Sokan elképzelni sem tudják milyen "bornagyhatalom" volt Miskolc az elmúlt évszázadok során. Ezért is készítettem ezt a tanulmányt a miskolci szőlőkről és borokról. Hogyan alakult át a szőlő borrá? Hogyan alakult át a kereskedőváros iparvárossá? Ezekre a kérdésekre is keressük a válaszokat ebben az írásomban. Ezen írásomnak Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században című könyve adta az alapját.
Forrás: avasiborut.hu
,,Itt az Avas, az Angyal-völgy, 's a' kedves Bábonyi-bércz
Olly Kintset tart, melly könnyebben ád pénzt, mint az arany-ércz."
(Strong Sámuel: Miskólcznak a javai - 1800-ból)
Borház az Avason
A nagy-miskolci szőlők első említése 1313-ból való, amikor a Diósgyőri uradalom feje, István nádor - Ernye bán fia - szőlőt adományoz a diósgyőri pálosoknak. Természetesen nem ekkortól számíthatjuk a szőlőművelés kezdetét városunkban, hanem már ennél sokkal régebben termeszthették a környékünkön, de igazából a 14. század előtti dokumentumainkban, írott forrásainkban ezt nem jegyezték le, illetve kevés adattal rendelkezünk abból az időből. Szóval ez a szőlő valahol a mai Csanyik környékén volt, az akkor még létező Csanyik (Chenik) község lakói művelték. 1315-ben pedig ismét szőlőt adományoz nádorunk a diósgyőri és a szentléleki pálos kolostorok számára. Ennek előtte találunk olyan információkat István apjától, Ernye bántól, hogy 1271-ben V. István egyik oklevelében az egri egyházmegyét emlegeti és az ők ősi jogát a bortizedre.
Legalább 4-500 éves pincék vannak a soron, melyekre az 1880-as évek után kerültek borházak
Hiába a "késői" említés, a szőlő- és borkultúra akár a honfoglalással is egyidős lehet. Miskolcot konkrétan szőlőbirtok kapcsán 1325-ben, egy Fülöp nádor által írt oklevélben emlegetik, melyben Miskolc határleírásában egy köves út mellett, a Szécsi család szőlőbirtoka húzódik, valahol a Bábony és Keresztúr falvak határában, melyen szőlőt termesztettek.
Avas, Thúry szőlőház, '20-as évek (forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport)
1343-ban Demeter esztergomi kanonok a Pecér-völgyben ajándékoz két szőlőt a diósgyőri pálosoknak. Érdekesség, hogy még ekkor is István nádor birtokaként emlegetik a területet, pedig már régen nem a kegyvesztett család birtokában volt - sőt a családban ekkor már senki sem élt a fővesztéssel járó ítélet miatt. 1364-ben Nagy Lajos királyunk is emlegeti oklevelében a diósgyőri szőlőket egy birtokcsere kapcsán. Ebben az évben csatlakozott a diósgyőri uradalomhoz Miskolc városa is egyébiránt.
A fotó Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században című könyvéből való
Csaba is ekkor hallatja magát először, mint szőlőbirtok. Az első írásos forrás 1356-ban keletkezett, melyet Szécsi Miklós országbíró ad ki. Ez egy bizonyságlevél, melyben csabai birtokosok egyezkedtek örökségük hányadában. Ebben az oklevélben egy országút melletti szőlőt emlegetnek, amely Miskolc mellett található.
Milyen lehetett a miskolci bor?
Ahogy lentebb is taglaljuk, minden bizonnyal fehérborban kell gondolkodnunk, jó, gyümölcsös aromával. Az egészen sötétsárga árnyalattól a világosabb fehérig, széles skálán mozoghatott a miskolci bor színe. Valószínűleg nagy cukor- és alkoholtartalmú, mézízű, nehéz, testes borok lehettek, hasonlítottak a mai hegyaljai borokra. Miskolcon is készítettek aszút, melyet csak a legnemesebb földben lehetséges.
Bél Mátyás így ír a miskolci borokról 1723-ban:
,,Kellemes íze és egészséges volta az ínyt csiklandozza-e inkább vagy a gyomorra nézve egészségesebb-e vitás."
Valószínűleg a furmint, a sárfehér, a dömjén, a polyhos, a fehér kadarka, a sombajor, a fekete poshadt cigányszőlő, a piros bakator, az erdei bakator és a beregi rózsás lehettek a környékünkön termesztett szőlőfajták.
Benkő Sámuel a miskolci borok közül 1782-ben a Szent György elnevezésűt a legjobbak közé sorolja.
Az első miskolci szőlő-adásvételt 1494-ből ismerjük. Dobó Ágota, Klára és Dorottya, Fülöp Tamásnak adják el anyjuktól örökölt szőlőjüket az Ágazat-hegyen. 1499-ben pedig Balázs Máté özvegye, Erzsébet és a Máté fivérek adásvételeről szól a fáma.
Miskolc első dézsmajegyzéke 1549-ből. A kép Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században című könyvéből származik.
A városi fejlődés és a szőlőkultúra együtt járnak a 14-15. századi Miskolcon. Dr. Tóth Péter történész a borsodi mezővárosok 14. századi "átrendeződését" a gömöri bányavidék benépesítésével magyarázza. Szerinte ebben az időben bontakozott ki a fejlett szőlőkultúra a vidékünkön. A bányavárosok környékén több tucat agrárfalu is létesült, melyek élelemmel ellátták őket, viszont a borral adósak maradtak. A Putnok "fölötti" területen nem lehetett szőlőműveléssel találkozni, a várostól délre azonban komoly szőlőtermesztés bontakozott ki.
Borozgatás az Avason (forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport)
A miskolci polgárságot először Mátyás rendelete menti fel 1471-ben a borkilenced fizetése alól. Ezt eddig az uradalom központban kellett fizetni a diósgyőri várnagyok részére. 1503-ban ezt a kiváltságot Anna királyné is megerősíti. Ennek ellenére a diósgyőri várnagyok ezt a jogot számtalanszor megsértik, a kilencedet követelik a miskolci gazdáktól. Érdekesség, hogy a miskolci nemeseknek alig-alig van miskolci szőlőbirtokuk. A megye más településein azonban annál inkább, melynek termését a városi pincéikben őrzik. Emiatt gyakran kerülnek összetűzésbe az uradalommal, a kilenced mentessége kapcsán. Valamikor ekkor "nyílt meg" a Felvidék és a lengyel területek felé az a kereskedelmi útvonal, mely évszázadokon át fennállt.
A török rabiga alatt is folytatódott a borkereskedés, azonban a török nem itta a bort, nem kellett kilencedet fizetni neki. 1563-ban Miskolc panaszok sokaságával árasztotta el az uralkodót, Fánchy Borbála törvénysértő zsarnokoskodásai miatt. Fánchy Borbáláról már sokszor írtam a blogomon, nagyon nem szerette a miskolciakat, ahogy ők sem őt. Csak egy panasz a sok közül: Kós Ferenc írta meg latin nyelvű levelében, hogy Borbála a fiát elfogatta - váltságdíjat várt érte - és csak akkor engedte el, amikor a fiú halálos beteg lett. Amikor hazaért, már mindössze csak egy órát élt a szegény fiú. Ezek után Fánchyék azért még elvették Kós három hordó borát. Ilyen ember volt a hírhedt hűbérúrnő.
Kilátás a Bortanyáról
1577-ben Miskolcon 14 szőlőhegyen, 627 gazdának volt szőlője. Ebből 117 az Avason, 105 a Bábonyibércen, 83 a Bedegvölgyön, a többi szerte a városban.
1694-ben jelenik meg először Miskolc cimerében a szőlőfürt. A miskolci kézműiparosok, céhek címerében is észrevehetők a borkultúra nyomai, jelesül a szőlőfürt - vagy venyige - és a hordó.
Miskolc szőlőhegyei a 16. században. A kép Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században című könyvének illusztrációja.
,,A 18. századi térkép alapján készült térképvázlaton követhetjük a decimatorok útvonalát, akik a mai Avas-hegy délkeleti oldalától indultak Nyugat felé, s ezen összefüggő szőlős hegyoldalon - Szentgyörgy-Középszer-Ruzsin-Örömhegy - haladtak a hegy nyugati végéig, a tapolcai határig. Itt megszakadtak a szőlők, s dézsmaszedők észak felé fordultak, s ismét a diósgyőri határnál kezdték eladó Miskolcról északra fekvő, de oldalukkal délre néző promontóriumok dézsmálását: Győrfele-Kerekhegy-Bedegvölgy-Likoldal-Kálnás-Nagyágazat-Kiságazat-Istenhegye-Bábonyibérc-Fermező. Ez a kör nemcsak a miskolci szőlőhegyeken, hanem a város határán is körbevezette a decimatorokat, legalábbis képzeletben, hiszen a szőlőhegyek szerinti dézsmálás nem jelentette mindig a helyszíni adminisztrációt." (Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században)
Filoxérával fertőzött terület. A kép a Wikipédiáról való illusztráció részlete.
Érdekesek a szőlőhegyek elnevezései. Az összes ma is megvan, középkori eredetű bizonyítottan, de valószínűleg már a honfoglaló, ideérkező magyarság nevezhette el a városunkat körülölelő hegyeket, dombokat. A Szentgyörgy az itteni, középkori eredetű kápolna után kaphatta a nevét. A Győrfele, Bábonyibérc a szomszédos helységektől eredeztethető. A Likoldal, a Kerekhegy, a Nagy- és Kiságazat a területi formája után kaphatta a nevét. A Középszer a Csaba és Miskolc közötti határrész elnevezése. A Bedegvölgy elnevezést Pesty Frigyes a Nyári de Bedegh családtól eredezteti, de ezzel az elnevezéssel már akkor is találkozhattunk, amikor még ők nem voltak jelen a környéken. Valószínűleg a beteg szavunk után, valamilyen természeti vagy egyéb káresetből adódóan kaphatta nevét a terület. Az Örömhegy elnevezéséről többször írtam már, a tatárok elvonulását ott ünnepelte a város polgársága a legenda szerint. Az Istenhegy és a Kálnás elnevezés az idők homályába vész, valószínűleg szakrális eredetű, a Kálnás-Kánást a kánai menyegzőből is eredeztetik egyes forrásokban. A Ruzsin pedig akár a ruszin szóból is alakulhatott, ruszinok által művelt szőlőhegy gyanánt.
Miskolc a 19. században, kilátás az Avas-hegyről. Forrás: Wikipédia.
A szőlőművelés szakaszainak legfontosabbja a szüret. Az egykorú források alapján ez előbb volt Miskolcon, mit Hegyalján. Bél Mátyás szerint Lukács (október 18.) napon történt a szüret, persze ez eltérő is lehet sok esetben. A bor miskolci készítésére, kezelésére viszont nem állnak rendelkezésre források, ahogy a miskolci szőlőfajtákról sem, csak találgatni tudunk. Valószínűleg, a Kárpát medencében elterjedt fajták, úgymint a Gohér, a Fejérszőlő vagy Fehérszőlő volt a kedvenc. A borkészítés módjára egy 1563-ban kelt latin nyelvű panaszból következtethetünk. Azt írja a jobbágy - vagyis a panasz lejegyzője -, hogy ,,az szüret idején a szőlőben musttá nyomja ki a szőlőszemeket, majd ezeket hazafelé szállítja a sajtolásra vagy másodbor (lőre) készítésére. Ekkor a miskolciak kénytelenek egy teljes órát is várni szekerükkel, lovaikkal a vár katonáinak parancsára, akik, ami bort a kádban lévő már egyszer kinyomott szőlőszemekből kinyerhetnek, elrabolják." (Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században) Szóval, a miskolciak a leszedett szőlőt még a helyszínen kinyomkodják - ezt tartják a legértékesebbnek, igazi bornak - majd az így maradt félig kisajtolt szőlőt még hazaviszik kisajtolásra. Tehát az első kinyomással nyerték a színbort, az otthon történő sajtolással pedig a sajtolás-bort - a lőrét -, ezt így nevezték abban a korban.
A kép Dobrossy István - Somorjai Lehel: Az igazi Miskolc című könyvének illusztrációja
,,A színbor, must (melyet szintén bornak hívtak), a lőre, sajotolás-bor mellett van egy adatunk a fűszeres bor borsodi kultúrájáról is. A diósgyőri vár 1563-ad inventáriumába 8 darab különböző gyógyfüvekből készült borral teli bűzös hordócskát vették fel." (Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században)
Borkereskedő háza a főutcán. A szőlőfürt jelzi a zárókövön a tulajdonos mesterségét. Csak két ilyen szőlős zárókő maradt meg városban.
A borral szorosan összefüggött az üzlet megkötése utáni áldomásivás, mely az adásvételi szerződések elengedhetetlen kelléke volt. Vagy a vevő, vagy az eladó fizette az áldomást. 1639-től törvény is szabályozta az áldomás ivását.
A Bortanya
A miskolci bor nemcsak azért volt híres, mert a szőlői jó minőségűek voltak, hanem azért is, mert a Miskolc környéki pincékben ideális körülmények között lehetett tárolni, érlelni a borokat. Miskolcon soha nem volt annyi bor, amely annyi pincét indokolt volna, amennyi a város területén található volt. Egy kereskedelmi központ volt városunk, innen indultak útjukra a Felvidék és Lengyelország felé is a miskolci kereskedők.
,,A városban a borhoz kötődő sajátos szakmák is kialakultak az újkorra. Utóbbiakról a XVIII. századból maradt fenn a legelső ismert, írásos emlék. Ezen szakmák végzői voltak a borkorcsolyások és a talyigások. Előbbi elnevezés nem keverendő a mai 'desszert, ételféleség' jelentésű borkocsolya szóval. A borkorcsolyások feladata egy létraszerű tákolmánnyal a hordók felhelyezése és levétele volt a szállítóeszközökről, főképp a „talyigáról”. Az áruszállítók, borszállítók voltak a talyigások, akik viszonylag igénytelen, hosszában a tárolóterületüket könnyen megnövelhető, lófogatú szekereikkel könnyen járták be a dombos-lankás vidéket. A leírások alapján igen szerettek hatalmas szőrös gubába burkolózni, és kedvelték a lacikonyhát." (Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században)
Görög kereskedő jele a zárókövön. A horgony a világszervezetet, a 4-es a négy százalék tisztes hasznot jelzi, a madár a bizánci sast, a dupla kereszt pedig a vallásukat szimbolizálja. A görög kompánia tagjai ezt a jelölést használták világszerte. A képet Tokajban fotóztam, Miskolcon nem maradt meg egy ilyen emlék sem sajnos.
A Borbíró is fontos szerepet töltött be egy város életében. Nemcsak a bor beszerzése volt a feladata, hanem a hordók mértékének ellenőrzése, a kocsmák működésének felügyelete.
A miskolci Avas a 19. század közepén. Forrás: Wikipédia.
A 18. században a borkereskedést a Miskolcon letelepedett "görög" kereskedők vették át. Ők lettek a kivitelünk közvetítői, illetve bortermeléssel is elkezdtek foglalkozni. 1722-ben a város rendelettel szabályozta, hogy a görög kereskedők vidékről származó borokkal rakják tele a pincéiket. Ezekben az időkben jelentek meg a zsidó kereskedők is városunkban.
A mélyvölgyi pincék
1817-ben 45 szőlőhegyen 1100 tulajdonosnak 1174 kat. hold szőlője volt. 1879-ben ez már 1613 holdat tett ki. A miskolci bornak különleges zamata volt, magas szesztartalommal, ebben az időszakban, ahogy említettem, aszúbort is termeltek városunkban. Állítólag a miskolci bor versenyre kelt a hegyaljai borral, némely helyen még gyógyhatásúként is emlegetik. Lengyelország felosztása(i) után, a 18. század vége felé borkivitelünk csökkent. A miskolci bortermelés végét azonban nem ez, hanem a filoxéra járvány jelentette. Először a Bedeg-völgyi szőlőkben ütötte fel fejét a járvány. Hatalmas pusztítást végzett, amely után már nem tudott lábra állni a miskolci szőlőtermesztés.
Az egykori szőlőhegyen ma bérházak magasodnak. Forrás: kettosmerce.blog.hu
A bort nagy mennyiségben fogyasztotta a lakosság is - minden időszakban -, azért is, mert a kutak vize rossz minőségű és fertőző volt. A borkultúrához hozzátartozott természetesen a kocsmáltatás joga is. 1767-ben 17 uradalmi kocsmát írtak össze. Megjelentek a jogtalan bormérések, az úgynevezett kurta kocsmák is. 1803-ban 107 ilyen zugkocsmát írtak össze. A kocsmák nagy része is görög és zsidó kézben volt.
Filoxéra
,,A filoxéra, szőlőfiloxéra vagy szőlőgyökértetű a rovarok osztályába, a félfedelesszárnyúak rendjébe és a törpetetvek családjába tartozó faj. (...)
Amerikából származó kártevő, más néven szőlőgyökértetű. A szőlő gyökerén ún. gubacsokat képez, ezzel megfojtva a növényt. Védekezés ellene főként filoxérarezisztens alanyok használatával lehetséges.
Európában először Franciaországban bukkant fel 1863-ban. Az itteni, európai szőlőket termesztő gazdák, nem ismerve fel a kártevő életkörülményeit, sokáig nem tudtak védekezni ellene. Nagyjából 30 év alatt a filoxéra elpusztította a kontinens kötött talajra települt, nagy múltú szőlőkultúráját. A termőszőlők mintegy 2/3 része esett áldozatul neki.
Magyarországon először 1875-ben észlelték először Pancsován. Az országban 1897-ig 666 820 kaszteri hold szőlőből 391 217 pusztult el." - írja a Wikipédia
,,Az 1880-as évek közepén mind veszedelmesebben fellépő phylloxera vész a mi szőlőhegyeinket sem kerülte el. 1885-ben a nyári vizsgálat alkalmával a Bedeg-völgyi hegyen Taszner Ferencz szőllőjében a pusztitó rovar jelenléte megállapitatott. Csakhamar utána más három helyen is felfedezték azt s kiirtására a szén-kénegezés azonnal eszközöltetett. (...)
1890-ben a phylloxera pusztitása különösebben az észak-nyugoti oldalon fekvő szőllőkben rohamosan haladt s a védekezés nem mehetett azzal párhuzamos gyorsasággal. A védekezési módok körüli bizonytalanság visszatartotta a tanácsot és a szőllőbirtokosokat attól, hogy egyszerre nagyobb befektetéseket tegyenek. (...)
1891-ben a peronospora viticola is ellepte szőllőinket, s amit meghagyott a phylloxera, nagy mértékben pusztitott a peronospora. (...)" - írja Szendrei János a Miskolc története és egyetemes helyirata II. című könyvében.
A filoxéra járvány és az ezt követő peronoszpóra csaknem teljesen annulálta Miskolc félezer éves szőlőkultúráját. A károk mérséklése érdekében alakult meg 1890-ben az első miskolczi phylloxera egyesület. Kevés sikerrel...
1780-ban 1424 borospincét írták össze a városban, 1817-re ez a szám már 1779-re emelkedett. 1849-re a nagy tűzvész után 1438-ra esett vissza a pincék száma. Városunkban a 18-19. században komoly "pincekultúra" bontakozott ki. Ebben az időben tartotta magát az a mondás, hogy ,,nem is igazi miskolci az, akinek az Avason nincs pincéje." Az avasi és a tetemvári pincékben vígalmi negyed alakult ki, asztaltársaságok alakultak írókkal, költőkkel, befolyásos emberekkel. Egészen különleges adottsága a városnak, hogy a Belvárostól pár percre, a város szívében helyezkednek el ezek a pincesorok.
A Városháza teraszáról gyönyörű kilátás nyílik a történelmi Avasra
A szőlőtermesztés hanyatlásában a filoxéra járványon kívül szerepet játszott a gyümölcsösök megjelenése is. A dinnye, az alma, a körte és a szilva termelése volt a legnagyobb számban. 1859-ben alakult meg a miskolcvidéki gyümölcsészeti társulat. Megjelent városunkban a nehézipar. A Diósgyőri Vasgyár 1868-tól működött Diósgyőrben, akkor költözött le Újmassáról.
A Borangolás barangoló pohara. Forrás: hazaiturizmus.blogspot.com.
Jelenleg elenyésző a Miskolc környéki szőlők száma. Inkább a háztáji termesztés a jellemző. A borkultúra viszont újra éledőben van, az avasi borházak, a pincesor megmaradt nekünk. Jelentős eseménnyé nőtte ki magát a Borangolás nevezetű fesztivál, illetve a kisebb keretek között zajló Fröccsfesztivál is. A város is szárnyai alá vette a Kisavasi pincesort, egy jelentős beruházás van készülőben a rendbetételükre, szeretnék, ha visszatérne a ,,jó értelemben vett vígalmi negyed" az Avas oldalába. Lehet, hogy már szőlő nincs Miskolcon, az emberek bor iránti rajongása viszont ugyanúgy megmaradt, hiszen a ,,bor kedélyes lény, ha jól használják."
Források:
Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században
Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata I-V.
Leszih Andor - Halmay Béla: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek
miskolciborbaratok.hu
hellomiskolc.blog.hu
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7.
Dobrossy István: A miskolci Avas
Nagy Magdolna: Miskolc gazdálkodása a XVIII. század első felében
avasiborut.hu
A Miskolc a múltban facebook csoport képei
borsodhonismeret.lapunk.hu
Dobrossy István - Somorjai Lehel: Az igazi Miskolc
miskolcma.blog.hu
turizmus.blogspot.com
