Kilencedik részéhez érkezett a Tíz történelmi érdekesség, amit nem biztos, hogy tudtál Miskolcról című sorozat. Vajon tényleg ennyi érdekességet találni városunkban? Mennyi érdekességet lehet még összegyűjteni? Mindenkit megnyugtatok, igen, ilyen sok különleges történetet találtam, sőt, lesz még sokkal több! :)

Miskolc a XX. század elején. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.

A görögkatolikus templom ortodox keresztje 

A szerb király ajándéka. Forrás: pinterest.com.

Érdekes története van a búza téri görögkatolikus templom keresztjének. 1875-ben egy nagy szélvihar ledöntötte a miskolci ortodox templom keresztjét. Egy évvel később városunkban járt Obrenovics Milán szerb fejedelem (1882-ben koronáztatta magát királlyá). Látta a templomot kereszt nélkül, és ígéretet tett arra, hogy újat küld majd helyette. Ez sokáig nem történt meg és az ortodoxok úgy döntöttek, saját költségükön állítanak újat. Így is történt, nem sokkal később azonban megjött az ígért kereszt. Nem tették fel a torony tetejére, hanem eltették azt. Végül a görögkatolikus templom tornyára helyezték fel, annak építésekor. Máig ez díszíti a tornyot.

Miskolc neve és annak eredete

A miskolctapolcai Barlangfürdő előtt találták meg a Miskóc nemzetség ősi apátságának romjait. Ide temetkeztek az évszázadok során. A képünkön talán pont a névadót találták meg. Forrás: index.hu. 

Városunk nevét Anonymus ,,Miscoucy"-nak írja. A következő évszázadok folyamán találkozhatunk a ,,Miskouc", ,,Miskoch", ,,Miscovcy", ,,Miscocii", ,,Myskolch", ,,Miscouz", ,,Miscoz", ,,Miskoult" névvel, leggyakrabban azonban a ,,Miskoucz" a használatos egészen a XVI. századig. Attól kezdődően azonban már a Miskolcz a használatos. De hogyan került az ,,l" betű a városunk nevébe? Mint látjuk az ,,l" 500 évig nem szerepelt településünk nevében.

,,Országszerte elterjedt szokás - ugymond, - hogy a közbeszéd a mássalhangzó előtti ,,l"-et, pótló nyujtással elenyészteti: vóna, vót, nyócz, kőt, kél, meghót stb: e helyett volna, volt, nyolcz, költ, kelt, meghalt. De ez utóbbi így is tartja magát vót és volt, kel és kelt. (...) "

Ezek után Szendrei sajnálkozását fejezi ki a legújabb "divat", a ,,c"-vel ,,z" nélküli írásmód miatt. Azt mondja, hogy legalább a helynevekben meg kellett volna hagyni azokat, hiszen ,,egy darab történelmet képviselnek." Azért azt hozzátenném, hogy ezeket a sorokat 1886-ban írta, akkor még bőven a ,,cz"-s írásmód volt érvényben. Csak 1921-ben/től lesz érvényben végérvényesen a ,,c"-s írásmód. Attól kezdődően már mindenhol Miskolc lesz az érvényes Miskolcz helyett.

,,A Miskoucz, Miskolcz név kétségtelenül tősgyökeres magyar családi vagy nemzetségi név, amely család, elfoglalván azt a földterületet, az róla Miskolcznak neveztetett."

A Bors nemzetség szerint ezt a területet ,,de genere Miskoucz" vagyis Miskoucz nemzetségbeliek birtokolták. Anonymus 1173 körül a Gesta Hungarorum-ban ,,que nunc uocatur Miscoucy"- ként nevezi, vagyis ők illették elsőként ezen a néven a területet. A Bors nemzetség adta a vármegye nevét, ők voltak az uralkodó nemzetség, az ő egyik águk volt a Miskóc nemzetség.

A rabdolgoztató intézet

Egy rab asztalos munkát végez a szegedi Csillagbörtönben. Forrás: delmagyar.hu.

1834-ben jött létre a megyei rabdolgoztató intézet Miskolcon. Évtizedekig működött sikeresen, az elítéltek leginkább asztalos munkát végeztek. Az elvégzett munkáért járó bér egyik fele az elítéltet illette, a másik fele az intézeté volt. Egy rab akár egy pengő forintot is kereshetett hetente.

,,Borsod megye a maga börtöne mellett (Miskolczon) már 1835-ik évben ,,rabdolgoztató intézetet" állitott fel, mely 1843-ban 11,512 frt 9 kr. vagyonbéli értéke mellett összesen 4827 forintnyi elöhaladást mutatott s a rabtartási költségeket évenkint mintegy 500 pengő forintnyi összeggel kevesbité (...)"

(Bozóky Alajos: A börtönügy legujabb haladásai, 151. oldal)

Tóth István alapítványa

A Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon épülete, amely 1899-ben épült. Forrás: levay.tirek.hu.

,,1884. év örökre emlékezetes marad népoktatásunk történetében."

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV., 560. oldal)

Nem akármilyen történet a következő. Tóth István a Borsod-Miskolczi példány óvodának nyugalmazott tanítója 2500 forintot hagyott egykori munkahelyére, olyan formában, hogy ezt a pénzt egyelőre érintetlenül kamatozni kell hagyni.

Ezekből a kamatokból 2000-ben egy palotát kell építeni az óvodának és az alapítványt 2100-ban az egész magyar oktatásügyre ki kell terjeszteni.

A további tervekben pedig az szerepelt, hogy 2200-ban a református főgimnázium egy 200 000 forintos épületet kap majd. 

A megye elfogadta az alapítvány kezelését. Vajon mi lett a pénz sorsa?

Az egészhez nem fűznék hozzá semmi kommentárt, olvassuk el nyugodtan mégegyszer... :)

A ,,Major utczai tudós társaság"

Forrás: mult-kor.hu

Az 1840-es években alakult meg Miskolcon, melynek elnöke Kun János volt. Az elnök Major utcai házában tartották üléseiket, innen a társaság neve. 

A miskolci szellemi élet nagyjai voltak a csoport tagjai. Vadnay Miksa, Vadnay Rudolf, Pompéry János, Pilta Mihály, Tegledy Pál, Török Sándor, Kun Miklós, Kun Lajos, Szűcs Sámuel, Szűcs Miklós, Faragó György, Majos Dániel, Csépányi Ferdinánd, Apostol József, Bakos Antal, Szontagh Gusztáv, Ragályi Károly, Bay Bertalan, Fodor Ferenc, Majthényi testvérek, Nagy Gedeon, gróf Szirmay Zsigmond, Szemere Bertalan, Szepessy László. 

,,Ezen minden szépért, jóért, de föként a szabadság eszméjeért lelkesülö társaság ugy az irodalom terén, az akkor egyedűli szabadelvű lapban: a Pesti Naplóban, valamint a megyei gyűléseken karöltve több megyei szabadelvű ifjuval erélyesen harczoltak az akkori adminisztratori rendszer mellett még mindig uralkodó, részint convervativ, részint pedig fontolva haladó párt ellen, habár Borsodmegyében már ekkor néhány kincstári képviselő s az egri káptalan tisztjei kivételével az értelmiség teljesen liberális elemekből állott, csakis az volt a pártok közötti külömbség, hogy az egyik Kossuth Lajossal tartott, a rohamosabb fejlődésért küzdött, mig a másik Széchenyi István elveihez képest csak fontolva kivánt előre haladni." 

(Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV., 260-261. oldal)

Hogyan találta meg élete szerelmét Herman Ottó?

Borosnyay Camilla és Herman Ottó. Forrás: Lambrecht Kálmán: Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor élete és kora.

1883-ban történt, hogy a Vadászlap című újságban megjelent egy cikk egy Tengelic - népies nevén stiglic - madár öngyilkosságáról. Herman Ottó az írásra válaszul egy ,,szellemes megjegyzést" tett. Erre ő is választ kapott egy kolozsvári írónőtől, egy bizonyos Judith-tól. Judith a helyi Ellenzék című lapban jelentette meg írásait. Olyan furfangosan formázta a szavakat, hogy csuda:

,,Az öngyilkos csóka!

Igenis. Öngyilkos. Kimondom ezt habozás nélkül nem okulva Dr. Fekete Izidor ur rettentő példáján (ő írta a cikket, melyre Herman vicces megjegyzéseket tett, a szerk.) nem rettegve a nagyszakállu pókász bácsi satyricus criticájától. Nem! (...)"

Így kezdi a harcias Judith a válaszát Herman Ottó felé. Ő nem vette fel a kardot, egyszerűen annyiban hagyta a dolgot, rá egyáltalán nem jellemző módon nem kezd mindent elsöprő vitába.

Nem sokkal később Budapesten találkozik régi egy barátjával Herman, a kolozsvári illetőségű Borosnyay Oszkárral. Beszélgettek egy ideig, aztán a nagy tudós megkérdezte barátját, hogy nem ismeri e véletlenül a Judith néven író újságírót, földijét, akivel volt egy kis vitája nem olyan régen. Ismerte bizony! Merthogy a nővére volt!

Így már könnyű volt megismernie a hölgyet, két év múlva pedig az esküvőt is megtartották az avasi református templomban. Ekkor Herman Ottó már ötven éves volt, mindenki azt gondolta, agglegény marad. Tévedtek.

Borosnyay Camilla élete végéig társa volt a - nála húsz évvel idősebb - nagy polihisztornak. Camillával a házasságkötéskor vásárolták lillafüredi nyaralójuk telkét, melyet éppen Camilla tervei alapján építettek fel a későbbiekben.

Botlatókövek

Egy városi sétán tudtam meg a pontos nevét ezeknek az alkotásoknak. Gunter Demnig az alkotó, aki szerint ez a legjobb módja annak, hogy a nácik által deportáltakra emlékezzünk és igazán átérezzük a tragédiát.

Egykori lakhelyük előtt áll ez a kis kocka alakú ''fémkő'', az arra járókat emlékezteti a múlt bűneire. Miskolcon körülbelül két tucat található belőlük.

Városunkból a második világháború alatt hozzávetőleg 11 000 zsidót hurcoltak el, pár százan tértek haza közülük...

Az avasi Szent István templom pusztulása

Az avasi református templom 1935-ben. Forrás: pinterest.com.

Az Avason a reformáció elterjedése előtt a mai református templom helyén a római katolikus Szent István templom állt. De mi történt ezzel a templommal? Hogyan lett református?

Nos, 1544-ben a budai Mehmet pasa csapatai felégették a várost. Miskolc nem volt hajlandó adózni, mert nem volt török fennhatóság alatt. Sajnos a törökök nem így gondolták, ők egy komoly sereggel érkeztek behajtani azt.

Ekkor vált használhatatlanná a Szent István és semmisült meg a Boldogasszony templom, utóbbi nem is épült újjá, csak a minoriták megjelenésekor a XVIII. század első évtizedeiben.

Az avasi objektum pusztulásáról két féle történet maradt meg a miskolciak emlékezetében. Az egyik szerint a lakosok egy része bemenekült a templomba, a török felgyújtotta a bejáratot, a csonkatorony leégett és rádőlt az építményre, a boltozatot beszakítva. Más források szerint nem a hívek, hanem a város élelmiszerkészlete volt a templomban és miután kifosztották, felgyújtották és úgy történt a fent említett eset.

A tény (?) az, hogy 1544 és 1560(63) között romokban hevert.

1563 után a református egyház kapta meg a romos templomot és ők újították fel. A csonka tornyot nem építették újjá, hanem mellé épült egy harangtorony, amely 1577-ben készült el.

Diósgyőri indiánok az osztályozón

Tornyi Barnabás a csapat edzője is harci díszben. Forrás: Tornyi Barnabás, magánarchivum.  

Diósgyőr, 1997. A Diósgyőri FC második helyen végzett az NB2 Keleti csoportjában, így osztályozó mérkőzést kellett vívnia a III. Kerületi TVE csapatával az NB1-be jutásért.  Az első mérkőzésén egygólos előnyt szereztek a fővárosiak, a visszavágón 15 000 ember várta a csodát - a budapestieknek sokkal erősebb volt a játékoskerete - a szakadó esőben. A hazaiak különös módon indiánnak maszkírozva léptek pályára, teljes harci díszben, ezzel kifejezve összetartásukat és elszántságukat. A mérkőzés kétgólos diósgyőri győzelemmel ért véget, teljesült az álmom, a miskolci csapat ismét a legmagasabb osztályban szerepelt a következő idénytől. 

A mérkőzésről Tornyi Barnabással, a csapat akkori vezetőedzőjével beszélgettünk a vele készült interjúm során.

- Igaz, hogy azon a bizonyos "kifestős" osztályozón – Diósgyőri FC - III. Kerületi TVE 2-0 - azért lettek a játékosok indiánok, mert az egyik társuk az előző esti buli nyomait viselte? 

- Nem tudtam erről. A mérkőzés előtti edzőtáborban bejött a játékosbizottság és közölték, hogy Mester, mi már annyira együtt vagyunk, annyira jól sikerült a ráhangolás, hogy szeretnénk ezt jobban kifejezni és mint az indiánok, úgymond harci díszben mennénk a küzdelembe. Egymásra néztünk a szakmai stábbal, igen, akkor mi is benne vagyunk! A játékosok tudták, hogy nekem ez az edzői filozófiám, hogy együtt vagyunk és szétszaggatjuk az ellenfelet és mellette még az eszünket is használjuk. Örültem ennek az önkifejezésnek. Rengeteg képem van róla.

- Ha megtalálod őket, küldesz nekem az interjú illusztrálásához?

- Mi az, hogyha megtalálom? Sűrűn nézegetem. Szóval kijöttek a sminkesek az edzőtáborba, valahová Bükkszentkeresztre, ahol nagy hókusz-pókusszal mindenkit kisminkeltek. Igen ám, csak jött a hír, hogy történt egy éjszakai esemény. Nem a csapaton belül történt atrocitás, hanem azon kívül. Annyira erős kohézió volt akkor már a játékosok között, hogy rossz lett volna egy ilyen balhé, de nem így történt szerencsére. Azonban ettől függetlenül ebből rendőrségi esemény lett. Ekkor összehívtam újra a bizottságot – ahol nem kértem számon ezt a húzásukat, mellyel titkolni akarták társuk renitenskedését – és mondtam, hogy ő nem játszhat a következő fellépésen, ez nálam az a szint, ami veri a lécet. Egész életemben azt az elvet hirdettem, - talán még példát is mutattam – hogy hogy lehet meghalni a másikért a pályán, ezért ezt büntetnem kellett, ezt nem nézhettem el. Ugyanakkor úgy ítéltem meg, hogy igenis ez az egymásért kiállás iskolapéldája és valahol még büszke is voltam a társuk iránt tanúsított lojalitásukra.  

Honnan ered a Tiszai pályaudvar elnevezése?

A Debrecen-Miskolc szárnyvonalat egy magáncég, jelesül a Tiszavidéki Vaspálya Társaság építette, az előkészületek már 1856-ban elkezdődtek, innen ered a pályaudvar elnevezése is. Ebben az évben Miskolc városa is jegyzett két részvényt a társaságnál. 1857-ben már nem volt ilyen jóban a társaság és Miskolc tanácsa, ugyanis városunk arról panaszkodik a minisztériumnak ekkor, hogy a vasúttársaság Miskolc legjobb földjéből vett körülbelül 100 holdat.

Nem is ez a fő probléma, hanem az, hogy ez a föld olyan messze volt a várostól, olyan messze szándékozott felépíteni az indóházat a társaság, amely majd jelentős kereskedelmi veszteségeket okoz.

Érdekes, hogy két verziót találtam a forrásokban ennek miértjére. Az egyik szerint a város szerette volna, ha a mai Szinvapark környékén épül a pályaudvar, de a társaság a mai Tiszai pályaudvar helyén vett telket - mint fentebb említettem -, ezért a város megsértődött és sem építőanyagot, sem mást nem adott a terület beépítésekor. A másik szerint a társaság szemelte ki magának a területet a mostani Szinvaparknál, de ezt a város nem adta oda ingyen, ezért inkább - kicsit bosszúból - a belvárostól távol építette meg a pályaudvart a saját területén. Akárhogy is, tény, a város ezért nem képviseltette magát az avató ünnepségen sem.

Források:

miskolciszemelvenyek.blog.hu - A szerb király keresztje-a miskolci görögkatolikus egyház története, A miskolci vasúti közlekedés első lépései, Az avasi református templom különleges története, Mesteredző a világ körül-interjú Tornyi Barnabással

Wikipédia - Tengelic szócikk, Herman Ottó szócikk

Uj idők - 1920 (26. évfolyam, 1-29. szám) - 1. Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genrekepek, leírások - Az utolsó magyar polihisztor

Ellenzék (Kolozsvár) - 1883. augusztus 15. - Az öngyilkos csóka

boon.hu - Farkas Attila találata volt az utolsó

magyarfutball.hu

Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata IV.

Bozóky Alajos: A börtönügy legujabb haladásai