A mai írásomban a belvárosi református templommal, vagy ahogy a miskolciak ismerik a "Kakas templommal" foglalkozom. A templom a régió legnagyobb református temploma. Az írásomnak Csesznák Ildikó tanulmánya, illetve Szabó Sándor lelkész elbeszélése adta az alapját.

Az új templom építése

A miskolci reformátusok számának növekedése miatt égetően szükség volt mégegy templom építésére a városban az avasi templomon és a Deszkatemplomon kívül. Erre az ellenreformáció miatt sokáig nem volt lehetőség. Az 1780-as népszámlálási adatok szerint Miskolc lakosainak száma 13 148 fő volt, ebből 8433 református. Ekkora tömeget a meglévő két templom már nem tudott "kiszolgálni", ennyi ember nem fért el bennük, ezért több Istentiszteletet tartottak mindkettőben vasárnaponként.

Új templom építésére csak II. József türelmi rendelete után nyílt lehetőség, ez 1781-ben történt. Ugyan a türelmi rendelettel kissé fellélegezhettek a nem római katolikus vallásúak, azért itt is volt megkötés bőven. Csak akkor építhették meg a templomukat, ha legalább 100 család kérvényezte, ezt is torony és harang nélkül, illetve az utcafrontra sem nyílhatott az imahely kapuja. 1783-ban kérvényezték is a Helytartótanácsnál az építkezés kezdésére az engedélyt, amit meg is kaptak 1785-ben - bár kezdetben elutasító választ kaptak -, és 1786-ban megindult a építkezés. Érdekesség, hogy mindenféle tervrajz nélkül kezdtek neki ennek. A telket azzal a megkötéssel adományozták az egyháznak, hogy csak templom épülhet rajta, mert ha másra használják, vissza kell adni a család tulajdonába. Nagyon lassan haladt a munka, ugyanis kevés pénzből gazdálkodtak, illetve lassan haladt az adományok gyűjtése. Volt olyan tagja az egyházközségnek, aki egy kisebb kőbányát ajánlott fel, hogy annak a köveiből épüljön tovább  a templom. Nagy gondban voltak a boltozat kialakításával is, nem tudták eldönteni, hogy milyen típusú legyen. A mai mennyezettel is sok gondja volt az építőknek, többször beszaladt, mielőtt sikerült a megfelelő konstrukciót megtalálni. A munka így is több mint húsz évig tartott, a felszentelésére 1808. november 19-én került sor, ezt emléktáblával örökítették meg a Palóczy utcai oldalon. A felszentelést Őri Fülep Gábor sajószentpéteri lelkész végezte, ekkoriban a miskolci lelkészek Szepesi Toót András, Szathmáry Paksi József, Végh János és Igaz Sámuel voltak. 

A templom a Kossuth utcában található, késő barokk, klasszicista stílusban épült. Az építőmestere nevét még nem említettem, Rábel Károly volt ő, de a kor neves miskolci szakemberei is segítették munkáját különböző szakterületeken, jelesül Klír Vencel, Kun János és Adami János. A templom természetesen torony nélkül készült el. Első orgonáját 1821-ben kapta az egyházközség. 

A torony és a kész templom

1843-ban Miskolcon óriási tűzvész pusztított, ebben a templom is jelentősnek mondható károkat szenvedett. Rendbehozatala után felvetődött, hogy a tornyát be kellene fejezni. Gyűjtést indítottak a torony érdekében, amely ezután 1865-ben készült el. Terveit Wieser Ferenc készítette, magassága közel 70 méter lett, mellyel a legmagasabb volt az egyházkerületben. Több pályázat is érkezett a toronyra, de ez a konstrukció nyerte el a hívek tetszését. A régi orgona helyett 1901-ben új korszerű szerkezettel bővült a templom.

A híres Eszter harang

Várady József lelkipásztor leírása az új templomról: 

,,(...) a templom két végében és az északi oldal hosszában, sőt a keleti karzat fölött egy második emeleti karzat, a diákság és a katonaság együttes befogadására tette alkalmassá. Boltozatos vakolt mennyezete van. A szószék és a Mózes-szék empire stílusban készültek. A földszinti padok végére Luther-rózsákat faragták. (...) A 14x40 méteres belső térben a karzatokkal együtt 1200 ülőhely van. A templom nyugati vége félkörívben zárul."

Az északi bejárat fölött egy ,,ión fejezetes oszlop" látható, melynek felirata: 

,,AZ IGAZ ISTEN TISZTELETÉRE MDCCCVIII. ESZT.BEN"

Kilátás a harangtoronyból

,,A napkeleti vagy Czikó utca (a mai Kossuth utca, a szerk.) felől való rész félig a férfiaké, míg a napnyugatról való egész rész az asszonyi nemé lesz. A tiszteletes urak Szelei előtt lévő két szék az előkelő uraságok számára hagyatik fenn. Az északi ajtó, vagyis a Kádas utca (a mai Palóczy utca, a szerk.) felől való szakasz a vármegyei tisztviselőknek, az eklézsiai elöljáróknak, a közönségesebb uraságoknak, a városi magisztrátusnak és a többi konzisztóriális személynek tartatik fenn. A többi szakasz a közönséges renden lévő hívek számára különbség nélkül hagyatik fenn. Az asszonyi rendre nézve, az úri renden lévő asszonyok részére az egyházfiak székei előtt való két elsőbb székek, valamint a prédikáló székkel ellenben lévő elsőbb szék rendeltetik. A prédikális urak feleségeinek és családjainak az északi ajtó, vagyis a Kádas utca felől való szakaszban a második szék jelöltetik ki. A közönséges rendben lévő tehetősebb és szegényebb asszonyok és famíliájuk, illetve a szolgálóleányok a fennmaradt székekbe tetszés szerint beleülhetnek. A károk egy részét a céhbeli mesteremberek között osztották fel a következőképpen. Napnyugat, vagyis a vármegye felé való kar lesz a csizmadiáké, a mellette lévő a mészáros-, a hentes-, a gubás-, és a bognár céheké, illetve a kalaposoké. Középen a vargák, azontúl pedig a szűcsök és a szabók, mellettük az asztalosok, a kovácsok és a kerekgyártók foglaltak helyet. Az e felett lévő karba a földművelő ifjúság, a szolgalegények és a napszámos helybeli, illetve vidéki emberek helyeztetnek. A földművelők, a szántóvetők, a szőlőművesek, és más efféle férjcselédek számára minden karban a legfelső székek átengedtetnek lévén ők vannak a legtöbben. Akiknek mesterségük a felsorolásban nem fordult elő, azok oda ulnak ahová férnek." (Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10., 219. oldal)

A templomban található a híres Eszter-harang, mely a megye és a város legnagyobb haragja. A híres-neves harang Bató István pénzéből készült el, lánya, Bató Eszter emlékére. A harangot 1866. május 13-án Eszter halálának évfordulóján helyezték el a toronyban. Érdekesség, hogy mivel a legmagasabb épület a belvárosban a templom a harang mai modern-kori vezérlőrendszere gyakran van kitéve viharok esetén villámcsapásnak. A harang szerencséje volt az elmúlt 150 évben, hogy a toronyba úgy lett "beépítve", hogy sem az első, sem a második világháborúban nem tudták azt elvinni katonai hasznosítás céljából.

A templomból figyelik az Oláh Miklós-szobrot is napi 24 órában, nehogy illetéktelenek megrongálják azt

A harang felirata a következő:

,,Isten dicsőségére és egyetlen kedves lányunk, Bató Eszter emlékére, aki született 1837. szeptember 11-én, meghalt 1865. május 13-án; a miskolci helvét hitvallást tartó evangéliomi egyháznak. Öntötték a fájdalmas szivű szülők, Bató István és neje Imre Eszter. Öntötte 1865. évben Bécsújvárosban Hilzer Ignác. Súlya 53q. 65 font. Értéke 4558 forint."

A második világháború után a vallás háttérbe szorult, szorították

A második világháború után az egyházközség ingatlanjait elvették, munkájukat ellehetetleníteni próbálták, folyamatosan zargatták őket. A rendszerváltás után egy új hullám következett, az emberek ismét elkezdtek Istentiszteletre járni. Manapság ismét a stagnálás időszakában járunk, ismét kevesebben járnak templomba, misére, a vallás ismét háttérbe szorult, de immár nem a rendszer ellensége, sőt a mai hatalom ösztönzi, segíti munkájukat.

Az utolsó nagy felújítás

A templom utolsó felújítása 2006 és 2013 között történt, teljes körűen megújult. Ezen felújítás során a "pincétől a padlásig" mindent felújították, melynek minden mozzanatát megtekinthetjük a két oldalfali képriport formájában.

Érdekességek:

• A felújítás során távolították el azt a lerakódott  koromréteget, mely az 1843-as nagy tűzvész óta ott volt. 
• Az Eszter harang 28 mázsát nyom mai mértékkel számolva. Természetesen nem lett kisebb a harang, hanem a készítésekor meg bécsi mázsában számoltak, amely 56 kilogrammnak felel meg.
• A templom tornyának felújítása során eltávolítása kerültek a gépfegyverekkel okozta sérülések, melyek még 1956-ból maradtak rajta.
• A templom előtt található Oláh Miklós 1956-os mártír szobra, melyet szintén az egyházközség állíttatott.

Bató István énekeskönyv tartója, melyet egy rejtett gomb megnyomásával lehet kinyitni

A Nyilas Misi Ház

A belvárosi egyházközséghez tartozik a Nyilas Misi-ház, mely egy közösségi tér a hívek számára. De hallgassuk meg erről Szabó Sándor lelkipásztort, aki a vele készült interjúmban mondta el a ház keletkezésének körülményeit.

,,(...) A Nyilas Misi Ház tulajdonképpen egy Istentől kapott látás következtében született meg. 2018-ban, jövőre lesz 15 éves a Nyilas Misi Ház. A rendszerváltás korában intenzíven részt vettem az egyházon belüli megújulás véghezvitelében. Gyülekezeti lelkészként is és püspöki titkárként is dolgoztam. Volt olyan államosított ingatlana az egyházközségünknek, amely után - miután lebontották - pénzbeli kárpótlást kaptunk. Történetesen a mi egyházközségünk jussa volt a Bató-ház is, a Széchenyi utca 70. szám alatt. Annak a kárpótlását kapta meg a gyülekezet, egy 34 millió forint körüli összeget. Abból indult el ennek a városi tulajdonban lévő ingatlannak a megvásárlása azzal a céllal, hogy mi itt egy gyermek és ifjúsági missziós központot hozunk létre. Éreztem annak a szükségességét, hogy nem biztos, hogy az egyház integrálni tudja olyan mértékben az ifjúságot, amely gyülekezeti, istentiszteleti, vagy egyházi keretek közt tud majd kibontakozni. Amikor megfogalmazódott bennünk a Nyilas Misi Ház gondolata, kicsit nyitni akartunk a külvilág felé. Szerettünk volna létrehozni egy olyan helyet, ahol találkozhatnak olyan fiatalok, akik már az egyház közösségében élnek és akik még csak érdeklődnek Isten dolgai iránt. Én a saját ifjúsági gyülekezetem eszével próbáltam gondolkodni. Éppen most figyelmeztettek rá, hogy emlékszel-e rá Sándor bácsi, hogy megkérdezted tőlünk, mit szólnánk ahhoz, ha csinálnánk egy ifjúsági házat? Egy nagy csapattá nőtte ki magát az akkori rendszerváltó ifjúsági közösség. 4 lelkipásztor került ki ebből a csoportból és azóta is nagyon sok értelmes és jó embertársunk, akik hasznos tagjai a társadalomnak, a gyülekezetünknek is. (...)"

A Bató Eszter emlékszoba és az Eszter legenda

Az emlékszoba 2003. május 13-án, Eszter halálának napján nyílt meg, azóta – bejelentkezés útján – látogatható az emlékhely.

Az eredeti Bató ingatlant 1974-ben lebontották, ahogy Szabó Sándor lelkipásztor is említette. Ennek kárpótlási összegéből vásárolták a Kossuth utcai székház melletti ingatlant és építették fel a közel ezer négyzetméter alapterületű ifjúsági központot. Itt kapott helyet 27 évi raktározás után az említett emlékszoba berendezése is. Szóval ebben az épületben a végrendelet rendelkezéseit követve - világítás és fűtés nélkül, örök félhomályban - található a Bató Eszter emlékszoba.

A képen közepén Bató Eszter, mellette szülei

Bató István (1812-1890) a tizenkilencedik század húszas éveiben érkezett Miskolcra. Csizmadiamester volt és gabonával kereskedett – és mint mindenki, az akkori miskolci tehetős kereskedő rétegben, borral is - ezekből szép vagyonra tett szert. 1832-ben nősült meg, felesége egy gazdag árvalány, Imre Eszter (1812–1900) volt. Két lányuk és egy fiuk – ő másfél évesen sajnos elhunyt, Istvánnak hívták - született. 1837-ben Eszter, 1842-ben pedig Borbála. Borbála, azaz "Birike”, öt éves korában szenderült örök álomra. Bató úr ismert és elismert volt a városban, tisztségeket viselt, mindenhez hozzászólt, minden érdekelte. Legendás mondása volt az, hogy

„egy Istenem, egy életem, én az adót nem fizetem"

Az, hogy Bató lázadó volt, vagy kapzsi, nem tisztem eldönteni, de jelen esetben ez most nem is számít. Állítólag Dörögi gúnynévvel is illették. Dobrossy István előadásában hallottam, hogy 1848-ban a frontra igyekvő honvédeket biztatta és a város határáig kísérte, de egy évvel később ugyanott várta az érkező császári csapatokat is. Eszter a felső leánynevelő intézetben tanult, majd 1855-ben férjhez ment Piskóty János ügyvédhez. Nem örült a házasságnak – a nagy korkülönbség miatt -, de szüleire való tekintettel, beleegyezett. A házasság csupán kilenc évig tartott, a férj betegeskedett, 1864-ben, 42 évesen meghalt.

A képen Eszter ravatalon, fölötte Birike angyal képében

Ekkor költözött vissza Eszter a szüleihez, ekkor már őt is betegség kínozta. Egy év múlva, fájdalmasan fiatalon, 28 évesen - 1865. május 13-án - ő is követte férjét. A házaspárt nagyon megrendítette lányuk halála. István azon munkálkodott ezután, hogy nevét, nevüket halhatatlanná tegye.

Érdekesség, hogy Kriston Béla egy kisregény formájában is megörökítette a történetet. Bató István harangot öntetett lánya emlékére, a harang ma is a belvárosi református templomban található. Szerencsére gyakorlatilag beépítették a toronyba, ezért sem az első, sem a második világégéskor nem tudták azt leszereltetni. 1866-ban avatták fel – a legenda szerint a család összes ékszerét beolvasztották - május 13-án, Eszter halálának első évfordulóján. Bató István végrendelete szerint évente háromszor szólal meg Miskolc legnagyobb harangja Eszter emlékére: május 13-án, halálának napján, szeptember 11-én, születése napján és július 7-én, neve napján. Persze a gyülekezet hasznát veszi minden vasárnap, 9:30-tól 10 percig szól nekik a harang. Az Eszter-harang eredeti tölgyfából készült harangszéken függ. Ennek felújítása és megerősítése a járom felújításával együtt történt meg 2006 és 2012 között.

,,Ha az egész világ szétmenne, az én kriptám még akkor is egy darabban fog gurulni"

- így szólt Bató István másik kedvenc mondása. Amikor a Bató család utolsó tagja is a deszkatemetői kriptába került – a végrendelet szerinti módon -, a kulcsot felhevítették, összeolvasztották, majd négyfelé törték. Vagyonuk kezelésével a református egyházat bízták meg. Meghagyva az emlékszobával kapcsolatos rendelkezéseket – a szoba fenntartása feltétel volt az egyház számara – Bató István hagyta meg továbbá azt is - mivel jelentős összeget hagyott a Deszkatemplom felújítására –, hogy csak fából és deszkából épülhet újra, akármilyen káreset éri. Halála után is ismert maradt, végrendelete tartalmának, lányainak és a református egyháznak köszönhetően. Így emlegették abban az időszakban, amikor még élt István úr, ha megtudták valakiről, hogy miskolci:

,,ó igen, az öreg Bató..."

Legendákban szó esik lutrinyereményről és a zord apáról, aki nem engedte be lányát a hideg esős időben – ezért betegedett meg a történet szerint – amikor hazaszökött férjétől, átokról, ami a lebontott épületek helyén lévőket sújtja.

Nos, mint mondtam, az ingatlanokat, melyek a család tulajdonában voltak, lebontották. A Petőfi téri ingatlanért kárpótlást kapott az egyház a rendszerváltáskor, ebből tudta megvenni a Jókai Mór általános iskolát. Az egykori Alsó-piac utcai – Széchenyi 72 – lakás pedig az értelmetlen kommunista építészetnek esett áldozatul. Ekkor nyitották össze a Corvin – akkor Korvin Ottó – és Szentpáli – akkor Beloiannisz - utcát. A helyén épült az úgynevezett lábas ház. A másik oldali épület is lebontásra került, helyén egykor az élelmiszeri vállalat székháza, a mai Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székháza épült. Az ezekből járó kárpótlásból pedig a már többször emlegetett Nyilas Misi-ház jött létre. A mai Bató-ház nem a régi ingatlanok helyén épült. A Bató család és a Piskóty család sírboltja - nem messze egymástól - a Deszkatemetőben található.

Források:

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. - Belvárosi református templom "Kakastemplom"

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. - A Kossuth utca görög kereskedő- és polgárházai, középületei - A református "kakas" templom

Dobrossy István - Somorjai Lehel: Az igazi Miskolc - A Bató legenda

Arnót Ádám: Belvárosi református templom - Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke 

miskolc.hu - Belvárosi református templom

Csesznák Ildikó: A miskolci belvárosi református templom története az alapkőletételtől annak felszenteléséig

Wikipédia - Bató István szocikk

miskolciszemelvenyek.blog.hu - A Bató család rejtélyes legendája

indafoto.hu

Szabó Sándor lelkész