján. Elhatározza a közgyűlés, hogy a 10-es honvéd ezred részére egy ezüst kürtöt készíttet - vajon hol lehet ma? -, az özvegy- és árvaalap részére pedig 10 ezer koronát ajándékoz. Júliusban a kultuszminiszter Miskolcon helyezi el az Ungváron megszüntetett reáliskolát, - a mai Déryné utcán - a mai Diósgyőri Gimnázium jogelődjét. A város 200 hadiárvát gondoz ekkor, 900 gyermeket pedig ingyenes cipővel látnak el ebben az évben.
1918-ban sem élelem, sem ruha nem volt már az országban. Miskolc cipészműhelyt állított fel, Népruházati áruházat szervezett és 500 bivalyt vásárolt az élelmezési problémák enyhítésére. Májusban közöskonyhát nyit a város, a háztartások javára. Júniusban sertéshízlaló építését tervezi Miskolc és folytatódik a zöldségtermelés is. Mindenki érzi már ekkor, hogy közel az összeomlás. Hodobay Sándor későbbi polgármester lesz Nagy Ferenc helyettese. Ő 24 hónap harctéri szolgálatot teljesített korábban. Március 8-án Hodobay felkeresi Kézdiszentléleken a 10-es honvédokat az ajándék kürt átadása végett. Július 4-en meghal Borsod vármegye nagy költője, díszpolgárunk, Lévay József.
1918 nyarán a spanyolnátha elérte Miskolcot is. Ez a járvány több áldozatot szedett Európa szerte, mint az első világháború. Nálunk is tombolt a rettenetes kór. Szeptember 28-ával e miatt bezárták a miskolci iskolákat, egészen január 1-ig nem volt tanítás. A betegeket elkülönítették. Három teljes hónapig szedte áldozatait Miskolcon a nátha. A hadi élelmezés következtében legyengült polgárok szervezetét a kór könnyen felőrölte. A színház és a mozik is bezártak erre az időszakra.
1918. október 31-én Miskolcon is megalakult a Nemzeti Tanács és a végrehajtó bizottsága, majd polgárőrség szerveződött. Erre nagy szükség volt azokban az időkben. A frontról a katonák rendezetlenül özönlöttek hazafelé. A falvak népe a kastélyokat kezdte fosztogatni, rémes állapotok uralkodtak országszerte.
Érdekes közjáték zajlott Turán, amely csak azért kapcsolódik városunkhoz, mert a miskolci nemzetőrség tett rendet a Pest megyei kisvárosban. Kikiáltották a Turai Köztársaságot (!!!) és a helyi kiskirály letiltotta Miskolc tejszállítmányát. Ekkor Dr. Kozslik István miskolci rendőrkapitány utazott a helyszínre egy szakasz nemzetőrrel, hogy jobb belátásra bírja a helyieket.
Decemberben Miskolcra költözik az Eperjesi Jogakadémia. Karácsonyra az a hír járta városunkban, hogy Miskolc bizony beleesik a legújabban tervezett demarkációs vonalba.
1919 májusában a csehek, augusztusban a románok szállták meg városunkat, a kettő között pedig a tanácsköztársaság pribékjei garázdálkodtak szabadon Miskolcon.
A cseh megszállás előtt Rákosi Mátyás és Pogány József népbiztosok Miskolcon jártak. Biztatták a munkásságot, hogy Miskolcot a végsőkig védeni kell, minden áldozat árán. Rákosi három munkásszázadot küldött a csehek ellen, majd beült az autójába és Pestre ment. Pogány pedig ki sem szállt a vonatból mellyel érkezett, hanem odarendelte a direktórium tagjait, próbálta őket megfélemlíteni. Azonban őket nem lehetett, látták, hogy felesleges vért ontani, a cseh sereg simán leverné az ellenállást. Pogány dühösen távozott városunkból.
Május elsején este nyolc órakor találkozott a magyar és a cseh küldöttség a városi téglagyár melletti úton. Miskolcot dr. Szentpáli István, dr. Hodobay Sándor, dr. Mauks Sándor és dr. Dévényi Miklós képviselte, a cseheket Cagas Method és Podhradszky Frantischek a 32. cseh-szlovák tüzérezred őrnagyai. Ők írták alá a város átadásáról szóló jegyzőkönyvet. Május másodikán Allessandro Angione olasz ezredes parancsnoksága alatt álló cseh csapatok elfoglalták Miskovecet, ahogy ők nevezték városunkat. A városparacsnok szintén egy olasz, Zincone Attilio volt. Nem sokáig tartott a cseh "uralom", május 20-án visszafoglalták a magyar csapatok Miskolcot. A csehek "nem sok vizet zavartak", nem tettek kárt városunkban.
Kezdődött a vörös diktatúra, mely ízelítő volt abból, amely majd a második világháborút követően várt nemzetünkre. Az egyik munkástanácsi ülésen Landler Jenő belügyi népbiztos - a III. Hadtest parancsnoka - letolta a miskolci munkásságot, amely ,,nem állott helyzetének magaslatán." - vagyis nem kezdett értelmetlen ellenállásba a csehek ellenében, amíg az elvtársak a lábukat szedték.
Május 25-én - cseh és román gépek bombázták városunkat - egy ledobott bomba a Serház utcában öt embert ölt meg és nyolcat megsebesített. Szinte naponta zargatták városunkat az ellenséges gépek.
Június 23-án általános mozgósítást rendeltek el a dolgozók körében. Eközben több tízmillió értékű ékszert halmoztak fel a vörösök a Hitelintézet páncélszekrénybe zárva, különböző indokokkal. Ezeket Pestre akarták szállítani, azonban a helyi Munkástanács halogatta a dolgot. Az időhúzó taktika bevált, augusztusban bukott a kommunizmus, visszakapták ékszereiket a tulajdonosok. Ahogy fentebb említettem, ízelítőt kapott azonban városunk lakossága abból, mi vár majd rá '45 után.
Miskolcon a Korona szállót "szovjet-ház" céljára lefoglalták. Itt őrizték ugyanis a Felvidékről összelopott értékeket. Még Kun Béla is megjelent nálunk és beszédet mondott a Tetemváron. A sajtót azonnal államosították. Dr. Zilahy László vádbiztos tömegével ítélte el az embereket, vagyonukat pedig elkobozta. Gondolhatjuk hová vándorolt az elkobzott vagyon...
Nem volt vége városunk sanyarú sorsának ezáltal sajnos. Miután a tanácsköztársaság megbukott, látván a helyzet kilátástalanságát - a román offenzívát - gyáván elmenekült a vezetősége. Az őket váltó kormány nem tudta megakadályozni országunk egy részének oláh megszállását. Augusztus 4-én a 41. román gyalogdandár csapatai szállták meg Miskolcot Jonescu ezredes vezetésével. A csapatok parancsnoka Davidoglu tábornok volt. A sajtót - amely alig lett újra szabad - a románok azonnal betiltották, de a szabad magyar sajtó sem nagyon számolt be a történtekről.
Augusztus 17-én hajnalban a románok 49 ágyúlövést adtak le a Vasgyárra. Történt ez azért, mert Rosman Ferenc vasgyári lakos, dulakodás során lelőtte Feceneanu Juon és Chira László román közkatonákat egy újdiósgyőri mulatóban. Rosmant elfogták 17-én délelőtt és a román hadbíróság halálra ítélte. Augusztus 28-án a Glós(Glósz)-kitérőnél - a gyilkosság helyszínén - agyonlőtték.
Amíg azonban nem került elő a gyilkos, addig a románok 167 ártatlan embert fogtak el a vasgyári munkásvonatról és végig verték őket a Kossuth utcán. Jonescu ezredes azt mondta, megöli mindet, ha nem kerül elő az igazi gyilkos. Az eset után ráadásul Jonescu 200 000 korona hadisarcot vetett ki városunkra. Szentpáli István helyi bankoktól vett fel kölcsönt a sarc kifizetésére.
Október 16-án Károly román trónörökös is városunkba érkezett, országa új területét szemlélte. Szerencsére ebből nem lett semmi, ugyanis november 16-án reggelre titokban, a román megszálló csapatok csendben eltűntek városunkból. Azért a vasgyárból amit csak lehetett magukkal vittek. Ezek után a magyar nemzeti hadsereg csapatai vették át városunkat, élükön Nagy Pál altábornaggyal.
Így ír a Miskolczi Napló a román megszállásról:
,,Nem beszélünk egy-egy részeg oláh katona durvaságáról, sem néhány éhes kapzsi ember csirkefogóságáról. Ezek tudatlan, durvasághoz szokott oláh katonák túlkapásai csupán. A fölháborító az a brutális rendszer volt, amellyel ez a nemrég még bocskoros sereg ráült Miskolcra és a vármegyére. A várossal szemben erőszakosak voltak, túlkövetelők minden hatósággal és a legdurvább brutalitás nyilatkozott meg minden érintkezésükben. (...)
Ahol megfordultak, ott brutalitásuk miatt ökölbe szorult az emberek keze. (...)
Azokról a dolgokról, amelyek a legocsmányabb foltokat rakták amúgy sem túlságosan ragyogó katonai becsületükre, köteteket lehetne írni és kell is majd írni."
Szentpáli István így nyilatkozott a román megszállás után:
,,A várost és a megyét olyan mértékben fosztották ki a románok, hogy évtizedekre lesz szükség, amíg ismét helyre tudunk állni."
Csak a vasgyárból 84 millió korona értéket raboltak el a becstelen bocskorosok.
1920. június 4-én következett be nemzetünk legnagyobb tragédiája, melyet mára sem hevert ki teljesen és talán soha nem is fog. Megkezdődtek az áttelepülések. Intézmények sokasága, magyarok tízezrei menekültek az anyaországba.
Ez a menekült réteg - sok értelmiségi menekült Magyarországra - új impulzust adott Miskolc szellemi életének is. A város lakossága 6000 fővel nőtt ezekben az években. Nemigen van olyan régi miskolci család, kinek nincsenek felvidéki gyökerei. A sok érkező miatt lakás- és munkahiány keletkezett a húszas évek elején. 1922-ben Hodobay Sándor került polgármesterként városunk élére. Ő oldotta meg az újonnan keletkező problémákat, de ez már egy másik történet...
Források:
Leszih Andor - Halmay Béla: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek
miskolc.hu
woodyka.hu
Wikipédia
Miskolczi Napló
Somorjai Lehel: Az őszirózsás forradalomtól a trianoni békekötésig
zaol.hu
A Miskolc a múltban facebook csoport képei
roncskutatas.hu
miskolcadhatott.blog.hu
rfmlib.hu
darabanth.com
korkep.sk
